Savanyúkáposzta krémleves sültszalonnával, csiliolajjal

A savanyú káposzta az egyik kedvenc ételem. Magában is fél kilót minden további nélkül megeszem belőle egyszerre, de minden elkészítési módját szeretem. A legújabb kedvencem a krémleves, melyet először a Pastramiban ettem. Nem volt rossz ott sem, de teljesen natúr volt és nekem hiányzott belőle valami, így hát otthon nekiláttam, és amit itt olvashattok, az az én felturbózott változatom. A húsos szalonna szerintem alap hozzá, nélküle a leves nem ugyanaz. Egyébként kolbászkarikákkal is el tudom képzelni.

Hozzávalók: ½ kg savanyú káposzta, 1 szál póréhagyma, 25 dkg húsos szalonna, csiliolaj, 2 dl tejszín, 1 krumpli

A szalonnát apróra vágjuk, és serpenyőben lassan megpirítjuk. Papírtörlőre szedjük és a visszamaradt zsírba beledobjuk a felkarikázott póréhagymát. Kicsit megpároljuk, majd mehet rá a kicsavart savanyú káposzta (megmosni nem kell), és együtt pirítjuk, míg világosbarna nem lesz. Ekkor felöntjük zöldséglevessel (már akinek van otthon éppen, a többiek dobjanak bele egy leveskockát, mikor egy sztárséf se néz éppen oda), beletesszük a felkockázott krumplit, és alaposan megfőzzük. Sózzuk, borsozzuk, majd egy kis tálba kiveszünk a káposztából. A többit lebotmixerezzük, hozzáadjuk a tejszint, forralunk rajta egyet, és kész. Visszapakoljuk bele a káposztát és a sültszalonnát, tálaláskor a tetejét meglocsoljuk csiliolajjal ez nagyon jól illik hozzá.

Grillezett rák, mennyei sült paradicsom

Semmiképpen nem akarom feltalálni a spanyolviaszt (egy kollégám szerint viaszkot), biztos rengetegen grilleztek már friss rákot faszénen. Most azoknak hívnám fel a figyelmét erre a kivételesen finom és ínyenc fogásra, akik eddig csak csirkemellben vagy maximum tarjában gondolkodtak egy kerti sütés alkalmával. Még lesz is valamennyi jó idő, aki teheti, tegyen egy próbát, isteni franciás, könnyű vacsorában lesz része. A grillezett rák mellé kötelező jelleggel sült koktélparadicsomot készítünk, és lehetőség szerint bagettet eszünk. Másra nem is nagyon van szükség, egy jégbehűtött rozén kívül persze.

A rákokat locsoljuk meg olivával, alaposan keverjük bele az apróra vágott fokhagymát és lehetőség szerint 2 órára tegyük a hűtőbe. A koktélparadicsomokat vágjuk félbe, tegyük egy tepsibe és alaposan locsoljuk meg valami drága balzsamecettel. (aki nem szánja rá a balzsamecetre azt a nem kis összeget, amibe a jobb fajták kerülnek, annak soha a büdös életben nem lesz fogalma arról, hogy miről beszélek). A balzsamecet, a paradicsom leve ugyanis a sütőben karamellizálódik, és az olajjal összekeveredve krémes bársonyos szószt alkot, amit majd a bagett héjával mártogatunk a tepsiből. kb. 30 pecig kell sütni.

Hozzávalók: ½ kg rák (páncéllal együtt), ½ kg koktélparadicsom, fél fej fokhagyma balzsamecet, olivaolaj. A legjobb friss rákból, nekünk a szuper kapcsolatokkal rendelkező barátnőnkön keresztül sikerült frisset kapnunk, de csináltam már fagyasztottból is, és az is teljesen rendben van.

Pavlova - kicsit másképp

Az idei nyár slágere nálam kétségtelenül a pavlova és a meringue tetejű/alapú desszert volt. Egyrészről gyönyörű a sült tojáshab, másrészről amellett, hogy édes, nem gejl, és kivétel nélkül bármelyik gyümölccsel jól párosítható.

