2009. július 31., péntek

Kínai kalandok – Peking


Budapestről a Hainan Air járatával viszonylag fájdalommentesen el lehet jutni Pekingbe (azaz nem kell átszállni, és a 8:50 perces út lehetőséget ad, hogy már itt kezdjük a Kínához való alkalmazkodást. (ezt egyébként nem lehet elég hamar kezdeni :-))

Peking hatalmas. Hatalmasak a házak, az utcák, a távolságok, a tömeg, a forgalom. Hatalmas a szmog és a hőség is ezt azonnal megtapasztaljuk, mivel Gergő ötlete alapján nem taxival, hanem a reptéri gyorsvasúttal és metróval közelítjük meg a szállodát. A kínaiak képtelenek felfogni, hogy sokkal hamarabb fel tudnának szállni a metróra (de ez vonatkozik bármilyen ajtóra: busz, lift, reptéri detektoros kapu), ha előbb megvárnák, hogy aki le akar szállni az kijöjjön. Nem, inkább nyomulnak be ezren egyszerre, taposnak, tolakodnak, elsodornak, így leszállásnál kénytelen voltam a 40 kilós bőrönddel rendszabályozni:-)


Nincsenek közlekedési szabályok, az erősebb győz, ha gyalogos vagy jobb, ha vigyázol magadra, mert senki nem vigyáz rád. SOHA SENKI nem áll meg, a bkv-s busz is képes elütni a zebrán is akár, ha nem állsz meg (maximum dudál egy háromperceset, de lassítani nem fog). Nincs (legalábbis a gyakorlatban) jobb kéz szabály, és a záróvonalak se sokat jelentenek. Egyetlen szabály érvényesül, aki egy kicsit is előbb van, az megy. A tolakodás elve persze itt is érvényesül, aki nem erőszakos és agresszív, az soha nem ér célba.

Júliusban Pekingben iszonyatos a hőség, és a szmogtól nem látszik a nap. Az ég fehéren izzik, és a rengeteg betonfelület visszasugározza azt, alaposan növelve a hőérzetet. A Tienanmen tér egyik végéből a másikba víz nélkül eljutni elég nagy kihívás, ráadásul különösebben érdekes látnivaló sem tereli el a figyelmünket a szomjazásról.

A Tiltott város térről nyíló bejáratánál Mao képe alatt hatalmas tömeg próbál tolongva bejutni. A térre néző Mennyei Béke kapubástyára külön jegyet kell váltani, egy 300 méteres kígyózó sor végigállása után. Elég hamar megtapasztaltuk azt is, hogy Kínában a sorban állás fogalma ismeretlen, minden irányból tolakszanak, szemrebbenés nélkül állnak be elénk férfiak, nők, öregek, gyerekek bárhol, kihasználva az elképedést, amit ezzel kiváltanak, mintha ott sem lennénk. (néhány reptéren katonák állnak sorfalat a check-in pultnál biztosítva a SORBAN állást).

Szerzünk jegyet a kapubástyára, elénk tárul a világ legnagyobb terének (440 000 m2) szmoggal borított látképe, melyben gyönyörködünk kicsit, aztán sietünk le, mert felfelé jövet rémülten láttuk a biztonsági okokból ruhatárba kötelezően beadott táskák kiváltásánál kanyargó újabb sort.

A császári palotába való bejutáshoz már csak a tényleges jegy megvétele van hátra, kb. háromezred magunkkal dunsztolódunk a 40 fokos párában. A Tiltott város csodálatos. Hatalmas udvarok, kőcsipkés korlátok, és 9999,5 helyiség található benne. Azért ennyi, mert a mennyben állítólag 10 000, és ezt még a császárnak sem volt illendő meghaladni.

Az épületek tetején kerámiából készült állatfigurák ülnek. Ha 9 állatfigura látható az épület sarkainál a felfelé ívelt tetőn, akkor az biztos, hogy ott lakott vagy dolgozott a kínai császár. Amennyivel kevesebb az állatfigurák száma, annál alacsonyabb rangú emberé volt a ház.

