Mennyei Mignon

Rukkola pesto

2011-11-04T19:53:00.003+01:00

Említettem már párszor, hogy nem szeretem a friss bazsalikomot, így nekem a pesto nem pálya, már az illatától is rosszul vagyok. Viszont vizuálisan nagyon is tetszik, és akármennyire hülyén hangzik, de mégis meg tudom kívánni, csak azért mert jól néz ki, bár tudom, hogy az első falat után már én sem szoktam érteni magamat.

Egész jól megszerettettem már itthon is ezt a változatot, bár igazság szerint mi legtöbbször valamilyen natúr sülthús mellé esszük (a legjobb fokhagymás szűzpecsenyéhez), de persze miért ne lehetne magában is, nyilván.

Hozzávalók: 1 doboz rukkola, 7dkg parmezán, 10 dkg fenyőmag, olíva olaj (amennyit kellemesen felvesz), 2 gerezd fokhagyma, SÓ

A hozzávalókat egyszerre aprítógépben összekeverjük. Nagyon ügyeljünk a sózásra, sokkal több kell bele, mint amennyit gonolunk, a rukkola összezúzva nem olyan karakteres, mint a bazsalikom, és a só hozza ki rendesen az ízét. A másik, hogy itt nem lehet zacskós fűrészporízű parmezánnal trükközni, muszáj bele frissen reszelni. Nincs mese.

Szendvics zsázsával

2011-10-16T17:24:00.001+02:00

Két dolgot tudok elmondani a zsázsával kapcsolatban.

Egy, hogy áltiban volt egy osztálytársam, akinek az anyukája a napi rendes párizsis szendvicsébe nem paprikát vagy uborkát, hanem kerti zsázsát tett. Persze 9 évesen elég kevés gyerek tudja, hogy mi a zsázsa, így mi minden nap meg akartuk győzni a kislányt, hogy nem zsázsa, hanem zsálya van a kenyerében, mert annak, hogy zsázsa, semmi értelme. Viszont zsályát tenni szendvicsbe hülyeség - mondtuk. Ő meg mondta, hogy pukkadjunk meg. Ennyiben maradtunk.

Kettő: pár éve, már a gasztroblogos korszakomban láttam egy borzasztóan guszta salátát zsázsából és kecskesajtból. Annyira jól nézett ki a kép, hogy hetekig vadásztam a zsázsára, meg is találtam egy puccos boltban, nagy elánnal megyek haza, kapom elő az újságot, hogyaszongya vegyünk 50 dkg zsázsát... Mi???? az én celofános tálcám 300 Ft volt, és 40 GRAMM. Ki az aki ebből vesz fél kilót??? Megint csak ennyiben maradtunk.

A múlt héten viszont a Metro-ban találtam egy dobozkával, 150-ért szerintem megérte:-). Semmi mást nem csináltam vele, csak a kecskesajtos, pirított szezámmaggal megszórt szendvicsre tettem. Jó zöld íze van, de nem domináns. És nagyon mutatós.

Ez nem is egy igazi recept, csak egy kis kedvcsináló:-))

Sült-töltött citromok

2011-09-26T15:28:00.002+02:00

A leges-legalapabb előétel, évekkel ezelőtt láttam Jamie valamelyik könyvében. Én sajnos utálom a friss bazsalikomot, az eredeti recept pedig azzal készült. Aki akar, tehet bele azt, de petrezselyemmel is isteni. Én nagyon gyakran készítek, és van belőle egy spenótos-rikottás variáció is, de gondolom mindenki számára nyilvánvaló, hogy a lehetőségek száma szinte korlátlan, csomó dolog mehet bele, csak a mozzarellát ne hagyjuk ki belőle:-)) A végeredmény egy citromos-füstölt illatú olvadó sajt pirítóson, nagyon-nagyon finom.

Hozzávalók: 5 citrom, 1 csokor petrezselyem, 10 dkg feketeerdei sonka, 2 mozzarellagolyó, olivaolaj, 10-15 koktélparadicsom

A citromokat jól megmossuk, és félbevágjuk, a levét kifacsarjuk, és a fehér hártyás részt kikaparjuk. A fél citromokat megpakoljuk az apróra vágott sonka, petrezselyem és paradicsom keverékével, meglocsoljuk olivaolajjal, sózzuk, borsozzuk és befedjük a mozarella szeletekkel. Én még az előzetesen kicsavart citromléből is szoktam rá löttyinteni egy kiskanállal. A sütőben alaposan összesütjük, és forrón tálaljuk. Pirítósra, vagy friss bagettre borítva a legjobb előételek egyike, de önmagában borkorinak is szuper, de vigyázzunk, akkor háromszor annyi fogy belőle.

Szezámmagos húsgolyók zöldfűszerekkel

2011-09-17T21:55:00.013+02:00

A szezámmag mániámba lassan beledilizek, mert nem tudom mi mindenbe próbáltam már beleerőltetni, persze nem mindenben volt nyerő, de olyan meglepő kombináció is előfordult, ahol meg éppen hogy nagyon nagyon jól passzolt. A húsgolyóhoz is tökéletes, istenien ropog és pukkannak benne a magok, nem tudom, hogy miért nem előbb jutott eszembe. A zöldek közül ki ne hagyjátok a zellerlevelet, kellemesen megillatosítja a fasirtkákat. Gergő szerint az egész kaja esszenciája a szósz. Ezt pedig úgy készítjük, hogy a sütés után a serpenyőben visszamaradt szaftot egy fél deci tejszínnel, egy kanál dijoni mustárral, és újabb marék picire vágott zöldfűszerrel, sóval és borssal jól elkeverjük, és picit forraljuk. Köret sült- vagy petrezselymes krumpli.

Hozzávalók (kb 15 golyóhoz): 1/2 kg darálthús, 2 újhagyma (fontos, hogy a zöld szárával együtt), 1 tojás, 4 evőkanál szezámmag (szerintem a hántolatlan a legjobb!!!), 3-4 gerezd fokhagyma, só, egy nagy csipet fokhagymabors, és egy nagy csokor zöldfűszer: zellerlevél, menta, petrezselyem - apróra vágva, 1 dl olaj.

Az elkészítés nyilvánvaló és pofonegyszerű, minden hozzávalót alaposan összekeverünk, és a diónál kicsit nagyobb golyókat formálunk belőle. Minimál olajban, viszont fedő alatt, lassan megsütjük, pirítjuk.

Sültpaprika fokhagymás házi majonézzel

2011-08-02T23:39:00.002+02:00

A sült paprikánál kevés ízesebb dolog van a világon. És nem is kell nagyon cifrázni, egy jó kis olivaolaj és füstölt sonka, friss kenyér, és a gyorsan kikevert brutál fokhagymás majonéz. Lehet, hogy másoknál ez könnyen megy, de mi mi mindig csomót kínlódunk azon, hogy mi legyen a vacsora. Ami gyorsan is megvan, finom is, kedvünk is van hozzá blablabla. Ez a kaja most nyáron nálunk egy héten egyszer minimum szerepel, egyrészt mert egybehangzó véleményünk szerint isteni, másrészt meg borzasztó optimális arányban veszi fel a pincehideg balatoni rozéfröccsöt.

A paprikákat egy sütőpapírra tesszük, meglocsoljuk egy pici olajjal, és kb 200 fokos sütőben 15 perc alatt addig sütjük, amíg kívülről kicsit felpúposodik és megpörkölődik a héjuk. Nem árt forgatni közben, hogy minden oldalról jól átsüljön. A sütés 10. percében dobáljunk mellé pár szelet nyers füstölt sonkát.

A megsült paprikákról egy összegyűrt papírtörlővel könnyen lehámozhatjuk a kormos héjat. Ezután tegyük őket még forrón egy mélytányérba és locsoljuk meg bőven olivaolajjal. Hagyjuk kihűlni, így az olaj is átveszi a finom paprikaillatot.

Majonéz: A tojássárgáját habosra keverjük és vékony sugárban adjuk hozzá az olajat folyamatos kevergetés mellett. Ízesítjük a felsorolt hozzávalókkal, és a legvégén belekeverjük a fokhagymát.

Hozzávalók: 1 bio tojás sárgája, olaj, amennyit felvesz (szűk 1 dl), 1 kávés kanál mustár, néhány csepp citromlé só, bors, 1 gerezd fokhagyma pépesre zúzva, minimális porcukor, fejenként 1 piros (kápia), 1 sárga, és egy zöld (csípős) paprika, jó minőségű olivaolajból annyi, amennyi a kész sült paprikákat egy mélytányérban kb negyedig ellepi

Kukorica krémleves vajas-csilis pattogatott kukoricával

2011-07-22T21:57:00.005+02:00

Jó régen nem írtam, az elmúlt egy évben teljesen az anyai teendőkre öszpontosítottam, és bár tudom hogy mások szuperül megoldják a blogolást akár újszölött bébik mellől is, úgy tűnik, én minden time management tréningről hiányoztam... Az egy év kihagyás nagyon sok, nem is hittem, hogy visszatérek, de annyian hiányolták az újabb recepteket, hogy el sem hittem:-). Nem gondolom persze, hogy tömegek rágták éjjel a párnájukat álmatlanul a nem frissülő Mennyei Mignon miatt, de annyi teljesen meglepő helyről kaptam sürgető megjegyzéseket a folytatásra, és persze nekem is hiányzott már, úgyhogy itt vagyok. Semmi puccos recept a visszatérés alkalmából, egyszerű finom nyári leves, Gergő kedvence.

Hozzávalók:

3 cső kukorica, 1 nagy fej vöröshagyma, 10 dkg vaj, 1 kis paprika (tv), 1/2 húsleveskocka, 1 marék snidling, 1 dl tejszín (20%), fél zacskó pattogatott kukorica, 1 piros csilipaprika

Éles késsel levágjuk a kukoricaszemeket a csőről. Egy lábasban megolvasztunk 1 evőkanál vajat, és megfonnyasztjuk rajta a hagymát és a paprikát. Beletesszük a kukoricát, felöntjük annyi vízzel, hogy jó bőven ellepje, és lassan főzzük kb 30 percig. beledobjuk a leveskockát, persze a profi szakácsok, és mindenki, akinek húslevese, vagy csirke alapleve várakozik a hűtőben az használja azt, de biztos vagyok benne hogy álszent duma és 90%-ban kamu, hogy egy átlagos háztartásban ezek felhasználásra várva, fagyasztva sorakoznak a hűtőben. Mondom 90%-ban, tisztelet a maradék 10% kivételnek.

Szóval főzzük főzzük a levest, közben kipattogtatjuk a kukoricát, felaprítjuk a snidlinget és a méregerős csilit is.

Egy botmixerrel pürésítjük a levest, és hozzáadjuk a tejszínt, ezzel egyet forraljuk, és beledobjuk a kicsire vágott snidlinget. A maradék vajat felforrósítjuk, beledobjuk az apróra vágott csilit, kicsit megsózzuk, és beleforgatjuk a pattogatott kukoricát. Úgy időzítsünk, hogy egyszerre legyenek kész, és tálaláskor egy-egy kanállal pakoljunk a vajas pattogatott kukoricából minden tányér leves tetejére.

Kürtőskalács

2010-09-15T09:55:00.009+02:00

Gyerekkorunkban minden nyáron volt Visegrádon kürtőskalács sütés. Mindannyiunkban édes emlékeket ébresztett, ahogy a tűz mellett vártuk, hogy elkészüljön a kürtőskalács, és bár az összes ujjunk leégett, téptük ki egymás kezéből a forró tésztát.

Jó tíz évvel az utolsó után, most felnőttek nélkül próbálkoztunk.

(Igazából ennek a bejegyzésnek is a Dunabogdány vagy még inkább a Visegrád gasztrohoz kéne tartoznia. )

Hozzávalók (kb 10-15 fős társaságra a duplája kell): 1kg liszt, 2 egész tojás, 4 tojás sárgája, 12 evőkanál olvasztott vaj, 12 evőkanál porcukor, 2 cs. szárított élesztő, 1 kávéskanál só, 1/2 liter meleg tej

a kenéshez: kb 25 deka vaj felolvasztva, kristálycukor, dió

Akkor a legjobb, ha minden hozzávaló szobahőmérsékletű. A liszt közepébe mélyedést csinálunk, belerakjuk a tojásokat, cukrot, sót, az élesztőt és egy kis tejet. Ha porélesztőből csináljuk, nem kell előtte felfuttatni, ha simából, akkor ajánlott. Elkezdjük gyúrni a tésztát. Folyamatosan rakjuk bele a maradék langyos tejet. Elég sokáig kell dagasztani, egészen addig, hogy már nem ragad hozzá se a kezünkhöz, se az edény falához. Amikor már jó ruganyos állagú, akkor bele lehet rakni az olvasztott vajat és azzal is egy kicsit dagasztani.

Cipót formázunk belőle (ettől egy kicsit lágyabb lesz a tészta állaga, hogy cipót gyúrjunk, de valami olyasmi formát), megszórjuk liszttel és meleg helyen a duplájára kelesztjük. Erre kb. 1 óra kell.

Lisztezett felületen kis adagonként fél-egy cm vastagra nyújtjuk, és derelyevágóval a képen látható módon hosszú csíkot készítünk belőle.

A kürtőskalács sütő fát (mi Erdélyből szereztük be, itthon nem tudom honnan lehet), előmelegítjük a parázs felett. A meleg fát megkenjük olvasztott vajjal.

A következő művelet 3 személyes: egyvalaki lassan tekeri a fát, a másik adogatja a tésztát, a harmadik pedig tekeri fel a fára a tésztát egyenletesen egymás mellé. Ha a fa tetejére értünk a tészta végét az előző sor alá dugjuk.

A kezünkkel kicsit megnyomkodjuk, hogy összeálljanak a csíkok.

Megkenjük egy kis olvasztott vajjal és belehengergetjük kristálycukorba.

Mehet a parázs fölé, ahol folyamatosan forgatni kell, mert nagyon konnyen megég.

Ha már félig kész, és a cukor rákaramellizálódott a tésztára, belehempergetjük durvára vágott dióba. Ezt is rápirítjuk és már húzhatjuk is le a fáról.

Tojásos nokedli

2010-08-26T11:57:00.005+02:00

Megláttam a piacon a frissen érkezett fejes salátákat, és egyből egy jó tojásos galuska jutott eszembe. Tojásos galuskát mindig salátával eszem, más kajákhoz viszont soha nem szoktam csinálni (pedig az újkrumpliból készült paprikás krumpli is finom vele)

Mamától már régóta hallom, hogy milyen jó galuska receptet talált a neten, nem ragad, nem eseik szét, kiírta, de már nem tudja honnan származik. Most mégis megtalálta az eredetijét. Kár, hogy a párizsi pullet paprikakor még ezt nem ismeretem.

Hozzávalók:

nokedlihez: 35 deka liszt, 1 tojás, 1 tojás sárgája, víz, 1 kiskanál só, 2 ek olaj

6-7 tojásból félig megsütött rántotta

salátához:1 fej fejessaláta, víz, cukor, só, ecet/citromlé

A galuskát a következőképpen készítjük el. Mivel a galuskatésztát se sokat kevergetni, se állni hagyni nem szabad, ezért először a sós vizet tesszük fel forrni, és ha mér rögtön forr, akkor állítjuk össze a tésztát.

Egy mérőpohárba tesszük a tojásokat és annyi vizet öntünk hozzá, hogy 350 ml legyen, majd összekeverjük. Egy tálba öntjük a lisztet, a sót és hozzáadjuk a mérőpohár tartalmát. Fakanállal gyorsan összedolgozzuk, majd kiszaggatjuk. Ezt a mennyiséget két-három adagba szaggatjuk, nem egyszerre. Ha a galuskák feljöttek a víz tetejére, már készen is vannak. Forró olajba szedjük és megforgatjuk.

Elkészítjük a rántottát, majd mikor még kicsit rezgős, rátesszük a kifőtt galuskákra.

A salátaöntet arányait nem tudom, de fél deci vízbe ízlés szerint teszünk sót, cukrot, ecetet. Akkor jó, ha nagyon fűszeres. Leöntjük vele a jól megmosott, levelekre szedett salátát.

Dunabogdány gasztro

2010-08-03T20:41:00.013+02:00

Nagyon szégyellem magam azért, amit a bloggal (nem) művelek. Sajnos júliusban ledöntött egy vírus, aztán a tüdőgyulladás, és az elképesztő mennyiségű munka az irodában két köhögés között. Így elmaradtak a szokásos és a kísérletezős nyári főzések is...Amikor erőre kaptam, akkor pl egy hét alatt hatszor (!!) csináltam meg Viksi rázzuk össze szilvatortáját, mindenkinek nagyon ajánlom, aki még nem próbálta, 5 perc az összeállítás, nem lehet elrontani, a siker pedig garantált.

Hogy teljesen rendbejöjjek elvonultam egy hétre Visegrádra regenerálódni. Más dolgom sem volt, mint füvetnyírni, olvasni, napozni, aludni, és az előbb felsoroltak között eszegetni... Bevallom nem nagyon főztem, de újra - mint minden nyáron - felfedeztem Dunabogdány kulináris kínálatát.

Heim Sütöde

Aki valaha Dunabogdányban jár (11-es főút, kb 32-es km), még ha átutazóban van is, térjen be a Heim Sütödébe, a Dunakanyar egyik leghíresebb pékségébe. 10-15 évvel ezelőtt a Dunapart egyik lepukkant házában működött a pékség, az éjszakai falulátogatások, bulizások után hajnalonként egy kis dugipénzzel mindig hozzá lehetett jutni frissen sült forró kenyérhez. Azóta már a sváb stílusban felújítva, bolttal, nyitvatartással várja a bogdányiakat és a nyaralókat a Heim sütöde.

Herr Cukrászda

Igazi falusi cukrászda. A fagyijukat nagyon szeretem, kérem, habos, az igazi klasszikus ízekben kapható. A sütik nem annyira az én világom, a hagyományos vajas habos vonalat követik, mint ahogy a honlapjuk is... Inkább elvitelre ajánlom, mint beülősnek.

Jani

A cukrászda mellett két házzal árulja Jani, ami a földjein termett. Egész kiskoromtól mindig innen vettük a zöldséget, gyümölcsöt. Nem mondom, megkéri az árát, de mindig gyönyörű az áruja. A bogdányi lapos hagyma, pedig olyan édes és zsenge, mint egy újhagyma.

Borda Húsbolt, és Géza, a hentes

A Borda Húsboltot mindenki nagyon dícséri, szép húsáruja, kolbászai miatt. Én mégis eddig még mindig a másik henteshez, Gézához mentem. Feleségével viszik a boltot, amióta az eszemet tudom, bámulatos, ahogy Géza a húsokhoz nyúl, ajánlja őket, darabolja, tisztítja és csontozza. A főúton a postával szemben található.

Tejbolt

Az elmúlt időszakban nem nagyon iszom tejet, de régebben minden nyári reggelen itt kezdtem. Asványvizes üvegbe mérik ki a hatalmas fém tartályból a friss, zsíros tehéntejet. A hentes mellett van közvetlenül a főúton.

Szieszta - friss pisztráng

A falu határán van a Szieszta nevű étterem, ahol csak pisztrángot lehet kapni. Mamát a születésnapján elvittük ide, mert régi vágya volt, hogy kipróbáljuk milyen is. Különböző fűszerezéssel lehet rendelni a pisztrángot, 55 Ft/dekánként. Kakukkfüves-borsos, kukoricadarás, mandulás, szarvasgombás, füstölt (erre 45 percet várni kell, pedig azt hallottam nagyon finom). Mit mondjak, nem voltam elragadtatva az ételtől, a pisztrángnak semmi íze nem volt, bár látszott, hogy friss volt. Részemről maradok a hekknél.

Hogy mit keres a képen a kis vaddisznó? Szó sincs vaddisznópörköltről. Legnagyobb meglepetésünkre, töbször is ellátogatott hozzánk a kertbe családjával, vagy nélkülük, az egyik alkalommal Puskin őrült ugatása ellenére ennyire közel merészkedett.

Frill Prints

2010-07-10T16:45:00.000+02:00

Neeeem, nem. Egyikünknek sem született két gyereke az elmúlt pár hétben (de egy igen ;o) ), és nem szervezünk születésnapi bulit Szabi tiszteletére sem. Frédi és Fruzsi anyukája viszont, aki nem mellesleg a mennyei Mignon fejlécét is tervezte, új projekten töri a fejét. Szabi érkezésekor már értesülhettetek az Anikó új „gyermeke” érkezéséről is. Látogassatok el, és gyönyörködjetek... és persze akinek van kire, rendeljen...

Sziasztok!

Szeretném bemutatni nektek weboldalunkat, a Frill Prints-et, ahol letisztult, kedves és modern grafikák találhatók, babás és kisgyerekes témákban (pl. születésnapi meghívó, születési értesítő, babaváró buli meghívó...), amiket bárki online személyre szabhat gyerekének vagy családjának a saját fotóival és adataival, és mi pár nap alatt elkészítjük számára szép papíron, kitűnő borítékkal. A Frill Prints a babavárástól a gyerekek kisiskolás koráig kínál nyomtatványokat. Ambíciónk, hogy részesei lehessünk annak, ahogy az ünnepi és hétköznapi nyomtatványokon is teret kap az igényesség és a kreativitás. Megtalálhatók vagyunk a Facebook-on is, a Frill Prints rajongói oldalon.

Üdvözlettel, Anikó

Spárga lepény

2010-06-24T20:38:00.006+02:00

Még egy spárgás gyors vacsora. Szerintem finom lehet másfajta zöldséggel is, de még nem próbáltam. A készen vett leveles tésztára ráöntjük a tejfölös tojásos krémet, rárendezzük az előzetesen félig megpárolt spárgákat, és 15 percre a sütőbe toljuk. Elképesztően finom. Másnap is.

Hozzávalók: 1 csomag leveles tészta, 1 nagy tejföl, 2 tojás + 1 tojás sárgája, só, bors, szerecsendió, 1 csomag spárga, tetejére zöld csilli a csípősszájúaknak

A spárgát előkészítjük. Megmossuk, eltörjük, majd 5 percig lobogó víz felett pároljuk. A levelestésztát kihengergetjük és a sütőpapíros felével egy tepsibe helyezzük. A tejfölt a tojásokkal és a fűszerekkel összekeverjük és a tésztára öntjük. A spárgákat elrendezzük a tetején. Megszórjuk karikára vágott zöld csillivel. 180 fokos sütőbe toljuk 15 percre, vagy annyira, hogy a tészta szép szép barnára süljön.

