








Hozzávalók: 60 deka főtt, áttört krumpli, 20 deka liszt, 2-3 deka zsír / margarin, só (van aki 1 tojást is tesz bele), kb 1 kiló barack (lehetőség szerint kisebb, én nagyobbat kaptam, ezért félbevágdostam őket), kristálycukor a barackhoz, olaj, zsemlemorzsa a hempergetéshez
A krumplit héjában megfőzzük, és amíg még meleg, meghámozzuk. Krumplinyomóval áttörjük.

A titok most jön: meg kell várni, amíg teljesen kihűl. Ha ez megtörtént, összegyúrjuk a liszttel, a zsírral és a sóval. Lisztezett deszkán kinyújtjuk, és négyzeteket vágunk a kinyújtott tésztából.

A barackot felezzük el, és ha még így is nagy, vágjuk megint félbe. Töltsük meg egy kiskanál kristálycukorral és tegyük a tésztanégyzetek közepére. Hajtogassuk a barack köré a tésztát, úgy hogy a lehető legkevesebb tészta felhasználásával jussunk gombócokhoz, a leeső hulladékot, aztán újra begyúrhatjuk.




Nemrégen egy hamarosan induló kajaküldő cégtől kaptam teszt-menüt kipróbálásra.
Őszintén szólva ki nem állhatom ezeket a műanyag dobozos kajákat, magamtól soha nem rendelnék, de mindig elcsodálkozom, hogy a recepción mekkora oszlopban sorakoznak naponta. A Laci bácsi arcképével díszített dobozok súlyos többségben vannak egyébként, ami engem eléggé megdöbbent, főleg hogy egy hatalmas fővárosi multicégnél dolgozom, ahol úgy hiszem, a kollégák megengedhetnék maguknak, hogy ne 399 Ft-os püffedt paníros rántott húst, és sótlan ázott rizst egyenek műanyag dobozból. Persze kinek mire van igénye, de akkor is elgondolkodtató.
Szóval jött ez a promóciós menü, hogy teszteljük. Finom volt, dobozos kajához képest pedig különösen. A fenti meggy turmixot egy reggelire kaptam fél literes kiszerelésben, és nekem annyira ízlett, és olyan jól esett, hogy gondoltam, megosztom veletek még akkor is, ha valójában semmi különös nincs benne. Az enyhén pirított szezámmag olyan zamatot, textúrát és izgalmat ad az amúgy teljesen egyszerű italnak, hogy őrület.
Megcsináltam már többször is többeknek, és mindenki valami huncut trükköt sejt mögötte, olyan harmonikus az íze.
Hozzávalók:
A jéghideg kimagozott meggyet nagyon alaposan leturmixoljuk, és belekeverjük a mézet. Olaj nélküli száraz serpenyőben megpirítjuk a szezámmagot, aztán beletesszük az italba. Kész is a nagy tudomány. Valóban bagatellnek hangzik, de próbáljátok meg, eszméletlenül finom.



Ez de rosszul hangzik.
A millió esti mese nyomán, már kiskoromban kialakult bennem az a megalapozott vélemény, hogy kását a szegények esznek, de ők sem szeretik. Mert a legények is világgá mennek tőle, és mindenféle veszélyes kalandokba kezdenek inkább, amivel végül sokkal jobban járnak (legyőzve a sárkányt elveszik például a király legkisebb lányát meg a fele királyságot), mintha megették volna a kását, amit szegény özvegy anyukájuk az asztalra tett.
Tulajdonképpen szégyenletesen sokáig nem is tudtam pontosan, hogy mi az a kása, de mindenesetre utáltam.
És most egy fogyókúra részeként jöttem rá, hogy mi is ez, mennyire finom, és milyen jók az élettani hatásai. Tele van ugyanis rosttal, ami diéta alatt kiválóan karban tartja az anyagcserét, és valójában olyan, mintha egy klassz desszertet ennénk. És most, hogy jön a tavaszi gyümölcsszezon, lehetőségek egész tárháza nyílik meg. Én egyelőre egy téli verziót mutatok, a továbbiakban mindenki használja a kreativitását, és a bármelyik percben beköszöntő friss gyümölcsöket.
Hozzávalók: 2 marék pehely (zab, árpa, köles, bármi – szerintem az árpa a legfinomabb, többek között a DM-ben kapható),
A kiválasztott pelyhet (javaslom az árpát) és a mandulát egy edénybe teszem, és felöntöm annyi vízzel, ami ellepi. Kicsit megsózom, ez nagyon fontos, csakúgy mint a tejbegríznél. Lassan főzöm kb. 5 percig. Belekockázom az almát és a banánt, majd tovább főzöm még 10 percig. Eddigre nagyjából elfőtte a levét és meg is puhult. Ráöntöm a tejet, tovább főzöm, most már kezdi felvenni a kása jelleget. Mikor megpuhultnak nyilvánítom, belekeverem a mézet és a szezámmagot, fahéjjal fűszerezem és nagyjából kész. Meglocsolom 1 ek mandulaolajjal és kész.
Bármilyen gyümölccsel működni fog, én is alig várom már az eperszezont.
Ez a husi biztosan finomabb friss illatos őszibarackkal, de komolyan mondom, hogy befőttből sem volt rossz. Nem mindegy persze, hogy milyen a befőtt, én a Nagyi nyáron eltett barackját használtam, és nagyon jól működött, pedig nem vagyok túl nagy rajongója a gyümölcsös húsoknak, ezt talán már említettem is. Ezt a receptet valamikor Jamie műsorában láttam, de lehet, hogy nem is ez volt pontosan, alig emlékszem rá, lehet, hogy nem barack volt, vagy nem karaj, vagy nem rozmaring.
Vigyázat! A kötözéshez ne használjunk színezett spárgát, cérnát, fonalat, mert könnyen úgy járhatunk mint Bridget Jones a kék húslevessel.
Hozzávalók: ½ kg karaj egyben csont nélkül, 1 üveg illatos barackbefőtt, néhány rozmaring ág, 5-6 kanál olaj, fehér bors, fahéj, só
A húst megmossuk, és alaposan bedörzsöljük a fehérbors, fahéj és só keverékével. Kicsit állni hagyjuk, amíg kinyitjuk a barackbefőttet és egy szűrőben jól lecsöpögtetjük. Veszünk ezután egy darab spárgát és a jól befűszerezett húsra körkörös mozdulatokkal rákötözzük a fél barackokat, amiket előzetesen alaposan rálapogattunk. Öntünk alá egy kis olajat, és egy deci vizet, és lefedve 200 fokos sütőben kb 1 órán át sütjük. Ezután megnézzük, elég puha-e és ha igen beledobáljuk a rozmaringot, és még 10-15 percig fólia nélkül sütjük. Én a friss rozmaringot mindig csak a vége felé szeretem beletenni igy nem fő szét teljesen de kiadja az aromáját, ami esetünkben bőven elég is. Kicsit várjunk, míg kihűl, aztán óvatosan vágjuk le róla a spárgát, és szeleteljük fel.



A banán alaposan alulreprezentált, ami a süteményeket illeti, legalábbis az én receptjeim között biztosan. Az az igazság, hogy az egyetlen banános muffin kivételével sütiben nem is használtam még soha. Pedig imádom, de valahogy nem olyan kézenfekvő mint a többi gyümölcs. Persze lehet, hogy másokat kiskorukban banántortával, banánpudinggal vagy banánfelfújttal esetleg banános pohárkrémmel kergettek az asztal körül, nálunk sajnos soha nem volt semmi banános. Néhány napja Ízbolygónál láttam egy nagyon klassz banános sütit, erről meg eszembe jutott egy kolléganőm receptje, melynek nagyon vonzó jellemzője, hogy nem kell sütni, ellenben nagyon finom, és ha vendégeknek készítjük, ügyeljünk jól a mennyiségre: amit elégnek gondolunk, annak pont a háromszorosa fog elfogyni.
Hozzávalók: 1 zacskó piskóta tallér (Lidl-ben kapható zöld zacskós - ha valakit konkrétan érdekel szóljon, megnézem a márkáját, de sajnos kidobtam a zacskót), 3-4 banán, 2 tábla nagyon jó minőségű étcsoki, 2 ek olaj
A jó minőségű étcsokiról: sokan sok receptben írják, hogy csak ilyet szabad használni, na ez erre a sütire hatványozottan igaz. A banán és a piskóta viszonylag semleges izét ugyanis a béna és olcsó csokik teljesen elnyomják, és használhatatlan lesz az egész.
A banánokat szeleteljük kb. fél cm-es karikákra. Két piskótakorongot ragasszunk össze egy banánkarikával és folytassuk ezt a műveletet addig, amíg van az összetevőkből. A gőz fölött megolvasztott csokihoz keverjük hozzá az olajat, és ebbe forgassuk bele a gömböcskéket. Ehhez praktikus, ha hústűt használunk például. Tegyük fóliával letakart tálcára, majd egy éjszakára hideg helyre.
Másnapra a banánban lévő nedvességet magába szívva a piskóta megpuhul, a csoki megszilárdul.
“Švejk késő éjszaka tért haza a tábori lelkészhez, aki még nem volt otthon. Csak reggel jött meg, felköltötte Švejket, és azt mondta:
- Holnap elmegyünk tábori misét celebrálni. Főzzön egy feketét rummal. Vagy mégse, főzzön inkább grogot… Švejk szenzációs grogot főzött, amely felülmúlta a legvénebb tengeri farkasok grogjait is. Ezt a grogot nyugodtan megihatták volna a tizennyolcadik századbeli kalózok, és nem lett volna semmi kifogásuk. Otto Katz tábori lelkész odavolt a lelkesedéstől.
- Hol tanult maga ilyen príma dolgokat főzni? - kérdezte.
- Évekkel ezelőtt, amikor vándorlegény voltam - felelte Švejk -, Brémában mondta nekem egy lezüllött matróz, hogy a grog, az legyen olyan erős, hogy ha valaki beleesik a tengerbe, ússza át tőle a
- Ilyen grog után, Švejk, passzió lesz a misézés - vélte a tábori lelkész -; gondolom, mielőtt hozzáfognék, elbúcsúztatom őket néhány szóval. A tábori mise, az nem olyan vicc, mint a fogházi mise vagy egy prédikáció azoknak a gazembereknek. Ehhez tényleg jól fel kell kötni a gatyát. Tábori oltárunk, az van. Összecsukható, zsebkiadás.”
Hozzávalók: