2008. június 30., hétfő

Málnamisu


Utolsó pillanatban, még mielőtt véget ér a málnaszezon közzé teszek egy jópár málnás édességet, amit az utóbbi hetekben kipróbáltam.

A málnás finomságok sorát azonban ez a régi kedvenc nyitja, egy jól bevált jolly joker. Több okból is az: 20 - na jó…konyhatündéreknek, akik először teszik be a lábukat a konyhába 30 perc - alatt elkészül, és az alapanyagok dacára hihetetlenül könnyed, selymesen lágy íze van, pedig elkészítését tekintve a legegyszerűbb édességek egyike.
Eda, Eszter, Zsófi és Zita barátnőim kedvéért a szokottnál részletesebben írom le a tennivalókat, hogy garantált legyen a siker.
És ha mégis kiürülne a piacokról a málna, tessék kipróbálni meggyel, aztán jövő tavasszal eperrel és megint málnával!

Tehát a hozzávalók: 4 friss tojás sárgája, 20 deka porcukor, 50 deka mascarpone, 1 kiskanál vanília komplett (a Vásárcsarnok Ázsia boltjából), de jó a vaníliás cukor vagy a vanília aroma is, 1 kiló málna, 1 doboz babapiskóta, narancslé és triple sec vagy contreau

előkészítés:

  • a tojásokat szétválasztjuk és a sárgájukat egy nagy edénybe tesszük
  • a málnafelét egy edénybe leturmixoljuk
  • 2 deci narancslét összekeverünk fél deci narancslikőrrel egy mélytányérban
most jöhet a krém elkészítése:
  • habverővel kikeverjük a sárgákat a porcukorral és a vaníliával, majd belekanalazzuk a mascarponét
  • beleöntjük a leturmixolt málnapépet (előtte kisebbre vesszük a habverő sebességét, hogy ne fröcsköljön)és végül a málnamisu összeállítása:
  • egy nagy tál alját kirakjuk a narancslés-likőrbe mártott babapiskótákkal
  • ráöntjük a krém felét
  • a megmaradt málnát is rárakjuk
  • majd megint egy réteg mártogatott babapiskóta következik
  • és végül a krém másik fele
  • ha van még málnánk, feldíszíthetjük a tetejét

    Ha elég előrelátóak voltunk és kibírjuk, legjobb, ha egy éjszakát pihen a hűtőben, hogy a krém megszilárduljon, a babapiskóta átázzon és az ízek összeérjenek.
    Végső esetben a mélyhűtőben töltött 2-3 óra is megteszi.

2008. június 28., szombat

Pácolt mozzarella saláta pirított szezámmaggal

Szokás más blogokon – észrevettem ugye - az adott ételről századokra visszamenően, kimeritő eredetkutatást csatolni, és hosszas magyarázatokat fűzni, hogy például hol termesztettek először kölest a világon, melyek a medvehagyma gyógyitó hatásai, és milyen eredetű szó a lecsó. Néha ez sajna a visszájára fordul, mert egy ártatlan receptvadász, aki csak egy gyors, egyszerű kaját próbálna otthon összetákolni, fejvesztve menekül egy bekopizott wikipédiás szócikktől, ami például úgy kezdődik: majoránna (Origanum majorana), vagy pecsenyevirág az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj, melynek eredeti hazája a Földközi-tenger környéke, étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomorerősítő, nyugtató hatású fűszer, teáját fejfájás, köhögés, légzési zavarok enyhítésére használják, olajával a reumás testrészeket dörzsölik be…

… kinek ne menne el a kedve, holott csak egy egypálcás béna brassóit akart volna főzni…

De van ezek között a történelmieskedő leírások között néha valódi érdekesség is, melyekből gyakran izgalmas nüanszokat lehet megtudni. Ezért gondoltam, hogy a mostani poszt témájának én is utánakeresek. Mérsékelt volt a siker:

szezám tárulj!- varázsige

szezám utca – na pláne nem…

szóval a szezámmagról most senki nem tud meg semmit.