Spagetti spárgával

2010-06-24T20:24:00.003+02:00

Odavagyok a spárgáért. Amióta szezon van hetente legalább kétszer csinálok valami spárgásat. Tudom, hogy aki nézi a blogot, ezt nem mondaná meg... De hiába van nyár, és sokáig világos, valahogy mégsem sikerül normális képeket készítsek.

Az alábbi recept penne tésztával lenne elegáns, a spárgákat pont akkora darabokra vágva, mint a tollhegyek. Ezúttal persze csak spagetti volt otthon.

Elkészítési ideje pont annyi, amennyi alatt a tészta megfő, tehát nem több, mint 10 perc. Lehet még dúsítani tojássárga-parmezán-bors keverékével, lehet rá szórni pirított bacont, de a zsenge spárga, a fokhagyma, az olívaolaj és a bors önmagában is megteszik a magukét.

Hozzávalók: 1 csomag zöld spárga, fél csomag tészta (3 főnek), 2-3 gerezd fokhagyma, só, bors

Feltesszük a vizet forrni. közben megmossuk a spárgát és ott törjük el, ahol magától roppan. Az alsóbb (általában hosszabb) véget kidobjuk, a felsőbb véget akkora darabokra tördeljük, mint a penne tészta.

Egy serpenyőben olajat hevítünk, megdinszteljük a szétpréselt fokhagyma gerezdeket, beleszórjuk a spárga darabokat és megpirítjuk őket. Sózzuk, borsozzuk, és amint kifőtt a tészta, összeforgatjuk a kettőt. Kicsit még rápirítunk a serpenyőben és ehetjük is.

Ha kedvünk van, előzetesen összekeverünk 2 tojássárgáját reszelt parmezánnal és jó sok borssal, és azt is a tésztára öntjük (már akkor, amikor levettük a tűzről). Vagy piríthatunk rá bacont, amivel a végén megszórjuk a tésztahalmokat.

Kakukkfüves sajtkrém - mártogatós

2010-06-08T17:14:00.005+02:00

Ez a lehető legegyszerűbb ugyanakkor legfinomabb mártogatós. uborka, zeller, répa csíkkal, chips-szel, nachos-szal, vagy pirítósra kenve is finom. Mindig nagy népszerűségnek örvend, és soha senki nem gondolná, hogy 3 hozzávalóból 5 perc alatt lehet elkészíteni.

Hozzávalók: 2 doboz parmalat krémsajt (250 grammos, Tescosból is nagyon finom, vagy Philadelphia, aki el van eresztve), 2 gerezd fokhagyma, fél marék kakukkfű,só, bors

A krémsajtot összekeverjük az átpréselt fokhagymagerezdekkel, apróra vágjuk a friss kakukkfüvet, és belekeverjük a sóval, borssal együtt. Kész.

Kéksajtos körtés bébispenót

2010-05-26T09:14:00.005+02:00

Hernyusz barátnőm kimondta a boldogító igent. Ennek tiszteletére még az esküvő előtt összegyűltünk egy koccintásra, illetve hogy átadjuk a kenyérpirítót, a gőzölős vasalót és a hímzett törölköző szettet. Mivel drága barátnőim csak ritkán vesznek magukhoz ételt, akkor is csak szénhidrátmentes fehérjedús harapnivalót, a menü is ehhez igazodott.

Hozzávalók: 1 zacskó bébispenót, 1 szikkadt zsemle/kenyér, 10 deka olvasztott vaj, 12 deka kék sajt, 1 körte, 1 csomag újhagyma, grillcsirke maradék, vagy 1 csirkemell apróra vágva és kisütve

az öntethez: 1 deci olivaolaj, fél deci balzsamecet, só, bors, fokhagyma

Egy serpenyőben összeolvasztjuk a kék sajtot és a vajat, majd a kockára vágott kenyeret/zsömlét beleöntjük. Jól összekeverjük, hogy a kenyérdarabok felszívják az öntetet, majd tepsire fektetve 180 fokos sütőben 5 perc alatt megsütjük.Ha nem találtunk grillcsirkét, vagy frissen szeretnénk elkészíteni a húst, akkor csíkokra vágjuk a csirkemellet, a serpenyőbe még rakunk egy kis vajat és egy kis olivaolajat és megsütjük a csirkemell csíkokat. Ha grillcsirkénk van, apró darabokra tépkedjük.

Elkészítjük az öntetet. 1 deci olivaolajat és fél deci balzsamecetet összekeverünk, jól megsózzuk és borsozzuk, ha szeretnénk, nyomhatunk bele egy fokhagymát is.

A bébispenótot tálba öntjük, a körtét rákockázzuk, az újhagymát rákarikázzuk, a húst rászórjuk. Meglocsoljuk az öntettel, és rászórjuk a kenyér darabokat.

Mák Bistro

2010-05-12T08:52:00.006+02:00

Ha a Másik Mignonnak rossz a time managementje, akkor nekem talán nem is létezik. Nem kell ellátnom és felügyelnem a nap 24 órájában Szabit, a férjemnek sem kell vacsorát főzzek, és mégis. Nem jut időm postolásra. Főzni főzök. Fotózni már kevésbé, mert valahogy sose jön össze, a posztolás pedig...vagy munka előtt csinálom reggel 8-tól, vagy munka után este 8-tól, vagy halogatom....

Jó két hete a csajokkal a csütörtöki Klassz helyett elmentünk kipróbálni a Mák Bistrot, és gasztronómiailag felejthetetlen élményben volt részünk. A hely honlapján lévő fotóról inkább úgy tűnik, mintha romkocsma lenne, de nem az. Az egykori LouLou helyén van, nagy on jó hangulatú, egyszerű berendezés, fa asztalok és székek, egy nagy bárpult szőlőlugassal körbefuttatva, az egyik fal feketével lefestve az aznapi menüt mutatja.

A pincér srác rendkívül kedves és segítőkész, nem tudja elégszer hangsúlyozni, hogy az adagok kicsik. De mennyire? Nagyon. - válaszolja

És tényleg. Naggggyon kicsi. De annál is finomabb.

Italválasztékban nem a hagyományos üdítőket kínálják, házi málna, menta és bazsalikom szörp van. Egytől egyik mindegyik elképesztő finom.

Kenyeret biztos ami biztos rendelünk. Aztán megint és megint.

Úgy döntöttünk, hogy mindenki választ két félét, és majd kóstolgatjuk egymásét.

Rendeltünk tojáslevest, legalább három libamájat spárgával, tökfőzeléket, vörös márnát, szarvast, kacsacombot, kacsa nyelvet, coq au vint. Az egyik köret pirított polenta volt, amit nem kóstoltam, de állítólag épp hogy meg nem szólalt. Egytől egyig mindegyik fantasztikusan finom volt. Bár az is igaz, hogy mindegyikből 3 adagot tudtunk volna megenni.

A szakács a Csalogány 26-ból igazolt át.

A desszert már jóval nagyobb volt, akkora mint a főételek...A mákos guba utánozhatatlan, a csoki is (háromféle belga csokiból készítik), és a bab au rhum is maradandó élményt nyújtott.

Végül is jól laktunk, ami nagy részben a kenyérnek is köszönhető.

A roppant kedves felszolgáló fiú is elárulta, hogy azért néhány szalámis szendviccsel érkezik otthonról...

Vacsorázni, fiúval menni, nagy családi vasárnapi ebédre nem alkalmas, de dumálni és csipegetni, gurmankodni, kóstolgatni annál inkább. A hangulat és az íze utánozhatatlanok.

A Facebookon nyomon lehet követni a folyamatosan változó menüt.

Szabolcs

2010-05-03T11:46:00.004+02:00

Köszönöm mindenkinek az érdeklődést, és erről a fórumról is puszit küldünk azoknak, akik drukkoltak nekünk. Szabolcs szupecuki, szupergyönyörű és szuperaranyos :-), bár a napjaink egyelőre húzósak. Mert a szüléssel kapcsolatban ugyanis az égvilágon mindenre felkészültem, nem sok meglepetés érhetett volna, ezt biztosan állíthatom, de erre az időszakra már nem láttam előre, úgyhogy itt azért gyakran kibillenünk mindannyian a komfort zónánkból :-). Persze főleg én, mert a fiacskám általában persze csak eszik aztán meg alszik, mint aki jól végezte a dolgát. Engem viszont a kényelmes, terhesség alatti 10-12 órás alvások után enyhén szólva sokkol a most nem ritkán összesen 2-3 óra :-) A szülésről húszmilló rémtörténetet végighallgattam, de senki nem beszélt arról a lógó nyelvű, véres szemű zombiállapotról, ami a gyanútlanul hazaérkező kezdő kismamára vár otthon :-)

Igyekszem a konyhai dolgokkal is felvenni majd a fonalat, de alapvetően ez még csak néhány hét múlva lesz reális. Addig is légyszi tartson ki mindenki, ha már eddig kitartott, aztán innen folytatjuk :-)

És még valami:

A fenti képes értesítőt Ancsa barátnőm készítette, aki 2 tüneményes gyereke mellett a www.frill.hu „anyukája” is. Akinek szintén vannak gyerekei (most már én is ide tartozom:-)), biztosan imádni fogja a tündéri, igényes, kicsiknek és nagyobbaknak való dizájnnal készülő változatos meghívó, születési értesítő, tombola- és ültetőkártyákat, melyek személyre szabhatók, és mindenki a neki legjobban tetszőt, és a gyermek egyéniségéhez legjobban illőt választhatja. Az oldal hamarosan indul, mintákat addig is nézhettek a facebookon:

http://www.facebook.com/pages/Frill-Prints/359705888070?ref=mf

Sajttorta

2010-04-28T09:26:00.011+02:00

Aki nem ismeri, a száját húzza, mikor meghallja, mert - gondolom - valami trappista sajtos édesség egy csodálatos édesség jut eszébe...de ha egyszer megkóstolod...

Mióta Bécsben a Neniben egy csodálatos szelet sajttortát ettem, azóta keresem a tökéletes receptet. Hogy mennyi a sajt-tejföl-tejszín-tojás arány, az receptről receptre változik, mintahogy az is, hogy vízfürdőben, vagy egyszerűen sütőben sütjük. Az alaptortára lehet különböző gyümölcsöket és önteteket rakni, ezúttal én Speculoos krémből (még Párizsból) és tejszínből főztem egy kis karamell öntetet.

Nem túl édes, de nagyon különleges ízű és selymes állagú lett.

Hozzávalók: 30 deka keksz (valamilyen digestive a legjobb), 12,5 deka vaj olvasztva, 60 deka sajtkrém (Philadelphia, de most anyagi okokból Tesco sajátmárkás sajtkrémmel csináltam), 15 deka porcukor, 3 tojás, 3 tojás sárgája, 1 deci tejföl, 1 deci tejszín, 1 ek liszt, 1 citrom leve és héja

A kekszet megtörjük. Én be szoktam rakni egy műanyag zacskóba, a zacskót bekötöm és becsavarom egy konyharuhába, majd húsklopfolóval megütögetem. A vajat megolvasztjuk és összekeverjük a kekszmorzsával, majd egy kerek (23-26 cm) tortaforma aljába nyomkodjuk.

A krémhez kikeverjük a sajtkrémet a porcukorral, hozzáadjuk a tejfölt, a tejszínt, tojásokat egyenként, majd a tojássárgákat, a citrom levélt és lereszelt héját és végül a lisztet is.

Ráöntjük a keksz alapra. Ezután két lehetőség közül választhatunk. Vagy 180 fokon megsütjük kb 45 perc alatt. Vagy pedig becsomagoljuk a tepsit alufóliába és berakjuk egy nagyobb tálba, amibe forró vizet öntünk úgy, hogy a tepsi feléig érjen a víz, és így sütjük meg kb 50-60 perc alatt.

Ezután rakhatunk a tetejére bármilyen gyümölcsöt, vagy csoki-, karamell- illetve citromkrémet.

Fonott kalács

2010-04-09T14:04:00.007+02:00

Tudom, kicsit megcsúsztam a húsvéti poszttal, de idén így alakult.

Annyi volt a munka, hogy nem is volt időm azon gondolkozni, hogy mit fogok sütni-főzni. Mama megcsinálta a sonkát, rám várt volna többi, de ezt csak péntek reggel tudtam meg, úgyhogy másfél két órát bolyongtam a boltban, míg nagyjából összeszedtem mindent.

Ez a csodálatosan finom kalács Bözsikének, a keresztanyám nagynénjének a receptje. Minden húsvétkor ez kerül az asztalra. De persze más hétvégén is el tudom képzelni vajjal és baracklekvárral, csak olyan nehéz hozzákezdeni...

Hozzávalók (2 kalácshoz): 60 deka liszt, 2 tojás, 2,5 deka élesztő, 3-5 deci tej, 20 deka cukor, 10 deka olvasztott vaj

Először is, mint minden kelt tésztánál, egy bögre cukros langyos tejbe morzsoljuk az élesztőt. Letakarva félrerakjuk negyed órára, azalatt biztos felfut.

A lisztet nagy tál közepébe szórjuk, közepébe mélyedést formálunk, majd beletesszük a tojásokat, a felfuttatott élesztőt és a maradék cukrot, és annyi langyos tejet, amennyit felvesz. Jól kidolgozzuk a tésztát robotgéppel, vagy kézzel. Amikor már a tészta elválik az edény falától, hozzáadjuk a langyosra hűlt olvasztott vajat, és ezt is beledolgozzuk a tésztába.

Aki szereti, tehet bele mazsolát is.

Az edényt lefedjük, majd meleg helyen duplájára kelesztjük a tésztát.

Lisztezett deszkán kétszer három hurkát formálunk a tésztából, majd megfonjuk a kalácsot.

A két kalácsot egymás mellé rakjuk egy nagyobb tepsibe, vagy külön külön egy-egy őzgerinc formába. Legjobb sütőpapírral kibélelni, hogy könnyű legyen kiszedni.

A sütőformában még egyszer letakarva félrerakjuk a kalácsokat 20-25 percre, hogy megkeljenek.

Végül tojással megkenjük és 180 fokos előmelegített sütőben kisütjük kb. 35 perc alatt.

Kimchi retekből

2010-03-29T23:39:00.004+02:00

A bébivisszaszámláló 18 napot mutat :-) - 18 nap múlva megszületik a kisfiunk :-)

Mármint elvileg. Gyakorlatilag ma a védőnő finoman emlékeztetett a szerdán közelgő hidegfrontra, aztán megparancsolta, hogy a bőröndöm az autóban legyen maradéktalanul összepakolva. Persze tudom, hogy az össze nem pakolással nem tudom kitolni a szülés időpontját, mégis halogatom. Kb. tízezerszer hallottam azt a zseniálisan humoros biztatást, hogy nyugi gyerek még nem maradt bent, és nyilván nem, én mégis borzasztóan félek. Olyan gyorsan elment ez a 37 hét, most meg itt állok, és olyan, mintha egyáltalán nem lennék felkészülve egy szülésre... :-)

A babavárással kapcsolatos teendők, a költözés, a berendezkedés, és a rozmárasszony-szerű testalkatom miatt most már valóban csak elvétve főzök (pedig a költözéssel isteni-gyönyörű csokibarna, aranymozaikos vadonatúj konyhám lett :-)).

Ez egy olyan recept, ami főzést nem igényel, viszont nagyon alap. Mármint azoknak, akik vagy ázsiai-csipős kaja mániákusok, vagy állandóan csípőset kívánó 37 hetes kismamák.

A kimchi egy nagyon egyszerű koreai savanyúság, amit alap esetben kínai kelből készítenek, és annak idején egy agyag edényben leásták a földbe az erjedés idejére. Kétségtelenül a káposztás is isteni és kilószámra tudom enni azt is, de a leges-leges-leges ledurvábban jégcsapretekből finom, én otthon csak ebből csinálom.

Annyit még előljáróban, hogy ha nincs idegrendszerünk kivárni az összeéréshez szükséges 8-10 napot, menjünk el a Fő utca elején található koreaiba, és tömjük magunkat degeszre belőle.

Hozzávalók: 3 nagy jégcsapretek, 1-2 gerezd fokhagyma, egy dió nagyságú gyömbér, 2-3 teáskanál száraz csilipor vagy pehely, só, cukor, 1-2 szál újhagyma. (Az ázsiaboltban lehet kapni külön kimchipaprikát, de soha nem sikerült még rájönnöm, hogy miben különbözik a sima csilitől)

A kockára vágott retket nagyon alaposan sózzuk be, és egy éjszakára tegyük a hűtőbe. Másnap öntsük le róla a sós levet, öblítsük le, és enyhén sózzuk újra, tegyünk rá 1 evőkanál cukrot, reszeljük rá a gyömbért és a fokhagymát, és a csilipaprikát. Alaposan keverjük össze, és tegyük bele a nagyon vékonyra felkarikázott újhagymát (én csak a fehér részét szoktam).

Légmentesen zárjuk le, és sötét helyen szobahőmérsékleten érleljük 8-10 napig, ha nem felejtjük el, a negyedik napon alaposan keverjük össze. Én egy nagy befőttes üvegben szoktam késziteni, amit alufóliával betekerek.

Fogyasztás előtt 1 napra tegyük a hűtőbe elkülönítve a többi kajától, mert kegyetlen szaga tud lenni.

Sweet, SUGAR, candyman...

2010-03-11T08:49:00.014+01:00

Végre eljutottam. A SUGAR-ba. Bá már több mint egy éve megnyílt még nem volt alkalmam kipróbálni a helyet előbb, pedig kíváncsivá tett, hogy többektől hallottam, hogy a csodálatos külső kevésbé elkápráztató belsőt rejt.

Pár hete péntek délután csapatépítés címén felkerestük a Paualy E. utcai üzletet. Tele volt. A legkülönfélébb emberekkel Első randevús párokkal, munka után betérőkkel, iskola után az idejüket itt elütőkkel, külföldiekkel, kisgyerekes anyukákkal (ez nagyon jól nevelt gyerekre, vagy kötélidegzetű anyukára vall, én soha nem merném megpróbálni).

A bejárattól balra vannak a cukorkák, nyalókák, golyórágók, jelly bellyk, drazsék a szivárvány tényleg minden színében. Valamint a legkülönfélébb ajándékok, a már klasszikusnak számító Hello Kittys mindenféle, pillecukorból kiírt szövegek, muffin formában rejtőző szájfény, és olyan hülyeségek, mint a "Communicate with your father" szájspray, vagy a Modellkaja nevű kapszula. Na, mi már ennél a részlegnél eltöltöttünk vagy fél órát. Az ember 5-10 perc eltelte után azt sem tudja hol van...egy videoklipben, álmodik, külföldön, vagy tényleg egy cukrászdában? A színek, fények, formák, bútorok, díszletek, az eladók és persze maguk a termékek is már önmagukban elegek lennének, hogy elvarázsoljanak.

A jelly belly részlegen való nézelődésünket persze az is nyújtja, hogy félünk a süteményes részhez közel kerülni, megpróbáljuk elodázni a választást. Mert rengeteg féle, fajta, színű, formájú, állagú van. A pitéktől a moussokig, a muffinoktól a mignonokig, a tejberizstől a sajttortákig és még sorolhatnám. A tejberizsre vagy 20 fajta öntetet, extrát, gyümölcsöt lehet kérni. Aztán vannak még az italok is...Smoothie-k, shake-ek, teák, kávék. Háromszor négyszer végig kellett menjünk a pult mellett és egy 10 perces meetinget tartani, hogy eldöntsük mit is választunk. Mindenki válaszottt egyet, meg négyünknek egyet pluszba, és természetesen fejenként egy shake. Nem ajánlanám a kalóriák per kopf kiszámítását...

Az emeleten lehet leülni, színes lámpabúrák alá. Természetesen a pink wc-t is meg kellett néznünk, ahol még a mosdóban is nyalókák és cukorkák vannak, a wc falain pedig egy egész mese világ.

Az egyetlen kritizálni való a személyzet. Még csak nem is a kedvességükkel volt baj, inkább a szakértelmükkel. Vagy 20 percbe telt, míg megkaptunk mindent, négy részletben. Egy kis káosz uralkodott a felszolgálók között. Lehet, hogy kevesen voltak, lehet (biztos) hogy nem felszolgálók voltak, inkább fazon alapján válogatták őket.

A sütemények finomak voltak, volt amelyik nem okozott életreszóló élményt, de lehetett érezni a hozzávalókat (vanília, vaj, tejszín, gyümölcs), ami nem megszokott, és a látvány...

Azt hiszem kicsit sokat rendeltünk, és talán a vizuális élmény is eltelített.

Egy szó mint száz, mindenkinek el kell mennie egyszer kipróbálni, utána úgysem fogja kibírni, hogy ne menjen még egyszer, és még egyszer...

A honlapjuk sem okoz csalódást, színes, szagos, mindentudó.

Ferdinándi (kókuszos kakaós csiga)

2010-03-01T05:41:00.001+01:00

Folytatom mindjárt az útleírásokat is, csak előtte gyorsan írok pár szót a mostani mindennapi betevőmről. KAKAÓS CSIGA. Napi akárhányat tudnék enni, de a védőnő rosszalló tekintetétől üldöztetve, uralkodom magamon. (lassan ott tartok, hogy minden jóízűen lenyelt falatnál a szigorúan összeszorított szájú védőnőt, látom, ahogy fejcsóválva felkiáltójeleket tesz a kismamakönyvembe).

Azért érdekes a dolog, mert szerintem egyike vagyok azoknak a keveseknek, akik az elmúlt harminc évben egyetlen kakaós csigát sem vettek, és nem is ettek soha. Soha nem voltam édesszájú, és nem gondoltam, hogy egy péksüti miatt vesztem el a fejemet terhesség alatt. De ez van, és így a nyolcadik hónapban, mikor az ember csak értetlen tekintettel figyeli magán az ijesztő méreteket öltő bálnásodási folyamatot, sajnos nagyon meg kell gondolni minden falatot. Úgyhogy napi fél/negyed csigát engedek meg magamnak, de rájöttem, hogy ebből a Nagyi-féléből lehet egészen kicsiket csinálni, így egy EGÉSZ KAKAÓS CSIGA elfogyasztásának illúziójába is ringathatom magam :-)

Azt nem tudom, miért hívja a Nagyi ferdinándinak ezt a sütit, feléjük annak idején így mondták. A vicces név a lényegen nem változtat: ez valójában minden kakaós csigák legfinomabbika.

