Kukorica krémleves vajas-csilis pattogatott kukoricával

Jó régen nem írtam, az elmúlt egy évben teljesen az anyai teendőkre öszpontosítottam, és bár tudom hogy mások szuperül megoldják a blogolást akár újszölött bébik mellől is, úgy tűnik, én minden time management tréningről hiányoztam... Az egy év kihagyás nagyon sok, nem is hittem, hogy visszatérek, de annyian hiányolták az újabb recepteket, hogy el sem hittem:-). Nem gondolom persze, hogy tömegek rágták éjjel a párnájukat álmatlanul a nem frissülő Mennyei Mignon miatt, de annyi teljesen meglepő helyről kaptam sürgető megjegyzéseket a folytatásra, és persze nekem is hiányzott már, úgyhogy itt vagyok. Semmi puccos recept a visszatérés alkalmából, egyszerű finom nyári leves, Gergő kedvence.

Hozzávalók:

3 cső kukorica, 1 nagy fej vöröshagyma, 10 dkg vaj, 1 kis paprika (tv), 1/2 húsleveskocka, 1 marék snidling, 1 dl tejszín (20%), fél zacskó pattogatott kukorica, 1 piros csilipaprika

Éles késsel levágjuk a kukoricaszemeket a csőről. Egy lábasban megolvasztunk 1 evőkanál vajat, és megfonnyasztjuk rajta a hagymát és a paprikát. Beletesszük a kukoricát, felöntjük annyi vízzel, hogy jó bőven ellepje, és lassan főzzük kb 30 percig. beledobjuk a leveskockát, persze a profi szakácsok, és mindenki, akinek húslevese, vagy csirke alapleve várakozik a hűtőben az használja azt, de biztos vagyok benne hogy álszent duma és 90%-ban kamu, hogy egy átlagos háztartásban ezek felhasználásra várva, fagyasztva sorakoznak a hűtőben. Mondom 90%-ban, tisztelet a maradék 10% kivételnek.

Szóval főzzük főzzük a levest, közben kipattogtatjuk a kukoricát, felaprítjuk a snidlinget és a méregerős csilit is.

Egy botmixerrel pürésítjük a levest, és hozzáadjuk a tejszínt, ezzel egyet forraljuk, és beledobjuk a kicsire vágott snidlinget. A maradék vajat felforrósítjuk, beledobjuk az apróra vágott csilit, kicsit megsózzuk, és beleforgatjuk a pattogatott kukoricát. Úgy időzítsünk, hogy egyszerre legyenek kész, és tálaláskor egy-egy kanállal pakoljunk a vajas pattogatott kukoricából minden tányér leves tetejére.

Fűszeres fehérbab-krémleves spenóttal

Költözünk. Biztos van más is, aki nyolc hónapos terhesen csomagolt, dobozolt, intézkedett és tárgyalt a mesterekkel, de úgy érzem, hogy lassan nekem ebből ennyi elég. És a java még hátra van. Tegnap a konyhaszekrény tartalmának dobozba rendezése volt a program. Mivel a nyolcadik hónap mellett nehezítésnek van egy klassz terhességi magas vérnyomásom is, és ez gyakorlatilag kizár minden fizikai megerőltetést, egy chaplini börleszkbe illő jelenetnek lehettek volna tanúi az arra tévedő bámészkodók. Lehajolni ugyanis már nagyon nehezen tudok, és a vérnyomás miatt nem is kifejezetten javallott, viszont a kezembe kerülő fehérbab zacskója lyukas volt, így egy gyakorlott szántó-vetőt idéző klasszikus mozdulattal szórtam tele a konyhát és a nappali háromnegyedét fehérbab szemekkel. Ha megvan a jelenet a Hippolit a lakájból, mikor a személyi edző papírfecniket dobál a földre a nagyságos asszonynak testedzési céllal, kb. olyan arccal kászálódtam neki én is a babok egyesével történő összegyűjtésének (a porszívó már az új lakásban). Arra már csak utólag gondoltam, hogy a közben elhangzó folyamatos káromkodás minden szavát hallja a kisfiam is odabenn, de csak remélni tudom, hogy egyelőre ez nem zavarja a békés növekedésben, ugyanis nincs tisztában a szavak jelentésével hálistennek. A földről fáradtságos munkával összegyűjtött babokat először finoman a kukába akartam helyezni, de aztán szebb halálnak gondoltam számukra a forró vízben való hosszú kínzást, így alapos mosás-áztatás után nekiálltam a fenti levesnek, bár elmondani nem tudom, mennyire nem volt hozzá kedvem ilyen előzmények után.

De nem bántuk meg, nagyon finom lett, krémes selymes, és jó csípős. (a tetejére kerülő szezámmag zacskóját ezek után érthető módon, hatszor vizsgáltam át a mosogató fölött. Ha azzal ugyanez megismétlődött volna, szegény gyerekemnek egy megbomlott elméjű mamája lenne már csak…)

Hozzávalók: 25 dkg száraz fehérbab, 1 hatalmas fej fokhagyma, 1 fehérrépa, 1 kis darab zeller, 3 marék bébispenót, 3 ek tejföl, fehérbors, szerecsendió, szárazon pirított szezámmag

A megmosott, beáztatott babot hideg vízben feltesszük főni, a félbevágott fokhagymagerezdekkel együtt. Kb. 40 perc műlva mehet hozzá a többi zöldség, a spenót kivételével. További kb.20 perc főzés után (de mindenképpen bizonyosodjunk meg róla, hogy elég puha) összeturmixoljuk, ízesítjük só, jó sokbors, szerecsendió, mehet bele a tejföl, és a spenót. Ezután zárjuk le, hadd maradjon egy kis zöld íz a spenótban. Tálalás előtt szórjuk meg a pirított szezámmaggal.

Savanyúkáposzta krémleves sültszalonnával, csiliolajjal

A savanyú káposzta az egyik kedvenc ételem. Magában is fél kilót minden további nélkül megeszem belőle egyszerre, de minden elkészítési módját szeretem. A legújabb kedvencem a krémleves, melyet először a Pastramiban ettem. Nem volt rossz ott sem, de teljesen natúr volt és nekem hiányzott belőle valami, így hát otthon nekiláttam, és amit itt olvashattok, az az én felturbózott változatom. A húsos szalonna szerintem alap hozzá, nélküle a leves nem ugyanaz. Egyébként kolbászkarikákkal is el tudom képzelni.

Hozzávalók: ½ kg savanyú káposzta, 1 szál póréhagyma, 25 dkg húsos szalonna, csiliolaj, 2 dl tejszín, 1 krumpli

A szalonnát apróra vágjuk, és serpenyőben lassan megpirítjuk. Papírtörlőre szedjük és a visszamaradt zsírba beledobjuk a felkarikázott póréhagymát. Kicsit megpároljuk, majd mehet rá a kicsavart savanyú káposzta (megmosni nem kell), és együtt pirítjuk, míg világosbarna nem lesz. Ekkor felöntjük zöldséglevessel (már akinek van otthon éppen, a többiek dobjanak bele egy leveskockát, mikor egy sztárséf se néz éppen oda), beletesszük a felkockázott krumplit, és alaposan megfőzzük. Sózzuk, borsozzuk, majd egy kis tálba kiveszünk a káposztából. A többit lebotmixerezzük, hozzáadjuk a tejszint, forralunk rajta egyet, és kész. Visszapakoljuk bele a káposztát és a sültszalonnát, tálaláskor a tetejét meglocsoljuk csiliolajjal ez nagyon jól illik hozzá.

Balzsamos céklaleves

A fogyókúra jegyében mostanában folyamatosan keresem azokat a kajákat, amiket lehet enni, de mégis van valami ízük. Ez a legnagyobb baj velem fogyókúra esetén: hogy hiányoznak az ízek. Viszonylag jól be tudom tartani a szabályokat bármilyen elmebeteg fogyókúráról is legyen szó, a nagybaj az, hogy kevés sikerrel tudom reprodukálni a resztelt máj, csilis spagetti, vagy a körömpörkölt ízét, és mindig ez az, ami végül kísértésbe visz. Az íz.

Hiába nem vagyok éhes már, hiszen 1-2 sikeres hónap után már átáll az ember gyomra és viszonylag rezignáltan fogadja a korpás abonettett, a selyem sonkát és a natúr joghurtot, de akkor is. Valami íz kell. Különben megőrülök.

Nem nagy felfedezés, de a fenti gondolatmenet segítségével eljutottam a levesekhez.

Egyes pontban: kiválóan eltelít.

Kettes pontban: tökéletes, harmonikus ízeket, sőt: íz orgiákat hozhatok létre (legközelebb megosztom veletek, hogy mire jutottam a Nagyi legbézikebb karalábé levesével egy kis kísértetezés után)

Hármas pontban: n-e-m h-í-z-l-a-l (!)

Hozzávalók: ½ kg cékla, 1 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 póréhagyma, ½ csilipaprika, 5 ek balazsamecet, őrölt kömény, szerecsendió, egy szelt fetasajt, vaj,

A céklát meghámozom, vékonyan felkarikázom, meglocsolom olvasztott vajjal, a balzsamecettel és sütőpapírral kibélelt tepsiben megsütöm (25 perc)

Közben egy kevés vajon megpirítom az apróra vágott póréhagymát, rádobom a szintén feldarabolt répákat, egy kevés csilit, köményt, szerecsendiót, adok hozzá még pár csepp balzsamecetet, és 1-2 perc múlva, hozzáteszem a sült céklát is, felöntöm vízzel (neaggyisten a profiknak van otthon húslevesük akkor azzal). Az összetevőket puhára főzöm, majd a végén alaposan leturmixolom. Egy szelet fetasajtot megpirítok mindkét oldalán, és ezzel tálalom.

Brokkoli fittness leves

Kénytelen vagyok egy fogyókúra rovatot indítani, egyrészt nagy érdeklődésre való tekintettel, másrészt a személyes érdekeltség okán. Nálam naprendi kérdés az ügy, mindig is az volt, de valahogy mostanában könnyebb betartani, meg is vagyok lepődve. Elcsépelt utolsó közhely, hogy levesekkel a legkönnyebb fogyózni, mert változatos, egészséges, és sokkal, de sokkal jobban kielégítő étkezés, mint egy saláta, mondjuk.

Ez a brokkoli leves, nem hétköznapi, mert hosszú, és fáradságos munkával tökéletesítettem. Az első probléma az volt, hogy a brokkolit soha nem találtam étvágygerjesztőnek, mert főzés után olyan gusztustalan színe lett. Másrészt íztelen volt és tökéletesen érdektelen. Ehhez képest most ez a az egyik no.1 leves a konyhámban: élénk színű (semmi fotosopp!), gusztusos, teljesen alkalmas akár vendégségre is.

