A leges-legalapabb előétel, évekkel ezelőtt láttam Jamie valamelyik könyvében. Én sajnos utálom a friss bazsalikomot, az eredeti recept pedig azzal készült. Aki akar, tehet bele azt, de petrezselyemmel is isteni. Én nagyon gyakran készítek, és van belőle egy spenótos-rikottás variáció is, de gondolom mindenki számára nyilvánvaló, hogy a lehetőségek száma szinte korlátlan, csomó dolog mehet bele, csak a mozzarellát ne hagyjuk ki belőle:-)) A végeredmény egy citromos-füstölt illatú olvadó sajt pirítóson, nagyon-nagyon finom.
A citromokat jól megmossuk, és félbevágjuk, a levét kifacsarjuk, és a fehér hártyás részt kikaparjuk. A fél citromokat megpakoljuk az apróra vágott sonka, petrezselyem és paradicsom keverékével, meglocsoljuk olivaolajjal, sózzuk, borsozzuk és befedjük a mozarella szeletekkel. Én még az előzetesen kicsavart citromléből is szoktam rá löttyinteni egy kiskanállal. A sütőben alaposan összesütjük, és forrón tálaljuk. Pirítósra, vagy friss bagettre borítva a legjobb előételek egyike, de önmagában borkorinak is szuper, de vigyázzunk, akkor háromszor annyi fogy belőle.
Mérsékelten kreatív módja a maradékok hasznosításának, bár még mindig meglepődöm, hogy milyen kevesen használnak tortillát a hétköznapokban. Mintha az valami nagyon egzotikus, és nehezen elérhető dolog lenne, holott gyakorlatilag bárhol kapható. Én mindig tartok a fagyasztóban, fóliával elválasztva őket egymástól, így akár egyesével is kiolvasztható, arra a végső szituációra, ha a már-már üres hűtő előtt állva teljesen szétkínlódtuk magunkat a vacsorát illetően. Ebbe aztán bármit beletehetünk, két kanál spagettiszószból, maradék sajtból, fél paprikából is szuperkultúrált vacsora készíthető.
Borozós estéhez tízből nyolcan mogyorót, kisperecet, max. sajtkockákat tesznek az asztalra. Ez itt egy borkorcsolyaként nagyon jól bevált tortilla tekercs, ami kb.6 perc alatt van kész, és mégis azt a látszatot kelti, hogy vendégvárásból tökprofik vagyunk. :)
Nem írom most itt le azt a totál elcsépelt mondatot, hogy ez csak egy variáció és bízzuk a fantáziánkra a dolgot, bármi más töltelékkel is működik. Pedig de.
Hozzávalók: 4fő 1 csomag tortilla, 30 dkg natúr krémsajt, 3 marék rukkola, 2 csomag metélőhagyma, 15 dkg sajt, 15 dkg fekete erdei sonka, só bors
A krémsajtot egy tálban jól kikeverjük tetszés szerinti sóval és borssal, hozzátesszük a kicsire vágott zöldségeket. A hajszálvékony csíkokra vágott sonkát egy kicsit megpirítjuk, ez is mehet bele. Egy forró teflon serpenyőben a tortilla egyik oldalát megmelegítjük, majd megfordítjuk, megszórjuk reszelt sajttal, és mikor kezd kicsit olvadozni, jó is. Rákenjük a krémsajtos masszát, feltekerjük és voilá. Percek alatt elfogy.
A spenótra vagyunk mostanában rákattanva. Sok mindenfélét csináltam már belőle, ez a krém, bár nekem is bizarr volt az elején, a hűtő lefogyasztási projektem keretein belül került sorra, mivel nem tudtam mit kezdeni a kis műanyag dobozka spenóttal, ami egy főzeléknek kevés lett volna már. Elképzelhető, hogy viszonylag keveseknek fut össze a szájukban a nyál, mikor egy jó kis spenótkrémre gondolnak, és legszívesebben visszaváltoznának egyéves önmagukká, mikor büntetlenül lehetett a falra küldeni az ehhez hasonló kajákat. Mégis azt mondom, hogy érdemes megpróbálni, mert egy klassz, fűszeres, fokhagymás, karakteres mártogatós lehet belőle,mely a spenót egészségessége miatt jelentősen csökkenti a chipsevés okozta lelkifurdalást.
