2008. július 14., hétfő

Spagettiszósz No.1.

Millió dolgot tehetünk a tésztára, és teszünk is. Az olaszok méltán a nagy tésztanemzet, az ő pastáik nagy részének van értelme. Nem úgy a magyarok, akik jó ötletnek tartják a lekváros, mákos és atyaúristen: grízes tészták kitalálását és fogyasztását. Véleményem szerint a grízes tészta porcukorral felér egy emberiség ellenes bűntettel, de rögtön kellene bebörtönözni a cukros káposztástészta feltalálóját is. Nem kizárt, hogy ellenszenvem az édes tészták ellen a napközibe vezethető vissza, ahol egy kitűnő pedagógiai érzékkel megáldott tanítónő az „addig fel nem állsz, míg meg nem eszed” örök érvényű nevelési aranyszabály hangoztatásával, kb. délután ötig nem engedett el a tányér mellől. Amikor pedig elaludtam az asztalnál és a fejem az ételbe esve tiszta gríz lett, azt hitte, hogy ezt a mulatságot mások és jómagam szórakozására eszeltem ki, és a karomnál fogva rángatott a mosdóba, ahol büdös törölközővel és hideg vízzel mosta le a maradékot az arcomról. Második óta nem szeretem az édes tésztákat.

Szeretek viszont mindenféle olasz pastát, ahol a hangsúly az alapanyagok jó minőségén és az egyszerűségen van.
A most következő recept tényleg tök egyszerű de pont emiatt borzasztó finom, kezdők se tudják elrontani, mint ahogyan én sem tudtam kezdő koromban.

Hozzávalók: ½ kg darálthús (marha), 1 hámozott paradicsom konzerv, 1 fej (igen fej) fokhagyma, 5 evőkanál olivaolaj, fél marék friss bazsalikom, parmezán.
Ez két személyre szól, megint csak azt mondom, annyival szorozzunk, ahányan vagyunk.

A minél vékonyabbra SZELETELT fokhagymát (ajánlott előtte: Scorsese Nagymenők c. filmjét megnézni, amúgy is, de a fokhagyma szeletelés hogyanjáról is alkothatunk fogalmat), az olivaolajban szinte elolvasztom. Jellemzően háziasszonyoknak és családanyáknak nem lesz annyi idejük, hogy pengével átlátszóra szeleteljék a gerezdeket, mint a filmbeli úriembereknek, de valahol ez a cél, törekedjünk rá :-)

Szóval ehhez az olivás fokhagymához adom a húst, előbb elfőzöm a levét, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Megsózom. Lefedem, majd kilakkozom a körmömet és meglocsolom a teraszon a virágokat, befelé jövet hozok egy fél marék friss bazsalikomot. Mikor a hús már puha, és villával szétoszlattam az összeragadt darabkákat, a fedőt leveszem, és beleteszem a hámozott paradicsom konzervet. Én nyáron is ebből készítem a szószt, ez mindig a legjobb minőségű paradicsomból van, nem érhet meglepetés. A paradicsommal még forralom egy darabig, például addig, amíg a spagetti megfő, aztán kóstolás után lezárom. A friss bazsalikomot szigorúan ezután tépkedem bele.

Aki hozzám hasonlóan azzal a veleszületett fogyatékkal rendelkezik, hogy a parmezánt csak hideg összetevők (kenyér, szalámi, oliva stb) társaságában fogyasztja szívesen, az máris eheti, a többiek azonban tegyenek rá parmezánforgácsot. Illetve: most dobjanak bele egy félbe vágott zöld csilit a bátrak!

Gyengébbek és kezdő barátnőim kedvéért most orecchiettével fotóztam, csak hogy lássák, hogy nem kizárólag spagettivel finom.

6 megjegyzés:

Mirelle írta...

Egy jó diós tészta....sőt grízes tészta...házi baracklekvárral...Igaz, én sose voltam menzás, ez nálunk amolyan minőségien elkövetett egyszerű étel volt. Szóval én azért kiállnék ezek mellett a tészták mellett! Uff. ;)

fakanal írta...

Magam is letenném a voksomat az édes tészták mellett, kivéve persze a cukros káposztásat, ami bár szerintem nem bűntett, azért én mégis borssal eszem:)És igen, Mirelle-nek igaza van, egy minőségi alapanyagokból - nota bene: kézzel gyúrt házitésztából - készült édes tészta simán lehet versenytársa az olasz pastának.

Mignonok írta...

Háááát Lányok, aki szereti persze egye nyugodtan:-)) engem a hideg kiráz a szétmálló, elázott, túlédes akármitől, ami az emlékeimben él... sokat kéne gondolkodnom, míg találok valami mást, amit ennyire nem szeretek:-))
lehet, hogy házitésztából valamilyen trükkel lehet finom édes tésztát varázsolni, de a porcukros káposztásra nem találok mentséget :-)))

krisztina írta...

Tavaly a Budapest Maratont megelőző tésztapartin grízes tészta volt a menü. A legrosszabb fajtából: majdnem hideg, nyákos, elázott brrr. Plusz nyakon öntötték valami vízszerűre higított édes, piros löttyel. Nem nagyon fogyott, de a külföldiek előszeretettel fényképezték ezt a magyar specialitást :-o

Mignonok írta...

igen, ez a kép ugrik be nekem is a grízes tésztáról elsőre, másodikra és harmadikra is...
:-)

Gergeli írta...

imádom a porcukros káposztás tésztát :) .....
de kíváncsi leszek a mai alkotásra is, articsóka szív buggyantott tojással....