2010. február 25., csütörtök

Fűszeres fehérbab-krémleves spenóttal


Költözünk. Biztos van más is, aki nyolc hónapos terhesen csomagolt, dobozolt, intézkedett és tárgyalt a mesterekkel, de úgy érzem, hogy lassan nekem ebből ennyi elég. És a java még hátra van. Tegnap a konyhaszekrény tartalmának dobozba rendezése volt a program. Mivel a nyolcadik hónap mellett nehezítésnek van egy klassz terhességi magas vérnyomásom is, és ez gyakorlatilag kizár minden fizikai megerőltetést, egy chaplini börleszkbe illő jelenetnek lehettek volna tanúi az arra tévedő bámészkodók. Lehajolni ugyanis már nagyon nehezen tudok, és a vérnyomás miatt nem is kifejezetten javallott, viszont a kezembe kerülő fehérbab zacskója lyukas volt, így egy gyakorlott szántó-vetőt idéző klasszikus mozdulattal szórtam tele a konyhát és a nappali háromnegyedét fehérbab szemekkel. Ha megvan a jelenet a Hippolit a lakájból, mikor a személyi edző papírfecniket dobál a földre a nagyságos asszonynak testedzési céllal, kb. olyan arccal kászálódtam neki én is a babok egyesével történő összegyűjtésének (a porszívó már az új lakásban). Arra már csak utólag gondoltam, hogy a közben elhangzó folyamatos káromkodás minden szavát hallja a kisfiam is odabenn, de csak remélni tudom, hogy egyelőre ez nem zavarja a békés növekedésben, ugyanis nincs tisztában a szavak jelentésével hálistennek. A földről fáradtságos munkával összegyűjtött babokat először finoman a kukába akartam helyezni, de aztán szebb halálnak gondoltam számukra a forró vízben való hosszú kínzást, így alapos mosás-áztatás után nekiálltam a fenti levesnek, bár elmondani nem tudom, mennyire nem volt hozzá kedvem ilyen előzmények után.

De nem bántuk meg, nagyon finom lett, krémes selymes, és jó csípős. (a tetejére kerülő szezámmag zacskóját ezek után érthető módon, hatszor vizsgáltam át a mosogató fölött. Ha azzal ugyanez megismétlődött volna, szegény gyerekemnek egy megbomlott elméjű mamája lenne már csak…)


Hozzávalók: 25 dkg száraz fehérbab, 1 hatalmas fej fokhagyma, 1 fehérrépa, 1 kis darab zeller, 3 marék bébispenót, 3 ek tejföl, fehérbors, szerecsendió, szárazon pirított szezámmag

A megmosott, beáztatott babot hideg vízben feltesszük főni, a félbevágott fokhagymagerezdekkel együtt. Kb. 40 perc műlva mehet hozzá a többi zöldség, a spenót kivételével. További kb.20 perc főzés után (de mindenképpen bizonyosodjunk meg róla, hogy elég puha) összeturmixoljuk, ízesítjük só, jó sokbors, szerecsendió, mehet bele a tejföl, és a spenót. Ezután zárjuk le, hadd maradjon egy kis zöld íz a spenótban. Tálalás előtt szórjuk meg a pirított szezámmaggal.

2010. február 23., kedd

Duplasajtos tortilla

Mérsékelten kreatív módja a maradékok hasznosításának, bár még mindig meglepődöm, hogy milyen kevesen használnak tortillát a hétköznapokban. Mintha az valami nagyon egzotikus, és nehezen elérhető dolog lenne, holott gyakorlatilag bárhol kapható. Én mindig tartok a fagyasztóban, fóliával elválasztva őket egymástól, így akár egyesével is kiolvasztható, arra a végső szituációra, ha a már-már üres hűtő előtt állva teljesen szétkínlódtuk magunkat a vacsorát illetően. Ebbe aztán bármit beletehetünk, két kanál spagettiszószból, maradék sajtból, fél paprikából is szuperkultúrált vacsora készíthető.


Borozós estéhez tízből nyolcan mogyorót, kisperecet, max. sajtkockákat tesznek az asztalra. Ez itt egy borkorcsolyaként nagyon jól bevált tortilla tekercs, ami kb.6 perc alatt van kész, és mégis azt a látszatot kelti, hogy vendégvárásból tökprofik vagyunk. :)


Nem írom most itt le azt a totál elcsépelt mondatot, hogy ez csak egy variáció és bízzuk a fantáziánkra a dolgot, bármi más töltelékkel is működik. Pedig de.

Hozzávalók: 4fő 1 csomag tortilla, 30 dkg natúr krémsajt, 3 marék rukkola, 2 csomag metélőhagyma, 15 dkg sajt, 15 dkg fekete erdei sonka, só bors

A krémsajtot egy tálban jól kikeverjük tetszés szerinti sóval és borssal, hozzátesszük a kicsire vágott zöldségeket. A hajszálvékony csíkokra vágott sonkát egy kicsit megpirítjuk, ez is mehet bele. Egy forró teflon serpenyőben a tortilla egyik oldalát megmelegítjük, majd megfordítjuk, megszórjuk reszelt sajttal, és mikor kezd kicsit olvadozni, jó is. Rákenjük a krémsajtos masszát, feltekerjük és voilá. Percek alatt elfogy.

2010. február 17., szerda

Bangkok Vol. 3.

Első rész – itt, második rész – itt


Bangkokban, ahogy már írtam, minden megvehető, mindent el lehet intézni. Ahol csak 2-3 turista megfordul, már tornyokban állnak a másolt CD-k, DVD-k (egyébként, ha valakinek nincsenek elvi fenntartásai, baromi jó zenékhez juthat fillérekért, a CD-árusok nagyon jó érzéssel követik a legújabb zenei trendeket :-)), de könnyen vehetünk bármilyen hamis igazolványt, nemzetközi diákot, jogsit, diplomát(!) akármit.

Amiből én alaposan bevásároltam, azok a Lonely Planet útikönyvek. Kívülről semmiben sem különböznek az eredetitől, ugyanolyan kötés, fényes borító, a belső oldalak azonban fénymásoltak, az olcsóbb megoldásoknál az illusztrációk is. Mivel elég sokat utazunk, és általában a Lonely Planetet használjuk, nekünk nagyon jó vétel volt darabját 4-5 dollárért beszerezni. Azóta sok országot ezekből a könyvekből utaztunk végig, és nagyon jól beváltak, ráadásul folyamatosan frissítik is a kínálatot az újabb kiadásokkal :-)

Néhány szó a Királyi Palotáról, templomokról és buddhákról. A történelmi adatok minden útikönyv első oldalán szerepelnek, így ezeket nem írom ide. A palota fő látványossága, a színpompás thai építészeti megoldások, kertek és szobrok mellett, a Smaragd Buddha. Igaziból nem smaragdból, hanem jade-ból készült, és mindig az évszaknak megfelelő öltözetben láthatjuk, átöltöztetését hatalmas ceremónia keretében a király maga végzi. A palotába nem engednek be kivágott ruhában, és ezt itt kifejezetten szigorúan veszik. A férfiaknak hosszú (de legalább térd alá érő) nadrág, a nőknek vállat takaró póló kell minimum. A bejáratnál néhány forintért lehet bérelni szárikat, meg bő nadrágokat, de talán senki nem hal bele, ha reggel egyből egy rövid ujjúban indul útnak a bikinifelső helyett :-)


A palota jó hely, hatalmas területen fekszik, így eloszlik a tömeg, amitől könnyen sokkot kaphatunk a bejáratnál, de Bangkok legklasszabb nevezetessége szerintem a Wat Pho, azaz a fekvő buddha temploma. Ennek is hatalmas, gyönyörűen gondozott kertje van, melynek központi épületében fekszik a 46 méter hosszú és 15 méter magas arany buddha szobor. A talpánál ül egy néni, aki 10B-ért ad egy kis tálka aprót, melyet egyesével kell bedobni a végeláthatatlan sorban egymás után következő adománygyűjtő perselyekbe. Ezt én minden alkalommal végigcsinálom :-), nem tudom miért, de imádom hallgatni ahogy a magasból beejtett fillérek csilingelnek az öblös fekete perselyekben. A buddhához csak mezítláb lehet bemenni, a bejáratnál elhelyezett polcon kell letenni a cipőket, papucsokat. (Ha valaki reggel megy, és hajlamos a felfázásra vigyen egy zoknit, mert hideg még a kő. Én a nagy meleg ellenére itt is össze tudtam szedni egy felfázást – mondjuk egyesével bedobálni az aprót legalább egy negyed óra :-))

A nevezetességek környékén rajzanak a tuk-tukos hiénák, akik meggyőzően állítják, hogy a templom/palota/buddha, vagy ahova éppen igyekszünk, az éppen zárva tart, legtöbbször valamilyen buddhista ceremónia miatt, ők viszont nagyon olcsón elvisznek egy másik jó helyre. Na, ezeknek ne dőljünk be, keressük meg a főbejáratot és látni fogjuk, ahogy özönlenek ki-be a látogatók.

A cipőlevételről jut eszembe, hogy nemcsak a templomokba, hanem bizonyos üzletekbe, éttermekbe is illetlenség cipővel bemenni. A rengeteg turista miatt ezek a szabályok lazultak, nem kell mindenhol levenni, de ahol látjuk, hogy a bejáratnál sok papucs sorakozik, oda mi se trappoljunk be cipővel. (különösen gyakori jelenség a szigetek tengerparti éttermeinél).


Bangkok általában tranzitállomásként szerepel a turisták útitervében (legalábbis ritkán hallok olyat, hogy valaki 2 hétre jött Bangkokba). Ide érkeznek a nagy európai járatokkal, aztán innen irány a déli szigetek, az északi városok vagy akár a környező országok, fapadossal ezek is könnyen elérhetők már néhány tízezer forintért. Nagyon jó áron repülhetünk a Bangkok Air járataival akár valamelyik szomszéd országig, akár Koh Samui az úticél. Van egy Discovery Airpass nevű bérletük: ha min. 3 desztinációt veszünk, akkor belföldre 65, a környező országokba 120 USD egy út ára. Nagyon megéri, egyáltalán nem jellemző a késés, és ilyen kedves személyzettel ritkán lehet találkozni. (A thai stewardessek ruhái egyébként szerintem isteniek, nem tudom, a Malévnál ki foglalkozik ezzel, de szívesen figyelmébe ajánlanék egy tanulmányutat. Bár zárójelben megjegyzem, mehetne az illető a világ bármely pontjára körülnézni, mert a malévos egyenruhánál rondábbat és lehangolóbbat, életemben nem láttam. Maga a ruhában manifesztálódott kommunista rezsim :-)).




Van még az Air Asia nevű fapados légitársaság, ez is jó, ha időben foglalunk, hatalmas kedvezményeket lehet kifogni, de az ő központjuk Kuala Lumpur, így a Bangkokból viszonylag kevés célállomás érhető el. Mindkét esetben bátran foglaljunk a neten, megbízható rendszerük van, nekünk soha semmilyen problémánk nem volt.

Van aztán, aki úgy dönt, hogy akár spórolásból, akár kalandvágyból éjszakai vonat, vagy busz útra vállalkozik. Ezeket a neten nem tudjuk lefoglalni, valamelyik helyi utazás-szervező segíthet (mint írtam tele van velük a KhaoSan road), ezek is megbízhatóak, az árakra azért figyeljünk, ne vágjanak át túlságosan. Félelmetesen kidolgozott profi rendszerük van, induláskor az úticélnak megfelelő színű matricát ragasztanak az utasra és minden átszálláskor nyomon követnek, irányítanak, nem lehet eltévedni :-). Ők foglalkoznak a Bangkok környéki túrák szervezésével is, korlátlan számú variációt kínálnak, ha olyan látnivalókhoz szeretnénk eljutni, mint a Kwai folyó, az úszó piac, vagy esetleg egy tigris farm.