Hozzávalók: tészta:4 dl tej, 5 dkg cukor, 3 dkg élesztő, 60 dkg liszt, 4 ek margarin, 4 tojás sárgája

Töltelék: 25 dkg margarin, 30 dkg cukor, 1-2 csomag vaníliás cukor, 20 dkg kókuszreszelék, 5 dkg cukrozatlan kakaópor

2 dl langyos tejben elolvasztunk 5 dkg cukrot, és ebben felfuttatunk 3 dkg élesztőt. A lisztbe 4 ek olvasztott margarint öntünk, hozzáadjuk a tojások sárgáit, és a felfuttatott élesztőt. Annyi plusz tejet öntünk hozzá, amennyit még esetleg kíván, és egy csipetnyi sóval rugalmas tésztát gyúrunk belőle. 2 cipóra osztjuk, és 20-25 percig pihentetjük.

A töltelékhez 25 dkg margarint 25 dkg cukorral és a vaníliás cukorral jól kikeverünk, és a kinyújtott tésztára kenjük. A kókuszreszeléket és a kakaót 5 dkg cukorral összekeverjük és a bekent tésztára hintjük.

Könnyedén feltekerjük, mint a bejglit, 5 cm-es darabokra szeleteljük, és kivajazott tepsibe tesszük. Ne tegyük közvetlenül egymás mellé! Külön-külön megkenjük olvasztott margarinnal, majd langyos helyen kb. 1 óráig kelni hagyjuk. Közepes hőfokon kb. 40 percig sütjük. A sütési idő felénél vaníliás, cukros tejjel meglocsoljuk, majd mehet vissza a sütőbe.

A képen látható a diós verzió is, itt a kakaós kókusz helyett darált diót használjunk, egyébként mindenben ugyanúgy járjunk el.

Fűszeres fehérbab-krémleves spenóttal

2010-02-25T18:55:00.002+01:00

Költözünk. Biztos van más is, aki nyolc hónapos terhesen csomagolt, dobozolt, intézkedett és tárgyalt a mesterekkel, de úgy érzem, hogy lassan nekem ebből ennyi elég. És a java még hátra van. Tegnap a konyhaszekrény tartalmának dobozba rendezése volt a program. Mivel a nyolcadik hónap mellett nehezítésnek van egy klassz terhességi magas vérnyomásom is, és ez gyakorlatilag kizár minden fizikai megerőltetést, egy chaplini börleszkbe illő jelenetnek lehettek volna tanúi az arra tévedő bámészkodók. Lehajolni ugyanis már nagyon nehezen tudok, és a vérnyomás miatt nem is kifejezetten javallott, viszont a kezembe kerülő fehérbab zacskója lyukas volt, így egy gyakorlott szántó-vetőt idéző klasszikus mozdulattal szórtam tele a konyhát és a nappali háromnegyedét fehérbab szemekkel. Ha megvan a jelenet a Hippolit a lakájból, mikor a személyi edző papírfecniket dobál a földre a nagyságos asszonynak testedzési céllal, kb. olyan arccal kászálódtam neki én is a babok egyesével történő összegyűjtésének (a porszívó már az új lakásban). Arra már csak utólag gondoltam, hogy a közben elhangzó folyamatos káromkodás minden szavát hallja a kisfiam is odabenn, de csak remélni tudom, hogy egyelőre ez nem zavarja a békés növekedésben, ugyanis nincs tisztában a szavak jelentésével hálistennek. A földről fáradtságos munkával összegyűjtött babokat először finoman a kukába akartam helyezni, de aztán szebb halálnak gondoltam számukra a forró vízben való hosszú kínzást, így alapos mosás-áztatás után nekiálltam a fenti levesnek, bár elmondani nem tudom, mennyire nem volt hozzá kedvem ilyen előzmények után.

De nem bántuk meg, nagyon finom lett, krémes selymes, és jó csípős. (a tetejére kerülő szezámmag zacskóját ezek után érthető módon, hatszor vizsgáltam át a mosogató fölött. Ha azzal ugyanez megismétlődött volna, szegény gyerekemnek egy megbomlott elméjű mamája lenne már csak…)

Hozzávalók: 25 dkg száraz fehérbab, 1 hatalmas fej fokhagyma, 1 fehérrépa, 1 kis darab zeller, 3 marék bébispenót, 3 ek tejföl, fehérbors, szerecsendió, szárazon pirított szezámmag

A megmosott, beáztatott babot hideg vízben feltesszük főni, a félbevágott fokhagymagerezdekkel együtt. Kb. 40 perc műlva mehet hozzá a többi zöldség, a spenót kivételével. További kb.20 perc főzés után (de mindenképpen bizonyosodjunk meg róla, hogy elég puha) összeturmixoljuk, ízesítjük só, jó sokbors, szerecsendió, mehet bele a tejföl, és a spenót. Ezután zárjuk le, hadd maradjon egy kis zöld íz a spenótban. Tálalás előtt szórjuk meg a pirított szezámmaggal.

Duplasajtos tortilla

2010-02-23T22:13:00.003+01:00

Mérsékelten kreatív módja a maradékok hasznosításának, bár még mindig meglepődöm, hogy milyen kevesen használnak tortillát a hétköznapokban. Mintha az valami nagyon egzotikus, és nehezen elérhető dolog lenne, holott gyakorlatilag bárhol kapható. Én mindig tartok a fagyasztóban, fóliával elválasztva őket egymástól, így akár egyesével is kiolvasztható, arra a végső szituációra, ha a már-már üres hűtő előtt állva teljesen szétkínlódtuk magunkat a vacsorát illetően. Ebbe aztán bármit beletehetünk, két kanál spagettiszószból, maradék sajtból, fél paprikából is szuperkultúrált vacsora készíthető.

Borozós estéhez tízből nyolcan mogyorót, kisperecet, max. sajtkockákat tesznek az asztalra. Ez itt egy borkorcsolyaként nagyon jól bevált tortilla tekercs, ami kb.6 perc alatt van kész, és mégis azt a látszatot kelti, hogy vendégvárásból tökprofik vagyunk. :)

Nem írom most itt le azt a totál elcsépelt mondatot, hogy ez csak egy variáció és bízzuk a fantáziánkra a dolgot, bármi más töltelékkel is működik. Pedig de.

Hozzávalók: 4fő 1 csomag tortilla, 30 dkg natúr krémsajt, 3 marék rukkola, 2 csomag metélőhagyma, 15 dkg sajt, 15 dkg fekete erdei sonka, só bors

A krémsajtot egy tálban jól kikeverjük tetszés szerinti sóval és borssal, hozzátesszük a kicsire vágott zöldségeket. A hajszálvékony csíkokra vágott sonkát egy kicsit megpirítjuk, ez is mehet bele. Egy forró teflon serpenyőben a tortilla egyik oldalát megmelegítjük, majd megfordítjuk, megszórjuk reszelt sajttal, és mikor kezd kicsit olvadozni, jó is. Rákenjük a krémsajtos masszát, feltekerjük és voilá. Percek alatt elfogy.

Bangkok Vol. 3.

2010-02-17T17:57:00.019+01:00

Első rész – itt, második rész – itt

Bangkokban, ahogy már írtam, minden megvehető, mindent el lehet intézni. Ahol csak 2-3 turista megfordul, már tornyokban állnak a másolt CD-k, DVD-k (egyébként, ha valakinek nincsenek elvi fenntartásai, baromi jó zenékhez juthat fillérekért, a CD-árusok nagyon jó érzéssel követik a legújabb zenei trendeket :-)), de könnyen vehetünk bármilyen hamis igazolványt, nemzetközi diákot, jogsit, diplomát(!) akármit.

Amiből én alaposan bevásároltam, azok a Lonely Planet útikönyvek. Kívülről semmiben sem különböznek az eredetitől, ugyanolyan kötés, fényes borító, a belső oldalak azonban fénymásoltak, az olcsóbb megoldásoknál az illusztrációk is. Mivel elég sokat utazunk, és általában a Lonely Planetet használjuk, nekünk nagyon jó vétel volt darabját 4-5 dollárért beszerezni. Azóta sok országot ezekből a könyvekből utaztunk végig, és nagyon jól beváltak, ráadásul folyamatosan frissítik is a kínálatot az újabb kiadásokkal :-)

Néhány szó a Királyi Palotáról, templomokról és buddhákról. A történelmi adatok minden útikönyv első oldalán szerepelnek, így ezeket nem írom ide. A palota fő látványossága, a színpompás thai építészeti megoldások, kertek és szobrok mellett, a Smaragd Buddha. Igaziból nem smaragdból, hanem jade-ból készült, és mindig az évszaknak megfelelő öltözetben láthatjuk, átöltöztetését hatalmas ceremónia keretében a király maga végzi. A palotába nem engednek be kivágott ruhában, és ezt itt kifejezetten szigorúan veszik. A férfiaknak hosszú (de legalább térd alá érő) nadrág, a nőknek vállat takaró póló kell minimum. A bejáratnál néhány forintért lehet bérelni szárikat, meg bő nadrágokat, de talán senki nem hal bele, ha reggel egyből egy rövid ujjúban indul útnak a bikinifelső helyett :-)

A palota jó hely, hatalmas területen fekszik, így eloszlik a tömeg, amitől könnyen sokkot kaphatunk a bejáratnál, de Bangkok legklasszabb nevezetessége szerintem a Wat Pho, azaz a fekvő buddha temploma. Ennek is hatalmas, gyönyörűen gondozott kertje van, melynek központi épületében fekszik a 46 méter hosszú és 15 méter magas arany buddha szobor. A talpánál ül egy néni, aki 10B-ért ad egy kis tálka aprót, melyet egyesével kell bedobni a végeláthatatlan sorban egymás után következő adománygyűjtő perselyekbe. Ezt én minden alkalommal végigcsinálom :-), nem tudom miért, de imádom hallgatni ahogy a magasból beejtett fillérek csilingelnek az öblös fekete perselyekben. A buddhához csak mezítláb lehet bemenni, a bejáratnál elhelyezett polcon kell letenni a cipőket, papucsokat. (Ha valaki reggel megy, és hajlamos a felfázásra vigyen egy zoknit, mert hideg még a kő. Én a nagy meleg ellenére itt is össze tudtam szedni egy felfázást – mondjuk egyesével bedobálni az aprót legalább egy negyed óra :-))

A nevezetességek környékén rajzanak a tuk-tukos hiénák, akik meggyőzően állítják, hogy a templom/palota/buddha, vagy ahova éppen igyekszünk, az éppen zárva tart, legtöbbször valamilyen buddhista ceremónia miatt, ők viszont nagyon olcsón elvisznek egy másik jó helyre. Na, ezeknek ne dőljünk be, keressük meg a főbejáratot és látni fogjuk, ahogy özönlenek ki-be a látogatók.

A cipőlevételről jut eszembe, hogy nemcsak a templomokba, hanem bizonyos üzletekbe, éttermekbe is illetlenség cipővel bemenni. A rengeteg turista miatt ezek a szabályok lazultak, nem kell mindenhol levenni, de ahol látjuk, hogy a bejáratnál sok papucs sorakozik, oda mi se trappoljunk be cipővel. (különösen gyakori jelenség a szigetek tengerparti éttermeinél).

Bangkok általában tranzitállomásként szerepel a turisták útitervében (legalábbis ritkán hallok olyat, hogy valaki 2 hétre jött Bangkokba). Ide érkeznek a nagy európai járatokkal, aztán innen irány a déli szigetek, az északi városok vagy akár a környező országok, fapadossal ezek is könnyen elérhetők már néhány tízezer forintért. Nagyon jó áron repülhetünk a Bangkok Air járataival akár valamelyik szomszéd országig, akár Koh Samui az úticél. Van egy Discovery Airpass nevű bérletük: ha min. 3 desztinációt veszünk, akkor belföldre 65, a környező országokba 120 USD egy út ára. Nagyon megéri, egyáltalán nem jellemző a késés, és ilyen kedves személyzettel ritkán lehet találkozni. (A thai stewardessek ruhái egyébként szerintem isteniek, nem tudom, a Malévnál ki foglalkozik ezzel, de szívesen figyelmébe ajánlanék egy tanulmányutat. Bár zárójelben megjegyzem, mehetne az illető a világ bármely pontjára körülnézni, mert a malévos egyenruhánál rondábbat és lehangolóbbat, életemben nem láttam. Maga a ruhában manifesztálódott kommunista rezsim :-)).

Van még az Air Asia nevű fapados légitársaság, ez is jó, ha időben foglalunk, hatalmas kedvezményeket lehet kifogni, de az ő központjuk Kuala Lumpur, így a Bangkokból viszonylag kevés célállomás érhető el. Mindkét esetben bátran foglaljunk a neten, megbízható rendszerük van, nekünk soha semmilyen problémánk nem volt.

Van aztán, aki úgy dönt, hogy akár spórolásból, akár kalandvágyból éjszakai vonat, vagy busz útra vállalkozik. Ezeket a neten nem tudjuk lefoglalni, valamelyik helyi utazás-szervező segíthet (mint írtam tele van velük a KhaoSan road), ezek is megbízhatóak, az árakra azért figyeljünk, ne vágjanak át túlságosan. Félelmetesen kidolgozott profi rendszerük van, induláskor az úticélnak megfelelő színű matricát ragasztanak az utasra és minden átszálláskor nyomon követnek, irányítanak, nem lehet eltévedni :-). Ők foglalkoznak a Bangkok környéki túrák szervezésével is, korlátlan számú variációt kínálnak, ha olyan látnivalókhoz szeretnénk eljutni, mint a Kwai folyó, az úszó piac, vagy esetleg egy tigris farm.

Ezen kívül vannak menetrend-szerinti autók az olyan népszerű célpontokhoz, mint Angkor (Siem Riep), vagy Laosz nagyobb városai, ezek elég baráti áron elérhetők, de azért gondoljuk végig, hogy tíz-egynéhány órát esetleg a platón rázkódva tölteni, az belefér-e még a komfort zónánkba.

Az éjszakai vonatútról írok majd részletesen a szigetekről szóló posztban.

Bangkok Vol. 2.

2010-02-12T00:45:00.020+01:00

Bangkok vol. 1 - itt

A turisták leggyakoribb célpontja a Khao San Road, minden bizonnyal ez Bangkok legismertebb utcája. Tele van bárokkal, éttermekkel és bazárral, itt ne vegyünk semmit, mert még a legdrágább piacon is a harmadáért kapjuk meg az itt kínált dolgokat. Célszerű viszont itt megszállni, ennél jobb ár-érték arányú hoteleket máshol nem igen találunk. Persze a környező utcákban is rengeteg szállás van (Rambuttri road), nézzünk körül, és válasszuk ki a nekünk legmegfelelőbbet. Sehol nem kell előre foglalni (a legtöbb helyen nem is lehet), mi a leggyakrabban a Rambuttri Village Inn, a D&D Inn és a Khao San Palace nevű helyeken aludtunk.

Mivel ez a környék a hátizsákos turisták gyűjtőhelye, ne számítsunk, csak a minimális szolgáltatásokra. Szerintem itthoni viszonylatban 2*-nak felelnek meg, de mindegyikben van légkondi, tiszta ágynemű, és ázsiai fogalmak szerint normális fürdőszoba (angol wc, meleg víz). Ez a minimális 3 dolog, amit Ázsiában el kell várnunk egy szállástól. Ezeket 3500-5000 Ft/szoba áron kínálják, de ennél olcsóbban kapunk csak hideg vizes, vagy ablak nélküli szobát. Mindkettőt próbáltuk már teltház miatt, a hideg vizes zuhanyt max. egy-két napig ki lehet bírni, de az ablaktalan szoba (neon világítással) nagyon gáz. Persze százával vannak jobb, szebb színvonalasabb szállások, de mi mindig úgy voltunk vele, hogy mivel Bangkokban az ember az egész napot úgyis az utcán tölti, a jó szállodákat a szigetekre tartalékoltuk. Amire nagyon vigyázzunk, hogy mindenképpen valamelyik mellékutcára nézzen a szoba, az éjszakai forgatagtól ugyanis még én is nehezen aludtam, pedig edzett városlakó vagyok.

Thaiföldre kell vízum, és bár adnak a repülőtéren is, érkezéskor, én jobban szeretem mindig itthon elintézni, mert főleg ha hajnalban érkezik a gépünk, nemigen sietnek a kiállításával, engem meg mindig idegesített, hogy a bőröndünk meg már 45 perce kering magában a futószalagon. Ha mégis érkezési vízumot igényel valaki, legyen nála 2 igazolványkép, mert bár ezt is csinálnak ott helyben, de ha még ezzel is az időt húzzuk, a biztonsági szervezet tuti fölrobbantja a magányos bőröndöt :-) - legalábbis ettől a parától én képtelen vagyok szabadulni, akárhányszor földet érünk valahol…

A KhaoSan road-on és környékén rengeteg kis utazási iroda működik, ha a környező országokba, vagy a déli szigetekre utaznánk itt érdemes foglalni jegyeket akár vonatra, buszra, vagy repülőre. Mindent el lehet helyben intézni, mindent meg lehet oldani, és ott helyben sokkal több lehetőség, és variáció merül fel, mintha itthonról próbálnánk szervezkedni.

Amit semmiképpen ne hagyjunk ki, városnézés közben, az a lábmasszázs. Minden sarkon lehet masszíroztatni, és kb. 5-600 forintból kaphatnak fáradt lábaink gyors felfrissülést. Van sok utcára kitelepült masszírozó hely, de szerintem jobb bemenni egy légkondis „üzletbe”, itt még alacsonyabb árakat is ki tudunk alkudni, plusz kérjünk hűvös áztató vizet az elején, mely egyrészt nagyon jól esik, másrészt meg nem a portól fekete koszos lábunkat gyömöszölik. Őket amúgy ez (mármint a kosz) nem zavarja, engem annál inkább, és az utcai helyeken volt, hogy nekiestek úgy, ahogy volt.

Amit legjobban imádok Bangkokban a rengeteg izgi kajaárus és egzotikus étel mellett, azok a piacok. Végtelen árukínálattal, tematikusan, vagy ömlesztve, éjjel nappal és hétvégén várják a turistákat a város különböző pontjain. Először is ott a Patpong negyedben található éjszakai piac, este 8-kor nyit, és hajnali kettőig zavartalanul vásárolhatunk. Mármint zavartalanul akkor, ha nem zavarnak minket a night klubjaikat, táncos lányokat és különböző show-kat reklámozó ajtónállók. Itt keményen lehet alkudni mindenből, mert abszolút hülyének nézik a fehérembert, minimum a tízszeresét kérik, szemrebbenés nélkül, aztán meg kacagnak a hülyeségünkön. Többször láttam, mikor az amerikaiak szó nélkül kifizetik a kért árat, utána az árus nevetve lobogtatja a pénzt a szomszédjának. Szóval ez az a piac, ahol szemrebbenés nélkül a tizedéről kezdjük a beszélgetést. Jó dolgok vannak egyébként, én imádom a pehelykönnyű kézzel készített selyemsálakat, meg a nagyon klassz hamis napszemüvegeket, de legyünk észnél az alkudozásnál.

Ott van aztán a Chatuchak Weekend Market, a nevéből adódóan csak szombat-vasárnap tart nyitva, ez a legnagyobb és legváltozatosabb piac egész Bangkokban. Itt téma szerint vannak elkülönítve az áruk, az egészet bejárni egy egész napba telik. De erre nincs egyébként szükség, mert díszmadarat vagy élő kiskutyát biztos nem akarunk venni a nyaralás alatt. Van külön gyümölcsös, gyöngyös, fafaragásos, szőnyeges, antik bútoros, kajás, edényes, ruhás, cipős, órás, virágos rész, hogy csak a hirtelen eszembe jutókat említsem, és térkép, hogy mit merre lehet megtalálni. Itt nem lehet olyan mértékben alkudni, mint az előzőn, mert nem a turisták hülyítésére hozták létre az egészet, és eleve sokkal ésszerűbb árakról indulunk. Itt rengeteg mindent vehetünk, akár magunknak, akár ajándékba, érdemes úgy időzíteni a bangkoki tartózkodásunkat, hogy legalább egy hétvégi nap beleessen.

Van aztán a Pratunam Market, Bangkok legnagyobb ruhapiaca. Elég sok vacak és gagyi van, de itt pl. találhatunk egész jó minőségű hamis farmert fillérekért, ha érdekel minket ilyesmi.

Negyedszer ott van a kínai negyedben található piac, amiről már írtam az előző bangkoki posztban.

Van még továbbá rengeteg pláza (nézzünk szét a Siam Square környékén, Siam Center, Digital Plaza, stb.) ahol szintén van helye az alkudozásnak, és nem árt, ha tudjuk, hogy minél felsőbb emeletre tévedünk annál alacsonyabbak az árak. Itt fotós cuccok, és különböző elektronikai cikkek is jó áron kifoghatók, de minden esetben legyünk tisztában a választott termék reális (itthoni) árával, és ebből kiindulva kezdjünk alkudni.

Két úticél között a legkényelmesebben taxival közlekedhetünk, de ez hajlamos elakadni az állandó és hatalmas dugók egyikében, főleg délutánonként. Egyébként olcsó (ragaszkodjunk az óra bekapcsolásához), mindegyik légkondis, és a vezetők többsége is elboldogul 2-3 szó angollal. Van még a Skytrain nevű magasvasút gyors és tiszta, de ez természetesen kötött pályán mozog, úgyhogy ha nem esik közel a megálló a célunkhoz, megint csak marad a taxi. Illetve a hajó, amit szintén nagyon aljánlok.