Ezt a receptet nyugodtan ki lehet próbálni fagyasztott gyümölcsből is, mert ellentétben a hagyományos pavlovával, itt a tojáshab tetejére mascarponés-gyümölcsös semifreddo kerül. Ez annyit jelent, hogy a mascarponés krémet félig fagyasztjuk csak le, hogy még formázható, de hideg masszát kapjunk.

Hozzávalók: 25 deka gyümölcs, 25 deka mascarpone, 25 deka cukor, 3 nagy, vagy 4 közepes méretű tojás fehérje, 2 deci tejszín, pisztácia a tetejére

Először a semifreddot készítjük el, mert kb 2 órás fagyasztási időre van szüksége. A gyümölcs felét turmixoljuk le, és keverjük a mascarponéhoz. Nem kell teljesen eldolgozni, elég ha nagyjából összekeveredik, és márványos mintázatot ad. Keverjünk bele kb 5 deka cukrot, és tegyük be a fagyasztóba kb 2 órára.

Miközben hül, a tojásfehérjéket verjük fel egy nagy tálba alacsony fokozaton kezdve, majd egyre emelve a forulatszámot. Mikor már kemény, adjuk hozzá a cukrot, és verjük tovább, amíg fényes lesz. Egy sütőpapírral bélelt tepsire kör alakban (segítségképpen fel is rajzolhatjuk a sütőpapírra a kört) púpozzuk a tojáshabot úgy, hogy a közepébe vájjunk mélyedést. Szórjuk meg pisztácia darabokkal, majd 150 fokos sütőben süssük 1-1,5 órát. Nagyon lassan, szinten nem is sütni, hanem szárítani kell.

A sült tojáshabot akkor vegyük csak le a sütőpapírról, ha már teljesen kihűlt. Ebben az álapotában nem annyira törékeny, és jobban lehet mozgatni.

Tegyük egy tálra a tojáhabot, kanalazzuk a közepére a semifreddot, majd szórjuk meg a maradék gyümölccsel.

Kis cukorral felvert tejszínhabbal tálaljuk, de ez már szinte túlzás is, mert enélkül is MENNYEI.

Végre Vác! - Mihályi cukrászda

Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el Vácra. Mégha kizárólag a cukrászdáért is.

Mi más miatt mentünk, de nem titkolt célom volt, hogy felkeressem azt a bizonyos híres váci cukrászdát. Fél órás bolyongás után, ami csakis a rettenetes tájékozódásomnak köszönhető, végre megtaláltuk a Desszert szalont, mert hogy így hívják. A fő téren, a Bécsi kapu után, egy nagyon kicsi boltocska, előtte pár asztallal és székkel.

A kis helyiséget egészen kitölti a hűtőpult benne a rengeteg művészi alkotásnak is beillő süteménnyel. Az üzlet előtt tábla hírdeti, hogy jelenleg a "nyári kollekciót" lehet kapni. Még macaront is van, két féle! És mellette rengeteg különlegességet, mint Amadei, Meringue Dom, Sortie, Bed of roses, Tápókás kehely. Persze a tradicionális tortácskák is ott vannak, Eszterházy, Dobos torta, Csík somlói.

A torták neve alatt olvashatjuk az egyes összetevőket, fő ízeket.

Árfekvését tekintve inkább egy-egy ünnepi alkalomra, vagy kóstolónak való. Mivel anyukámnak szülinapja volt, és már olyan régóta áhitoztam kipróbálni az ízeket, szinte mindegyikből vettünk egyet, majd az ünnepi vacsora után minden szeletet 6 felé vágtunk, úgyhogy tényleg csak egy falat jutott, de legalább mindegyikhez volt szerencsém.

Amit télen kóstoltam csokis torta, teljesen levett a lábamról, a mostaniak között volt olyan, amire csak azt mondanám, hogy nagyon finom, de nem volt benne plusz a külcsínen kívül. Bár amikor észrevettem, hogy a fehércsokin a színes virágminta nem fólia, akkor azért megint fejet hajtottam a cukrászmester előtt, akinek módszeréről, illetve egy új esszert megszületésének fázisairól így írnak a honlapon: "A desszert megszületésének első fázisában László színt és formát talál ki, utána elképzel hozzá egy ízt. A következő lépés a desszert lerajzolása, felvázolása, majd az alapanyagok és formák kiválasztása."