Hozzávalók: 40 dkg brokkoli, 3 ek tejföl (kizárólag piros, és lehetőleg Danone), 10 dkg zeller, 1 vékony fehér répa, 2 paprika (tv), 15 cm póréhagyma, 1 csokor friss petrezselyem, 10 dkg vaj, fehér bors, szerecsen dió, zöld hagyma szára a díszítéshez

A vajon megpirítom a póréhagymát, paprikát, fehérrépát és a zellert. Alaposan, hogy mindegyik kapjon egy kis édeskés ízt, egyáltalán nem baj, ha kicsit megbarnulnak. Ezzel párhuzamosan a megmosott és minél kisebb rózsáira szedett brokkolit forrásban lévő sós vízbe dobom, és kb. 8-10 percig főzöm. Eddig még gyönyörű zöld színű, amit úgy tarthatunk meg, hogy a rózsákat hirtelen kiszedjük, és egy jégkockákkal és jéghideg vízzel teli tálba tesszük. Lecsöpögtetjük, rádobjuk a pirított zöldségekre, felöntjük vízzel, hozzáadjuk a tejfölt, leturmixoljuk, befűszerezzük, egyet forralunk rajta, és kész.

Nagypénteki tojásleves

Kiskorunkban mindig kikészülés jellemezte a nagypénteki ebédeket. Ilyenkor ugyanis nemhogy húst, de még olajban kisütött dolgokat sem szabad enni, már annak persze, aki a római katolikus vallás tradícióit követi. Nálunk – már sokszor meséltem róla – a Nagyi irányította a konyhai ügyeket, így természetesen ő tartatta be minden tőle telhető szigorúsággal a nagypénteki böjtöt is, melynek főszereplője (tulajdonképpen egyetlen fogása) a savanyú tojásleves volt. Lehetett még esetleg másodikként mákos tésztát választani, de viszolygásomat az édes tésztákkal szemben itt már leírtam, és ez azóta sem változott.

Hát mit mondjak erről a levesről? Utáltuk a húgommal mindketten, hosszú évekig összeszorított szájjal harcoltunk ellene, egy falatot sem voltam hajlandó megkóstolni belőle. Aztán idővel hozzászoktunk, aztán megszerettük, és most ott tartok, hogy idén először megfőztem én is. Mostanában kezdem magamban összegyűjteni azokat a családi szokásokat, tradíciókat, amiket majd a saját gyerekeimnél is szeretnék úgy csinálni, ahogy nálunk volt annak idején, és most jöttem rá, hogy a nagypénteki tojásleves is ezek közé tartozik :-)

Hozzávalók: 1 póréhagyma, 1 csapott evőkanál pirospaprika, 1 kávéskanál liszt, 2 dl tejföl, 2 dl tejszín, 6 tojás, 2 ek ecet, 4-5 babérlevél

Minimális olajon megpirítom a nagyon apróra vágott póréhagymát, rászórom a pirospaprikát, a lisztet, felengedem vízzel, jól megsózom. Kb. 10 perc múlva beleteszem a tejfölt és a tejszínt, összebotmixerezem és felforralom. ITT NAGYON VIGYÁZZUNK, mert különben ki fog futni. Szépen gyöngyöztettem, beleteszem a babérlevelet, majd beleütöm egyenként, különböző helyre a hat tojást. Főzöm további 10 percig, majd belekeverem a két evőkanál ecetet.

Sárgarépapüré leves

Ha valaki a munkából hazafele felhívna és megkérdezné, hogy mit ennék - mint ahogy a Másik Mignon hívja hőn szeretet férjét - 3 napig tudnám sorolni az ételeket. Sajnálatos módon nem nagyon hívnak ilyen jellegű kérdésekkel, de ha mégis felhívnának sem tudnék nagyon mást mondani, mint valami pürét, levest, shaket, joghurtot, amiket abszolút soha többé nem kívánok a számba venni. Ennek oka, hogy egyáltalán nem tudok harapni, rágni és kábé semmilyen megszokott mozgást csinálni a szájszekrezetemmel. Ugyanis múlt héten felrakták a fogszabályzómat. Egyelőre még csak a felső fogívre, de ez is épp elég. Ezen a héten pedig, hogy mindig történjen valami izgi, kihúzták az egyik bölcsességfogamat. Nem kell, hogy mondjam, hogy itt nem áll meg a kalandok sora. Minden hétre van valami meglepetés. Jövő héten jön az alsó ív, majd a másik bölcsességfog. Még szerencse, hogy nem cápaszerkezetű a fogunk, mert akkor jól elszórakoznék így egész évben...

Azon kívül, hogy a szám olyan lett mint egy vizilóé, vagy mint aki feltöltette, fáj az egész állkapcsom. Ugly Bettyként fogom tengetni az elkövetkező laza másfél-két évet. Mákostészta és főtt kukorica kizárva. Mondom ezt tinitapasztalataimból, ugyanis akkor már egyszer néhány évet volt szerencsém együttélni egy most már idejemúltnak tekinthető atomerőművel a számban. Persze akkor azt hittem, hogy ennél rosszabbkor nem is jöhetett volna. "Hogy lesz nekem így valaha is pasim..." Aztán elteltek a fogszabályzós évek, pasi is akadt. És most megint itt vagyok: Fogszabályzóval, kb 15 évvel öregebben. A kérdést már fel sem merem tenni.... ;o)

Abban az egyben bízhatok csak, hogy ha a tisztítókúra után tényleg így fogok kinézni, akkor foxi ide vagy oda, sikert aratok...