Hozzávalók: 1/2 csomag fagyasztott leveles spenót, 6-7 gerezd fokhagyma, 1 doboz Philadelphia sajtkrém, 3 ek zsíros tejföl, chili paprika, szerecsendió
Minimális oliván megpirítom a felkarikázott fokhagymát, rádobom a spenótot, alaposan megsózom, és addig pirítom, míg az összes lé alaposan el nem párolog róla. Kicsit kihűtöm, hozzákeverem a krémsajtot és a tejfölt. Lepürésítem, és jól befűszerezem. A szerecsendióval csak óvatosan, mert bár nagyon jól illik a képbe, de könnyen domináns lehet és ez nem jó.
A hűtőnk hétvégére elérte a menedzselhetetlen szintet. Nem tudom, hogy jutottunk ide.
Mikor kinyitjuk félhomály fogad, mert a világítást eltakarják a különböző mustáros, savanyúságos, lekváros, olajbogyós, pestós, daráltpaprikás, paradicsomszószos, nutellás, stb. üvegek, melyekben már csak negyedig van tartalom (összeönteni őket nem lehet, mert nincs két egyforma). A polcokon műanyag dobozok sorakoznak az elmúlt esték vacsoráinak maradékaival (a sushikat e szemle alkalmával kidobtam), az alsó ládákat nem lehet kinyitni, mert tele van bezacskózott leves-zöldséggel, fél uborkával, céklával, retekkel, 3 alkoholmentes sörrel (ezek hogy, és mikor kerültek ide). Az egész reménytelen, mert kidobni kaját nem szoktunk (a sushi kivétel), de ez az állapot valahogy túlnőtt rajtam.
Van ott például egy felbontatlan 2 dl-es Theodora Quelle ásványvíz, rózsaszín. 3 hónapja teszem egyik polcról a másikra. Gergő egy buliból hozta magával, mikor úgy érezte, hogy hazafelé a taxiban szüksége lehet rá. Akármennyire is előrelátó volt, mindenre nem gondolhatott, ugyanis a kupakja nem csavaros, hanem sörnyitó kell hozzá. így az üveg víz a hűben kötött ki, azóta kerülgetem. Mi utáljuk. Nem dobom ki, mert miért dobnánk ki egy felbontatlan vizet, arra várok, hátha jön valaki, aki pont megkívánja. Eddig nem jött senki, bár nem kis vendégforgalmat bonyolítunk. (arra persze nincs magyarázat, hogy miért van a hűtőben, talán, hogy bárki bármikor jön, kellemes hűvös Theodorával tudjak szolgálni...)
Aztán tegnapelőtt este, miközben egy fél doboz krémsajtot próbáltam visszailleszteni egy rizottós jénai tál és egy koktélparadicsomos doboz közé, 4-5 db alufóliába csomagolt sajtdarabka esett rám.
Na, ezeket vagy kidobom, vagy lesz valami. Gyorsan visszanéztem, van-e itthon tejföl (hogyne lett volna, egy kibontott, egy lejárt, három pedig tökéletes állapotban, és egy joghurt), aztán pár perc alatt kisütöttem ezeket a sajttallérokat, amiket aztán a tv előtt eszegettünk, mártogatva a bőség zavara ihlette tejfölös mártásba.
A különböző reszelt sajtokból a kiolajozott teflon serpenyőbe kicsi, lapos kör alakokat formázok. Forró láng fölött megolvasztom, megsütöm, és egy lapos akármivel 2 perc múlva megfordítom. További 1 perc múlva kész vannak a tallérok.A tejfölből, joghurtból, a fűszerekkel gyors mártogatóst képezek (hirtelen ötlettől vezérelve belevágok egy csokor petrezslymet, így legalább megszüntethetem, a hűtő ajtaján helyet foglaló poharat, mely vázaként szolgált eddig a petrezselyemnek, és ahányszor kinyitottam az ajtót, kiloccsant belőle valamennyi víz) . Sör, vagy borkorcsolyának is működik.
Nem csodálkoznék, ha a következő napokban további történeteket olvashatnátok a hűtő furfangos leapasztásáról.