Hozzávalók és elkészítés: Minél zöldebb zöldségeket összevágunk: jelen esetben ½ fejessaláta, 1 szárzeller, ½ pritamin paprika, egy marék mungóbab csira, jól összekeverjük, tányérba tesszük. kb. 2 evőkanál szezámmagot kicsi szezámolajon megpiritunk. Egy mozzarella gömbsajtot szeletekre vágva nagyobb tálba helyezünk és balzsamecettel bőven meglocsoluk. Egy gerezd fokhagymát rányomunk és alaposan megkeverve pár percig pihentetünk.

Az összeérés folyamatának bevégeztével a pácolt sajtdarabokat a zöldsaláta ágyra helyezzük, majd az egészet hanyag, ugyankkor természetes mozdulatokkal a pirított szezámmaggal megszórjuk.

Ihatunk hozzá egy két pohár Irsai Olivért (Sopronból javasolnám kipróbálásra az Iváncsics pince vonatkozó borát), nem fogjuk megbánni.

2008. június 24., kedd

Gyömbéres mentás limonádé

Egy kis hűsítő a forró napokra...
A hétvégét Balatonon töltöttem egyik kedves barátnőmnél. Őt dícséri a limonádé, amibe a gyömbér egzotikus íze tesz egy plusz csavart. A gyömbért lehet reszelni vagy nagy szeletekben az italba dobni. A reszeléktől intenzívebb íze lesz. Bármelyiket is választjuk, benne is hagyhatjuk vagy le is szűrhetjük az italt. Természetesen mi annyira ki voltunk tikkadva, hogy esélyünk sem volt megvárni, míg a gyömbér íze kiázik. Aki későn tápászkodott fel a törölközőjéről, az maximum a jégdarabokra ragadt mentaleveleket nyalogathatta le.

Hozzávalók: 3 narancs, 2 citrom, 1-2 lime frissen kifacsarva, friss menta, méz, fél-fél üveg buborékos és sima ásványvíz, gyömbér reszelve-vágva, jég minden mennyiségben

A gyümölcsöket kifacsarom, a mézet hozzájuk csurgatom és elkeverem benne. (ha nem nagyon akar feloldódni, érdemes megmelegíteni egy kicsit és utána jégkockával visszahűteni a keveréket). Beleöntöm a vizeket, belerakom a gyömbérpépet/darabokat, a mentalevelet meg a jeget, és leturmixolom egy kicsit, amíg a mentalevelek felaprítódnak. Aki le akarja szűrni, mert nem szereti a gyömbérdarabokat rágcsálni, az még a jégkocka és a menta hozzáadása előtt tegye meg, és csak utána turmixoljon.

2008. június 22., vasárnap

Sörkorcsolya, borszánkó I.

Úgy tervezem, hogy ez egy sorozat lesz, mivel az EB minden egyes áldott napja kihívások elé állít. Az persze nem lenne meglepő, ha focis kérdések megválaszolásánál szorulnék, bár határozott fejlődést mutatok: tudtam például hogy Ibrahimovics nem orosz. Úriember biztosban nem fogad ugyan :-) de nyertem. Az is igaz, hogy váltig állítottam, hogy dán*, de ezt megintcsak honnan tudnánk lány létünkre.

Neeeem, a kihívások konyhai vonalon jelentkeznek, mégpedig meccsnézésre beszivárgó barátok képében, akik ’áááá, nehogy készülj valamivel’ transzparenst lóbálva érkeztek, aztán két félidő közötti szünetben azért mindig csak felmerült a „rendeljünk pizzát, melyik hozza leggyorsabban” kérdés. Itt kellet közbelépnem többször is, megelőzendő, hogy házitündér kárrieremen csorba essen. Két dolgot kellett végiggondolnom:

1 - mi pásszol a sörhöz?

2 – mi van itthon?

Viszonylag gyorsan ment, mert a két halmaz sehol nem metszette egymást.

Idő és nyersanyag hiányában muszáj volt a sörkorcsolya egyenlő: perec - pogácsa - sósstangli szentháromságtól elrugaszkodni.
Mi lehet még sörkori? Azaz mire esik jól még több sör?