A tuk-tuk egy romantikus hülyeség, szinte mindig drágább, mintha taxival mennénk és gyakran ugyanúgy elakad a dugóban, de itt közvetlenül az arcunkba kapjuk az előttünk araszoló busz kipufogó füstjét. Nem beszélve arról, hogy a sofőrök sportot űznek abból, hogy nyaktörő kanyarokkal, és forgalommal szembeszáguldással a frászt hozzák a bent ülőkre. A látványosságok környéke mindig tele van tuk-tuk-os hiénákkal, sétáljunk pár száz métert és próbáljunk semleges helyen leinteni egyet, ha mégis ki akarjuk próbálni. Ne dőljünk be annak, hogy 10 B-ért bárhova elvisz, ha közben hajlandó vagy megnézni a sógora szabóságát/ékszerboltját/akármijét. A sofőrök ezért benzinutalványt kapnak, és az első adandó alkalommal ott fogják hagyni a balek utast a „sógor” boltjában, aki aztán azt se tudja hol van, és kereshet egy másik taxit magának. Nem mintha ez ijesztő lenne, csak felesleges bosszúság.

Apropó szabóság. Sokan varratnak kint öltönyt, ruhát maguknak, a turistás helyek tele vannak indiai üzletekkel, akik a világ legjobb szabóinak mondják magukat. Csak a privát véleményem, hogy szerintem nem éri meg, a minőséggel nekem minidig voltak gondjaim (már amikor láttam ez elkészült darabokat), aztán utána meg már csak meddő vitára van lehetőség. De persze ízlések, lehet, hogy valakinek meg bejön.

Mivel a talán a fentiekből is lejön, hogy Bangkokban alaposan be lehet vásárolni mindenféle izgi cuccot, érdemes az itt-tartózkodást az egész utazás végére hagyni, elsősorban azért, hogy a sok pakkot ne kelljen végigvonszolni a további megállókon, de azért is, mert nem árt, ha előtte valahol máshol edződünk hozzá a sajátos szmog-szag-forróság-tömeg-pára kombinációhoz.

És végül a legeslegeslegfinomabb dolog, amit Thaiföldön ehetünk: a green curry. Ez egy leves állagú főétel kókusztejjel, ami minden helyen mindig van az étlapon, és ami számomra a hamisítatlan, igazi thai íz. Kérhetjük tenger gyümölcsével (ez a legfinomabb), csirkével, vagy sima zöldséggel, rizzsel vagy rizs nélkül. Általában nagyon csípős, de ezt kompenzálhatjuk egy jéghideg sörrel például.

Mikor Bangkok esti forgatagában egy utcai étteremben üldögélve, leteszik elénk a hatalmas tányér forró, édeskésen-csípősen gőzölgő világoszöld levest és a jégbehűtött sört, na ez egyike azoknak a pillanatoknak, amikor az ember úgy gondolhatja, hogy alapvetően meg lehet elégedve az életével...

Bangkok Vol. 1

2010-02-09T23:47:00.023+01:00

Kínai és egyéb útleírásaim kapcsán sok ímélt kaptam olyan olvasók kérdéseivel, akik maguk is éppen utazásukat szervezik, illetve sokan biztattak folytatásra, és biztosítottak róla, hogy mennyire szívesen olvassák ezeket. Most, hogy a babavárás közben sajnos képtelen vagyok elég időt a konyhában tölteni ahhoz, hogy új meg új érdekes receptek szülessenek (sajnos nálam a szagérzékenység nem múlt el az első három hónap után :-)) azt gondoltam, megosztom azokat az utazási élményemet is, persze szigorúan gasztro-fókusszal, melyek az eddigi olvasottsági adatok alapján másokat is érdekelhetnek.

Legyen az első a sorban Bangkok, mely évekig vezette nálam a kedvenc városok listáját.

Egyszerű ár-érzékenység miatt mi legtöbbször az ukrán légitársaság járatával utazunk, ez kb. 3 óra kijevi várakozást jelent egy baromi zsúfolt, dohányzó reptéren, viszont a fedélzeten az amúgy mindig rosszkedvű utaskísérők vizespohárnyi vodkákat kínálnak a relaxálást megkönnyítendő, már amennyiben erre valaki igényt tart (sokan). Egyetlen egyszer próbáltunk Malév chartert, senkinek nem ajánlom, 737-esekkel repülnek (ez a 170 cm-nél magasabb emberek számára szerintem elviselhetetlen 10 órán keresztül, ráadásul van közbeiktatott tankolás, amivel könnyen feltornázható a 9-10 órás menetidő 13-ra). Ennek következtében könnyen olyan idegállapotban érkezhetünk meg, mely nem kedvez a városról alkotott első benyomásoknak.

Pedig kevés jobb dolog van, mint először kilépni a párás 30 fokba, egy pillanatig felidézve, hogy Ferihegyen a felszálláskor -5 fok volt, és még Kijevben is hosszasan kellett jégteleníteni a szárnyakat. Gondoljunk még gyorsan itthon maradt szeretteinkre, akik éppen nekigyürkőznek a hólapátolásnak, mozgassuk meg lábujjainkat a flip-flop papucsban, és intsünk le egy taxit.

A belváros kb. 30-40 perc taxival (lehet menni busszal is, de soha nem volt a többórás út után ehhez idegrendszerem), minden esetben ragaszkodjunk a bekapcsolt taxiórához, ne menjünk bele alkudozásba, mert különben első utunk lévén, tökbiztos, hogy rosszul járunk. A taxiórán jelzett összegen felül, ki kell fizetnünk még az autópálya díjat is (kb. 60B).

Leggyakoribb tévhitek a turisták körében Bangkok-kal kapcsolatban:

1. Megérkezve azonnal batikolt szárit, sarut, bőr karkötőket és rongyból készült táskákat kell hordani

2. Aki eljut ide, az a világ királya és ezt a viselkedésével a külvilág tudtára is kell adni

3. Hangosan kell kritizálni a helyieket és számunkra esetleg fura szokásaikat, csak azért mert nem értik, mit mondasz

4. Menő dolog beb@szva randalírozni az utcán a leghülyébb feliratú pólókban és sapkákban

5. 5 baht-on (átszámítva 30 ft) is vérre menő alkudozást kell folytatni a piacon, mert az útikönyvben azt olvastuk, hogy itt ez a szokás

6. Az olcsó szállások mindig koszosak

7. Nem tanácsos az utcán enni

Na, a 7-es pont a legdurvább tévhit (bár az elsőben is nagyon sokan élnek), ugyanis Bangkokban tulajdonképpen csak az utcán érdemes enni (na jó, kis túlzással). A város utcái ugyanis sötétedés után éttermekké változnak, a járdákra, és a külső sávokra az úttesten kis székek és összecsukható asztalok kerülnek, hordozható grilleken, lavórokban izzó parázson, háromkerekű kis kocsikból kialakított mobil konyhákon, ideiglenesen felállított pultokon süti főzi ki-ki a maga specialitását. A kedvenc utcai éttermünk a kínai negyedben található. A legkönnyebben úgy jutunk oda, hogy belőjük célnak a White Orchid nevű eléggé ismert hotelt (Yaowaraj Road), és ha szemben állunk vele jobbra az első sarkon van az étterem, kb. 40 asztallal, hihetetlen zsúfoltsággal, rengeteg helyivel és turistával vegyesen, és isteni friss tengeri kajával. Hatalmas grillezett fokhagymás rákok különböző szószokkal, ezerféleképpen elkészített fehér húsú sülthalak, csigák, tintahal, kagyló, szóval a tenger minden gyümölcse bőséggel. Ha valakinek van kedve rámutatással is választhat a szimpatikus tarisznyarákok, snapperek, homárok közül. (Persze ez a kínálat nem egyedi, majdnem minden étteremben ilyesmiket ehetünk, de ez valahogy mindig isteni volt, tuti tipp).

A kínai negyed nappal is az egyik legérdekesebb hely. Menjünk hajóval (nagyon ajánlom a hajós közlekedést, fillérekért - egy út 15B - és viszonylag gyorsan el lehet jutni majdnem minden fontos nevezetességhez, és a folyón mindig fúj a friss szél) a Khao San road-ról a Ratchawong megállóig, és a kikötőből gyalog induljunk el a széles utcán (Ratchawong) felfelé, és kóstoljuk végig a kínálatot. Mini fánktól a sült banánig, húsos batyutól a méregerős polip-nyársig, palacsinta, csípős leves, gyümölcsös jégkása, puffasztott tintahal, rákchips, minden van itt, minden friss, és guszta(?). Persze ha ennyire összevissza eszünk, akkor tuti el fogjuk rontani a gyomrunkat, és ez nem azért lesz, mert nem voltak frissek a kaják.

Ha jobbra letérünk a kis utcákba, tematikus piacokra jutunk, gyümölcs, ruha, cipő, tésztaszűrő, lábas, nejlonszatyor, mérleg, a kedvencem a hajcsat, hajgumi és hajpánt utca :-)

Ez egy min. félnapos program, de százszor jobban átélhetjük az igazi Bangkokot, mint 6 múzeum és királyi palota bejárásával.

(Imádom azokat az embereket, akik egy ilyen út előtt azt kérdezik egymástól: „ …szerinted Bangkokban elég lesz egy nap a kötelező látnivalókra? Csak mert utána akkor rögtön húzhatnánk le Pattayára …”)

Persze vannak nevezetességek, melyeket az útikönyvek fő helyen tárgyalnak (és nézzük is meg őket feltétlenül) mint a királyi palota, és tényleg érdekesek is, mint a Fekvő (álló, ülő, stb) Buddha. De szerintem mindennél érdekesebb a város hangulata, éttermek, emberek, piacok, hajózás a folyón, stb.

Lehet bérelni kis motoros csónakokat (például a KhaoSan roadhoz legközelebbi kikötőben), és menni egy kört a csatornákra épült házak között. Szerintem ez is érdekes, ebben a kerületben teljesen más arcát mutatja Bangkok. Ruhák száradnak gőzölögve a cölöpökre épült házak között, gyerekek pancsolnak lavórokban és integetnek az elhaladó hajóknak, a vízen úszó hatalmas lapulevelek alatt hatalmas halak cuppognak, és mindent átjár a poshadt csarorna szag.

Amit mindenképpen együnk Bangkok utcáin, az a banános palacsinta és a tavaszi tekercs, és keressünk egy piros kaliforniai paprikához hasonlító, isteni lédús édeskés-fanyar (számomra) ismeretlen nevű gyümölcsöt.

Amit messziről kerüljünk el az a szárított, és puffasztott hal, és tintahal (erre egyébként mindenki magától rájön majd, ahogy megérzi a szagukat).

Amit érdekességből kóstoljunk meg az a sült szöcske, 10 B-ért kapunk kb. 10 dekát (persze egy darab is untig elég), és választhatunk hozzá csilis vagy csak sima szezámos öntetet. Mivel forró bő olajban sütik, a lágy részei eltűnnek, és egy chips-szerű ropogós valamit kapunk, egyáltalán nem kellemetlen ízzel.

Amit a leghamarabb meg fogunk unni, az a pad thai, nem mintha ne lenne finom, de annyi minden izgalmasabb dolog van, amit kóstolgathatunk.

Amit 60 ft-ból ihatunk, az a kókuszlé, a nagy, zöld dióban lévő nem túl finom, a kisebb barna héjút keressük, ez édesebb, és kókuszabb.

Ami elengedhetetlen tartozéka a bangkoki estének az a „vödör”- műanyag homokozóvödör-szerűben kevert koktél általában (Mekong)whiskey-kóla-red bull kombináció, annyi szívószállal, ahány fogyasztó van.

És ahol a legfinomabb nem thai kaját ehetjük: a Khao San Roaddal párhuzamos (Rambuttri road) elején található apró indiai étterem. (ne kövessük el azt a hibát, hogy belül ülünk le, mert a kaják baromi csipősek, a hely nagyon kicsi és nagyon meleg, és egy perc alatt megfulladunk:-)). Folyt.köv.

Málnás diós kenyér

2010-01-30T20:00:00.004+01:00

Mostanában sokszor sütök őzgerinc formában valamilyen gyümölcsös kenyeret, mert nagyon jól jön az irodában a délutáni szénhidrát éhségkor, vagy egy bögre tea mellé.

Az Olive decemberi számában, az egyik angol lekvár márka által szponzorált cikk ajánlotta az alábbi receptet. Ami nagyon jó benne, hogy gyümölcsös, ezáltal egyáltalán nem fújtós. És mivel a külcsín itt egyáltalán nem számít, ezért fagyasztott málnából is éppolyan jó, mint frissből.

Hozzávalók: 20 deka málna (fagyasztott is lehet), 3 ek málna lekvár, 15 deka liszt, 1 tk sütőpor, 15 deka porcukor, 10 deka darált mandula, 5 deka dió durvára vágva, 1 citrom reszelt héja, 17,5 deka vaj, 3 tojás

Melegítsük elő a sütőt 160 fokra, és vajazzunk ki egy őzgerinc formát.

Keverjük össze a lekvárt és a málnát.

Most dobjuk össze a tésztát. Keverjük össze egy tálban a lisztet, sütőport, porcukrot, a citrom héját, a darált mandulát, a diót és a vajat. Verjük fel a tojásokat és azt is keverjük az előzőekhez.

A tészta felét kanalazzuk a sütőformába, majd fedjük le a málnaréteggel. Most jöhet a tészta másik fele is.

Mehet a sütőbe 30-40 percre, és kész is van.

Dél-angliai sültcsirke

2010-01-26T23:00:00.002+01:00

Ez az étel sokkal finomabb combból, mint mellből, de ha valakinek olyan megátalkodott férje van, mint a húgomnak :-), aki csak csirkemellet eszik, akkor csinálhatjuk abból is, egész finom. Hátránya, hogy előző este be kell áztatni sós tejbe, így nem egy spontán kaja, előnye viszont, hogy az istenien ropogós fűszeres bunda alatt a hús nagyon szaftos és puha marad. Mostanában kerülöm a bő olajban sütendő dolgokat, de ez olyan, ami miatt néha (gyakran) kivételt teszek. A recept Nigellától való, köretnek én vajas zöldborsót csináltam hozzá, ha már egyszer Anglia.

Hozzávalók: 8 csirkecomb (esetleg mell), 1 l tej, 3 tojás, 15 dkg liszt, olaj a sütéshez, só cayenne bors (vagy őrült csili) bors, őrölt szerecsendió

A húst előző este alaposan megsózott tejbe áztatjuk, és hűvös helyre félretesszük. A lisztbe a felsorolt fűszerekből egy-egy kávéskanállal keverünk. Másnap, sütés előtt a combokat lecsepegtetjük, és először a fűszeres lisztbe hempergetjük, majd felvert tojásba, mártjuk, ezután újra a liszt következik, végül bő forró olajban kisütjük. A végeredmény, ahogy írtam, egy belül szaftos és omlós, kívül pedig ropogós fűszeres sülthusi lesz. Nagyon ajánlom.

Sült rizs

2010-01-20T13:38:00.001+01:00

Mindig azt hittem, hogy ha egyszer terhes leszek, akkor fogja majd csak a blog igazán aranykorát élni, hiszen lesz időm receptek keresgélésére, inspirálódásra, főzésre, és főleg a természetes fénynél történő fotózásra. Nem számoltam a 4 hónapig tartó folyamatos rosszulléttel, émelygéssel és kajaundorral, mely alatt nem hogy főzni, még rendes ételre gondolni sem igen tudtam. Ekkor kezdtek alaposabban elmaradozni a posztok. Aztán abban a tévhitben éltem hetekig, hogy később, a hányingeres korszak elmúlásával majd mindent bepótolok, és naponta kreálok valami izgalmasat a konyhában, de ahogy érzékeltétek itt sem minden úgy alakult, ahogy terveztem. Ugyanis semmi újat nem főzök szinte hónapok óta, csak ugyanazokat a kajákat kívánom, semmi kreativitás, kísérletezés… Most mégis azt gondoltam, hogy megosztom itt ezeket is, bár tudom, hogy nem a bazi nagy kreativitás okán lesznek érdeklődésre igényt tartók.

A fenti rizst kicsit saját magam becsapására készítem (nagyon gyakran). Semmi különleges nincs benne ugyanis, de azáltal, hogy pálcikával lehet enni, olyan, mintha valami egzotikus kaja lenne – mostanában ezeket kívánom ugyanis a legeslegjobban. De persze nem ehet egy kismama egyfolytában csípőset, és fűszereset, még ha állandóan úgy is érzi, hogy megzavarodik érte, így átverésnek például tök jó a sült rizs. Variálni is lehet persze, de én nem szoktam, ezt a legegyszerűbb és leggyorsabb verziót csinálom mindig.

Hozzávalók: 1 csésze rizs (thai vagy indiai, vagy ha ezek nincsenek kéznél, akkor valami sima, de jobb minőségű), 1 kanál napraforgóolaj (ha van szezámolaj, használjunk azt, ha nincs, emiatt ne vegyünk…), 2 db tojás, 1-2 szál újhagyma, 1 gerezd pépesre tört fokhagyma, 1-2 evőkanál sötét szójaszósz, 1-2 evőkanál halszósz (tehet bele egy kis kanál reszelt gyömbért is, aki szereti – én nem sajnos)

A wokban (serpenyő) olajat forrósítunk, beleöntjük a felvert tojást. Gyorsan kevergetve enyhén átsütjük. A tojást keveset kell sütni, mert könnyen kiszárad. A tojást kiszedjük egy tányérra, a serpenyőbe újra kell egy pici olaj, ha forró, beletesszük a fokhagymát és az újhagymát, ha a hagyma illatozik, mehet a főtt rizs, és folyamatos kevergetés mellett addig sütjük, amíg a szemek szét nem válnak, és enyhén át nem pirulnak, végül ráöntünk egy kevés szójaszószt, halszószt, jól átkeverjük és kész. Sózással óvatosan, a szója- és halszósz miatt!

Csokis kókuszos rétes

2010-01-18T23:55:00.003+01:00

Bár már évek óta szinte minden héten átfutom a Nők Lapját, nagyon ritkán találok benne olyan receptet, amely felkelti az érdeklődésemet. Nem bántásból írom, tudom, hogy nem vagyok a célcsoportban (viszont cserébe a Nagyi azt mondta a múltkor, átlapozva Nigella nyári szakácskönyvét, hogy ennél bénább kajákat még életében nem látott, és nagy kár volt ezekért egy könyvet kiadni :-)). Szóval kinek ez, kinek az. Ezért is kellemes meglepetés az alábbi süti, ugyanis a Nők Lapjában találtam, és már kb. tizedszerre sütöm, és mindig sikert arat. Percek alatt megvan, és forrón, egy kis friss tejszínhabbal nagyon jó…

A recepten a saját tapasztalatok alapján itt-ott változtattam.

Hozzávalók: 10 dkg étcsokoládé, 4-5 evőkanál kakaópor, 15 dkg kókusz reszelék, 15 dkg háztartási keksz, 3 tojás, 4 dl l tej, 20 dkg kristálycukor, 3 dkg liszt, 3 csomag vaníliás cukor, 1 csomag réteslap, 2 dkg vaj.

A csokit a tejben felolvasztjuk, hozzáadva a kristály- és vaníliáscukrot. A tűzről lehúzva hozzáadjuk a kókuszt, a morzsára tört kekszet, kakaót és a lisztet, majd jól összekeverjük. A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a töltelékhez keverjük, a fehérjéből habot verünk, majd a már kihűlt masszába óvatosan beleforgatjuk. Egy réteslapot lefektetünk, megkenjük olvasztott vajjal, rá a következő réteslap, újra vaj és újra réteslap következik. Megtöltjük a masszával (a végeit feltétlenül hajtsuk be). A rétesek tetejét megkenjük vajjal, és 200 C-ra előmelegített sütőben 5-6 perc alatt hirtelen megsütjük. Ezután pár percre kinyitjuk a sütő ajtaját - hogy hamarabb lehűljön -, levesszük a hőfokot 150 C-ra, és az ajtót visszahajtva, még 10 percig sütjük. Felvágás előtt legalább 15 percig pihentessük. A tetejére (bár az elveimmel tökéletesen ellenkezik) szórjunk egy kis vaníliás porcukrot – így lesz tökéletes.

Karácsonyi narancs puding

2009-12-26T21:57:00.008+01:00

Nem tudom mikor fogunk ott tartani, hogy a karácsonyi menüt még az ünnepek előtt elkészítsük blogolási céllal, ráadásul olyan időben fejezve be a fogásokat, hogy télvíz idején is le lehessen fotózni őket. (fotózásban nem annyira jártasaknak: ez napos idő esetén is kizárólag délután három előtt lehetséges...) Ha azt nézem, hogy idén MrBean féle pulykát csináltam csekély 10 órai sütőben tartózkodással, legjobb esetben is hajnal 5-kor kéne a sütőt begyújtanom... Hát lehet, hogy többek között ezért nincs sok karácsonyi posztunk, de hogy mégse maradjon ki a bejglik, halak, pulykák ideje a posztok közül, itt egy bár eredetileg karácsonyra szánt narancs puding, amit azonban bármikor elkészíthetünk a téli hónapok alatt. A decemberi Olive-ban találtam. Mivel gőzben sül egyáltalán nem száraz, hátha még a whiskys, tejszínes karamellmártást is rácsurgatjuk....hmmmmm

Hozzávalók: 4 narancs, 22 deka vaj, 22 deka porcukor, 26 deka sütőporos liszt, 4 tojás, 10 deka dió durvára vágva

a szószhoz: 25 deka cukor, 5 deka vaj, 3 felesnyi whisky, 6 ek tejszín (vagy több)

A szósszal kezdjük: Egy kis lábasba szórjuk bele a cukrot és öntsünk rá annyi vizet, ami épp ellepi. Várjuk meg, míg a cukor feloldódik, majd két narancs felszeletelt karikáit tegyük bele a cukorszirupba 6-8 percre főni. Ha készen vannak, csepegtessük őket le, és tegyük félre a sziruppal együtt.

Most kezdjük a pudingot. Reszeljük le az egyik narancs héját. A két megmaradt narancsot vágjuk félbe, majd a cikkeket is fejtsük szét, és próbáljuk kikaparni a narancs húsát a gerezdeket elválasztó hártya nélkül. (én azért nem keseredtem el, ha nem sikerült tökéletesen a művelet)

Habverővel keverjük össze a tojásokat, vajat, a cukrot, a sütőporos lisztet és a narancshéjat. Fakanállal keverjük bele a narancsdarabokat és a diót is.