Hívhatjuk tapas-nak is, és ha így hívjuk, akkor felszámolhatunk egy paprikáért akár 800 forintot is, mint ahogy a Pata Negrában teszik. Nem bánom, tényleg nem, de legalább valami flikk-flakkot tehetnének rá, vagy mondjuk fognák rá hogy kis andalúz házi gazdaságban termesztik, vagymit tudom én, de így azért mindig átfut az agyamon, hogy ezt akkor így most hogy.
Csináltam múltkor egy vendégség alkalmával a néhány előétel egyikeként, az egyik barátunk másnap így jellemezte: Jó volt, csak nekem egy kicsit túlságosan paprika íze volt.” No, ezzel nem is igen lehetett vitatkozni, úgyhogy erre mindenképpen számítson, aki kipróbálja. Mindenképpen friss fehér kenyeret, vagy bagettet együnk hozzá, és a sütéshez előkerülhetnek az aranyárban mért olivaolajak is.
Vegyünk hozzá valami extra klassz fehér bort, mondjuk Sike Tamás barrique chardonnay-át, és kész is.
Hozzávalók: fejenként 2-3 kápia paprika, nagyon jó minőségű olivaolaj, 15 dkg cheddar sajt, só.
A megmosott, megtörölt paprikákat serpenyőben felhevített olajon addig süssük időnként megforgatva őket, míg a külsejük nem kezd kicsit feketedni. Nem égetni kell, hanem türelmesen forgatva, közepes hőmérsékleten alaposan átsütni. Megszórjuk a cheddar sajttal, és friss fehér kenyérrel fogyasztjuk.
Az elmúlt napokban egy kicsit lazult a frakciófegyelem itt a blogon, kizárólag a Másik Mignon érdeme, hogy egyáltalán frissült az oldal. De itt vagyok én is újra, megint lehet jönni naponta, készült egy csomó fini minden, ami talán kárpótolja az elmúlt napokban éhesen maradt reklamálókat ;)
Bizonyára mindenki találkozott már azzal a közismert mondással, miszerint minden sörnyitó. Korábban megpróbáltam kételkedni a mondás igazságtartalmában, de mikor Ákos egy A4-es lappal is kipattintotta egy Arany Ászok kupakját, azóta magam is hiszem és vallom ezt az örök bölcsességet.
Ilyesmi igazság vonatkozhat a sörkorcsolyára is, mármint, hogy minden (legalább is sok minden) sörkori. Ahogy az alábbi padlizsán is, mert friss kenyérrel mártogatva a csípős szaftot, semmi nem hiányzik mellé, mint egy pohár jéghideg sör.
Hozzávalók: 1 nagy kaliforniai paprika, 3-5 hosszúkás piros csilipaprika, 1 fej fehér (édes) hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 tk őrölt pirospaprika, 1 tk garam masala, 3 evőkanál olivaolaj, 2 kisebb padlizsán, só
A padlizsánokat hámozatlan állapotban felkockázzuk. Teljesen felesleges műanyag, vagy fakéssel dolgozni, semmi, mondom semmi baja nem lesz a fémtől, soha nem tapasztaltam keseredést vagy bármilyen állapotromlást, bár háztartásomban mindösszesen egyetlen valamirevaló kés található, és mindent ezzel vágok, mint valamilyen városi Matula bácsi. (igen, ez azt jelenti, hogy ajándékba bármikor fogadok gyönyörű éles késeket, illem ide vagy oda).
Forró sütőben addig sütöm a kaliforniai paprikát, míg a héja nem kap egy kis fekete/égett ihletést. Kiveszem, meghámozom. A paprikahúst, a fokhagymát a csiliket, a fűszereket és az olivolajat összemixelem. Pici olajon megpirítom a karikára vágott hagymát, mikor aranybarna, rádobom a padlizsánkockákat, és jó alaposan összesütöm, majd a fenti krémet ráöntöm. További pirítást csak addig igényel, míg gyorsan felszeletelek egy friss fehér kenyeret és kinyitok néhány üveg jégbehűtött sört.
Idén az olimpia nem volt túl ideális az együtt drukkolás szempontjából, és itt most eszemben sincs az aranyérmek számára utalni. Arról van csak szó, hogy a hajnali 3-kor kezdődő közvetítések kedvéért a jómunkásembereknek, akiknek másnap különböző főnökök előtt van jelenése, nemigen volt lehetőségük élőben követni az eseményeket. Szervezhettünk volna közös olimpianézést az esti összefoglalók idejére, de egyrészt ezek csak kivonatai voltak a tényleges eseményeknek, másrészt mikor az Indexen percről percre láthatók az eredmények, annyira már nem izgalmas. Szóval az olimpia alkalmából összegyűjtött sörkori recepteket így egyelőre különösebb apropó nélkül teszem közzé, de gondoljunk arra, hogy a sörözéshez nem is mindig kell apropó.
Illetve a fenti falatok közzétételére jó alkalom Ízbolygó túrós finomságok készítésérehívó 18. VKF kiírása. Szóval következzen egy rikottás sörkori recept.
Hozzávalók (4-5 személyre): 1 kg apró szemű újkrumpli, 1 doboz (250g) rikotta, nagy csokor petrezselyem, 20 dkg füstölt mozzarella, nagy marék kapribogyó, friss piros csilipaprika.
A félbevágott kicsi krumplikat sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük, meglocsoljuk olivaolajjal (fokhagymás oliva plusz pont), majd 250 fokos sütőbe toljuk. Amíg sül bármit csinálhatunk, én speciel megnéztem azt a részt a Büszkeség és balítélet BBC-s verziójából, mikor Eliza a nagynénje és nagybátyja társaságában Derbyshire-be látogat, és ott többek között felkeresik Mr. Darcy pemberleyi birtokát. Közben még összekevertem a rikottát a felaprított petrezselyemzölddel, reszelt mozzarellával (sózzuk meg jól, különben nem elég karakteres), és ráhalmozom a megsült krumplik tetejére, közéjük szórom a kapribogyót és a piros csilipaprikát. Mehet rá még egy kis olivaolaj, akinek van olajfújó spriccelője, akkor az itt most például adekvát, visszateszem a sütőbe, míg a sajt megolvad a keverékben és szép barnára sül.
Jéghideg sör mellé lehet eszegetni, kimártogatva kapribogyós-csilis-olivás szaftot, de tulajdonképpen így átgondolva nem zárom ki hozzá a soproni Taschner pince 2007-es rozéját sem.
A toszkán gasztro-élménybeszámoló utolsó fejezete következik.
A helyszín Mercatale főtere, szieszta idején egyetlen nyitvataró üzemegységgel. Szó sincs túristacsalogató panorámáról, se napernyős teraszról, éppenséggel még felszolgálásról se, rendelésünket a hosszú, éppen egy csapat szobafestő által támasztott pultnál adjuk le. Az idős pultos hölgy a fél liter fehérbor, víz, és három eszpresszó mellé egy kis tálkát is tett a tálcánkra, benne valamilyen fehér krémmel és ropogósra sütött pizzakenyérrel. Leültünk az ajtó előtt elhelyezett egyik asztalhoz, mellettünk 4 öregúr nagy nevetések és gesztikulálások közepette vagy egy tucat kaparós sorsjeggyel múlatta az időt. Megkóstoltuk a bort, majd közelebbről szemügyre vettük a tálka tartalmát. Articsóka krém volt benne, annyira ízlett, hogy muszáj volt még egy bort rendelni, hogy kapjunk belőle egy újabb adagot. Megalapozott szakmai indokokkal igyekeztem távol tartani tőle a többieket, azaz hogy analizálnom kell az összetevőket ahhoz, hogy itthon reprodukálni tudjam. Hát nem hatotta meg őket.
Itthon kb. az első dolog volt, amit kipróbáltam. Mi fogyasztottunk hozzá egy üveg St. Andrea rozét, hogy az összhatás teljes legyen.
Az articsóka nem a kedvencünk, már ami az előkészületeket illeti, legutóbb egy tökéletesen ehetetlen és vállalhatatlan salátát sikerült összehoznunk például. De ez itt más, ezt nem lehet elrontani, perfekt kis bor mellé való korcsolya.
Az articsókaszíveket felaprítjuk, minél kisebbre, de úgy, hogy a jellemző lemezkék még látszódnak, majd hozzáadjuk az olivát és a tejszínt, ezzel jól kikeverjük, majd beízesítjük. A zöld csilipaprikát hajszálvékony szeletekre vágva tettem bele, nem lett erős csak egy kicsit pikáns, még jobban kihozta az articsóka savanykás ízét.