A császárság idején törvény tiltotta, hogy a császári palotánál magasabb házat építsenek a Tiltott Város környékén. Ezért hosszú időn át csak alacsony házak épültek a császári palota szomszédságában.

Ha Pekingbe megyünk, nem árt, ha tudjuk, hogy a kínaiak 99%-a semmilyen szinten nem beszél idegen nyelvet, és az olyan általunk nemzetközinek hitt szavak, mint a taxi, hotel vagy oké sem mindig érthetőek számukra. 2007 óta, mikor legutóbb itt jártunk, még a yes/no vagy bye-bye szavak is csak értetlen nézést váltottak ki, azóta javult a helyzet valamennyire, mert az Olimpiára állítólag minden pekinginek 100 angolszót kellett megtanulni, és ezek még éltek valamennyire a passzív szókincsben. Különös félreértésekre adhat okot, hogy a számokat is máshogy mutatják, mint mi, amit mi kettőnek mutatunk, az náluk nyolcat jelent, ennek kapcsán bonyolódunk néhányszor meddő magyarázkodásba.

Ne lepődjünk meg azon se, ha a taxisok nem állnak meg, hiába kapálózunk, ha pedig megállnak, akkor fogalmuk sincs arról, hogy merre van az utca, ahová mennénk. Mint mondtam Peking hatalmas, a taxisok pedig gyakran nem tősgyökeres pekingiek, hanem jó kereset reményében az ország másik feléből érkeznek a fővárosba. Érdemes egy jó térképet (kínai feliratokkal) beszerezni, és ezen mutatni a célállomást, melyet a biztonság kedvéért még kínaiul is leírattunk a szállodánk recepcióján. (Még ilyen óvintézkedésekkel együtt is volt olyan sofőr, aki nem ismerte fel a Tienanmen teret, de ő vagy aznap érkezett vidékről, vagy nem tudott olvasni).

A hatalmas építkezéseknek, korszerűsítéseknek köszönhetően Peking látképe az utóbbi évtizedben alaposan megváltozott. Ma már kifejezett látványosságnak számítanak azok a hagyományos, földszintes pekingi házak melyeket szűk sikátorok, hutongok választanak el egymástól. Ezek nagy része a modernizáció, és az olimpiát megelőző őrült építkezés áldozatává vált. A város egyes részein azonban még láthatók, és sétára sokkal alkalmasabbak és hangulatosabbak, mint a belváros felhőkarcolókkal zsúfolt steril sugárútjai.






Még egy fontos dolgot jegyezzünk meg. Pekingben semmi nincs sétatávolságra. Semennyire nem működik az, hogy „jóóó, szálljunk le itt a metróról, aztán odasétálunk”. Ez kifejezetten turisztikai öngyilkosság, ugyanis minden, de minden akkora távolságra van egymástól, akár két metrómegálló is, hogy már nem kellemes a séta. Pontosan nézzük ki, hova akarunk menni, és taxizzunk (a taxi nagyon olcsó, 2 jüan/km), a metróval csak akkor menjünk, hogy ha a térképen meggyőződtünk róla, hogy a kívánt célponthoz elég közel tesz le.

2009. július 30., csütörtök

Banános karamellás palacsinta


Nem kifejezetten nyári desszert, de hát mit csináljak, ha annyira kívántam a legutóbbi áfonyás palacsintát, de csak néhány szottyadt banán hevert a gyümölcsös tálban...
A karamell öntet annyira finom, és annyira jó passzol a banánhoz, hogy a palacsintahalom egy perc alatt elfogyott, az utolsókhoz, már karamell sem jutott, legnagyobb bánatomra...

Hozzávalók: 20 deka liszt, 1 tk sütőpor, 2 tojás, 4 deci tej, kis olvasztott vaj, 3 banán
a karamell öntethez: 10 deka cukor, 10 deka vaj, 3 ek golden syrup (nekem pont volt, akinek nincs, az használjon 15 deka cukrot), kb 1,5 deci tejszín

A palacsintához robotgéppel elkeverjük a hozzávalókat, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat és a karikára vágott banánokat.
A serpenyőben felolvasztunk egy kis vajat, így sütjük ki a tenyérnyinél nem nagyobb palacsintákat.
Közben elkészítjük a karamell öntetet: egy kis lábasban összemelegítjük a vajat a cukorral és a sziruppal, majd ha már minden felolvadt és megpörkölődött, akkor hozzáadjuk a tejszínt is. (Később, ha besűrüsödik, adhatunk még hozzá).
A palacsintákat banánkarikákkal és karamell öntettel tálaljuk. Leírhatatlan...

2009. július 27., hétfő

Fokhagymás paradicsomos rák


Odavagyok az egyszerű ételekért. Egy vajas kifli, egy jó paradicsomos spagetti vagy akár egy sós avokádós pirítós...hm... Nem nagy flanc az egész, mégis a hozzávalók íze vagy minősége miatt rabulejtenek.
Az egyszerű ételek azért is jók még, mert roppant gyorsan elkészülnek. A következő étel is ilyen, hazaéréstől, egészen pontosan a konyhába belépéstől számított 20. percben asztalterítéssel együtt garantáltan el lehet kezdeni a vacsorát. Egy jó pohár hideg fröccsel, friss bagettel tunkolva a paradicsomos szószt, nincs is idálisabb a napi élmények átbeszélésére. Mégis... Ha mindezt egy naplementébe hajló teraszon tennénk. Giccses, giccses, de ha velünk történik, mégsem olyan rossz.

Hozzávalók: 1 gerezd fokhagyma, 25 deka koktélparadicsom, 15-20 nagyobb fagyasztott vagy friss rák, só, bors, bagett

Egy serpenyőben olivaolajon megpirítjuk az apróra vágott fokhagymát, beledobjuk a rákokat, majd a félbe vágott paradicsomokat. Lefedjük és kb 10 percig főzzük, amíg a rákok megfőnek, a paradicsomok pedig összeessenek. Sózzuk, borsozzuk és már ehetjük is.


2009. július 23., csütörtök

Keleti töltött lazac


Ezt a receptet feltétlenül akkor készítsük el, ha el akarjuk kápráztatni vacsoravendégeinket. Illetve ha önbizalomhiányban szenvedünk és egész este a májunkat akarjuk hízlalni a dicséretekkel. Sajnos az sem árt, ha éppen fizetéses hét van, mert eme impozáns vacsora két fő hozzávalója a rák és a lazac...Viszont viszonylag kevés is elég belőle, mert nagyon laktató.
És aki nem gyakorlott szakács az se ijedjen meg, tényleg nem ördöngősség, maximum a lazac szendvics összeállítása kicsit macerás!
Hozzávalók: kb 1,5 kiló lazacfilé (hosszúnak kell lennie, nem szeletbe vágva), 2 ek. lime leve, 2 ek méz, 2 ek szójaszósz
a töltelékhez: nagyobb darab friss gyömbér, 1 kisebb csilipaprika, 1 csokor újhagyma felkarikázva, 2 gerezd fokhagyma, olaj, 5 deka kókuszkrém kocka (ha nincs, nekem nem volt, kókusztej), 40 deka nagy garnélarák

A töltelékhez hámozzuk meg a gyömbért és a csilivel együtt vágjuk vékony csíkokra. Az olajban pirítsuk meg az előzőeket az újhagymával és a fokhagymával, adjuk hozzá a kókusztejet, majd tegyük bele a rákokat is, ízesítsük sóval, borssal. Ha a rákok megsültek, vegyük le a tűzről és hagyjuk kihűlni.
Melegítsük elő a sütőt 240 fokra, majd 2 lazacfilé szeletből és a töltelékből készítsünk szendvicset. Kössük át spárgával és tegyük be a sütőbe negyed órára.
Ha megsült a szendvicsünk, takarjuk le úgy 15 percre a halat, ezalatt készítsük el a mártást. Főzzük össze a lime levet a szójaszószt és a mézet, majd öntsük a lazacra.
Sima rizzsel kínáljuk, mert biztos nem fogjuk akarni, hogy bármi egyéb elterelje a figyelmet erről a csodálatos ízorgiáról.

2009. július 15., szerda

Sárgabarackos creme brulée torta


Aktuális kedvenc szakácskönyvemből a BBC GoodFodd "csábító desszertek" gyűjteményében akadtam rá erre az igazán különleges tortára. Sokáig szemeztem vele, mire eldöntöttem, hogy megcsinálom. Gondoltam, itt a barack szezon, a barackos gombóc előtt még belefér ez a cremé brulée torta....közben kiderült, hogy borban áztatott aszalt sárgabarackkal van a recept, amit annyira meg is kívántam, hogy nem a frisset raktam bele. Ily módon viszont nincs szezonhoz kötve a kezünk...akár télen is élvezhetjük a selymes vaníliakrém, az egzotikus barack, a ropogós grillázs és a diós tészta egyvelegét.


Hozzávalók:
a tésztához: 15 deka vaj, 10 deka kristálycukor, 18 deka liszt, 10 deka darált mandula (én diót raktam bele), 1 tojás
a töltelékhez: 25 deka aszalt sárgabarack, 1,5 deci desszertbor, 10 deka kristálycukor, 3 deci tejszín, 1 vaníliarúd, vagy 1 kiskanál vaníliakomplett, 4 tojás

A tésztához keverjük habosra a vajat a cukorral, adjuk hozzá a lisztet és a darált diót/mandulát, majd a tojást is. Rakjuk hűtőbe fél órára.
Forraljuk fel a cukort a borral, öntsük bele a barackokat, majd hagyjuk állni egy kicsit.
Melegítsük a tejszínt a cukorral és a vaníliával, ha kicsit kihűlt, keverjük bele a felvert tojásokat.
Melegítsük elő a sütőt 220 fokra, nyújtsuk ki a tésztát és béleljünk ki vele egy 26 cm átmérőjű gyümölcstorta formát. Süssük 25 percig a tésztát, majd csepegtessük le a barackokat, tépjük nagyobb darabokra, fektessük őket a tésztára, a boros cukros levet adjuk a tejszínes keverékhez, majd öntsük rá az egészet a barackokra.
Süssük kb 30 percig, hagyjuk kihűlni, majd karamellizáljuk a cukrot a tetejére.

2009. július 14., kedd

Padlizsánkrém


Régi családi kedvenc. Csakúgy mint a lecsónál, biztos, hogy mindenkinek más - ugyanakkor határozott - elképzelése van arról, hogy hogyan kell csinálni. Eredetileg Erdélyből származik, hagyományosan a padlizsánokat parázs fölött sütik meg, amitől valami leírhatatlanul finom, füstös ízük lesz. Persze nyugodtan berakhatjuk sütőbe is a padlizsánokat, vagy végszükség esetén, lehet kapni nagy üvegben pürésített padlizsánt, ennek is olyan füstös íze van, mintha parázson pirították volna.

Polcz Alain, például az eredeti erdélyi receptet követve csak hagymával és olajjal keveri ki az áttört, megsült padlizsánt. Lehet még bele rakni fokhagymát, vagy majonézzel kikeverni.

Én a hagymás, fokhagymás, majonézes híve vagyok. Meleg vajas pirítóson paradicsommal...hmmmm

Hozzávalók: 2 közepes padlizsán (1 üveg padlizsán püré), készen vett vagy házilag készített majonéz ízlés szerint, 1 kis hagyma lereszelve, 1 gerezd préselt fokhagyma , só, bors, olívaolaj

A padlizsánokat sütőlapra fektetve addig sütjük 200 fokos sütőben, amíg össze nem esik, héja szenes nem lesz. Ha kihűlt, leszedjük róluk a héjat és szitában kicsit lecsöpögtetjük. Átturmixoljuk és hozzáadjuk az ízesítőket: a hagymákat, a majonézt, a sót, a borsot és szükség esetén még egy kis olívaolajat.