Vajazzunk ki egy nagy (kb 2 literes) hőálló tálat, majd a kandírozott narancsszeleteket rendezzük el az edény falán. Öntsük a pudingot a tálba és simítsuk el a tetejét, majd terítsünk rá egy réteg sütőpapírt.

Állítsuk bele a tálat egy nagy fazékba vagy egy mégnagyobb hőálló tálba, majd öntsünk forró vizet a külső tálba úgy, hogy a pudingos tál feléig érjen. Fedjük le a pudingot egy jól záró fedővel, majd rakjuk közepesen meleg (170 fok) sütőbe 2 órára. Ha a víz közben elpárolgott, pótoljuk.

Miközben sül a puding térjünk vissza a szószhoz. Tegyük vissza a tűzre a cukorszirupot, majd karamellizáljuk addig, míg a aranybarna nem lesz. Húzzuk le a karamellt a tűzről, majd adjuk hozzá a vajat darabonként (vigyázat, nagyon köpköd). Visszatéve a tűzre mehet bele a whisky és a tejszín is. Rotyogtassuk 2 percig.

A pudingot tálalás előtt pihentessük 5 percig, majd nagy szeletekbe, tejszínhabbal és jó sok szósszal tálaljuk.

Wang új étterme - Gizella utca

2009-12-15T23:27:00.009+01:00

Más években kábé ilyenkor szoktam nekilátni a téli ázsiai utunk szervezésének, mely idén természetesen a hasamban lakó kiskomára való tekintettel elmarad. Igyekszem beérni most csak az izekkel.

Mivel egyébként pedig úgy veszem észre, hogy ő is kifejezetten rajong az egzotikus kajákért, nem nagyon tartóztatom meg magamat ilyen téren, így az indiai mellett másik állandó tartózkodási helyem Wang étterme, ahol soha nem szűnő lelkesedéssel eszem minden egyes alkalommal szecsuáni üvegtészta levest (van úgy hogy egymás után kettőt :)), desszertnek meg egy csípős savanyú levest (ezt szerintem terheseknek és másnaposoknak receptre kellene felírni). Szóval ebben az állapotban ért a hír, hogy nyílik Wang új helye, amit azóta vártunk, hogy a Fő utcait bezárta, és a nyitó vacsora ujgur menüsora is klassznak ígérkezett, így hát elmentünk. Az étterem berendezése, ahogy eddig is megszoktuk, semmi különös: egyszerű, tágas és világos, díszítések nélküli, viszont tömve volt, és mivel farkaséhesen érkeztünk, enyhe pánikrohamot is kaptam, mert biztosra vettem, hogy ilyen tömegben nem megy majd flottul a kiszolgálás, engem pedig percek választottak el az éhhaláltól. Fölösleges volt aggódnom, minden olajozottan működött, kaptuk pontosan és szépen a következő fogásokat:

Leves:

Kacsaleves ecetes retekkel

Előételek:
Narancsos csirke
Koktélrák saláta
Ízletes fafülegomba
Rózsaszín ginseng
Gyümölcsízű marhahús
Sült apróhal

Tofumetélt hidegen
Főételek
Pekingi kacsa
Vaslapon sült paprikás marha

Jade rákja
"Ég és Föld” oldalas
Birka ’Gan Guo’ módra
Pikáns csirke Wu Dong tésztával
Kínai kel ’Ming Lu’ módra
Kínai kenyér(saslik)
Báránysaslik
Bei Jing-i pizza
Öt elemű rizs
Kézzel tépett pirított tészta
Édességek
Szezámgolyó
Kókuszgolyó

Az ilyen fix menük előnye egyben hátrányuk is: azaz, csomó dolgot soha nem kóstolnék meg magamtól, de mégis ízlik, viszont van olyan eleme, melyről előre tudom, hogy nem ízlik majd, és tényleg nem. Naggggyon kellemes meglepetésvolt a tofumetélt, mivel zsigerből irtózom a tofu minden fajtájától, ezt soha nem kértem volna magamtól, amivel nagy hibát követtem volna el, mert isteni. Úgyszintén hibátlan az Ég és Föld oldalas (kép), csípős, omlós, rengeteg fokhagymával. Feltétlenül kóstoljátok meg a bej jing-i pizzát - vékony tésztalapok között istenien fűszerezett hagymás darálthús, és a gyümölcsízű marhahúst. A rózsaszín ginseng műfajában leginkább a kimchi-re hasonlít, nagyon finom. Nagyon durván jó a kacsaleves, egyedül meg tudtam volna enni a tizenkettőnknek kihozott fazékkal. A kínai kenyérsaslik jópofa, bundáskenyér bunda nélkül, érdekes. A csirke Wu Dong tésztával bő szaftos, nagyon jó ízű fogás, de csak az kérje, aki biztos benne, hogy nem zavarják a csonttal együtt, látszólag ad hoc helyeken elvagdosott csirkedarabok.

A pekingi kacsa sajnos nem átütő - bár lehet, hogy adni kellene neki még egy esélyt mikor nem kétszázan ülünk egy egyenvacsorán -, meg persze hogy ahhoz hasonlítottuk, amit nyáron ettünk Pekingben, így eleve kevés esélye volt. A mirelit koktélrákból készült saláta sem volt finom (bár én semmilyen formában sem szeretem a mirelit koktélrákot), és nem ízlett a báránysaslik sem, amit eléggé sajnáltam, mert ezt mondák a legautentikusabb ujgur fogásnak. A desszertek olyanok, amilyenek, kínai étteremben nem hiszem, hogy valaha átütő élmény érne minket desszert fronton, de persze soha nem mondd, hogy soha.

Összességében finom volt a vacsora, a kiszolgálás külön pontot érdemel, mindenki menjen és próbálja ki, én is így teszek még párszor. Bár nekem a Telepy utca egyelőre verhetetlen.

Wang étterem
XIV., Gizella utca 46/A.
(061) 251-2959
Nyitva 11:00-23:00

Indiai csirke

2009-11-30T23:29:00.004+01:00

Mielőtt elkezdődött volna ez az egész terhesség dolog, már akkor is világ életemben borzasztóan meg tudtam kívánni egy-egy ételt, és addig nem tudtam kiverni a fejemből, míg hozzá nem jutottam valahogy. Ezen a tulajdonságomon persze nem segített a babavárás, sőt. A legképtelenebb dolgokat tudom megkívánni a legképtelenebb időpontokban. Persze az ember uralkodik magán ideig-óráig, úgyhogy a Gergőnek nem kell éjjel csokis fánkért, savanyított patisszonért vagy főtt kukoricáért rohanni, de záros határidőn belül hozzá kell jutnom, mert különben addig nem tudok másra gondolni. Az indiai kaja is ilyen. Fix, hogy a kisgyerek a hasamban imádja a fűszeres dolgokat, mert szinte állandóan az indiaiban lógnék, és ennék szinte mindegy, hogy mit, húst, halat, zöldséget, rizst, lencsét.

Ez egy otthoni gyors indiai recept, egyszerű, könnyű, hiperfinom. Garam masala kell hozzá, ez a különböző delikáteszekben, ázsia boltokban könnyen beszerezhető, de jó hír, hogy a fűszerkeverék otthon is elkészíthető kb. 3 perc alatt, a következő alapanyagokból: fahéj, szegfűszeg, fekete bors, római kömény, kardamom, szerecsendió. (az összetevőket száraz serpenyőben megpirítjuk, majd finom porrá őröljük.)

Hozzávalók 2-3 főre: ½ kg csirkemell, 5 dl natúr joghurt, 2 ek garam masala, 1 csilipaprika, 3 marék zöldborsó, 1 tk pirospaprika, 3 ek sűrített paradicsom, kevés olaj, 1 kis fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma

A nagyon apróra vágott hagymákat 3-4 evőkanál olajon megpirítom, rászórom a fűszerkeveréket, alaposan összemelegítem, hogy az aromák minél jobban kioldódjanak. Mikor már illatozik, mehet rá a piros paprika, a csirke és 1 dl víz, ezt aztán lefedve 10 percig párolom, eddigre a hús jól beszívja a fűszereket. Ezután következik a sűrített paradicsom, és beleszórhatjuk a zöldborsót is. További néhány perc párolás után ráöntöm a joghurtot, ezzel éppen csak összeforralom és kész. Sima rizs illik hozzá, melynek a főzővizébe pár szem szegfűszeget teszünk.

Banános diós süti

2009-11-22T14:51:00.006+01:00

Egészen odáig idegenkedtem a banános süteményektől, ameddig meg nem kóstoltam Haagen Daazs banános fagyiját, amitől egyből függő lettem. Így amikor a Feel Good Food őszi számában a fehércsokis karamellás banán sütihez lapoztam, egyből kedvet kaptam, hogy elkészítsem. Nagyon jól lehet hasznosítani hétközben is, irodában vagy iskolában tízóraiként egy tea mellé nem is tudnék jobbat elképzelni. De ilyen szürke ködös novemberi hétvégéken is jól jöhet a kanapé, 100as papírzsepi és romantikus film mellé. Naggyon hamar elkészül.

Hozzávalók: 3 érett banán, 10deka szobahőmérsékletű vaj, 1,5 teáskanál sütőpor, 1 teáskanál fahéj, 20 deka liszt, (az eredeti receptben 10 deka sima- és 10 deka teljes kiőrlésű liszt szerepel), 18 deka cukor, 2 nagy tojás, 10 deka dió

a mázhoz: 5 deka fehércsoki és 2 ek karamel szósz (én ezt kihagytam, a könnyebb és tisztább szállíthatóság végett)

Melegítsük elő a sütőt 160 fokra. Egy villával törjük össze a banánokat és a vajat egy tálban, adjuk hozzá a lisztet, a sütőport, a fahéjat, meg egy csipet sót. Öntsük hozzá a cukrot és a tojásokat is, majd elektromos habverővel keverjük ki a tésztát. Végül forgassuk bele a diót.

Kivajazott kilisztezett őzgerinc formában süssük kb 1 órát, vagy amíg a kihúzott villára nem ragad rá a tészta.

Ha van kedvünk és időnk díszíteni, olvasszuk meg a fehércsokit és öntözzük meg a süti tetejét az olasztott csokival és karamell szósszal.

Tavaszi tekercs

2009-11-02T16:50:00.003+01:00

Ezt a filléres, Ázsiában az utcán is ezer változatban kapható ételt egyes híresztelések szerint a vietnámiak csinálják a legjobban. Nem titkolt célom ezt a helyszínen ellenőrizni mihamarabb, de addig is a sokféle eddig kóstolt tavaszi tekercsből rakosgatom össze a saját ízlésem szerinti variációt. Először is ne legyen nagyon olajos, mert kevesen szeretik, ha minden harapásnál egy deci olaj csurog az állukra. Másodszor ne legyen benne rák, nekem az túl tömény, én a sima zöldségeset szeretem a legjobban. Harmadszor: a legjobb az a változat, ahol üvegtésztát kevernek a fűszeres zöldségekhez, és ezt töltik a tekercsbe. És negyedszer: (csak a szezámmag mániám miatt) és hogy itt-ott ropogjon, szoktam beletenni egy kis előre megpirított hántolatlan szezámmagot.

Én előételnek is szoktam csinálni, de nagyon kiadós, és sör mellé szuper falatka.

Hozzávalók (20-25) tekercshez: 20-25 db rizstészta lap (nagyon olcsón lehet kapni az Ázsia boltban és jóval drágábban a Culinarisban), 15 dkg üvegtészta, 1 csokor zöldhagyma, 2-3 sárgarépa, 20 dkg fehér káposzta, 3-4 marék bébispenót, (ha éppen hozzájutunk. Nagyon finom benne, de ha nem sikerül szerezni, az sem tragédia), néhány evőkanál szezámolaj, ½ dl sötét szójaszósz, 2 evőkanál szezámmag.

Az üvegtésztát sós forró vízbe áztatom, addig, míg átlátszóvá nem válik. Főzni nem kell, esetleg ha kihűlt a víz, öntsünk rá forrót még egyszer. Míg a tészta puhul, a szezámolajon pirítsuk meg az apróra vágott zöldhagymát (a zöld részével együtt), a lereszelt répát és káposztát, és tegyük bele a külön megpirított szezámmagot. Szűrjük le a kész tésztát, és keverjük a zöldségekhez. Öntsük rá a szójaszószt, és pirítsuk még 1-2 percig. A rizstészta lapokat mártsuk kézmeleg vízbe, így könnyen formázhatóvá válnak, és töltsük meg a tésztás zöldséggel. Végül a kész tekercseket forgassuk át egy csepp szezámolajjal forróra melegített serpenyőben.

Naschmarkt

2009-10-24T18:44:00.016+02:00

Más okok miatt mentem, de a szállást sikerült úgy foglalnom, hogy 5 perc sétára legyen a Naschmarkt-tól, Bécs leghíresebb és legnagyobb "nassoló" piacától.

Már a 18. század óta létezik, bár eleinte főleg tejtermékeket árultak, most már szinte minden kapható. A zöldség gyümölcs kínálaton kívül főleg a bio, hal, ázsiai termékek dominálnak. Vasárnap kivételével minden nap nyitva van, és szombaton kiegészül egy bolhapiaccal is, amihez én egy kicsit nagyobb reményeket fűztem, mint ami valójában volt. A HVG cikke szerint a legjobb üzletek reggel 5 és 7 között köttetnek, hát én csak 9-re értem oda, lehet, hogy ez lehetett a baj, de ahogy végigsétáltam az asztalok között, az volt az érzésem, hogy sok koszos, kopott mások által már megunt dolgot próbálnak eladni, nem sok sikerrel.

De a piac élelmiszer része teljesen magával ragadott. Először is a választék és a minőség elképesztő. A nálunk csak a szakácskönyvekből ismert hozzávalók, mint a pak choi, friss mango, passion fruit, különböző keleti zöldségek és fűszerek, az egzotikus gyümölcsökről már nem is beszélve mind ott sorakoznak a zöldségesek asztalain, persze a hagyományos zöldségek és gyümölcsök mellett. Hatalmas a saláta és a fűszernövény kínálat is.

Aztán ott van a rengeteg olivabogyó, különböző kenőke, marinált ezmegaz, friss sajt, friss tészta, kolbász, szalámi árus. Mind kinyújtott kézzel, falatkával várja az embert. Az olajbogyó választék zavarba ejtő a sima fekete zöld, kicsi, nagy mellett a különböző töltött (sajt, paprika, mandula, pisztácia) olajbogyókból választhatunk. Nekem azért a sima kicsi fekete ízlik még mindig a legjobban.

Az egzotikus fűszer és szárított gyümölcs árusokból is rengeteg van, meg aztán ott vannak az ázsiai boltok is, ahol minden létező hozzávalót, edényt meg lehet kapni az ázsiai ételekhez.

Hal árusból főleg a piac elején található jópár. Különböző - az általam legfeljebb csak az olasz halpiacon látott tengeri halaktól elkezdve, polip, garnéla, kagyló, és szárított, illetve fagyasztott tenger gyümölcsei is kaphatók.

És persze ott vannak a híres osztrák pékségek, meg a bor és lekvár árusok is, hogy a virágosokat ne is említsem.

A piac mint éttermi negyed is működik, a beülős kis éttermek bárok mindig tele vannak, és egytől egyig nagyon finom étellel és jó hangulattal várnak. Természetesen van jó pár ázsiai- thai, vietnami, japán, indiai, kínai étterem. Sőt, van egy thai férfi, aki a szabadban elvitelre főzi a tésztákat. A Tokoriban szemkápráztató sushi tálakat lehet enni, én ropogós kacsát kóstoltam pirított tésztával.

Van egypár boros-sajtos--felvágottas falatozó, meg a kebabosok is persze. Aztán a halpultok mellett jópár hal étterem. Mi egy egészen kicsi Bar di Mare nevezetű bárba ültünk be pont a piac bejáratánál, és valami elképesztő finomat ettünk. Az egész helyiség nem több, mint 20 nm, a konyha és egyben van az étterem résszel, mégis hihetetlen tisztaság és rend uralkodik.

És persze ott van a többi bár és kis étterem, ahol reggelizni, vacsorázni, vagy csak iszogatni ugyanúgy lehet. A Neniben ettem életem legjobb sajttortáját!
Aki nem tudná hol van, könnyű megtalálni, az Operától és a Mariahilfertől egyaránt 5 perc gyalog. Ha arra jártok, nézzetek be, legalább egy bárány kebab erejéig, arra sajnos már nem jutott idő, illetve kapacitás.

Szezámos túrókrém

2009-10-21T13:32:00.002+02:00

Ez a végtelenül egyszerű krém pirítósra is kiváló, de mártogatósként is istenien használható. Valójában egy ízesített tejfölös túró, ami talán meglepő benne, az a szezámolaj jelenléte, ami nagyon érdekessé, illatossá és karakteressé teszi. Ez is a kísérletező kedvű Judit barátnőm találmánya, aki sokszor kénytelen a borozós estéken valami spontán harapnivalóval előállni. Másodpercek alatt elkészíthető, mégsem szokványos, kifejezetten sikerorientált, és minimális idővel rendelkező vendéglátóknak.

Hozzávalók (3-4 főre): 1 csomag sovány túró, 1 pohár tejföl, 1 gerezd fokhagyma (nem kell, hogy domináljon az íze), 1 nagy csomag petrezselyem, és a lényeg: 4-5 evőkanál szezámolaj (ha már veszünk, nagyon érdemes a drágább fajtát venni, sokkal karakteresebb, ízesebb), 8-10 evőkanál hántolatlan szezámmag, só őrölt bors.

A túrót, a tejfölt, a reszelt fokhagymát és a szezámolajat alaposan kikeverjük, és beletesszük a nagyon apróra vágott petrezselymet. A szezámmagot 1 ek szezámolajon megpirítjuk, nagy részét a krémhez adjuk, a maradékot a tetejére szórjuk. Barna kenyeret pirítsunk hozzá.

Káli Art Inn

2009-10-07T18:42:00.008+02:00

Nem akarok olyan közhelyekkel élni, hogy a "magyar toszkána" vagy "provance a Káli medencében", de mit csináljunk, ha tényleg így van.

A zánkai úttörő tábortól 5 perc kocsival Köveskál, ami otthont ad a családi vállalkozásként indult, egyre felkapottabb Káli Art Inn-nek.

Jópár telek összenyitásával kapták a területet, ami helyet ad mandulafáknak, körtefáknak, csakúgy mint fűszernövényeknek, egynnagy medencének, játszótérnek, virágágyásoknak és több csodálatos levendula mezőnek. Ahogy belépünk a kertbe, olyan érzésünk támad, mintha családi barátainkhoz érkeztünk volna, vagy a nyaralónkba, de semmi setre sem egy hotelba. Nyugalom van, csend, nem nagyon látni embereket a kertben, mégha telt ház is van. Pont úgy van kialakítva a méret, hogy mindenki el tudjon vonulni.

A szállásra három lehetőség is kínálkozik: a nagy köveskáli kőből rakott régi pajta, ahol 3 szoba és egy billiárd terem található. A tükörszobában még a fürdőszoba fala is kőből van, és rengeteg gyönyörű régi kis bútorral van berendezve. A kedvencem a nagy tükrös öltözőszekrény volt.

Ezen kívül van még egy épület, ahol nagyobb családok is elférnek, itt konyha is a rendelkezésre áll. Végül pedig van egy hosszú apartmanház, ahol 6-8 apartman sorakozik egymás mellett.

A legjobb az egészben természetesen a vacsora és a reggeli. Ha jó idő van a régi parasztház teraszán van megterítve, ha hűvösebb, a házban. A plafonon gyönyörű freskó, régi tálalószekrények sorakoznak egymás mellett telerakva rengeteg ezüst és porcelán tálaló- és evőeszközzel.

Mikor először voltam, vendég chef volt, aki valami kimondhatatlanul finom vacsorát főzött: tejszínes zöldborsóragu leves vajas galuskával, marhalábszár krumplival. A desszertet illetően el tudtam volna képzelni jobbat, de még az is finom volt.

A reggeli pont olyan, amit szeretek. Egészen 11-ig lehet menni, ami nálam nagy előny, minthogy nem nagyon tudok hétvégén felkelni ennél előbb. Friss puha kifli, nagymama féle baracklekvár, felvágottak, sajtok, zöldség, keménytojás, rántotta, tükörtojás ésatöbbi. inni pedig egy egész kancsó kakaót vagy teát hoznak, nem csak egy másfél decis csészét!

Az az igazság, hogy Magyarországon nem nagyon voltam ilyen színvonalú helyen, ahol tényleg Európában érzi magát az ember mind kiszolgálást, minden a környezetet tekintve. Nyáron nagymelegben, de ősszel vagy tavasszal is lehet mit csinálni. Van jópár bicikli, amit el lehet vinni, lehet túrázni, vagy csak sétálgatni, vagy éppen olvasgatni a medenceparton, vagy a mandulafák tövében. És a billiárdról meg a társasjátékokról még nem is beszéltem.

Üröm az örömben, hogy az ár is európai szintű, talán azért is van, hogy szinte csak külföldiek, vagy vegyes családok járnak ide pihenni.

De ha valakinek egyszer megadatik, hogy eljöjjön, és itt töltődjön fel pár napig, annak teljes szívemből ajánlom!

Savanyúkáposzta krémleves sültszalonnával, csiliolajjal

2009-09-30T16:40:00.003+02:00

A savanyú káposzta az egyik kedvenc ételem. Magában is fél kilót minden további nélkül megeszem belőle egyszerre, de minden elkészítési módját szeretem. A legújabb kedvencem a krémleves, melyet először a Pastramiban ettem. Nem volt rossz ott sem, de teljesen natúr volt és nekem hiányzott belőle valami, így hát otthon nekiláttam, és amit itt olvashattok, az az én felturbózott változatom. A húsos szalonna szerintem alap hozzá, nélküle a leves nem ugyanaz. Egyébként kolbászkarikákkal is el tudom képzelni.