Hát például erre:

TÖPÖRTYŰKRÉM

Hozzávalók: Kb. 50 dkg töpörtyű, 6-7-8 kávéskanál MAGOS dijoni mustár – a magosságon komoly hangsúly van!, csilipehely – ízlés szerint, de minél több annál jobb, őrölt kömény, só, bors, nagyobb mennyiségű lilahagyma – nagy szerencse, hogy most kapható még az új, édesebb változat

A lilahagyma kivételével mindent botmixerezzünk össze, a hagyma karikára vágva mellé, méginkább a tetejére. Hát ha még van otthon friss petrezselyem…
Nekem nem volt, de nagyon jól jött volna.

Nyilván nem egy bonyolult kaja, de mellékszálnak jó, ha a sörözés a fő program.

*svéd

2008. június 18., szerda

Körte és csoki

Az alaprecept Donna Hay könyvéből való, ő egyszerű vaníliás sáfrányos körtékről beszél, melyet egy kis fahéjjal kell megpárolni és álánátúr fogyasztani.

A recepthez hűen mi is elkészítettük a szóbanforgó édességet, természetesen a híres baráti vacsorák egyikén, ahol a főzéshez keveset értő, de szókimondó kedves barátunk nem átallotta a finoman megkomponált ízek összhangjaként létrejött desszertet egyszerűen körtekompótként említeni. A kompót szó, mint olyan, mindenféle asszociációt kelt bennünk, de ezek egyikét se mondanánk kellemesnek. Ezért elhatároztuk, hogy legközelebb az eredeti receptet továbbgondolva, megfelelően haute-couture desszertté változtatjuk, hogy a kompótság gyanúja se merülhessen fel többé vele kapcsolatban.

Íme.



Hozzávalók (4 főre): 4 db körte, 2 vaníliarúd, 3 dl édes fehérbor (mondjuk Tokaji Aszú ez nálunk mindig megmarad, mert sokszor kapunk ajándékba, de nem szeretjük), néhány egész fahéj, 2 tábla jó minőségű étcsoki, 3 evőkanál méz, 6 evőkanál tejszín, 1 piskótalap, 4 evőkanál barnacukor


A körtéket meghámozva fedő alatt párolni kezdjük a borral, fahéjjal, vaníliával, és néhány perc múlva felöntjük kb. fél liter vízzel és így pároljuk addig, amíg még rugalmas, de már egy kiskanállal szétvágható. Közben a csokit megolvasztjuk, belekeverjük a mézet és a tejszínt. A piskótalapból pohárral - a felkészültebbek pogácsa-szaggatóval dolgoznak - korongokat szúrunk ki. A korongokat a csokiban megforgatjuk, a körtéket a tetejükre ültetjük. A fahéjas, vaníliás lé egynegyedét a barnacukorral besűrítjük, míg frappánsan nyúlós karamellt kapunk, amit a körték tetejére csurgatunk.

Persze hogy tehetünk mellé egy gombóc vaníliafagyit, de azért mindennek van határa, tudjunk disztingválni :-)

(A piskótalap természetesen akkor a jó, ha házilag sütjük, ’neaggyisten’ a nagymamánk süti friss falusi tojással, NDK-s robotgép használata nélkül, rugós habverővel keverve. Ha azonban nincs plusz egy óránk/kedvünk/tepsink, és a nagymamánk pedig egy nógrádi kis faluban lakik, egész nyugodtan vegyünk a boltban kész tekercset, az égvilágon senki nem fogja észrevenni, az viszont könnyen előfordulhat, hogy néhány kifinomult ízlésű hozzáértő gasztrocikit kiáltva hányja magára a keresztet).

2008. június 17., kedd

Carbonara

Egy lehetséges vacsora ötlet, a püspökkenyérből megmaradt tojássárgák hasznosításához. Azért, mivel nyersen kerül a spagettire a tojás, ne várjunk túl sokat a felhasználással.
Közzéteszem a rengeteg fajta carbonara-variáció közül azt, ami nekem bevált és eddig még mindenkinél tetszést aratott. Az eredetijét még római kinntartózkodásom alatt tanultam, akkori nagy szerelmem nagymamájától. Mostanra már egy kicsit változtattam rajta annyiban, hogy rakok bele egy kis tejszínt, hogy fellazítsa a szószt, de anélkül is nagyon finom, csak erőteljesebb az íze.