Ezen kívül vannak menetrend-szerinti autók az olyan népszerű célpontokhoz, mint Angkor (Siem Riep), vagy Laosz nagyobb városai, ezek elég baráti áron elérhetők, de azért gondoljuk végig, hogy tíz-egynéhány órát esetleg a platón rázkódva tölteni, az belefér-e még a komfort zónánkba.

Az éjszakai vonatútról írok majd részletesen a szigetekről szóló posztban.



2010. február 12., péntek

Bangkok Vol. 2.

Bangkok vol. 1 - itt


A turisták leggyakoribb célpontja a Khao San Road, minden bizonnyal ez Bangkok legismertebb utcája. Tele van bárokkal, éttermekkel és bazárral, itt ne vegyünk semmit, mert még a legdrágább piacon is a harmadáért kapjuk meg az itt kínált dolgokat. Célszerű viszont itt megszállni, ennél jobb ár-érték arányú hoteleket máshol nem igen találunk. Persze a környező utcákban is rengeteg szállás van (Rambuttri road), nézzünk körül, és válasszuk ki a nekünk legmegfelelőbbet. Sehol nem kell előre foglalni (a legtöbb helyen nem is lehet), mi a leggyakrabban a Rambuttri Village Inn, a D&D Inn és a Khao San Palace nevű helyeken aludtunk.


Mivel ez a környék a hátizsákos turisták gyűjtőhelye, ne számítsunk, csak a minimális szolgáltatásokra. Szerintem itthoni viszonylatban 2*-nak felelnek meg, de mindegyikben van légkondi, tiszta ágynemű, és ázsiai fogalmak szerint normális fürdőszoba (angol wc, meleg víz). Ez a minimális 3 dolog, amit Ázsiában el kell várnunk egy szállástól. Ezeket 3500-5000 Ft/szoba áron kínálják, de ennél olcsóbban kapunk csak hideg vizes, vagy ablak nélküli szobát. Mindkettőt próbáltuk már teltház miatt, a hideg vizes zuhanyt max. egy-két napig ki lehet bírni, de az ablaktalan szoba (neon világítással) nagyon gáz. Persze százával vannak jobb, szebb színvonalasabb szállások, de mi mindig úgy voltunk vele, hogy mivel Bangkokban az ember az egész napot úgyis az utcán tölti, a jó szállodákat a szigetekre tartalékoltuk. Amire nagyon vigyázzunk, hogy mindenképpen valamelyik mellékutcára nézzen a szoba, az éjszakai forgatagtól ugyanis még én is nehezen aludtam, pedig edzett városlakó vagyok.


Thaiföldre kell vízum, és bár adnak a repülőtéren is, érkezéskor, én jobban szeretem mindig itthon elintézni, mert főleg ha hajnalban érkezik a gépünk, nemigen sietnek a kiállításával, engem meg mindig idegesített, hogy a bőröndünk meg már 45 perce kering magában a futószalagon. Ha mégis érkezési vízumot igényel valaki, legyen nála 2 igazolványkép, mert bár ezt is csinálnak ott helyben, de ha még ezzel is az időt húzzuk, a biztonsági szervezet tuti fölrobbantja a magányos bőröndöt :-) - legalábbis ettől a parától én képtelen vagyok szabadulni, akárhányszor földet érünk valahol…


A KhaoSan road-on és környékén rengeteg kis utazási iroda működik, ha a környező országokba, vagy a déli szigetekre utaznánk itt érdemes foglalni jegyeket akár vonatra, buszra, vagy repülőre. Mindent el lehet helyben intézni, mindent meg lehet oldani, és ott helyben sokkal több lehetőség, és variáció merül fel, mintha itthonról próbálnánk szervezkedni.

Amit semmiképpen ne hagyjunk ki, városnézés közben, az a lábmasszázs. Minden sarkon lehet masszíroztatni, és kb. 5-600 forintból kaphatnak fáradt lábaink gyors felfrissülést. Van sok utcára kitelepült masszírozó hely, de szerintem jobb bemenni egy légkondis „üzletbe”, itt még alacsonyabb árakat is ki tudunk alkudni, plusz kérjünk hűvös áztató vizet az elején, mely egyrészt nagyon jól esik, másrészt meg nem a portól fekete koszos lábunkat gyömöszölik. Őket amúgy ez (mármint a kosz) nem zavarja, engem annál inkább, és az utcai helyeken volt, hogy nekiestek úgy, ahogy volt.

Amit legjobban imádok Bangkokban a rengeteg izgi kajaárus és egzotikus étel mellett, azok a piacok. Végtelen árukínálattal, tematikusan, vagy ömlesztve, éjjel nappal és hétvégén várják a turistákat a város különböző pontjain. Először is ott a Patpong negyedben található éjszakai piac, este 8-kor nyit, és hajnali kettőig zavartalanul vásárolhatunk. Mármint zavartalanul akkor, ha nem zavarnak minket a night klubjaikat, táncos lányokat és különböző show-kat reklámozó ajtónállók. Itt keményen lehet alkudni mindenből, mert abszolút hülyének nézik a fehérembert, minimum a tízszeresét kérik, szemrebbenés nélkül, aztán meg kacagnak a hülyeségünkön. Többször láttam, mikor az amerikaiak szó nélkül kifizetik a kért árat, utána az árus nevetve lobogtatja a pénzt a szomszédjának. Szóval ez az a piac, ahol szemrebbenés nélkül a tizedéről kezdjük a beszélgetést. Jó dolgok vannak egyébként, én imádom a pehelykönnyű kézzel készített selyemsálakat, meg a nagyon klassz hamis napszemüvegeket, de legyünk észnél az alkudozásnál.


Ott van aztán a Chatuchak Weekend Market, a nevéből adódóan csak szombat-vasárnap tart nyitva, ez a legnagyobb és legváltozatosabb piac egész Bangkokban. Itt téma szerint vannak elkülönítve az áruk, az egészet bejárni egy egész napba telik. De erre nincs egyébként szükség, mert díszmadarat vagy élő kiskutyát biztos nem akarunk venni a nyaralás alatt. Van külön gyümölcsös, gyöngyös, fafaragásos, szőnyeges, antik bútoros, kajás, edényes, ruhás, cipős, órás, virágos rész, hogy csak a hirtelen eszembe jutókat említsem, és térkép, hogy mit merre lehet megtalálni. Itt nem lehet olyan mértékben alkudni, mint az előzőn, mert nem a turisták hülyítésére hozták létre az egészet, és eleve sokkal ésszerűbb árakról indulunk. Itt rengeteg mindent vehetünk, akár magunknak, akár ajándékba, érdemes úgy időzíteni a bangkoki tartózkodásunkat, hogy legalább egy hétvégi nap beleessen.

Van aztán a Pratunam Market, Bangkok legnagyobb ruhapiaca. Elég sok vacak és gagyi van, de itt pl. találhatunk egész jó minőségű hamis farmert fillérekért, ha érdekel minket ilyesmi.

Negyedszer ott van a kínai negyedben található piac, amiről már írtam az előző bangkoki posztban.

Van még továbbá rengeteg pláza (nézzünk szét a Siam Square környékén, Siam Center, Digital Plaza, stb.) ahol szintén van helye az alkudozásnak, és nem árt, ha tudjuk, hogy minél felsőbb emeletre tévedünk annál alacsonyabbak az árak. Itt fotós cuccok, és különböző elektronikai cikkek is jó áron kifoghatók, de minden esetben legyünk tisztában a választott termék reális (itthoni) árával, és ebből kiindulva kezdjünk alkudni.

Két úticél között a legkényelmesebben taxival közlekedhetünk, de ez hajlamos elakadni az állandó és hatalmas dugók egyikében, főleg délutánonként. Egyébként olcsó (ragaszkodjunk az óra bekapcsolásához), mindegyik légkondis, és a vezetők többsége is elboldogul 2-3 szó angollal. Van még a Skytrain nevű magasvasút gyors és tiszta, de ez természetesen kötött pályán mozog, úgyhogy ha nem esik közel a megálló a célunkhoz, megint csak marad a taxi. Illetve a hajó, amit szintén nagyon aljánlok.


A tuk-tuk egy romantikus hülyeség, szinte mindig drágább, mintha taxival mennénk és gyakran ugyanúgy elakad a dugóban, de itt közvetlenül az arcunkba kapjuk az előttünk araszoló busz kipufogó füstjét. Nem beszélve arról, hogy a sofőrök sportot űznek abból, hogy nyaktörő kanyarokkal, és forgalommal szembeszáguldással a frászt hozzák a bent ülőkre. A látványosságok környéke mindig tele van tuk-tuk-os hiénákkal, sétáljunk pár száz métert és próbáljunk semleges helyen leinteni egyet, ha mégis ki akarjuk próbálni. Ne dőljünk be annak, hogy 10 B-ért bárhova elvisz, ha közben hajlandó vagy megnézni a sógora szabóságát/ékszerboltját/akármijét. A sofőrök ezért benzinutalványt kapnak, és az első adandó alkalommal ott fogják hagyni a balek utast a „sógor” boltjában, aki aztán azt se tudja hol van, és kereshet egy másik taxit magának. Nem mintha ez ijesztő lenne, csak felesleges bosszúság.



Apropó szabóság. Sokan varratnak kint öltönyt, ruhát maguknak, a turistás helyek tele vannak indiai üzletekkel, akik a világ legjobb szabóinak mondják magukat. Csak a privát véleményem, hogy szerintem nem éri meg, a minőséggel nekem minidig voltak gondjaim (már amikor láttam ez elkészült darabokat), aztán utána meg már csak meddő vitára van lehetőség. De persze ízlések, lehet, hogy valakinek meg bejön.


Mivel a talán a fentiekből is lejön, hogy Bangkokban alaposan be lehet vásárolni mindenféle izgi cuccot, érdemes az itt-tartózkodást az egész utazás végére hagyni, elsősorban azért, hogy a sok pakkot ne kelljen végigvonszolni a további megállókon, de azért is, mert nem árt, ha előtte valahol máshol edződünk hozzá a sajátos szmog-szag-forróság-tömeg-pára kombinációhoz.


És végül a legeslegeslegfinomabb dolog, amit Thaiföldön ehetünk: a green curry. Ez egy leves állagú főétel kókusztejjel, ami minden helyen mindig van az étlapon, és ami számomra a hamisítatlan, igazi thai íz. Kérhetjük tenger gyümölcsével (ez a legfinomabb), csirkével, vagy sima zöldséggel, rizzsel vagy rizs nélkül. Általában nagyon csípős, de ezt kompenzálhatjuk egy jéghideg sörrel például.

Mikor Bangkok esti forgatagában egy utcai étteremben üldögélve, leteszik elénk a hatalmas tányér forró, édeskésen-csípősen gőzölgő világoszöld levest és a jégbehűtött sört, na ez egyike azoknak a pillanatoknak, amikor az ember úgy gondolhatja, hogy alapvetően meg lehet elégedve az életével...



2010. február 9., kedd

Bangkok Vol. 1

Kínai és egyéb útleírásaim kapcsán sok ímélt kaptam olyan olvasók kérdéseivel, akik maguk is éppen utazásukat szervezik, illetve sokan biztattak folytatásra, és biztosítottak róla, hogy mennyire szívesen olvassák ezeket. Most, hogy a babavárás közben sajnos képtelen vagyok elég időt a konyhában tölteni ahhoz, hogy új meg új érdekes receptek szülessenek (sajnos nálam a szagérzékenység nem múlt el az első három hónap után :-)) azt gondoltam, megosztom azokat az utazási élményemet is, persze szigorúan gasztro-fókusszal, melyek az eddigi olvasottsági adatok alapján másokat is érdekelhetnek.

Legyen az első a sorban Bangkok, mely évekig vezette nálam a kedvenc városok listáját.


Egyszerű ár-érzékenység miatt mi legtöbbször az ukrán légitársaság járatával utazunk, ez kb. 3 óra kijevi várakozást jelent egy baromi zsúfolt, dohányzó reptéren, viszont a fedélzeten az amúgy mindig rosszkedvű utaskísérők vizespohárnyi vodkákat kínálnak a relaxálást megkönnyítendő, már amennyiben erre valaki igényt tart (sokan). Egyetlen egyszer próbáltunk Malév chartert, senkinek nem ajánlom, 737-esekkel repülnek (ez a 170 cm-nél magasabb emberek számára szerintem elviselhetetlen 10 órán keresztül, ráadásul van közbeiktatott tankolás, amivel könnyen feltornázható a 9-10 órás menetidő 13-ra). Ennek következtében könnyen olyan idegállapotban érkezhetünk meg, mely nem kedvez a városról alkotott első benyomásoknak.

Pedig kevés jobb dolog van, mint először kilépni a párás 30 fokba, egy pillanatig felidézve, hogy Ferihegyen a felszálláskor -5 fok volt, és még Kijevben is hosszasan kellett jégteleníteni a szárnyakat. Gondoljunk még gyorsan itthon maradt szeretteinkre, akik éppen nekigyürkőznek a hólapátolásnak, mozgassuk meg lábujjainkat a flip-flop papucsban, és intsünk le egy taxit.

A belváros kb. 30-40 perc taxival (lehet menni busszal is, de soha nem volt a többórás út után ehhez idegrendszerem), minden esetben ragaszkodjunk a bekapcsolt taxiórához, ne menjünk bele alkudozásba, mert különben első utunk lévén, tökbiztos, hogy rosszul járunk. A taxiórán jelzett összegen felül, ki kell fizetnünk még az autópálya díjat is (kb. 60B).

Leggyakoribb tévhitek a turisták körében Bangkok-kal kapcsolatban:

1. Megérkezve azonnal batikolt szárit, sarut, bőr karkötőket és rongyból készült táskákat kell hordani

2. Aki eljut ide, az a világ királya és ezt a viselkedésével a külvilág tudtára is kell adni

3. Hangosan kell kritizálni a helyieket és számunkra esetleg fura szokásaikat, csak azért mert nem értik, mit mondasz

4. Menő dolog beb@szva randalírozni az utcán a leghülyébb feliratú pólókban és sapkákban

5. 5 baht-on (átszámítva 30 ft) is vérre menő alkudozást kell folytatni a piacon, mert az útikönyvben azt olvastuk, hogy itt ez a szokás

6. Az olcsó szállások mindig koszosak

7. Nem tanácsos az utcán enni

Na, a 7-es pont a legdurvább tévhit (bár az elsőben is nagyon sokan élnek), ugyanis Bangkokban tulajdonképpen csak az utcán érdemes enni (na jó, kis túlzással). A város utcái ugyanis sötétedés után éttermekké változnak, a járdákra, és a külső sávokra az úttesten kis székek és összecsukható asztalok kerülnek, hordozható grilleken, lavórokban izzó parázson, háromkerekű kis kocsikból kialakított mobil konyhákon, ideiglenesen felállított pultokon süti főzi ki-ki a maga specialitását. A kedvenc utcai éttermünk a kínai negyedben található. A legkönnyebben úgy jutunk oda, hogy belőjük célnak a White Orchid nevű eléggé ismert hotelt (Yaowaraj Road), és ha szemben állunk vele jobbra az első sarkon van az étterem, kb. 40 asztallal, hihetetlen zsúfoltsággal, rengeteg helyivel és turistával vegyesen, és isteni friss tengeri kajával. Hatalmas grillezett fokhagymás rákok különböző szószokkal, ezerféleképpen elkészített fehér húsú sülthalak, csigák, tintahal, kagyló, szóval a tenger minden gyümölcse bőséggel. Ha valakinek van kedve rámutatással is választhat a szimpatikus tarisznyarákok, snapperek, homárok közül. (Persze ez a kínálat nem egyedi, majdnem minden étteremben ilyesmiket ehetünk, de ez valahogy mindig isteni volt, tuti tipp).


A kínai negyed nappal is az egyik legérdekesebb hely. Menjünk hajóval (nagyon ajánlom a hajós közlekedést, fillérekért - egy út 15B - és viszonylag gyorsan el lehet jutni majdnem minden fontos nevezetességhez, és a folyón mindig fúj a friss szél) a Khao San road-ról a Ratchawong megállóig, és a kikötőből gyalog induljunk el a széles utcán (Ratchawong) felfelé, és kóstoljuk végig a kínálatot. Mini fánktól a sült banánig, húsos batyutól a méregerős polip-nyársig, palacsinta, csípős leves, gyümölcsös jégkása, puffasztott tintahal, rákchips, minden van itt, minden friss, és guszta(?). Persze ha ennyire összevissza eszünk, akkor tuti el fogjuk rontani a gyomrunkat, és ez nem azért lesz, mert nem voltak frissek a kaják.

Ha jobbra letérünk a kis utcákba, tematikus piacokra jutunk, gyümölcs, ruha, cipő, tésztaszűrő, lábas, nejlonszatyor, mérleg, a kedvencem a hajcsat, hajgumi és hajpánt utca :-)

Ez egy min. félnapos program, de százszor jobban átélhetjük az igazi Bangkokot, mint 6 múzeum és királyi palota bejárásával.

(Imádom azokat az embereket, akik egy ilyen út előtt azt kérdezik egymástól: „ …szerinted Bangkokban elég lesz egy nap a kötelező látnivalókra? Csak mert utána akkor rögtön húzhatnánk le Pattayára …”)

Persze vannak nevezetességek, melyeket az útikönyvek fő helyen tárgyalnak (és nézzük is meg őket feltétlenül) mint a királyi palota, és tényleg érdekesek is, mint a Fekvő (álló, ülő, stb) Buddha. De szerintem mindennél érdekesebb a város hangulata, éttermek, emberek, piacok, hajózás a folyón, stb.



Lehet bérelni kis motoros csónakokat (például a KhaoSan roadhoz legközelebbi kikötőben), és menni egy kört a csatornákra épült házak között. Szerintem ez is érdekes, ebben a kerületben teljesen más arcát mutatja Bangkok. Ruhák száradnak gőzölögve a cölöpökre épült házak között, gyerekek pancsolnak lavórokban és integetnek az elhaladó hajóknak, a vízen úszó hatalmas lapulevelek alatt hatalmas halak cuppognak, és mindent átjár a poshadt csarorna szag.

Amit mindenképpen együnk Bangkok utcáin, az a banános palacsinta és a tavaszi tekercs, és keressünk egy piros kaliforniai paprikához hasonlító, isteni lédús édeskés-fanyar (számomra) ismeretlen nevű gyümölcsöt.


Amit messziről kerüljünk el az a szárított, és puffasztott hal, és tintahal (erre egyébként mindenki magától rájön majd, ahogy megérzi a szagukat).


Amit érdekességből kóstoljunk meg az a sült szöcske, 10 B-ért kapunk kb. 10 dekát (persze egy darab is untig elég), és választhatunk hozzá csilis vagy csak sima szezámos öntetet. Mivel forró bő olajban sütik, a lágy részei eltűnnek, és egy chips-szerű ropogós valamit kapunk, egyáltalán nem kellemetlen ízzel.


Amit a leghamarabb meg fogunk unni, az a pad thai, nem mintha ne lenne finom, de annyi minden izgalmasabb dolog van, amit kóstolgathatunk.

Amit 60 ft-ból ihatunk, az a kókuszlé, a nagy, zöld dióban lévő nem túl finom, a kisebb barna héjút keressük, ez édesebb, és kókuszabb.

Ami elengedhetetlen tartozéka a bangkoki estének az a „vödör”- műanyag homokozóvödör-szerűben kevert koktél általában (Mekong)whiskey-kóla-red bull kombináció, annyi szívószállal, ahány fogyasztó van.

És ahol a legfinomabb nem thai kaját ehetjük: a Khao San Roaddal párhuzamos (Rambuttri road) elején található apró indiai étterem. (ne kövessük el azt a hibát, hogy belül ülünk le, mert a kaják baromi csipősek, a hely nagyon kicsi és nagyon meleg, és egy perc alatt megfulladunk:-)). Folyt.köv.