Úgyhogy most következzen egy azon kaják közül, amiket mostanában fogyasztok a joghurton, tejeskávén és egyéb pépes szörnyűségeken kívül. Nem is gondolnátok mennyire hiányzik az embernek a rágás. Szégyen vagy nem, de annnnyira beleharapnék egy nagy BigMacbe....

Hozzávalók: 1 kiló sárgarépa, 1,5 liter zöldségalaplé, 5 deka vaj, 10 deka kókusztejpor, 1 kk őrölt koriander, 1 kk currypor, só, bors

A sárgarépát meghámozzuk, karikára vágjuk és a vajon megpároljuk. Felöntjük a zöldségalaplével. Addig főzzük, míg a répa meg nem puhul. Fűszerezzük, majd összeturmixoljuk. A végén megszórjuk friss korianderrel. Finom, laktató és szép. Mi kell még? Egy kis pirított bacon a tetejére? Na de azt meg is kellene valakinek rágni....

Lencsepüré leves kacsamáj cappucinóval

Második párizsi látogatásom során kóstoltam meg ezt a levest. Azonnal a rabjává váltam. Számomra addig ismeretlen ízvilágba vezetett be. A lencse és a kacsamáj annyira jól kiegészíti egymást, és olyan különleges élményt ad, hogy vitathatatlanul ez a legeslegfinomabb leves, amit valaha kóstoltam.
A leveshez a Másik Mignon lencseleves receptjét használtam, azzal a változtatással, hogy csak közönséges lencsét használtam.
A képen látható a párizsi és a magyar változat közti eltérés. Szerencsére a külcsín nem volt semmilyen káros hatással a belbecsre...

Hozzávalók a lencseleveshez: 30 dkg közönséges lencse, 1 fej hagyma, 6 gerezd fokhagyma, 1 fehérrépa, 1 liter zöldségleves, 2 dl tejszín

Hozzávalók a kacsamáj cappucinohoz: 20 deka kacsamáj pástétom, 2 deci tejszín
Olajon megpároljuk az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Rádobjuk a felaprított fehérrépát, és alaposan összepirítjuk. Rászórjuk a fűszereket, és hagyjuk hogy az aromák kiolvadjanak a forró vajban. Beletesszük a lencsét, és felöntjük a zöldséglevessel. Kb. 30-40 percig főzzük, majd lebotmixerezzük, beleöntjük a tejszínt, összeforraljuk.
A kacsamájat összekeverjük egy kis tejszínnel, hogy folyós legyen, megsózzuk, megborsozzuk. A többi tejszínt felverjük, majd belekeverjük a a májat.
Habgaluskákat szaggatunk a leves tetejére.
Az ízhatás leírhatatlan.

Rusztikus téli leves

Ez egy megint csak egy átlagos hétköznap.

Én: Szia Drágám, én elindultam (igen, egy újabb telefonbeszélgetés)

Ő:… én még nem vagyok kész….

Én: Ezt valahogy gondoltam…, milyen volt a napod?

Ő: Borzalmas.

Én: Megyek vásárolni, van valami kívánságod? Mi legyen a vacsi?

Ő: Hát, őőőőő, rád bízom, most nincs semmi ötletem (soha, soha de soha nincs ötlete)

Én: mégis, nincs valami, amit ennél? 365 napból legalább egyszer mondhatnál valamit, bármit, néha egészen nagy segítség lenne…

Ő: nekem mindegy… igazából nem tudom, most mennem kell…

…Én meg ott maradok megint ötlet nélkül, mert persze én is egész nap dolgozom, és bárcsak tőlem kérdezné meg valaki, hogy mi legyen a főzés aznap este…

Aztán tíz perc múlva, mikor már a Spárban kapom a hisztériás rohamot (amit vennék az nincs, ami van, ahhoz nincs kedvem) akkor jön egy sms: SPENÓT?

Hm. nem is hülység.Hideg is van, a szél is fúj. Legyen akkor leves.

Hozzávalók: 30 dkg kelkáposzta, 4 marék friss spenót, 20 dkg nagy szemű fehér bab, 1 fehérrépa, 5 dkg zeller, 7 cm póréhagyma, 2 dl tejszín, só, fehér bors

Kevés vajon megpároljuk a felkarikázott póréhagymát, pár perc pirítás után rádobjuk a feldarabolt kelkáposztát, és a fehérrépát és zellert. (aki idegrohamot kapna a kelkápsoszta hallatán, annak megnyugtatásul modnom, hogy a leturmixolás után nem azonositható az ize...) 10 percig pirítjuk a zöldségeket együtt, aztán felöntjük vízzel, jól megsózzuk és puhára főzzük őket. Összebotmixerezzük az egészet, ízesítjük, felforraljuk. Beletesszük a nagy szemű fehér babot (előzőleg beáztatva és sós vízben kb. 30 percig főzve, vagy vegyünk olyat ami sós vízben van eltéve – én ezt javaslom) és a tejszínt, egyszer összeforraljuk, lezárjuk. A spenótot csak ezután tesszük bele, így megőrzi a színét, meg a vitaminokat is.

Karfiol leves cheddar sajttal, tárkonnyal

Túltengünk leves fronton, nem csak a blogon, de a valóságban is. Szinte minden nap levest vacsorázunk, ennek két egyszerű és egy bonyolultabb oka van. A bonyolultabb az – nem sikerült rájönnöm még, hogy lehet, de ehhez van kedvünk. Én is csodálkozom. Régen, gyerekként ugyanis a leves szó a doktornénivel, a délutáni alvással, és a hajmosással versengett a leggázabb dolog kitüntető címért, és név szerint tudom azt az egyetemi csoporttársamat is, aki egy szigorlat előtt arról mesélt, úgy várja már, hogy vége legyen már a vizsgaidőszaknak, mert akkor hazamegy és az anyukája húslevest főz neki, mert ez ugyanis az ő kedvenc étele. Emlékszem, úgy néztem rá, mint egy őrültre egyrészt, hogy lehet ilyesmivel elfoglalva valaki egy egyetemes politikai eszmetörténet szigorlat előtt, másrészt meg ki az a vélhetőleg teljesen elborult ember, akinek a kedvenc étele egy leves, legyen az bármilyen fajta is. Szóval még nem is olyan régen eszembe sem jutott volna levest főzni most meg bármilyen levest imádok. Na ez hogy lehet, ezt magyarázza el valaki.

Amellett, hogy ehhez van kedvünk, a másik két oka a sok levesek hogy tök jól lehet vele fogyózni és hamar kész is van. A fogyózásra persze nem minden leves alkalmas, a fenti karfiol levesben van például egy csomó tejszín, de ha nem eszünk mellé szénhidrátot, akkor elmegy.

Hozzávalók (4fő): 60 dkg karfiol, 2 szál fehérrépa, 5dkg zeller, 2,5 dl tejszín, egy kb 10 cm-es póréhagyma darab, 10 dkg cheddar sajt, 1 ek tárkony, 5 dkg vaj, 1 csipet fehér bors

A felkarikázott póréhagymát kicsit megpároljuk a vajon, majd hozzádobjuk a megmosott és darabokra vágott többi zöldséget, alaposan összepirítjuk. Rászórjuk a tárkonyt és felöntjük vízzel, jól megsózzuk, teszünk bele egy kis fehér borsot. Nagyon puhára főzzük, és mikor kész összebotmixerezzük. Lassan belecsurgatjuk a tejszínt, egyet forralunk rajta, és kész. A tányér aljába tegyünk egy marék cheddart és szedjük rá a levest. Semmi bonyolult nincs benne, de nem is kell minden nap bonyolultat főzni. :)

Lilakáposzta krémleves tökmaggal

Valahogy a káposzta, pláne a lila, nem szokványos alapanyag, ha levesről van szó. Nagyon jó pedig. Ízes, fűszeres, és tartalmas, bár a színe annyira bizarr, hogy nem hibáztatok senkit, ha elsőre ódzkodik tőle. Nagyon furcsa volt nekem is, mert mikor megcsináltam, inkább hasonlitott egy mókás mesebeli marcipán levesre, mint bármi ehetőre. pedig végül nagyon finom volt, én extra adag borssal ettem.

Hozzávalók: 1 póréhagyma, ½ fej lila káposzta, 3 dl tejföl, 2 db krumpli, őrölt kömény, szerecsendió, 1 ek pirított tökmag, őrölt bors, őrölt chili,

Kevés olajon megpirítom a póréhagymát, és hozzádobom a kicsi darabokra vágott krumplit. Mikor jól összesültek, beleteszem az apróra vágott lilakáposztát, felöntöm vízzel, és addig főzöm, míg minden összetevő jól meg nem puhul. Jól befűszerezem, lebotmixerezem, belekeverem a tejfölt és még egyszer fölforralom. Egy kanál tejföllel, pirított tökmaggal és csilivel, snidlinggel ízesítem tálalás előtt

Darabos sültparadicsom leves fokhagymával

Ha valaki szereti a paradicsomlevest, ezt százszor annyira szeretni fogja. Ha valaki nem szereti, annak ez kb. az utolsó esélye, hogy megbarátkozzon vele. Kicsit azoknak is ajánlom figyelmébe, akik eddig Hey-ho paradicsomléből képezték a leves alapját, egy kis cukorral bolondítva meg az ízeket. A dobozos paradicsomlé előnye gondolom, az lehet, hogy nem kell macerálni a friss paradicsomokat, szeletelés meg hámozás és egyéb bonyolult műveletek nem szükségesek.

Ennél a levesnél a macera nem kihagyható, de személyesen garantálom, hogy megéri a fáradtságot.

Hozzávalók: (4 fő) 1kg paradicsom 2 fej fokhagyma, 20 dkg szárzeller, ½ dl olivaolaj, őrölt bors, szerecsendió, friss bazsalikom.

A megmosott paradicsomokat félbe-negyedekbe vágva sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem, megsózom, és olivaolajjal bőven meglocsolom. Melléjük rakosgatom a gerezdjeire szedett fokhagymát, héjával együtt (!). Forró sütőben kb. 20-25 percig sütöm őket, majd kiveszem, a héjakat lehúzom, a paradicsomokat pedig egy lábasba dobom. A sült fokhagymákat kinyomkodom a héjukból a paradicsomok közé, ezután 4-5 dl vizet adok hozzá, belekockázom a zellert, beleteszem a fűszereket, és az egészet jól összeforralom. A masszív részeket egy villával szétnyomkodom. Ne használjunk botmixert, mert ez a leves akkor finom, ha kicsit darabos, rusztikus.

Fogjunk egy szelet kenyeret. Pirítsuk meg. Fogjunk egy gerezd fokhagymát. Alaposan dörzsöljük be vele a kenyeret. Ezt fogyasszuk levesbetétként. Vagy köretként.

Sütőtökleves húsgombóccal

Már nem VKF, de még mindig leves... A hétvégén ültük a szülinapomat. Nem nagy a család, de így is tizenöten jöttünk össze. A torta kivételével én készítettem az ünnepi estebédet. A levest most próbáltam ki először, a második fogás (néhány nap múlva olvasható) már bevált recept volt. Igazi őszi, sűrű leves, nekem egy kicsit ugyan sok volt benne a zsálya, de a húsgombócok nagyon feldobják az egészet. Az eredetije az egyik Stahl önyvben olvasható.

Hozzávalók (6 személyre): 1 közepes sütőtök, 1,5 liter csirke alaplé, 3 deci tejszín, zsálya, lilahagyma, fokhagyma, só, bors

a húsgombócokhoz: 30 deka darálthús, 1 tojás, 1 zsemle, fél bögre tej, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, 5 deka füstölt sajt

A sütőtököt kockára vágjuk és forró sütőben kb 1 óra alatt krémesre sütjük. Az apróra vágott hagymát és a pépesre zúzott fokhagymát olajban megdinszteljük, hozzámorzsoljuk a zsályát. Hozzáöntjük a csirkealaplevet majd a héjuktól megfosztott sütőtököt. Miközben fődögél a leves, elkészítjük a húsgombócokat. A zsömlét darabokra tépjük, a tejjel megöntözzük, majd hozzáadjuk a darálthúst, a tojást, a reszelt sajtot, meg a fűszereket. Jól összedolgozzuk, majd kis golyókat formázunk belőle. Visszatérünk a leveshez. Botmixerrel elturmixoljuk., majd amikor újra forr, kifőzzük benne a húsgolyókat. Tálalás előtt meglágyítjuk a tejszínnel, majd sózzuk, borsozzuk ha még kell.

Indiai lencseleves – VKF XX.

Az urad dahl nem valami káromkodás, hanem a mungóbab indiai neve, de ne csukja be senki az oldalt még, mert szó sincs valami egzotikus beszerezhetetlen dologról, a hipermarketek nemzetközi konyha részlegében láttam már többször, meg persze ott van a jó öreg Ázsia bolt is.

A levesnek olyan hihetetlenül krémes állagot ad, amilyet más módon nemigen érhetünk el. A főzési folyamat vége felé vigyázzunk majd, mert leragadásra is hajlamos, a kevergetés erősen javasolt. Feltétlenül csináljunk ilyen levest, ha vendégek jönnek és villantani akarunk, nekem ez az ilyenkor a jól bevált alapreceptjeim egyike.

Hozzávalók: 20 dkg urad dahl (indiai lencse), 10 dkg közönséges lencse, 1 fej hagyma, 6 gerezd fokhagyma, 1 fehérrépa, 1 liter zöldségleves, 2 dl tejszín, 1 evőkanál garam masala, kis szerecsendió, vaj, 1 csokor koriander (nem kötelező)

A vajon megpároljuk az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Rádobjuk a felaprított fehérrépát, és alaposan összepirítjuk. Rászórjuk a fűszereket, és hagyjuk hogy az aromák kiolvadjanak a forró vajban. Beletesszük a kétféle lencsét, és felöntjük a zöldséglevessel. Kb. 30-40 percig főzzük, majd lebotmixerezzük, beleöntjük a tejszínt, összeforraljuk. A tetejére tehetünk koriandert, ha akarunk.

Marokkói paradicsomleves

Ez a leves nálunk abszolút az alapreceptek között van, anyukám sokszor csinálja, kiváltképp, ha vendégek jönnek. Eddig mindenkinek ízlett, még annak is, aki egyébként úúútálja a paradicsom levest. ...és csak egy pillanat összedobni. Hogy mitől marokkói? Jó kérdés. De egy, a 80-as évek elején megjelent nemzetközi recepteket felvonultató szakácskönyvben szerepel az eredeti recept, és ott így nevezték :-) Érdemes kipróbálni!

Hozzávalók: 5 deka vaj, 2 ek liszt, 1 nagy sűrített paradicsom konzerv, 1,5 liter csirkealaplé, 1 deci tejszín, 1 deci tejföl, 1 tojássárgája, só, bors

Kis vajon megfuttatjuk a lisztet majd hozzákeverjük a paradicsomkonzervet. Felöntjük 1,5 liter csirkealaplével és felforraljuk. Sózzuk, borsozzuk. Összekeverjük a tejszínt és a tejfölt a tojássárgával, és a levesbe keverjük. Ízlés szerint lehet rá kaprot vágni vagy reszelt sajttal megszórni. Nagyon finom!

Burgonya krémleves csípősen, köményes chorizóval

Mondhatnánk rá, hogy krumplileves kolbásszal, de úgy a környezetemben élők 99%-a soha meg nem kóstolná, így viszont kb. a huszadik kiló krumpli kerül az asztalra ebben a formában (esetleg mondhatjuk-e, hogy a környezetemben élők sznobok? :) A krumplit mindenki hajlamos unalmasnak gondolni, pedig egy-két fűszerrel olyan változatos dolgokat lehet belőle csinálni, hogy csak na. Itt van például a nagyi krumplilevese (ami szigorúan tejföllel és soha nem tejszínnel készül), ami egy kicsit eltérő fűszerezéssel és kiegészítéssel egészen pofás lesz, hovatovább fúziós látszatot kelt. A krémlevesek nagy reneszánszának idején pedig egy lehetséges alapanyagot sem szabad kihagyni a számításból.
Chorizo-t nem nehéz beszerezni manapság, a kisebb delikáteszek mellet például az Interspárban is folyamatosan lehet kapni.

Hozzávalók: fél póréhagyma, ½ kg krumpli, 2 pohár piros tejföl, 20-25 dkg fehérrépa, 10 dkg chorizo, 1 csilipaprika, őrölt kömény, szerecsendió, babérlevél

Minimális vajon melegíteni kezdjük a karikára vágott póréhagymát, rádobáljuk a felkockázott fehérrépát, és addig pirítjuk, amíg barnulni nem kezd, beletesszük a felkockázott krumplit, felöntjük vízzel, jön a babérlevél, só, és belemorzsoljuk a chili magjait. Mikor a krumpli élei eltűntek, azaz készre főtt, lebotmixerezzük, ezután szépen hozzákeverjük a tejfölt. Mindig pirosat használjunk, mert ettől lesz homogén és krémes textúrájú. Egy serpenyőben olajat melegítünk, beleszórunk egy teáskanál őrölt köményt, egy kis szerecsendiót, jól kiolvasztjuk az ízüket, majd beleszórjuk a feldarabolt chorizót, alaposan megsütjük, majd ezzel a köményes szafttal együtt tesszük a forró leves tetejére.

Update: Igen Apu, leturmixolni babérlevél nélkül kell. :-)

Mentás cukkinileves

Íme a Viksi-féle vacsora első fogása. Viksi kedvenc szakácskönyvéből. Nem több, mint húsz perc alatt elkészül. A pirított fenyőmag-menta-cukkini hármas a garancia a tökéletes ízélményre. Múlt csütörtökön Brie Van De Campet megszégyenítő precizitással, már elő volt készítve a csirke alaplé, de ha valaki Susan Mayer személyiségéhez érzi magát közelebb, az nyugodtan dobjon bele fél liter vízbe egy húsleveskockát...

Hozzávalók: 1 nagy fej vöröshagyma, 3 ek olívaolaj, 100 gr fenyőmag, 300 gr cukkini, 600 ml zöldség/csirke alaplé, 100 gr reszelt parmezán sajt, marék menta level apróra vágva

Hagymát az olívaolajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a fenyőmagot, megpirítjuk. Közben a cukkinit uborkareszelőn lereszeljük. Ha a fenyőmag már szép színt kapott, hozzáadjuk a cukkinit, folyamatosan kavarjuk, néhány percig főzzük.
Hozzáadjuk az alaplevet, felforraljuk, majd közepes lángon 5 percig főzzük. Belekeverjük a parmezánt és a mentát. Ízlés szerint sóval és borssal ízesítjük.

Kovászos uborka leves

Furcsa ellentmondás, hogy azoknál, akiknek ezt a levest a legjobban ajánlanám – úgyis mint másnapos gyomrot gyakran ápolgató egyedül- vagy párban álló fiatalabb korosztály – jellemzően a legritkább esetben fordul elő kovászos uborka. (Hacsak nem a nagymama csomagolt pár darabot hétvégén a fasírozott mellé, de ez sem gyakori egybeesés).
Sajnálhatják pedig, mert egy-egy erősebb buli után nincs még egy dolog, ami ilyen jótékony hatással lenne a bizonytalan gyomorra. Persze más esetben is el tudom képzelni a fogyasztását, kánikulai napokon különösen, de az előbbi szituációban a receptre való felírását sem tartanám túlzásnak :-)
Én is a Nagyitól kaptam az uborkát, nagy csatos dobozban, egy akkora adagot, hogy egyesével megeszegetve kb. karácsonyig eltartott volna. Így viszont elég hamar elfogyott …

Szóval, amíg még szép idő van és süt a nap, aki tud csináljon, aki nem tud szerezzen kovászos uborkát akárhogyan is :-)

Hozzávalók: 5 dl joghurt, 2,5 dl jéghideg szénsavas ásványvíz, 1 evőkanál tejszínes reszelt torma, kb. 10 kicsi kovászosuborka, 1 kicsi gerezd fokhagyma, 1-2 szelet sonka

Az uborkákból 8db-ot meghámozok, kettőt héjjal együtt aprítok fel (különben nem lesz elég homogén a püré), majd turmixba vagy aprítógépbe teszem, és egy kis hideg vízzel, tormával és a fokhagymával jó sokáig zúzom, míg teljesen homogén pürét nem kapok. Egy nagy tálba teszem, és a turmixban összemixelem a vizet, a joghurtot és egy kiskanál sót. A szénsavtól nem kell félni, mert a keverés során a 99%-a távozik, de én úgy hiszem, hogy attól az 1%-tól lesz egy kicsit finomabb :-)
Ráöntöm az uborkára, jól összekeverem, jéghidegen tálalom, egy kis pirított sonkával.

mások is főztek hasonlót már, lehet válogatni:

gabojsza

linda

húsos variáció

Parmezános zöldborsóleves kolbászkanyárssal

Van nálunk a Spar mellett egy öreg néni. Kicsi sámlin üldögél, ha nyár van ha tél, és árulja a friss zöldhagymát, fejtettbabot, erős paprikát, mikor mit. Nyáron általában van társasága, a szatyrukat cipelő asszonyok gyakran megállnak, beszélgetnek vele néhány szót, sokan rendelésre vesznek tőle tojást, sárgaborsót, vagy mákot, mindig jó minőségűt hoz mindenből, ismerik már. A néni télen is ott ül minden nap, térdén vastag takaró. Ilyenkor gyakrabban veszek tőle én is valamit, sokszor olyan dolgokat, amire nincs is túl nagy szükségem. Néhány hete, elég nagy széllel jött egy hideghullám, és egész este kitartóan esett. A Spárból kilépve mindenki megszaporázta a lépteit, összehúzva magán a kardigánt, széldzsekit, az anyukák kiforditott ernyőkkel hadakoztak, esőköpenyes, gumicsizmás törpéket húztak maguk után. Mikor odaértem, a néni akkor is ott volt, egy nagy fekete esernyő alatt üldögélt nem volt már más előtte cask egy nagy kupac kifejtős zöldborsó egy lila csíkos szatyorban. Persze megvettem, pedig majdnem 4 kiló volt. Ebből van az alábbi leves. Meg még lesz belőle egy csomó minden más is, nem is sokára, mert a férjem már kiakadt teljesen, hogy nem fér be a napi betevő diófagyija a mélyhűtőbe. :-)

Hozzávalók: ½ kg zöldborsó, 1 szál fehérrépa, 2 közepes krumpli, 2 evőkanál vaj, 1 dl tejszín, 5 dkg parmezán

A vajra dobom a zöldségeket és addig párolom őket, míg éppen barnulni nem kezdenek. Ekkor felöntöm az egészet vízzel és kb. 20 percig együtt főzöm az egészet, majd egy nagy merőkanál borsót kiveszek, a többit összeturmixolom. Visszateszem az egész zöldborsókat és belekeverem a tejszínt, és belereszelem a kis darabka parmezánt, só és a bors ki ne maradjon. Megvárom, míg forr egyet, jól összekeverem. A füstölt gyulai kolbászt felkarikázom, egy serpenyőben megsütöm, majd hurkapálcika hiányában lecsupaszított rozmaring ágacskára fűzöm őket.

Toszkána Vol.1. Hideg paradicsomleves sárgadinnyével és zöldcitrommal

Nem először voltunk, de először azóta, hogy gasztroblogom van. Így minden más hangsúlyt kapott, hogy úgy mondjam más dimenzióba helyeződött: az utazás legfontosabb része lett a gasztronómia. Természetesen eddig is minden nyaralás részét képezte a helyi konyhával történő ismerkedés és a lehető legautentikusabb éttermek feltérképezése, de részletes és fényképes dokumentációra eddig maximum olyan különleges esetekben került sor, mint a burmai utcai éttermek madárszív-nyársai, a sült sáska vacsora Bangkokban, vagy a Tibetben először kissé bizalmatlanul, majd annál nagyobb lelkesedéssel elfogyasztott jakburger. Most azonban sokkal több dolog került dokumentálásra, sőt volt hogy egy-két kedves szakács maga magyarázta el nekünk a receptet :-).

Az alábbi hűsítő levest is egy ilyen találkozás alkalmával véstem az eszembe. A séfet Leo-nak hívták, és ez az egyik legizgalmasabb ízkombináció volt, amit valaha kóstoltam. Ne ijedjen meg senki: az elkészítési idő nem több fél óránál és ebben már a bevásárlószatyor kipakolása, átöltözés és egy közepes hosszúságú telefonbeszélgetés is benne van.

Hozzávalók: 6 nagy vagy 7 közepes paradicsom, fél sárgadinnye (átlagos méretű dinnyére gondoljunk, pontosan nem tudom hány deka), ½ lime, néhány mentalevél, barnacukor, só A paradicsomokat 3-4 percre forrásban lévő vízbe dobjuk így könnyen, szinte maguktól lejön a héjuk.

A meghámozott paradicsomokat kimagozzuk, feldaraboljuk, és egy csipet sóval, és cukorral valamint 1 deci vízzel feltesszük főni. Kb. 3 percig forraljuk, - a víz nagyjából el is tűnik róla – turmixba pakoljuk, és hozzáadjuk a fél sárgadinnyét, természetesen darabokban. Összeturmixuljuk. Ezután ha sietünk, akkor a mélyhűtőbe, ha nem akkor a sima hűtőbe téve várunk, míg jéghideg nem lesz. Mentalevéllel ízesíthetjük még, ha mindenáron fokozni szeretnénk az élvezeteket. Elsőre nagyon merész kombináció, de meglepő módon harmonikus, perfekt kis leves a kánikulai napokra.