2008. június 12., csütörtök

Ezüstkenyér




Még anyukámtól tanultam ezt a püspökkenyér-gyümölcskenyér receptet, aminek az az előnye, hogy nem kell hozzá az egész tojás, csak a fehérje. Akkor szoktam nekiállni, amikor már egy nagyobb adag - mindenféle más receptekből kimaradt - tojásfehérje összegyűlt a hűtőben. Mondanom sem kell, hogy ezúttal nem így történt a dolog... apukám habilitált (jó lenne tudni, hogy pontosan mit is jelent ez...) az egyetemen. Az előadáson összegyűlt vendégseregnek kellett egy kis büfét adni. Az érdeklődők száma kalkulálhatatlan volt, úgyhogy olyat kellett sütni, ami gyors, könnyen szállítható, jól bírja a meleget és persze azért nem árt ha finom is.Nem álltatom magam azzal, hogy a 3 órás előadás után nem fogyott volna el a katasztrofálisan sikerült almáspite is - amit végül itthonhagytam - de legalább a maradékok hazaszállításával nem kellett törődjek. Csak azt kell kitaláljam, hogy a büféből megmaradt kb 3 deci kávéval, meg a nem kevés tojássárgával mit kezdjek...





Hozzávalók egy nagy, vagy két kicsi őzgerinc formához: 7 tojásfehérje, 21 deka porcukor, 14 deka liszt (én süteménylisztet raktam bele), 5 deka olvasztott vaj, 1 citrom héja, mazsola, dió, csoki, meggy, kandírozott gyümölcsök

A belevaló gyümölcsöket, csokit, diót felvagdosom, és beleforgatom a lisztbe. Erre azért van szükség, mert így a darabkák nem szállnak le a sütemény aljára, hanem egyenletesen oszlanak el benne. A fehérjéket felverem a cukorral. A töltelékdarabkás lisztet beleforgatom a tojáshabba, immár nem robotgéppel, hanem egy fakanállal, hogy ne törjön össze a hab. Belereszelem a citrom héját is, majd belecsurgatom a kihűlt olvasztott vajat. A tésztát kivajazott, kilisztezett őzgerincformába öntöm. Tele lehet rakni, mert csak egy kicsit jön fel a tészta. 170-200 fokon tűpróbáig sütöm. (kb. 35-40 perc)

Nincsenek megjegyzések: