
Szeretek viszont mindenféle olasz pastát, ahol a hangsúly az alapanyagok jó minőségén és az egyszerűségen van.
A most következő recept tényleg tök egyszerű de pont emiatt borzasztó finom, kezdők se tudják elrontani, mint ahogyan én sem tudtam kezdő koromban.
Hozzávalók: ½ kg darálthús (marha), 1 hámozott paradicsom konzerv, 1 fej (igen fej) fokhagyma, 5 evőkanál olivaolaj, fél marék friss bazsalikom, parmezán.
Ez két személyre szól, megint csak azt mondom, annyival szorozzunk, ahányan vagyunk.
A minél vékonyabbra SZELETELT fokhagymát (ajánlott előtte: Scorsese Nagymenők c. filmjét megnézni, amúgy is, de a fokhagyma szeletelés hogyanjáról is alkothatunk fogalmat), az olivaolajban szinte elolvasztom. Jellemzően háziasszonyoknak és családanyáknak nem lesz annyi idejük, hogy pengével átlátszóra szeleteljék a gerezdeket, mint a filmbeli úriembereknek, de valahol ez a cél, törekedjünk rá :-)
Szóval ehhez az olivás fokhagymához adom a húst, előbb elfőzöm a levét, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Megsózom. Lefedem, majd kilakkozom a körmömet és meglocsolom a teraszon a virágokat, befelé jövet hozok egy fél marék friss bazsalikomot. Mikor a hús már puha, és villával szétoszlattam az összeragadt darabkákat, a fedőt leveszem, és beleteszem a hámozott paradicsom konzervet. Én nyáron is ebből készítem a szószt, ez mindig a legjobb minőségű paradicsomból van, nem érhet meglepetés. A paradicsommal még forralom egy darabig, például addig, amíg a spagetti megfő, aztán kóstolás után lezárom. A friss bazsalikomot szigorúan ezután tépkedem bele.
Aki hozzám hasonlóan azzal a veleszületett fogyatékkal rendelkezik, hogy a parmezánt csak hideg összetevők (kenyér, szalámi, oliva stb) társaságában fogyasztja szívesen, az máris eheti, a többiek azonban tegyenek rá parmezánforgácsot. Illetve: most dobjanak bele egy félbe vágott zöld csilit a bátrak!
Gyengébbek és kezdő barátnőim kedvéért most orecchiettével fotóztam, csak hogy lássák, hogy nem kizárólag spagettivel finom.
Egy jó diós tészta....sőt grízes tészta...házi baracklekvárral...Igaz, én sose voltam menzás, ez nálunk amolyan minőségien elkövetett egyszerű étel volt. Szóval én azért kiállnék ezek mellett a tészták mellett! Uff. ;)
VálaszTörlésMagam is letenném a voksomat az édes tészták mellett, kivéve persze a cukros káposztásat, ami bár szerintem nem bűntett, azért én mégis borssal eszem:)És igen, Mirelle-nek igaza van, egy minőségi alapanyagokból - nota bene: kézzel gyúrt házitésztából - készült édes tészta simán lehet versenytársa az olasz pastának.
VálaszTörlésHáááát Lányok, aki szereti persze egye nyugodtan:-)) engem a hideg kiráz a szétmálló, elázott, túlédes akármitől, ami az emlékeimben él... sokat kéne gondolkodnom, míg találok valami mást, amit ennyire nem szeretek:-))
VálaszTörléslehet, hogy házitésztából valamilyen trükkel lehet finom édes tésztát varázsolni, de a porcukros káposztásra nem találok mentséget :-)))
Tavaly a Budapest Maratont megelőző tésztapartin grízes tészta volt a menü. A legrosszabb fajtából: majdnem hideg, nyákos, elázott brrr. Plusz nyakon öntötték valami vízszerűre higított édes, piros löttyel. Nem nagyon fogyott, de a külföldiek előszeretettel fényképezték ezt a magyar specialitást :-o
VálaszTörlésigen, ez a kép ugrik be nekem is a grízes tésztáról elsőre, másodikra és harmadikra is...
VálaszTörlés:-)
imádom a porcukros káposztás tésztát :) .....
VálaszTörlésde kíváncsi leszek a mai alkotásra is, articsóka szív buggyantott tojással....