2009. július 8., szerda

Áfonyás amerikai palacsinta

Az utóbbi időben nagyon megszerettem az áfonyát, magában is jó, de szinte bármilyen édesség gyümölcs alapjaként emlékezetes íz és színélményt nyújt.
Minden szakácskönyv reggelire ajánlja az amerikai palacsintát, én valahogy sose tudtam elképzelni, hogy hogy van arra valakinek ideje reggel, hogy nekiálljon egyenként kisütni a palacsintákat, és utána még arra is maradjon ideje, hogy leüljön és kiélvezve az ízeket elfogyassza a duci kis palacsintákat. Pedig tényleg meg lehet csinálni, na nem egy hétfő reggelen, de egy vasárnap reggelre tökéletes, nem több, mint 20 perc!
A tésztában nincs cukor, de az áfonya miatt mégis kellemesen édes. Azért azzal ne áltassuk magunkat, hogy nullkalóriás a reggelink, a juharszirup bepótol mindent.

Hozzávalók: 20 deka liszt, fél csomag sütőpor, 2 tojás, 3,5 deci tej, 20 deka áfonya, vaj vagy olaj a sütéshez. Cukor- vagy juharszirup a tálaláshoz.

Robotgéppel keverjük össze a tojásokat a tejjel, majd adjuk hozzá a sütőporral elkevert lisztet és egy kis olvasztott vajat. Öntsük a tésztába az áfonyát. Egy nagyobb serpenyőben melegítsük fel az olajat vagy a vajat és nagyobb kanállal kis tésztahalmokat kanalazzunk a serpenyőbe. Nekem elfért belőlük 3 is egyszerre, ami jelentősen meggyorsítja a sütést. Öntözzük meg juharsziruppal, vagy szórjuk meg porcukorral, esetleg, de ez már nagyon durva, együnk hozzá egy kis fagyit...

2009. július 2., csütörtök

Kapros currys húsgolyók




A múlt héten a piacon úgy viselkedtem, mint egy ötéves gyerek a játékboltban. Egyik standtól a másikig rohangáltam, annyi minden kedvencemnek van most szezonja, hogy azt sem tudtam, hirtelen, mit vegyek és természetesen megint sokkal több mindent összevásároltam, mint kellett volna, tökéletesen ész nélkül. Mire hazaértem már fogalmam nem volt, hogy eredetileg minek vettem 4-4 csokor kaprot és petrezselymet. Végül miden fogásba került a friss zöldségekből, szegény Gergő, a kapor esküdt ellensége alaposan ki volt akadva, de én legalább degeszre ettem magam a nyár ízeivel.

A darált húst jól összekeverem a fokhagymával, gyömbérrel, fűszerekkel tojással és zsemlemorzsával. Hozzáadom az apróra vágott zöldfűszereket is.
Dió nagyságú gombócokat formázok belőle, és egy nagy tepsiben egymás mellé pakolom őket, megspriccelem olivával, így megspórolom a bő olajban sütést.
A tepsiben visszamaradt (Bede Róbert által bűbájos mosollyal pörzsanyagoknak hívott) szafthoz adok egy kanál lisztet, jól összesütöm, és belepakolok még egy-egy csokor apróra vágott kaprot és petrezselymet, és ezzel locsolom le a gombócokat tálalás előtt.
Én még köretnek is extra petrezselymes rizst csináltam hozzá :-)

Hozzávalók: 70 dkg darált hús, 2 tojás, 2 cm reszelt gyömbér, 1 fej fokhagyma, 2 ek zsemlemorzsa, fehérbors, currypor, 2 hatalmas csokor kapor és petrezselyem, 5 dkg vaj, 1 ek liszt.