Hozzávalók: ½ kg savanyú káposzta, 1 szál póréhagyma, 25 dkg húsos szalonna, csiliolaj, 2 dl tejszín, 1 krumpli

A szalonnát apróra vágjuk, és serpenyőben lassan megpirítjuk. Papírtörlőre szedjük és a visszamaradt zsírba beledobjuk a felkarikázott póréhagymát. Kicsit megpároljuk, majd mehet rá a kicsavart savanyú káposzta (megmosni nem kell), és együtt pirítjuk, míg világosbarna nem lesz. Ekkor felöntjük zöldséglevessel (már akinek van otthon éppen, a többiek dobjanak bele egy leveskockát, mikor egy sztárséf se néz éppen oda), beletesszük a felkockázott krumplit, és alaposan megfőzzük. Sózzuk, borsozzuk, majd egy kis tálba kiveszünk a káposztából. A többit lebotmixerezzük, hozzáadjuk a tejszint, forralunk rajta egyet, és kész. Visszapakoljuk bele a káposztát és a sültszalonnát, tálaláskor a tetejét meglocsoljuk csiliolajjal ez nagyon jól illik hozzá.

Grillezett rák, mennyei sült paradicsom

2009-09-24T16:16:00.005+02:00

Semmiképpen nem akarom feltalálni a spanyolviaszt (egy kollégám szerint viaszkot), biztos rengetegen grilleztek már friss rákot faszénen. Most azoknak hívnám fel a figyelmét erre a kivételesen finom és ínyenc fogásra, akik eddig csak csirkemellben vagy maximum tarjában gondolkodtak egy kerti sütés alkalmával. Még lesz is valamennyi jó idő, aki teheti, tegyen egy próbát, isteni franciás, könnyű vacsorában lesz része. A grillezett rák mellé kötelező jelleggel sült koktélparadicsomot készítünk, és lehetőség szerint bagettet eszünk. Másra nem is nagyon van szükség, egy jégbehűtött rozén kívül persze.

A rákokat locsoljuk meg olivával, alaposan keverjük bele az apróra vágott fokhagymát és lehetőség szerint 2 órára tegyük a hűtőbe. A koktélparadicsomokat vágjuk félbe, tegyük egy tepsibe és alaposan locsoljuk meg valami drága balzsamecettel. (aki nem szánja rá a balzsamecetre azt a nem kis összeget, amibe a jobb fajták kerülnek, annak soha a büdös életben nem lesz fogalma arról, hogy miről beszélek). A balzsamecet, a paradicsom leve ugyanis a sütőben karamellizálódik, és az olajjal összekeveredve krémes bársonyos szószt alkot, amit majd a bagett héjával mártogatunk a tepsiből. kb. 30 pecig kell sütni.

Hozzávalók: ½ kg rák (páncéllal együtt), ½ kg koktélparadicsom, fél fej fokhagyma balzsamecet, olivaolaj. A legjobb friss rákból, nekünk a szuper kapcsolatokkal rendelkező barátnőnkön keresztül sikerült frisset kapnunk, de csináltam már fagyasztottból is, és az is teljesen rendben van.

Pavlova - kicsit másképp

2009-09-11T12:02:00.007+02:00

Az idei nyár slágere nálam kétségtelenül a pavlova és a meringue tetejű/alapú desszert volt. Egyrészről gyönyörű a sült tojáshab, másrészről amellett, hogy édes, nem gejl, és kivétel nélkül bármelyik gyümölccsel jól párosítható.

Ezt a receptet nyugodtan ki lehet próbálni fagyasztott gyümölcsből is, mert ellentétben a hagyományos pavlovával, itt a tojáshab tetejére mascarponés-gyümölcsös semifreddo kerül. Ez annyit jelent, hogy a mascarponés krémet félig fagyasztjuk csak le, hogy még formázható, de hideg masszát kapjunk.

Hozzávalók: 25 deka gyümölcs, 25 deka mascarpone, 25 deka cukor, 3 nagy, vagy 4 közepes méretű tojás fehérje, 2 deci tejszín, pisztácia a tetejére

Először a semifreddot készítjük el, mert kb 2 órás fagyasztási időre van szüksége. A gyümölcs felét turmixoljuk le, és keverjük a mascarponéhoz. Nem kell teljesen eldolgozni, elég ha nagyjából összekeveredik, és márványos mintázatot ad. Keverjünk bele kb 5 deka cukrot, és tegyük be a fagyasztóba kb 2 órára.

Miközben hül, a tojásfehérjéket verjük fel egy nagy tálba alacsony fokozaton kezdve, majd egyre emelve a forulatszámot. Mikor már kemény, adjuk hozzá a cukrot, és verjük tovább, amíg fényes lesz. Egy sütőpapírral bélelt tepsire kör alakban (segítségképpen fel is rajzolhatjuk a sütőpapírra a kört) púpozzuk a tojáshabot úgy, hogy a közepébe vájjunk mélyedést. Szórjuk meg pisztácia darabokkal, majd 150 fokos sütőben süssük 1-1,5 órát. Nagyon lassan, szinten nem is sütni, hanem szárítani kell.

A sült tojáshabot akkor vegyük csak le a sütőpapírról, ha már teljesen kihűlt. Ebben az álapotában nem annyira törékeny, és jobban lehet mozgatni.

Tegyük egy tálra a tojáhabot, kanalazzuk a közepére a semifreddot, majd szórjuk meg a maradék gyümölccsel.

Kis cukorral felvert tejszínhabbal tálaljuk, de ez már szinte túlzás is, mert enélkül is MENNYEI.

Végre Vác! - Mihályi cukrászda

2009-09-03T19:32:00.010+02:00

Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el Vácra. Mégha kizárólag a cukrászdáért is.

Mi más miatt mentünk, de nem titkolt célom volt, hogy felkeressem azt a bizonyos híres váci cukrászdát. Fél órás bolyongás után, ami csakis a rettenetes tájékozódásomnak köszönhető, végre megtaláltuk a Desszert szalont, mert hogy így hívják. A fő téren, a Bécsi kapu után, egy nagyon kicsi boltocska, előtte pár asztallal és székkel.

A kis helyiséget egészen kitölti a hűtőpult benne a rengeteg művészi alkotásnak is beillő süteménnyel. Az üzlet előtt tábla hírdeti, hogy jelenleg a "nyári kollekciót" lehet kapni. Még macaront is van, két féle! És mellette rengeteg különlegességet, mint Amadei, Meringue Dom, Sortie, Bed of roses, Tápókás kehely. Persze a tradicionális tortácskák is ott vannak, Eszterházy, Dobos torta, Csík somlói.

A torták neve alatt olvashatjuk az egyes összetevőket, fő ízeket.

Árfekvését tekintve inkább egy-egy ünnepi alkalomra, vagy kóstolónak való. Mivel anyukámnak szülinapja volt, és már olyan régóta áhitoztam kipróbálni az ízeket, szinte mindegyikből vettünk egyet, majd az ünnepi vacsora után minden szeletet 6 felé vágtunk, úgyhogy tényleg csak egy falat jutott, de legalább mindegyikhez volt szerencsém.

Amit télen kóstoltam csokis torta, teljesen levett a lábamról, a mostaniak között volt olyan, amire csak azt mondanám, hogy nagyon finom, de nem volt benne plusz a külcsínen kívül. Bár amikor észrevettem, hogy a fehércsokin a színes virágminta nem fólia, akkor azért megint fejet hajtottam a cukrászmester előtt, akinek módszeréről, illetve egy új esszert megszületésének fázisairól így írnak a honlapon: "A desszert megszületésének első fázisában László színt és formát talál ki, utána elképzel hozzá egy ízt. A következő lépés a desszert lerajzolása, felvázolása, majd az alapanyagok és formák kiválasztása."

Barackos gombóc

2009-08-31T18:34:00.007+02:00

Azt a rossz hírt kell közöljem minden Mignon olvasóval, hogy visszatértünk Magyarországra. A sok "remélem még nincs vége a kínai beszámolók sorának" komment után kicsit nehéz is újra nekikezdeni...

Egy régi és örök nyári kedvenccel indítom újra a magyar sort. Minden nyáron legalább egyszer hozzáfogok barackos, majd szilvás gombócot gyártani. Az első adag után meg kell mondjam, hogy nem is olyan ördöngőség, mint ahogy az elején fáztam tőle. Ha megvan a krumpli összetörése, már könnyen megy az egész.

Amióta az eszemet tudom, ez az (egyik) kedvenc ételem. Középső csoportban 17-et pusztítottam el belőle. Mosta csak 4-5 sikerült. Hozzáteszem, a gombócban nem volt hiba!

Hozzávalók: 60 deka főtt, áttört krumpli, 20 deka liszt, 2-3 deka zsír / margarin, só (van aki 1 tojást is tesz bele), kb 1 kiló barack (lehetőség szerint kisebb, én nagyobbat kaptam, ezért félbevágdostam őket), kristálycukor a barackhoz, olaj, zsemlemorzsa a hempergetéshez

A krumplit héjában megfőzzük, és amíg még meleg, meghámozzuk. Krumplinyomóval áttörjük.

A titok most jön: meg kell várni, amíg teljesen kihűl. Ha ez megtörtént, összegyúrjuk a liszttel, a zsírral és a sóval. Lisztezett deszkán kinyújtjuk, és négyzeteket vágunk a kinyújtott tésztából.

A barackot felezzük el, és ha még így is nagy, vágjuk megint félbe. Töltsük meg egy kiskanál kristálycukorral és tegyük a tésztanégyzetek közepére. Hajtogassuk a barack köré a tésztát, úgy hogy a lehető legkevesebb tészta felhasználásával jussunk gombócokhoz, a leeső hulladékot, aztán újra begyúrhatjuk.

Nekem ekkora mennyiségből 26 gombócom lett.

Egy nagy lábosban forraljunk fel sós vizet. Amíg a víz felmelegszik, egy nagy fazékban olajon pirítsuk meg a zsemlemorzsát. A lobogó vízbe egyszerre csak kevesebb gombócot tegyünk, majd ha már feljöttek a víz tetejére és pár perce már ott úszkálnak, szűrőlapáttal áttehetjük őket a prézlibe. Megforgatjuk őket és félretesszük.

Porcukorral tálaljuk.

Kínai kalandok – Chongqing, Dazu

2009-08-27T13:25:00.015+02:00

Ha bármikor leírtam azt a mondatot, hogy Pekingben izzasztó volt a hőség és a pára, az csak azért lehetett, mert az igazi hőségről és páráról eddig fogalmunk sem volt. Chongqing-ben folyamatosan 40 fok feletti volt a hőmérséklet, és olyan a pára, amilyet soha nem tapasztaltunk még. Ahogy kitesszük a lábunkat ömlik rólunk a víz, az izzadság belefolyik a szemünkbe, a póló egy perc alatt tök vizes. Nem akarom sokáig ragozni, de tényleg elképesztő. Egy kb. 2 órás séta alatt 5 liter vizet ittunk meg ketten, és végül alig vártuk, hogy a szállodába érjünk (ahol a 27 fokra állított légkondit is ki kellett kapcsolni, mert mikor beléptünk annyira hidegnek éreztük).

A város egyébként szuper, nem sokat tudtunk eddig róla, tulajdonképpen még azt sem, hogy létezik. A Jangce és a Jialing folyó összefolyásánál található, külvárosaival együtt 35 millióan laknak itt, nem kicsi tehát. Érdekessége, a két folyó találkozásánál található félsziget, itt volt a szállodánk és a belváros is, csupa felhőkarcolóval, melyeket este neonnal világítanak ki, borzalmasan giccses, de nem ez az egyetlen terület, ahol a kínaiakra ráférne egy kis ízlésrendőrség (lásd még: cipők).

Az összes eddigi kínai város közül szerintem ez a „legkínaibb”, mert még abban a pillanatban láthattuk, mikor nem romboltak még le minden régit, hogy helyet csináljanak az új, istenien kinéző, tök egyforma 50 emeletes panel-lakótelepeik számára. Van egy közmondásuk, hogy: ha nem engeded el a régit, nem tud jönni az új. Ezt a közmondást itt is meglehetősen komolyan veszik, minden sarkon dózerek dolgoznak, rombolják a régi házakat, utcánként kb. 5-6 toronydarut látni. Mégis, itt még a csillogó belváros dacára lehet látni, milyen lehetett Kína 15-20 évvel ezelőtt, ami szerintem sokkal érdekesebb, mint a steril lakótelepek, plázák, 4 emeletes autópályák, és az egymás hegyén hátán épülő Gucci, és Louis Vuitton szalonok (na jó, persze azok is érdekesek :-)).

Az Óváros adhat egy kis fogalmat hogyan is éltek itt régebben. Van egy bazárutca, és ha arról letérünk ott aztán látható még a való világ. Egymás hegyére-hátára épült szürke házak, szűk sikátorok, lépcsőházak, legyek, a belső udvarokban millió kiteregetett mosott ruha gőzölög.

A hőség ellenére nyomtunk itt egy négyórás túrát. Magunkat egyáltalán nem fényképeztük, mert a folyamatos izzadástól úgy néztünk ki, mint akiket éppen leöntöttek.

Egyik este voltunk egy klassz étteremben, az a neve, hogy 123. Kiválasztottunk egy kaját, a pincér nem tudta angolul elmondani, hogy milyen hús. Elővettük az Ákostól kapott szószedetet, melyben még a kutyahús is benne van, mutogattunk a különféle húsokat jelentő szavakra, a pincér csak rázta a fejét. A képen viszont annyira jól nézett ki, hogy mégis kértünk belőle. És következzen itt az utunk eddigi legnagyobb tanulsága: SOHA NEM RENDELÜNK OLYAN HÚST, MELYNEK NEVE NEM SZEREPEL EGY KINAI TÚLÉLÚLŐKALAUZ FELSOROLÁSÁBAN.

Valami rágcsáló lehetett szerencsétlen, tengerimalac, patkány esetleg mókus. Picikre volt darabolva, de a kicsi karmocskái azért jól látszottak a törött csontocskák végén. Megvártuk, míg kihűl, aztán letakartuk az étlappal, majd elfogyasztottuk a köretnek kért kukoricát, krumplit és padlizsánt.

Chongqing-től kb. 120 km-re található Dazu, melyet az Unesco szintén a világörökség részeként tart számon. Arról híres, hogy a mellette lévő erdőben a 13. században egy szerzetes és annak leszármazottai, ezer és ezer szobrot véstek a sziklákba, melyek többnyire Buddha példabeszédeit, és jóra tanító jeleneteket ábrázolnak. Helyenként a színesre festett szobrok tetején már burjánzik a növényzet, de jól látszik az a lélegzetelállító aprólékosság, mellyel minden arcot, alakot különbözőre faragtak. Minden szoborhoz külön történet tartozik, ha mindet meghallgatjuk sok mindent megtudhatunk a buddhizmusról és konfucianizmusról is.

Így a harmadik hétre már olyan edzetteknek tartottuk magunkat, hogy csatlakoztunk egy 40 fős kínai turistacsoporthoz, és velük látogattuk meg (így sok pénzt spóroltunk, a külföldiekről egyéni túrákkal rengeteget lenyúlnak, de akinek gyengébbek az idegei, az válassza inkább mégis azt:-).

Reggel 9-re jött értünk egy angolul beszélő idegenvezető (ezért külön kellett fizetni, de ezt a luxust – 3000 Ft egy napra – megengedtük magunknak), és elvitt a közös találkozóhelyre, egy helyi utazási irodába, ahol kb. 700 kínai turista nyüzsgött, ordibált és a szemfülesebbek már tolakodtak is fel a járó motorral várakozó buszokra. Valahogy nekünk is lett helyünk a nagy kavarodásban (angolul beszélő guide nélkül ne jusson eszébe senkinek kínai csoportba vegyülni), és elindultunk. Óránként kb 45-50 km-t tettünk meg ez részben a busz, részben az éppen épülő új út állapotának volt köszönhető. Egy ideje már utaztunk, mikor észrevettem, hogy a minket lehagyó autókból (tehát mindegyikből), mutogatnak a buszunk egy pontjára, kb. éppen alattam. Félreálltunk, a sofőr leszállt és vele még vagy 50 kínai helyszínelni. A busz kereke kigyulladt – gondolom nem a sebességtől-, és égett szépen, pont alattam :-). Óvatosan – értsd 10km/h – begurultunk a legközelebbi faluba, a sofőr elindult új kerékért, mi pedig a busz mellett várakoztunk. Nem hiszem, hogy gyakran járnak erre európaiak, mert az út másik oldalán lévő kifőzde asztalaitól mindenki az ablakhoz tódult, és onnan integettek nekünk nevetgélve. Végül lett új kerék, és száguldottunk tovább az úticélunk felé.

Kínai kalandok – Jiuzhaigou

2009-08-23T13:42:00.008+02:00

5 nap Peking és 4 nap Chengdu (azaz 9 nap folyamatos 30 fok feletti hőmérséklet) után késő éjjel érkeztünk meg Jiuzhaigou-ba. Mikor a gépen bemondták, hogy a külső hőmérséklet 11 fok, nem akartuk elhinni. Ahogy a reptérről kiléptünk koromsötét, zuhogó eső és légzési nehézségek fogadtak, mivel a hely 3500 m magasan van a tengerszint felett, és érezhetően ritkább a levegő. Másfél óra kanyargós út vezet a reptértől a hotelig, a folyamatosan ömlő eső, és a tejszerű köd miatt a taxi lépésben haladt a szerpentinen, átfagyva és átázva érkeztünk meg a szállodába, ami viszont minden képzeletünket felülmúlta. Egy üvegkupola alatt helyezkedik el az egész, a lobby mennyezetén keresztül látszanak a minket körülvevő 4000 m magas hegyek. Gyönyörű volt.

Jiuzhaigou egy kicsi falu, egy főutca, tibeti stílusú házak, millió imazászló-és malom, néhány étterem, néhány bolt, hátizsákos szállások, és egy patak. Felderítő utunk során egy helyi étteremben ebédeltünk. Nekik nemhogy angol nyelvű, de képes étlapjuk sem volt, a kislány nagy lelkesen kihozott egy tök kínai lapot, amin még számok se voltak, hogy esetleg az árak alapján eldönthessük, hogy melyik lehet a főétel vagy az ital. Mosolygásunkat látva a tulajdonos rögtön meginvitált a konyhába, hogy ott rámutatás segítségével jussunk dűlőre az ebédet illetően.

A jakszalonnát és a kakastaréjt is illendően visszautasítottam, és a látottak alapján inkább vegetáriánus menüsorra szavaztam. (Pácolt pirított csípős mogyoró, tojás sült paradicsommal, sült erdei gombák, szecsuáni padlizsán, és a kedvencünk a hajszálvékonyra gyalult szezámolajos krumpli).

Nem volt kifejezett kosz egyébként, de még hátra volt az utazásból 10 nap, így nem kockáztattam a gyomorfertőzést. A tulaj egy borzasztó csalódott volt, többször odajött az asztalhoz és egy jak fényképét és a hüvelykujját felfelé tartva mutogatva mutatta, hogy nem tudjuk mit hagyunk ki.

Jiuzhaigou fő látványossága a nemzeti park, melyet az UNESCO a világörökség részének nyilvánított.

A legenda szerint egy féltékeny ördög mesterkedésének következtében Wunosemo istennő leejtette varázstükrét, melyet szerelmétől, a hadak istenétől kapott. A tükör a földön darabokra tört és 118 türkizkéken ragyogó tóvá változott.

A tavak hosszanti irányban helyezkednek el egy völgyben a 3-4000 m magas helyek között. A belépőjeggyel kapunk egy buszjegyet is, melyet a park területén korlátlanul fel lehet használni a 10 percenként közlekedő buszokra, mert azért 1-2 látnivaló jókora távolságban van egymástól. A kínaiak módszerét elég hamar kifigyeltük, busszal mennek egyik kiépített fotós helyről a másikra, nulla séta (sokan voltak tűsarkúban), nulla gyönyörködés a tájban, kizárólag a kamera keresőjében vetnek egy pillantást a tóra, aztán a tó nevét hirdető tábla mellett egy fotó, és vissza a buszra. Mi viszont a tavak másik, a busz útvonalától távolabb eső oldalán sétáltunk végig, a fentiek miatt szinte teljesen egyedül, így volt lehetőségünk kínai ordibálástól, lökdösődéstől és harákolástól mentesen élvezni a látványt. Ilyen szépet még soha nem láttunk.

Olyan volt minden, mintha Tündérországban járnánk. A tavak nevei gyakran kifejezik a látványt nem véletlenül hívták Tükör tónak a legsimább felszínűt, és 5 színű tónak a legtarkábbat. Ezeken kívül van még Panda és Rinocérosz tó, Igazgyöngy vízesés és ezer változatos nevű, színű és formájú lélegzetelállító képződmény. Van rengeteg vízesés is, sőt nagy területen a víz a fák között rohan lefelé, mintha a vízesésre egy erdő nőtt volna.

A park területén 9 tibeti falu található, lakóinak többsége a turisztikai cirkuszból igyekszik hasznot húzni, szuveníreket árulnak, plusz a azokat turistákat öltöztetik be saját népviseletük silány utánzatába, akik borzasztó viccesnek és eredetinek érzik magukat a színes kaftánokban fényképezkedve, és ennek általában ordítozva hangot is adnak.

Kínai kalandok – Szecsuán, Chengdu, Leshan

2009-08-18T12:17:00.016+02:00

Chengdut szokták a legélhetőbb kínai városnak is nevezni, ebben nagy szerepe van a rengeteg gyönyörűen gondozott parknak. A parkokat a kínaiak aktívan használják, délutánonként, mikor kicsit enyhül a hőség emberek százait láthatunk a fák alá kipakolt bambuszasztaloknál mahjongozni, kártyázni. (ezeknél a vendéglátóhelyeknél viszonylag egyszerű a felszolgálók dolga, ugyanis a legtöbbször csak forró vizet adnak, mindenki hozza magával privát termoszban a teafüvet, amit ott leforráznak, és játék közben ezzel frissítik magukat.) A parkok tele vannak tavirózsákkal borított kicsi tavakkal, kőhidakkal, egzotikus fákkal, bambuszligetekkel, kanyargó ösvényekkel, mi is kiültünk két nyugágyba egy fa alá aztán egész délután olvastunk, meg csak néztük a társasozó öreg bácsikat.