Egy erőteljesebb pánikroham jött rám, mikor realizáltam, hogy az EB véget ért, és én a beígért sörkorcsolyás sorozatból eleddig összesen egy fejezetet publikáltam.
Mit kezdjenek mostmár ezzel a bejegyzéssel blogot olvasó tömegek, hiszen a közösségi focinézések véget értek, a hatalmas kivetítők elsötétültek, okafogyottá vált hazasietni a munkából. Visszatért a régi rutin, minden szem újra Magdi Anyusra, Barta Zsoltra és Nóra ügyvédasszonyra szegeződik. Azám, de attól a sör még fogyogat, olvasom éppen egy kutatásban: a magyarok évente fejenként 78 litert engednek le a torkukon per fő (azaz a csecsemők is). Ezen a ponton én is megnyugodtam, hiszen eszerint EB ide vagy oda, csak lesz helye következő sörkorit bemutató írásnak. Í me:
Hozzávalók: 1-2-3-5 vagy több kiló krumpli a sörözők számától függően (egy kiló, az kb. 3 söröző férfiembernek elegendő egy hosszabbítás nélküli meccs idejére, ha nem éhesen érkeztek), 2-3 pohár tejföl, 2 gerezd fokhagyma, durvára darált feketebors, őrölt kömény, szerecsendió. Olaj a sütéshez.
A krumplikat megmosom, hámozás nélkül nagyobb hasábokra vágom, és forró olajban kisütöm. Egy nagy tálban összekeverem az említett fűszereket, a forró krumplit beledobálom, és nagyon jól összerázom, hogy helyesen rátapadjon a fűszerkéreg. A tejfölt alaposan megsózom, belenyomok ízlés szerint 1-2 fokhagymát. Forrón kell a tejfölbe mártogatni, így a jéghideg sörrel igen kellemes kontrasztot, ugyanakkor tökéletes párost alkot.
Úgy tervezem, hogy ez egy sorozat lesz, mivel az EB minden egyes áldott napja kihívások elé állít. Az persze nem lenne meglepő, ha focis kérdések megválaszolásánál szorulnék, bár határozott fejlődést mutatok: tudtam például hogy Ibrahimovics nem orosz. Úriember biztosban nem fogad ugyan :-) de nyertem. Az is igaz, hogy váltig állítottam, hogy dán*, de ezt megintcsak honnan tudnánk lány létünkre.
Neeeem, a kihívások konyhai vonalon jelentkeznek, mégpedig meccsnézésre beszivárgó barátok képében, akik ’áááá, nehogy készülj valamivel’ transzparenst lóbálva érkeztek, aztán két félidő közötti szünetben azért mindig csak felmerült a „rendeljünk pizzát, melyik hozza leggyorsabban” kérdés. Itt kellet közbelépnem többször is, megelőzendő, hogy házitündér kárrieremen csorba essen. Két dolgot kellett végiggondolnom:
1 - mi pásszol a sörhöz?
2 – mi van itthon?
Viszonylag gyorsan ment, mert a két halmaz sehol nem metszette egymást.
Idő és nyersanyag hiányában muszáj volt a sörkorcsolya egyenlő: perec - pogácsa - sósstangli szentháromságtól elrugaszkodni. Mi lehet még sörkori? Azaz mire esik jól még több sör?
Hát például erre:
TÖPÖRTYŰKRÉM
Hozzávalók: Kb. 50 dkg töpörtyű, 6-7-8 kávéskanál MAGOS dijoni mustár – a magosságon komoly hangsúly van!, csilipehely – ízlés szerint, de minél több annál jobb, őrölt kömény, só, bors, nagyobb mennyiségű lilahagyma – nagy szerencse, hogy most kapható még az új, édesebb változat
A lilahagyma kivételével mindent botmixerezzünk össze, a hagyma karikára vágva mellé, méginkább a tetejére. Hát ha még van otthon friss petrezselyem… Nekem nem volt, de nagyon jól jött volna.
Nyilván nem egy bonyolult kaja, de mellékszálnak jó, ha a sörözés a fő program.