Hozzávalók (2 főre): 2-3 tojássárgája, 2-3 kanál tejszín, egy darabka parmezán (én Gran Padanot raktam bele), sok bors, só, kb. 10 deka bacon szalonna - vagy ha valaki tud venni - pancetta (a kockázott bacon tökéletesen megfelel), kb. 25 deka spagetti

A tojássárgákat a borssal (annyi kell bele, hogy viszonylag sötét keveréket kapjunk) meg a sóval elkeverem, belereszelem a parmezánt, és beleteszek egy kis tejszínt, hogy lágyabb legyen a mártás.Közben a forrásban levő vízben kifőzöm a tésztát, persze csak annyi ideig, amennyi javasolt, hogy al dente legyen. És egy serpenyőben egy kis vajon megpirítom a bacon darabokat. Ha kész a tészta, elkeverem a tojásos masszával és végül ráöntöm a bacondarabokat a belőlük kisült olajjal együtt. Ha hiányzik, lehet még rá parmezánt reszelni.

Egy fontos dolog! Úgy időzítsünk a tészta összeállításával, hogy ez az étel tényleg csak frissen jó! De akkor tényleg felülmúlhatatlan!

2008. június 12., csütörtök

Ezüstkenyér




Még anyukámtól tanultam ezt a püspökkenyér-gyümölcskenyér receptet, aminek az az előnye, hogy nem kell hozzá az egész tojás, csak a fehérje. Akkor szoktam nekiállni, amikor már egy nagyobb adag - mindenféle más receptekből kimaradt - tojásfehérje összegyűlt a hűtőben. Mondanom sem kell, hogy ezúttal nem így történt a dolog... apukám habilitált (jó lenne tudni, hogy pontosan mit is jelent ez...) az egyetemen. Az előadáson összegyűlt vendégseregnek kellett egy kis büfét adni. Az érdeklődők száma kalkulálhatatlan volt, úgyhogy olyat kellett sütni, ami gyors, könnyen szállítható, jól bírja a meleget és persze azért nem árt ha finom is.Nem álltatom magam azzal, hogy a 3 órás előadás után nem fogyott volna el a katasztrofálisan sikerült almáspite is - amit végül itthonhagytam - de legalább a maradékok hazaszállításával nem kellett törődjek. Csak azt kell kitaláljam, hogy a büféből megmaradt kb 3 deci kávéval, meg a nem kevés tojássárgával mit kezdjek...





Hozzávalók egy nagy, vagy két kicsi őzgerinc formához: 7 tojásfehérje, 21 deka porcukor, 14 deka liszt (én süteménylisztet raktam bele), 5 deka olvasztott vaj, 1 citrom héja, mazsola, dió, csoki, meggy, kandírozott gyümölcsök

A belevaló gyümölcsöket, csokit, diót felvagdosom, és beleforgatom a lisztbe. Erre azért van szükség, mert így a darabkák nem szállnak le a sütemény aljára, hanem egyenletesen oszlanak el benne. A fehérjéket felverem a cukorral. A töltelékdarabkás lisztet beleforgatom a tojáshabba, immár nem robotgéppel, hanem egy fakanállal, hogy ne törjön össze a hab. Belereszelem a citrom héját is, majd belecsurgatom a kihűlt olvasztott vajat. A tésztát kivajazott, kilisztezett őzgerincformába öntöm. Tele lehet rakni, mert csak egy kicsit jön fel a tészta. 170-200 fokon tűpróbáig sütöm. (kb. 35-40 perc)

2008. június 9., hétfő

Wang mester konyhája

Wang pesti és budai éttermeit már régóta van szerencsénk ismerni, és mára már közhely számba megy, hogy ha a Budapesten valaki igazi kínaira vágyik, akkor célszerű a valamelyik Lanzhou-t felkeresni (Luther u. vagy Fő u.).
Most pedig meg
nyílt a mester új étterme, melyről első pillantásra világosan kiderül, hogy nem a trendi-fenszi-jáppi-lounge miliőt kedvelők körében szeretne bevágódni: az új, szecsuáni specialitásokra koncentráló étterem belső tere a végletes egyszerűségre törekszik, a Magyarországon olyan jellemző kör alakú ajtó, piros lampion és akvárium is hiányzik.

Az étlap még nincs letisztázva, és a fogások magyar fordítása sem tökéletes, de nincs is rá nagy szükség, ugyanis egy tüneményes kínai kishölgy segít eligazodni: magyaráz, ajánlgat és kettő perc alatt meggyőz minket, hogy egy ilyen spéci étteremben még az is meg kell, hogy kóstolja a hideg csilis-szecsuáni borsos lében pácolt pacalt és marhanyelvet, aki eddig pusztán a két szó említésétől holtan esett össze. Az étlapon sok szokatlan fogás szerepel (mármint csak nekünk, magyaroknak szokatlan természetesen, Kínában utcai árusoknál madzagra sorosan vannak felfűzve a szárított csirkelábak, amit a gyerekek nyalóka helyett rágcsálnak például), úgyhogy a sertésköröm, zúza és egyéb belsőségek különféle fogásokban való domináns jelenléte csak a gyári csirkemellen szocializálódott európai közönséget éri váratlanul. Be kell valljam ugyanakkor, hogy a „vándornyúl lába” elnevezésű fogás még engem, a bátor úttörőt is elgondolkodtatott, és a gondolkodás végén arra jutottam, hogy ezt majd csak egy magasabb edzettségi fokra jutva próbálom ki. Ha egyáltalán.
Szóval akkor miket ettünk:

Csípős savanyú leves – elmaradhatatlan! (kicsit elfogult) meggyőződésem, hogy az egész városban itt a legfinomabb, tilos kihagyni.
Erős-csípős (így, egyszerre:-)) oldalas – a kishölgy javaslatára választottuk, és valóban zseniális: csilivel, fokhagymával, és szecsuáni borssal egyben sütött vajpuha és viszonylag sovány oldalas tálaláskor vékonyan felszeletelve. hatalmas adag min. 2 fő kell hozzá.
Ízletes marhahús – ez olyan zsákbamacska-féle volt: az ízletes jelzőből nem igazán derül ki a fogás műfaja. Végül egy hideg salátát kaptunk roppanós uborka dominált benne, a kockára vágott marhahús pedig egészen izgalmas húsvéti sonkára emlékeztető pácolt állapotban foglalt helyet a zöldségek között, kiemelkedően finom volt.
Csilis marhahús: mostanra talán kezd kiderülni, hogy imádjuk a csípőset minden mennyiségben. Ez
a fogás: több mint megfelel a várakozásainknak: szárazra sütött marhahús csíkok friss zellerrel, fokhagymával és száraz csilivel. Egyszerű és jó, de tényleg csak azoknak akik nem félnek a csípőstől.

Néhány szó a fent említett belsőség „levesről”. Ez tulajdonképpen egy előétel, amiben hajszálvékonyra szeletelt pacal, marhanyelv, zúza, és társaik úszkálnak piros színű paprikás-csilis-szecsuáni borsos, és számomra meglepő módon hideg lében. Az íze egyébként sokkal finomabb, mint ahogyan hangzik, sőt: kifejezetten és ábszolúte finom, de kipróbálásra csak bátraknak ajánlom, mert annyira más ízvilág, mint amihez szokva vagyunk hogy könnyen elveheti a kedvét a kísérletezni vágyó lelkes amatőröknek.


A köret minden esetben sima rizs, fokhagymás kínai zöldség és zsülienre vágott ecetes főtt/sült krumpli volt (ami egyébként megint csak egy kiváló élmény).


Az árak valamivel magasabbak, mint egy megszokott kínaiban, de remélem a fenti beszámolóból kiderült, hogy simán megéri.