Természetesen voltunk Leshan-ban is az Óriás Buddhánál. A világ legnagyobb ülő Buddhájaként számon tartott szobrot 713-ban kezdte kivésőzni egy folyóparti szikla oldalából egy szerzetes, bizonyos Haitong, hogy megvédje a falut a sorozatos, áradásoktól és természeti katasztrófáktól. A munkálatokat Haitong halála után 90 évvel fejezték be. A Buddha több mint 1000 éve ott ül és a krónikák szerint kiválóan teljesíti küldetését, létezése óta ugyanis a hajókatasztrófák, a nagy árvizek és az ezzel kapcsolatos pusztítások messze elkerülték Leshan városát. A szobor 71(!) m magas, 28m széles, a nagylábujja 8,5 m hosszú :-). Mi felmásztunk a fejéhez is, aztán a folyóról egy hajóról néztük meg egészben, monumentális.

Az építkezés Chenduban is hihetetlen módon zajlik, a toronydaruk mindenhol a rendes utcai látkép részét képezik. A külvárosban épülnek a 40-50 emeletes házakból álló hatalmas lakótelepek, belváros pedig szuperplázákkal van tele. Louis Vuitton, Gucci, Max Mara, Hermes, Maserati és Bentley szalonokkal kétsarkonként találkozhatunk. A város egyes részein azonban megmaradtak a hagyományos kínai épületek, a felfelé ívelt tetejű sötétbarna faházak, ablakukban piros lampionokkal.

A főtéren egy hatalmas Mao szobor mutatja minden chengduinak a helyes irányt, csak mialatt mi ott voltunk, legalább ezer kínai turista fényképezte le. (hatalmas Mao kultusz van egyébként, szeretett vezetőjük portréja mindenhol és mindenen megtalálható, rengeteg maos szuvenír, képecske, csecsebecse kapható).

Egyik este szecsuáni operaelőadásra mentünk. Ezt inkább hívnám egy szabadtéri showműsornak, kínai énekkel, tánccal, bábjátékkal, bohózattal, díszes kosztümökkel. Elég látványos, de semmiképpen nem a hagyományos operafílingre kell számítani. Magyarként semmi esetre sem kritizálnám, amíg mi egy Sasjózsit, vagy egy Fási Ádám mulatóját tudunk szombat esti kikapcsolódásként felmutatni. A legélvezetesebb rész az arcváltoztató táncosok show-ja volt. Ott előttünk, a másodperc tized része alatt változtatják az arcukra feszülő díszes maszkokat, miközben táncolnak. Egy perc alatt legalább 6-8-szor változik a maszk, a mozdulat, amivel kicserélik, észrevehetetlen. Volt még egy báb műsorszám, meg egy árnyjáték is, először ezekre én is mind azt hinném, hogy a sátoraljaújhelyi nyugdíjas klubban tudnák esetleg értékelni, de igazán nem volt unalmas.

A Chengduba látogató turisták fő célpontja a város határában található Panda Rezervátum. Ez sajnos a 2008-as földrengésben súlyosan megrongálódott, így a pandákat tavaly egy másik parkba költöztették. Mi még az eredeti helyükön láttuk őket, nagyon cukik voltak, a park is gyönyörűen karbantartott, kényelmes életteret biztosítva lakóinak. A mi ottlétünkkor születtek éppen kis pandák, őket élőben nem lehetett látni, mert még az inkubátorban voltak, viszont nagyobb barátaik a pandaoviban épp hatalmas játékban voltak.

Kínai kalandok – Szecsuán, Chengdu

2009-08-12T22:41:00.014+02:00

Chengdu Szecsuán, Szecsuán pedig a világ gasztronómiai fővárosa, legalábbis ezt hirdeti magáról minden plakáton, és őszintén szólva ez nem is nagyon erős túlzás.

Bárhol bármilyen finomat ettünk mióta először itt voltunk, mindig azt hangoztattuk: …na jó, de AZ AZ ÉTTEREM CHENGDUBAN, na az! Szóval most visszamentünk oda és tulajdonképpen eléggé izgultunk, hogy mi van, ha csak az idő megszépítette, és nem is annyira finom. Kár volt aggódni. Ugyanazokat rendeltük, mint két éve: delicious meet, delicious eggplant (ez volt az angol fordítás), a fűszerezése leginkább a Wang féle halaromájú sertéshez hasonlít (melyben a nevével ellentétben egy csepp hal aroma sincs, ellenben rengeteg gyömbér és fokhagyma, régen ugyanis a gyömbér erős ízét használták a hal helyettesítésére) és Gergő kedvence a lótuszgyökér, melyekből sikerült eszméletlenségig enni magunkat. Minden kétséget kizáróan ez volt életem legjobb kínaija.

Bármekkora volt a kísértés, hogy minden nap itt együnk, természetesen nem hagyhattuk ki Szecsuán híres specialitását, a hotpot-ot. A hotpot egy asztal közepén kettéosztott, alulról melegített nagy tál, melynek az egyik felében leves, a másikban csilis, borsos, fokhagymás, baromi erős fűszeres olaj fortyog, amibe különböző dolgokat dobálnak, melyek ezáltal (a fizika törvényeinek engedelmeskedve) megsülnek illetve főnek. Millió nyers alapanyagot választhatunk az étlapról, békától a gombakülönlegességeken át a roppanós zöldségekig, különféle tésztába csomagolt batyukig. Mi az olajba dobáltunk: lótuszgyökeret, húsos szalonnát, darált hússal töltött batyukat, kínai zellert, tintahalat, a levesbe dobáltunk gombát, káposztát, salátákat. Az olajból kihalászott dolgokat, mintegy kegyelemdöfésként még egy pokol tüzéhez hasonló mártásba kell forgatni és úgy enni. A béna külföldiek (mi) rizst esznek hozzá, a valódi helyiek csiliporba forgatott csilipaprikákat harapnak hozzá. E mellé nagyon jól jön a nem csípős, de isteni ízű leves, melybe alapból néhány karika paradicsomot, hagymát és egy egész hal komát rejtett a szakács. Először értetlenül néztünk, de aztán megint el kellett ismernünk, hogy mégis tudják, hogy mit miért csinálnak, olyan finom, gazdag ízű lé lett belőle. Na, nem akarom eltitkolni megint úgy bezabáltunk, hogy félóráig nem szóltunk egymáshoz: úgy leesett a vérnyomásunk, hogy a szervezetünk éppen el tudta látni az alapvető életfunkciókat.

És ha már ez egy ilyen többnyire kajáról szóló beszámoló, hadd oszlassak el egy alapvető tévhitet. A kínaiak nem esznek rizst. Illetve biztos van olyan hely, idő és körülmény, mikor igen (otthon, szegénységben, külföldön, tvben, vidéken), de étteremben tuti nem. Nagyon sokáig kikészültünk azon, hogy a rizst hozzák ki a rendelt ételek közül a legkésőbb. Nemigen értettük, mert néhányszor teljesen kihűlt a hús, mire valaki előtámolygott a rizsünkkel. Innentől szóltunk, hogy azt kérjük elsőnek, ez működött. Így viszont volt időnk megfigyelni, hogy a kínaiak egyáltalán nem rendelnek rizst, magában eszik a húsokat és a zöldségeket, tésztát és rizst csak a vacsora vége felé rendelnek, ha esetleg éhesek maradnak. Logika van benne tulajdonképpen, de ha nekünk a hotpot ebédet rizs nélkül kellett volna elfogyasztani, holtbiztosan gyomor-transzplanációs várólistára kerülünk.

Az éttermekben hatalmas személyzet dolgozik, leggyakrabban többen vannak, mint a vendégek. Van aki az asztalhoz kísér, van aki a rendelést veszi fel, valakinek csak annyi jut, hogy a konyhából kihozza a kaját egy tálcán, de az asztalunkra már valaki más rakja. Rendszerint valaki folyamatosan a poharat figyeli, ahogy leiszol belőle, egyből tölt. Aztán eljön egy pillanat, rendszerint zárás előtt fél órával, mikor az egész nyüzsgés megszűnik, a pincérek leülnek egy szomszédos asztalhoz enni, vagy a tv-t kapcsolgatják, kártyáznak. Senki se akar már tölteni a poharunkba, és mikor a számlát kérjük, csak nehezen szakadnak el a tv elől.

Az utcán való étkezésre a kínaiak sok alkalmat teremtenek magunknak. Millió apró jól/rosszul kinéző kiülős étkezde, utcai árusok, triciklisek kínálják a jellegzetesen csípős szagú változatos fogásaikat, akár a legelegánsabb pláza oldalában. Vicces a Cartier sötétzöld márványkirakatánál hurkapálcára tűzött büdös főtt tojást venni (vagy milliós gyémántórák selyempárnán éppen kinek mi tetszik).

A pálcikára húzott savanyított csirkezúzák, vagy pacaldarabok haladóknak valók, ez tény, de nagy hiba kihagyni a sima, ropogósra sütött csilis-fűszeres csirkemellet, vagy polipcsápot. A legdurvább, amit láttunk, és nem fogok nyugodni, míg ki nem próbálom: a marinált csirkeláb, ami többféle ízben kapható: csípős csilis, édes savanyú és még rá gondolni se merek, miféle további ízek.

Érdekes, hogy édességet nagyon keveset esznek, az étlapokon általában nagyon gyenge a felhozatal. Mi rendszerint az étteremből kilépve azonnal egy jégkrém árust kerestünk, annyira jól esett hűteni a csípős, fűszeres kaják után a gyomrunkat. Voltak rendes Algida fagyik is, de a kínaiak leggyakrabban egy szójabab ízesítésű, cseppet sem édes, hazai márkájú világoszöld fagyit ettek, 1 jüanért (30 Ft), én is kipróbáltam, de ehhez még azért sokat kell kínaiasodnom.

Kínai kalandok – Nagy fal és pekingi kacsa

2009-08-03T22:33:00.025+02:00

Egyértelműen a két legkihagyhatatlanabb élmény egy Pekingi látogatás során.

A Nagy Falhoz történő kirándulásnál több opció közül választhatunk. A legnépszerűbb Badaling, ez közel van (70km), és a látogatható szakaszok közül ez a legjobban karbantartott, Ezen kívül ide látogatnak a legtöbben, így ezt úszhatjuk meg a legolcsóbban. Viszont egyetlen képet sem csinálhatunk anélkül, hogy ne türemkedjen a látótérbe minimum 500 kínai turista. Szerveznek még utakat a Mutianyu, a Jinshanling, a Gubeikou illetve, amit mi választottunk, a Simatai szakaszra. Ez 120km-re van Pekingtől (bő két óra kocsival), és a Lonely Planet a legkevésbé turistás szakasznak nevezte, egyértelmű volt, hogy ide jövünk, mert minden vágyunk az volt, hegy elkerüljük a fal tetején hömpölygő, kiabáló kínaiakat. Sikerült.

Az útikönyv meglehetősen szűkszavú volt a feljutást illetően, bár egy-két szóval utalt rá, hogy sokat kell felfelé kapaszkodni. Az út negyedéig libegő visz fel, ez az út legkellemesebb része. A többivel kapcsolatban úgy fogalmaznék, hogy egy defibrillátor alapfelszerelés lenne a feljutáshoz. Mivel ez nálunk nem volt, igen gyakori pihenőket iktattunk az 50-60 perces masszív lépcsőzésbe, és még soha nem örültem ennyire egy helyi árus asszonynak, aki nem tágított mellőlem, ugyanis minden pihenőnél legyezett a hatalmas papírlegyezőjével. Az út nemcsak nagyon meredek, de alig van árnyék, és a kőből épített lépcsőfokok nagyon egyenetlenek, néha 50-60 cm magasak. Aki nyáron megy, el ne induljon naptej nélkül, mert komoly égési sebeket szerezhet, a fal tetején ugyanis értelemszerűen még annyi árnyék sincs mint az odavezető úton, és nagyon ajánlott valamilyen sapka és víz. A cél előtti 20-25 méter a legmeredekebb, itt a kezünket is használni kell a lépcsők megmászásához, de a látvány, ami a fal tetején elénk tárul, azonnal feledteti a 300-as pulzust. Hihetetlenül gyönyörű, lenyűgöző a látvány, sötétzöld hegycsúcsok, ameddig a szem ellát, a fal pedig a hegygerincen kanyarogva tűnik el a látóhatáron. Sehol egy turista, tök csönd van. Bár a felfelé vezető úton már minden szókincsemet elkáromkodtam, most azt mondom, hogy ez minden fáradságot megér, és akár kétszer ilyen magasra is gondolkodás nélkül felmásznék. A fal ködbe vesző végét bámulva is elképzelhetetlen, hogy közel 8000 km hosszú, és építésén kb. 2 millió ember dolgozott. Erre is csak a kínaiak képesek. Ezen a képen jól látszik, hogy a felvonó végállomásától mennyit kell még felfelé menni.

A nagy fal mellet Peking fő attrakciója a pekingi kacsa. Mi a jó nevű Dadong étteremben kóstoltuk meg, a nevet érdemes megjegyezni, mert a vacsora bevonult a legdurvább éttermi élményeim közé. Jó értelemben.

Igazi pekingi kacsát otthon nemigen készít az ember, mert van vele macera bőven. A megtisztított kacsa gégéjét ugyanis óvatosan ki kell húzni, majd visszadugva levegőt kell belefújni. A szárnya alatt a bőrt éles késsel bemetszik, és ezen keresztül kibelezik. A hasüreget hideg vízzel jó sokszor átmossák, majd horogra akasztva forró vízzel addig locsolgatják, amíg a bőre össze nem megy. Ezután a bőrt malátacukorral megkenik, és szellős helyen megszárítják. Sütés előtt végbélnyílását fadugóval bedugják, a szárnya alatti vágásnál 7/10-ed részig vízzel feltöltik. Kampóra akasztva, negyven perc alatt ropogósra sütik, a vizet kiöntik. A szeletelés a vendég asztalánál történik, elvileg egy kacsát 140 részre kell vágni.

A kacsadarabokat felcsíkozott uborkával, retekkel, fokhagymával és szilvaszósszal vékony palacsintatésztába tekerik, és így fogyasztják. A ropogós bőrt gyakran kristálycukorba mártják, így kerül a palacsintába. Óriási élmény volt, hús nagyon omlós, a bőre pedig hihetetlenül ropogós, ehhez jönnek a friss hajszálvékony zöldségek és a semleges ízű palacsinta. Mi néhány apró ropogós pitaszerűséget is kaptunk hozzá, ennek a zsebébe könnyebb volt töltögetni. Az étterem gyönyörű (és makulátlanul tiszta) látványkonyhával rendelkezett, az asztalok e körül helyezkedtek el. 4 hatalmas fatüzelésű kemencében sültek a kacsák a fehérsapkás szakácsok egymás után vitték hatalmas tálcákon az asztalokhoz a rendeléseket. Egy kacsa ára 186 jüan (kb. 5600 ft), és ez Peking egyik legelegánsabb kacsaétterme. Nem kérdés, hogy mennyire megéri.

Kínai kalandok – Peking

2009-07-31T18:43:00.013+02:00

Budapestről a Hainan Air járatával viszonylag fájdalommentesen el lehet jutni Pekingbe (azaz nem kell átszállni, és a 8:50 perces út lehetőséget ad, hogy már itt kezdjük a Kínához való alkalmazkodást. (ezt egyébként nem lehet elég hamar kezdeni :-))

Peking hatalmas. Hatalmasak a házak, az utcák, a távolságok, a tömeg, a forgalom. Hatalmas a szmog és a hőség is ezt azonnal megtapasztaljuk, mivel Gergő ötlete alapján nem taxival, hanem a reptéri gyorsvasúttal és metróval közelítjük meg a szállodát. A kínaiak képtelenek felfogni, hogy sokkal hamarabb fel tudnának szállni a metróra (de ez vonatkozik bármilyen ajtóra: busz, lift, reptéri detektoros kapu), ha előbb megvárnák, hogy aki le akar szállni az kijöjjön. Nem, inkább nyomulnak be ezren egyszerre, taposnak, tolakodnak, elsodornak, így leszállásnál kénytelen voltam a 40 kilós bőrönddel rendszabályozni:-)

Nincsenek közlekedési szabályok, az erősebb győz, ha gyalogos vagy jobb, ha vigyázol magadra, mert senki nem vigyáz rád. SOHA SENKI nem áll meg, a bkv-s busz is képes elütni a zebrán is akár, ha nem állsz meg (maximum dudál egy háromperceset, de lassítani nem fog). Nincs (legalábbis a gyakorlatban) jobb kéz szabály, és a záróvonalak se sokat jelentenek. Egyetlen szabály érvényesül, aki egy kicsit is előbb van, az megy. A tolakodás elve persze itt is érvényesül, aki nem erőszakos és agresszív, az soha nem ér célba.

Júliusban Pekingben iszonyatos a hőség, és a szmogtól nem látszik a nap. Az ég fehéren izzik, és a rengeteg betonfelület visszasugározza azt, alaposan növelve a hőérzetet. A Tienanmen tér egyik végéből a másikba víz nélkül eljutni elég nagy kihívás, ráadásul különösebben érdekes látnivaló sem tereli el a figyelmünket a szomjazásról.

A Tiltott város térről nyíló bejáratánál Mao képe alatt hatalmas tömeg próbál tolongva bejutni. A térre néző Mennyei Béke kapubástyára külön jegyet kell váltani, egy 300 méteres kígyózó sor végigállása után. Elég hamar megtapasztaltuk azt is, hogy Kínában a sorban állás fogalma ismeretlen, minden irányból tolakszanak, szemrebbenés nélkül állnak be elénk férfiak, nők, öregek, gyerekek bárhol, kihasználva az elképedést, amit ezzel kiváltanak, mintha ott sem lennénk. (néhány reptéren katonák állnak sorfalat a check-in pultnál biztosítva a SORBAN állást).

Szerzünk jegyet a kapubástyára, elénk tárul a világ legnagyobb terének (440 000 m2) szmoggal borított látképe, melyben gyönyörködünk kicsit, aztán sietünk le, mert felfelé jövet rémülten láttuk a biztonsági okokból ruhatárba kötelezően beadott táskák kiváltásánál kanyargó újabb sort.

A császári palotába való bejutáshoz már csak a tényleges jegy megvétele van hátra, kb. háromezred magunkkal dunsztolódunk a 40 fokos párában. A Tiltott város csodálatos. Hatalmas udvarok, kőcsipkés korlátok, és 9999,5 helyiség található benne. Azért ennyi, mert a mennyben állítólag 10 000, és ezt még a császárnak sem volt illendő meghaladni.

Az épületek tetején kerámiából készült állatfigurák ülnek. Ha 9 állatfigura látható az épület sarkainál a felfelé ívelt tetőn, akkor az biztos, hogy ott lakott vagy dolgozott a kínai császár. Amennyivel kevesebb az állatfigurák száma, annál alacsonyabb rangú emberé volt a ház.

A császárság idején törvény tiltotta, hogy a császári palotánál magasabb házat építsenek a Tiltott Város környékén. Ezért hosszú időn át csak alacsony házak épültek a császári palota szomszédságában.

Ha Pekingbe megyünk, nem árt, ha tudjuk, hogy a kínaiak 99%-a semmilyen szinten nem beszél idegen nyelvet, és az olyan általunk nemzetközinek hitt szavak, mint a taxi, hotel vagy oké sem mindig érthetőek számukra. 2007 óta, mikor legutóbb itt jártunk, még a yes/no vagy bye-bye szavak is csak értetlen nézést váltottak ki, azóta javult a helyzet valamennyire, mert az Olimpiára állítólag minden pekinginek 100 angolszót kellett megtanulni, és ezek még éltek valamennyire a passzív szókincsben. Különös félreértésekre adhat okot, hogy a számokat is máshogy mutatják, mint mi, amit mi kettőnek mutatunk, az náluk nyolcat jelent, ennek kapcsán bonyolódunk néhányszor meddő magyarázkodásba.

Ne lepődjünk meg azon se, ha a taxisok nem állnak meg, hiába kapálózunk, ha pedig megállnak, akkor fogalmuk sincs arról, hogy merre van az utca, ahová mennénk. Mint mondtam Peking hatalmas, a taxisok pedig gyakran nem tősgyökeres pekingiek, hanem jó kereset reményében az ország másik feléből érkeznek a fővárosba. Érdemes egy jó térképet (kínai feliratokkal) beszerezni, és ezen mutatni a célállomást, melyet a biztonság kedvéért még kínaiul is leírattunk a szállodánk recepcióján. (Még ilyen óvintézkedésekkel együtt is volt olyan sofőr, aki nem ismerte fel a Tienanmen teret, de ő vagy aznap érkezett vidékről, vagy nem tudott olvasni).

A hatalmas építkezéseknek, korszerűsítéseknek köszönhetően Peking látképe az utóbbi évtizedben alaposan megváltozott. Ma már kifejezett látványosságnak számítanak azok a hagyományos, földszintes pekingi házak melyeket szűk sikátorok, hutongok választanak el egymástól. Ezek nagy része a modernizáció, és az olimpiát megelőző őrült építkezés áldozatává vált. A város egyes részein azonban még láthatók, és sétára sokkal alkalmasabbak és hangulatosabbak, mint a belváros felhőkarcolókkal zsúfolt steril sugárútjai.

Még egy fontos dolgot jegyezzünk meg. Pekingben semmi nincs sétatávolságra. Semennyire nem működik az, hogy „jóóó, szálljunk le itt a metróról, aztán odasétálunk”. Ez kifejezetten turisztikai öngyilkosság, ugyanis minden, de minden akkora távolságra van egymástól, akár két metrómegálló is, hogy már nem kellemes a séta. Pontosan nézzük ki, hova akarunk menni, és taxizzunk (a taxi nagyon olcsó, 2 jüan/km), a metróval csak akkor menjünk, hogy ha a térképen meggyőződtünk róla, hogy a kívánt célponthoz elég közel tesz le.

Banános karamellás palacsinta

2009-07-30T13:48:00.004+02:00

Nem kifejezetten nyári desszert, de hát mit csináljak, ha annyira kívántam a legutóbbi áfonyás palacsintát, de csak néhány szottyadt banán hevert a gyümölcsös tálban...

A karamell öntet annyira finom, és annyira jó passzol a banánhoz, hogy a palacsintahalom egy perc alatt elfogyott, az utolsókhoz, már karamell sem jutott, legnagyobb bánatomra...

Hozzávalók: 20 deka liszt, 1 tk sütőpor, 2 tojás, 4 deci tej, kis olvasztott vaj, 3 banán

a karamell öntethez: 10 deka cukor, 10 deka vaj, 3 ek golden syrup (nekem pont volt, akinek nincs, az használjon 15 deka cukrot), kb 1,5 deci tejszín

A palacsintához robotgéppel elkeverjük a hozzávalókat, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat és a karikára vágott banánokat.

A serpenyőben felolvasztunk egy kis vajat, így sütjük ki a tenyérnyinél nem nagyobb palacsintákat.

Közben elkészítjük a karamell öntetet: egy kis lábasban összemelegítjük a vajat a cukorral és a sziruppal, majd ha már minden felolvadt és megpörkölődött, akkor hozzáadjuk a tejszínt is. (Később, ha besűrüsödik, adhatunk még hozzá).

A palacsintákat banánkarikákkal és karamell öntettel tálaljuk. Leírhatatlan...

Fokhagymás paradicsomos rák

2009-07-27T10:40:00.003+02:00

Odavagyok az egyszerű ételekért. Egy vajas kifli, egy jó paradicsomos spagetti vagy akár egy sós avokádós pirítós...hm... Nem nagy flanc az egész, mégis a hozzávalók íze vagy minősége miatt rabulejtenek.

Az egyszerű ételek azért is jók még, mert roppant gyorsan elkészülnek. A következő étel is ilyen, hazaéréstől, egészen pontosan a konyhába belépéstől számított 20. percben asztalterítéssel együtt garantáltan el lehet kezdeni a vacsorát. Egy jó pohár hideg fröccsel, friss bagettel tunkolva a paradicsomos szószt, nincs is idálisabb a napi élmények átbeszélésére. Mégis... Ha mindezt egy naplementébe hajló teraszon tennénk. Giccses, giccses, de ha velünk történik, mégsem olyan rossz.

Hozzávalók: 1 gerezd fokhagyma, 25 deka koktélparadicsom, 15-20 nagyobb fagyasztott vagy friss rák, só, bors, bagett

Egy serpenyőben olivaolajon megpirítjuk az apróra vágott fokhagymát, beledobjuk a rákokat, majd a félbe vágott paradicsomokat. Lefedjük és kb 10 percig főzzük, amíg a rákok megfőnek, a paradicsomok pedig összeessenek. Sózzuk, borsozzuk és már ehetjük is.

Keleti töltött lazac

2009-07-23T17:23:00.006+02:00

Ezt a receptet feltétlenül akkor készítsük el, ha el akarjuk kápráztatni vacsoravendégeinket. Illetve ha önbizalomhiányban szenvedünk és egész este a májunkat akarjuk hízlalni a dicséretekkel. Sajnos az sem árt, ha éppen fizetéses hét van, mert eme impozáns vacsora két fő hozzávalója a rák és a lazac...Viszont viszonylag kevés is elég belőle, mert nagyon laktató.

És aki nem gyakorlott szakács az se ijedjen meg, tényleg nem ördöngősség, maximum a lazac szendvics összeállítása kicsit macerás!

Hozzávalók: kb 1,5 kiló lazacfilé (hosszúnak kell lennie, nem szeletbe vágva), 2 ek. lime leve, 2 ek méz, 2 ek szójaszósz

a töltelékhez: nagyobb darab friss gyömbér, 1 kisebb csilipaprika, 1 csokor újhagyma felkarikázva, 2 gerezd fokhagyma, olaj, 5 deka kókuszkrém kocka (ha nincs, nekem nem volt, kókusztej), 40 deka nagy garnélarák

A töltelékhez hámozzuk meg a gyömbért és a csilivel együtt vágjuk vékony csíkokra. Az olajban pirítsuk meg az előzőeket az újhagymával és a fokhagymával, adjuk hozzá a kókusztejet, majd tegyük bele a rákokat is, ízesítsük sóval, borssal. Ha a rákok megsültek, vegyük le a tűzről és hagyjuk kihűlni.

Melegítsük elő a sütőt 240 fokra, majd 2 lazacfilé szeletből és a töltelékből készítsünk szendvicset. Kössük át spárgával és tegyük be a sütőbe negyed órára.

Ha megsült a szendvicsünk, takarjuk le úgy 15 percre a halat, ezalatt készítsük el a mártást. Főzzük össze a lime levet a szójaszószt és a mézet, majd öntsük a lazacra.

Sima rizzsel kínáljuk, mert biztos nem fogjuk akarni, hogy bármi egyéb elterelje a figyelmet erről a csodálatos ízorgiáról.

Sárgabarackos creme brulée torta

2009-07-15T20:44:00.004+02:00

Aktuális kedvenc szakácskönyvemből a BBC GoodFodd "csábító desszertek" gyűjteményében akadtam rá erre az igazán különleges tortára. Sokáig szemeztem vele, mire eldöntöttem, hogy megcsinálom. Gondoltam, itt a barack szezon, a barackos gombóc előtt még belefér ez a cremé brulée torta....közben kiderült, hogy borban áztatott aszalt sárgabarackkal van a recept, amit annyira meg is kívántam, hogy nem a frisset raktam bele. Ily módon viszont nincs szezonhoz kötve a kezünk...akár télen is élvezhetjük a selymes vaníliakrém, az egzotikus barack, a ropogós grillázs és a diós tészta egyvelegét.

Hozzávalók:

a tésztához: 15 deka vaj, 10 deka kristálycukor, 18 deka liszt, 10 deka darált mandula (én diót raktam bele), 1 tojás

a töltelékhez: 25 deka aszalt sárgabarack, 1,5 deci desszertbor, 10 deka kristálycukor, 3 deci tejszín, 1 vaníliarúd, vagy 1 kiskanál vaníliakomplett, 4 tojás

A tésztához keverjük habosra a vajat a cukorral, adjuk hozzá a lisztet és a darált diót/mandulát, majd a tojást is. Rakjuk hűtőbe fél órára.

Forraljuk fel a cukort a borral, öntsük bele a barackokat, majd hagyjuk állni egy kicsit.

Melegítsük a tejszínt a cukorral és a vaníliával, ha kicsit kihűlt, keverjük bele a felvert tojásokat.

Melegítsük elő a sütőt 220 fokra, nyújtsuk ki a tésztát és béleljünk ki vele egy 26 cm átmérőjű gyümölcstorta formát. Süssük 25 percig a tésztát, majd csepegtessük le a barackokat, tépjük nagyobb darabokra, fektessük őket a tésztára, a boros cukros levet adjuk a tejszínes keverékhez, majd öntsük rá az egészet a barackokra.

Süssük kb 30 percig, hagyjuk kihűlni, majd karamellizáljuk a cukrot a tetejére.

Padlizsánkrém

2009-07-14T08:29:00.006+02:00

Régi családi kedvenc. Csakúgy mint a lecsónál, biztos, hogy mindenkinek más - ugyanakkor határozott - elképzelése van arról, hogy hogyan kell csinálni. Eredetileg Erdélyből származik, hagyományosan a padlizsánokat parázs fölött sütik meg, amitől valami leírhatatlanul finom, füstös ízük lesz. Persze nyugodtan berakhatjuk sütőbe is a padlizsánokat, vagy végszükség esetén, lehet kapni nagy üvegben pürésített padlizsánt, ennek is olyan füstös íze van, mintha parázson pirították volna.

Polcz Alain, például az eredeti erdélyi receptet követve csak hagymával és olajjal keveri ki az áttört, megsült padlizsánt. Lehet még bele rakni fokhagymát, vagy majonézzel kikeverni.

Én a hagymás, fokhagymás, majonézes híve vagyok. Meleg vajas pirítóson paradicsommal...hmmmm

Hozzávalók: 2 közepes padlizsán (1 üveg padlizsán püré), készen vett vagy házilag készített majonéz ízlés szerint, 1 kis hagyma lereszelve, 1 gerezd préselt fokhagyma , só, bors, olívaolaj

A padlizsánokat sütőlapra fektetve addig sütjük 200 fokos sütőben, amíg össze nem esik, héja szenes nem lesz. Ha kihűlt, leszedjük róluk a héjat és szitában kicsit lecsöpögtetjük. Átturmixoljuk és hozzáadjuk az ízesítőket: a hagymákat, a majonézt, a sót, a borsot és szükség esetén még egy kis olívaolajat.

Áfonyás amerikai palacsinta

2009-07-08T09:16:00.005+02:00

Az utóbbi időben nagyon megszerettem az áfonyát, magában is jó, de szinte bármilyen édesség gyümölcs alapjaként emlékezetes íz és színélményt nyújt.
Minden szakácskönyv reggelire ajánlja az amerikai palacsintát, én valahogy sose tudtam elképzelni, hogy hogy van arra valakinek ideje reggel, hogy nekiálljon egyenként kisütni a palacsintákat, és utána még arra is maradjon ideje, hogy leüljön és kiélvezve az ízeket elfogyassza a duci kis palacsintákat. Pedig tényleg meg lehet csinálni, na nem egy hétfő reggelen, de egy vasárnap reggelre tökéletes, nem több, mint 20 perc!
A tésztában nincs cukor, de az áfonya miatt mégis kellemesen édes. Azért azzal ne áltassuk magunkat, hogy nullkalóriás a reggelink, a juharszirup bepótol mindent.

Hozzávalók: 20 deka liszt, fél csomag sütőpor, 2 tojás, 3,5 deci tej, 20 deka áfonya, vaj vagy olaj a sütéshez. Cukor- vagy juharszirup a tálaláshoz.

Robotgéppel keverjük össze a tojásokat a tejjel, majd adjuk hozzá a sütőporral elkevert lisztet és egy kis olvasztott vajat. Öntsük a tésztába az áfonyát. Egy nagyobb serpenyőben melegítsük fel az olajat vagy a vajat és nagyobb kanállal kis tésztahalmokat kanalazzunk a serpenyőbe. Nekem elfért belőlük 3 is egyszerre, ami jelentősen meggyorsítja a sütést. Öntözzük meg juharsziruppal, vagy szórjuk meg porcukorral, esetleg, de ez már nagyon durva, együnk hozzá egy kis fagyit...

Kapros currys húsgolyók

2009-07-02T11:26:00.003+02:00

A múlt héten a piacon úgy viselkedtem, mint egy ötéves gyerek a játékboltban. Egyik standtól a másikig rohangáltam, annyi minden kedvencemnek van most szezonja, hogy azt sem tudtam, hirtelen, mit vegyek és természetesen megint sokkal több mindent összevásároltam, mint kellett volna, tökéletesen ész nélkül. Mire hazaértem már fogalmam nem volt, hogy eredetileg minek vettem 4-4 csokor kaprot és petrezselymet. Végül miden fogásba került a friss zöldségekből, szegény Gergő, a kapor esküdt ellensége alaposan ki volt akadva, de én legalább degeszre ettem magam a nyár ízeivel.

A darált húst jól összekeverem a fokhagymával, gyömbérrel, fűszerekkel tojással és zsemlemorzsával. Hozzáadom az apróra vágott zöldfűszereket is.
Dió nagyságú gombócokat formázok belőle, és egy nagy tepsiben egymás mellé pakolom őket, megspriccelem olivával, így megspórolom a bő olajban sütést.
A tepsiben visszamaradt (Bede Róbert által bűbájos mosollyal pörzsanyagoknak hívott) szafthoz adok egy kanál lisztet, jól összesütöm, és belepakolok még egy-egy csokor apróra vágott kaprot és petrezselymet, és ezzel locsolom le a gombócokat tálalás előtt.
Én még köretnek is extra petrezselymes rizst csináltam hozzá :-)

Hozzávalók: 70 dkg darált hús, 2 tojás, 2 cm reszelt gyömbér, 1 fej fokhagyma, 2 ek zsemlemorzsa, fehérbors, currypor, 2 hatalmas csokor kapor és petrezselyem, 5 dkg vaj, 1 ek liszt.

Maláj rákos laksa

2009-06-29T16:32:00.005+02:00

Néhanapján megengedem magamnak, hogy vegyek egy kis rákot. Fagyasztottatt, így nem muszáj az egészet rögtön elhasználni. Ilyen csábítás esetén azért jó, ha van az embernek egy gasztroblogja, mert azzal az érvvel, hogy mégsem rakhatok fel unalmas, hétköznapi kajákat mindig, egész jól le tudom csendesíteni a lelkisimeretemet.

Ez a különleges malajziai étel, az aktuális kedvencem, rák, cukorborsó, tészta, koriander, minden amit szeretek. Kedvünk szerint csinálhatjuk erősebbre, vagy úgy, hogy jobban teret engedjünk a többi íz kiteljesedésének.

Nem is tudom eldönteni, hogy tésztával, hús étellel vagy levessel van-e dolgunk, de azt hiszem mindegy is...nagyon finom, ez biztos!

Hónap vége felé meg lehet próbálni csirkemellel is....

Megéri!

Hozzávalók: 30 deka kínai rizstészta, 2 hagyma, 1 púpos evőkanál tom yum csili paszta, 3 deci kókusztej, 4 deci húsleves alaplé (találtam az ázsiai boltban tom ka kai, és tom yum leveskockát!!!!), ízlés szerint egy kis hallé és szójaszósz, 20-30 deka királyrák/garnéla, 15 deka borsó, babcsíra

tetejére: újhagyma, limelé, és koriander!

A risztésztát 4 percig forraljuk sós vízben, majd leszűrjük.

Közben olivaolajon megpirítjuk az apróra vágott hagymát, felöntjük a kókusztejjel és a húslevessel, beleszórunk egy kis csiliport. Mivel én tom yum leveskockából csináltam a húslevest, csak egy kis csilit használtam az erősség kedvéért. Aki sima húslevessel főzi, bármilyen sárga/zöld/piros curry pasztát tegyen a mártásba. Forraljuk 2 percig, majd borítsuk bele a rákokat és a borsót. Ízesítsük szójaszósszal és halszósszal.

A tésztára szedjük rá a rákos levest, szórjuk meg újhagymával, babcsírával és friss korianderrel.

Zöldfűszeres csirke avokádós tésztával

2009-06-29T00:08:00.004+02:00

Nálam a pénteki vacsoravendégségek a legstresszesebbek. Aznap én nyilván ugyanúgy dolgozom mint máskor, ami azt jelenti, hogy legjobb esetben hatra érek haza. Leggyakrabban fogalmam sincs még reggel, hogy mit készítsek, a bevásárlást jó esetben ebédidőben intézem. Múlt pénteken pedig a takarítónő is csúnyán kibabrált velem, csak reggel szólt, hogy közbejött valami, nem tud jönni, és mikor körbenéztem a lakásban arra gondoltam, hogy elsírom magam, aztán pedig arra, hogy lemondom az egészet. Végül egy nagy levegővel úgy döntöttem ez egy szép kihívás, én meg pont ezeket szeretem (vagy mittudomén :-))

Mikor beértem a munkahelyemre, rögtön láttam, hogy az ebédidőre tervezett bevásárlásnak lőttek, egész nap megbeszélésekkel telt, és mikor 6-kor nagy nehezen elindultam haza már az is világos volt, hogy csak a kisbolt kínálatából rögtönözhetek, esélyem sincs az Intersparba eljutni. Ebben a válsághelyzetben született a fenti vacsora, mely igazi sikersztorinak bizonyult.

Egyszerre izgalmas és egyszerű, gyorsan elkészül, és nem igényel extra hozzávalókat. A sütőzacskót imádom, az ilyen esetekben életet ment, lehet, hogy bővebben is kitérek majd az erényeire egy külön posztban – most csak tőmondatokban: gyors, egyszerű, és a végeredmény minden esetben kiváló.

Tehát pakoljuk a zacskóba a következőket (ekkora mennyiségnél 2 zacskóra van szükség): besózott húsok, koktélparadicsom, zöldfűszerek, negyedekbe vágott lime, néhány ek olaj. Az egészet jól masszírozzuk össze, zárjuk be a zacskó száját, szurkáljuk meg néhol egy hústűvel, helyezzük egy tepsibe, és kb. 30 perc alatt süssük készre. (az utolsó 5-10 percben kivághatjuk a zacskó tetejét és így még jobban megpirulhat a hús).

Amíg sül, pirítsuk meg az apróra vágott fokhagymát dobjuk rá a villával összetört avokádót, a felaprított paprikát és néhány elnegyedelt koktélparadicsomot. Az egészet pirítsuk jól össze, majd öntsük fel a tejszínnel. Jól borsozzuk meg, majd keverjük össze a kifőtt spagettivel. Az egészet tegyük egy nagy tálba és jöhetnek rá a zacskóból kihalászott csirkecombok.

Hozzávalók: 6főre: 2 kg vegyesen csirkecomb és csirkemell, 2 zöldcitrom, néhány koktélparadicsom, 1dl oliva olaj, zöldfűszerek vegyesen: rozmaring, zsálya, kakukkfű, 4 érett avokádó, 4 tv paprika, 8 gerezd fokhagyma, 6 dl tejszín, fehér bors, szerecsendió, 10 dkg vaj, 3 csomag spagetti

Kínai sertésszűz

2009-06-24T17:52:00.003+02:00

Megpróbálom még addig előadni az autentikus kínai sertésszüzet, míg a Másik Mignon vissza nem jön a kínai nagyfalnál tett kiruccanásáról, mert utána már esélyem se lesz.

Ez az ázsiai beütésű sertésszűz igazi vagy sem, egy biztos nagyon finom. Omlós, hihetetlen különleges a fűszerezése, nagyon jól passzol a kínai rizstésztával, és nem utolsó sorban kb 20 perc az elkészítése.

Hozzávalók:1 nagy sertésszűz, 3 ek szójaszósz, 1 ek szezám olaj, 2 ek kínai ötfűszer keverék, 1 gerezd fokhagyma összepréselve, 1 ujjnyi friss gyömbér lereszelve, 4 ek méz, olaj, 1 csilipaprika, 0,5 kiló leveles spenót, paprika, vagy fagyasztott wok zöldségkeverék, babcsíra, pirított szezámmag, rizstészta

Vágjuk darabokra a sertésszüzet, öntsük rá a szójaszót, a mézet, a friss reszelt gyömbért, a fokhagymát, a szezámolajat, az ötfűszerkeveréket és tegyük félre 10 percre.

Melegítsük fel az olajat egy serpenyőben és pirítsuk meg a szűdarabokat, kicsit később adjuk hozzá a páclevet is.

Egy másik serpenyőben olajon pároljuk meg csilit meg a babcsírárt a leveles spenótot és a többi zöldséget. Borítsuk a zöldségeket a húsos serpenyőbe és rottyantsuk össze. Pirított szezámmaggal meghintve tálaljuk, rizstésztát kínáljunk hozzá.

Ne felejtsük az asztalra tenni a szójaszószt...

Lillafüred, Pénzpatak, pisztráng

2009-06-22T22:53:00.011+02:00

Nagyi szülinapját minden évben Pénzpatakon ünnepli a család: gyönyörű erdők, isteni levegő, fák között átsütő napsugarak. Csend és csillagok. A szerpentint övező sudár törzsű farengeteg. Minden levegővétellel nagy adag stressz és nagyvárosi idegbetegség távozik, a helyét pedig átveszi a nyugalom. Az elénk szaladó kutyát Nadrágnak hívják, tavaly még a párja is megvolt, a Szoknya.

Minden évben ugyanaz a rituálé szerinti program: a szombatot Lillafüreden töltjük, séta, kávézás-szigorúan mindig ugyanott, kisvasút, csoportkép ugyanannál a fánál, ebéd, aztán a teraszon a Nagyi képeslapokat ír a barátnőinek (majd körbejár a házban és az egész családnak alá kell írnia).

Idén annyiban eltértünk a megszokottól, hogy beiktattuk az erdei pisztrángozót, mintegy tízórai jelleggel. Mivel a család egy része még nézni sem szereti a halat, nem hogy enni, ezzel magyarázható, hogy eddig kimaradt a programok közül ez a hely. Hát mit mondjak: hiba volt. Óriási hiba.

A frissen sült pisztráng ropogós kenyérrel, kovászos uborkával és hideg sörrel a fák alatti padon fogyasztva bekerült az életem legjobb 10 étele közé. A bundája fűszeres forró és ropogós, a húsa pedig fehér és omlós. Őrület. Olcsónak nem olcsó (sima sült pisztráng 1650 Ft/db, füstölt pisztráng 1800 Ft/db), de ez csak addig foglalkoztat bárkit is, amíg meg nem kóstolja az első falatot.

Lillafüred és egyébként is nagyon hangulatos kirándulóhely, de az erőben fogyasztott sült pisztránggal valójában megkoronázhatjuk a napot. :-)

Csirke korma

2009-06-18T19:18:00.006+02:00

Ez a nagyon krémes, lágy indiai csirke korma a záróakkordja az indiai esten készült különlegességeknek. Egyvalami ugyan még nagyon hiányzik: egy sajátkészítésű naan. Azzal még lehet, hogy megpróbálkozom...

Hozzávalók: 1 kg csirkemell, 1 ek reszelt gyömbér, 3 gerezd fokhagyma, 1,5 deci joghurt, 2 hagyma, csili, 1 ek koriandermag, bors, kurkuma, garam masala, 1,5-2 deci kókusztej, só, kb 2 ek nagyobb darabokra vágott mandula

a tetejére: friss koriander, limelé

Vágjuk a csirkemellet kockákra, majd keverjük össze a gyömbérrel, a fokhagymával és a joghurttal. Tegyük a hűtőbe néhány órára, de legjobb egy éjszakára...

Olajon pirítsuk meg az összes fűszert (koriander, bors, kurkuma, garam masala), adjuk hozzá a hagymát meg a csilit. Ha már a hagyma is megpirult, adjuk hozzá a csirkedarabokat és pirítsuk az egészet még kb 10 percig. Adjuk hozzá a kókusztejet és forraljuk fel. Keverjük bele a mandulát is. Vegyük kicsire a hőmérsékletet és főzzük a csirkét úgy 30-40 percig. A tűzről levéve még adjunk hozzá ízlés szerint sót, citrom vagy lime levet és persze friss korianderlevelet.

Basmati rizzsel, indiai rizzsel (indiai fűszeres rizs), vagy naan-nal tálaljuk!