2010. február 12., péntek

Bangkok Vol. 2.

Bangkok vol. 1 - itt


A turisták leggyakoribb célpontja a Khao San Road, minden bizonnyal ez Bangkok legismertebb utcája. Tele van bárokkal, éttermekkel és bazárral, itt ne vegyünk semmit, mert még a legdrágább piacon is a harmadáért kapjuk meg az itt kínált dolgokat. Célszerű viszont itt megszállni, ennél jobb ár-érték arányú hoteleket máshol nem igen találunk. Persze a környező utcákban is rengeteg szállás van (Rambuttri road), nézzünk körül, és válasszuk ki a nekünk legmegfelelőbbet. Sehol nem kell előre foglalni (a legtöbb helyen nem is lehet), mi a leggyakrabban a Rambuttri Village Inn, a D&D Inn és a Khao San Palace nevű helyeken aludtunk.


Mivel ez a környék a hátizsákos turisták gyűjtőhelye, ne számítsunk, csak a minimális szolgáltatásokra. Szerintem itthoni viszonylatban 2*-nak felelnek meg, de mindegyikben van légkondi, tiszta ágynemű, és ázsiai fogalmak szerint normális fürdőszoba (angol wc, meleg víz). Ez a minimális 3 dolog, amit Ázsiában el kell várnunk egy szállástól. Ezeket 3500-5000 Ft/szoba áron kínálják, de ennél olcsóbban kapunk csak hideg vizes, vagy ablak nélküli szobát. Mindkettőt próbáltuk már teltház miatt, a hideg vizes zuhanyt max. egy-két napig ki lehet bírni, de az ablaktalan szoba (neon világítással) nagyon gáz. Persze százával vannak jobb, szebb színvonalasabb szállások, de mi mindig úgy voltunk vele, hogy mivel Bangkokban az ember az egész napot úgyis az utcán tölti, a jó szállodákat a szigetekre tartalékoltuk. Amire nagyon vigyázzunk, hogy mindenképpen valamelyik mellékutcára nézzen a szoba, az éjszakai forgatagtól ugyanis még én is nehezen aludtam, pedig edzett városlakó vagyok.


Thaiföldre kell vízum, és bár adnak a repülőtéren is, érkezéskor, én jobban szeretem mindig itthon elintézni, mert főleg ha hajnalban érkezik a gépünk, nemigen sietnek a kiállításával, engem meg mindig idegesített, hogy a bőröndünk meg már 45 perce kering magában a futószalagon. Ha mégis érkezési vízumot igényel valaki, legyen nála 2 igazolványkép, mert bár ezt is csinálnak ott helyben, de ha még ezzel is az időt húzzuk, a biztonsági szervezet tuti fölrobbantja a magányos bőröndöt :-) - legalábbis ettől a parától én képtelen vagyok szabadulni, akárhányszor földet érünk valahol…


A KhaoSan road-on és környékén rengeteg kis utazási iroda működik, ha a környező országokba, vagy a déli szigetekre utaznánk itt érdemes foglalni jegyeket akár vonatra, buszra, vagy repülőre. Mindent el lehet helyben intézni, mindent meg lehet oldani, és ott helyben sokkal több lehetőség, és variáció merül fel, mintha itthonról próbálnánk szervezkedni.

Amit semmiképpen ne hagyjunk ki, városnézés közben, az a lábmasszázs. Minden sarkon lehet masszíroztatni, és kb. 5-600 forintból kaphatnak fáradt lábaink gyors felfrissülést. Van sok utcára kitelepült masszírozó hely, de szerintem jobb bemenni egy légkondis „üzletbe”, itt még alacsonyabb árakat is ki tudunk alkudni, plusz kérjünk hűvös áztató vizet az elején, mely egyrészt nagyon jól esik, másrészt meg nem a portól fekete koszos lábunkat gyömöszölik. Őket amúgy ez (mármint a kosz) nem zavarja, engem annál inkább, és az utcai helyeken volt, hogy nekiestek úgy, ahogy volt.

Amit legjobban imádok Bangkokban a rengeteg izgi kajaárus és egzotikus étel mellett, azok a piacok. Végtelen árukínálattal, tematikusan, vagy ömlesztve, éjjel nappal és hétvégén várják a turistákat a város különböző pontjain. Először is ott a Patpong negyedben található éjszakai piac, este 8-kor nyit, és hajnali kettőig zavartalanul vásárolhatunk. Mármint zavartalanul akkor, ha nem zavarnak minket a night klubjaikat, táncos lányokat és különböző show-kat reklámozó ajtónállók. Itt keményen lehet alkudni mindenből, mert abszolút hülyének nézik a fehérembert, minimum a tízszeresét kérik, szemrebbenés nélkül, aztán meg kacagnak a hülyeségünkön. Többször láttam, mikor az amerikaiak szó nélkül kifizetik a kért árat, utána az árus nevetve lobogtatja a pénzt a szomszédjának. Szóval ez az a piac, ahol szemrebbenés nélkül a tizedéről kezdjük a beszélgetést. Jó dolgok vannak egyébként, én imádom a pehelykönnyű kézzel készített selyemsálakat, meg a nagyon klassz hamis napszemüvegeket, de legyünk észnél az alkudozásnál.


Ott van aztán a Chatuchak Weekend Market, a nevéből adódóan csak szombat-vasárnap tart nyitva, ez a legnagyobb és legváltozatosabb piac egész Bangkokban. Itt téma szerint vannak elkülönítve az áruk, az egészet bejárni egy egész napba telik. De erre nincs egyébként szükség, mert díszmadarat vagy élő kiskutyát biztos nem akarunk venni a nyaralás alatt. Van külön gyümölcsös, gyöngyös, fafaragásos, szőnyeges, antik bútoros, kajás, edényes, ruhás, cipős, órás, virágos rész, hogy csak a hirtelen eszembe jutókat említsem, és térkép, hogy mit merre lehet megtalálni. Itt nem lehet olyan mértékben alkudni, mint az előzőn, mert nem a turisták hülyítésére hozták létre az egészet, és eleve sokkal ésszerűbb árakról indulunk. Itt rengeteg mindent vehetünk, akár magunknak, akár ajándékba, érdemes úgy időzíteni a bangkoki tartózkodásunkat, hogy legalább egy hétvégi nap beleessen.

Van aztán a Pratunam Market, Bangkok legnagyobb ruhapiaca. Elég sok vacak és gagyi van, de itt pl. találhatunk egész jó minőségű hamis farmert fillérekért, ha érdekel minket ilyesmi.

Negyedszer ott van a kínai negyedben található piac, amiről már írtam az előző bangkoki posztban.

Van még továbbá rengeteg pláza (nézzünk szét a Siam Square környékén, Siam Center, Digital Plaza, stb.) ahol szintén van helye az alkudozásnak, és nem árt, ha tudjuk, hogy minél felsőbb emeletre tévedünk annál alacsonyabbak az árak. Itt fotós cuccok, és különböző elektronikai cikkek is jó áron kifoghatók, de minden esetben legyünk tisztában a választott termék reális (itthoni) árával, és ebből kiindulva kezdjünk alkudni.

Két úticél között a legkényelmesebben taxival közlekedhetünk, de ez hajlamos elakadni az állandó és hatalmas dugók egyikében, főleg délutánonként. Egyébként olcsó (ragaszkodjunk az óra bekapcsolásához), mindegyik légkondis, és a vezetők többsége is elboldogul 2-3 szó angollal. Van még a Skytrain nevű magasvasút gyors és tiszta, de ez természetesen kötött pályán mozog, úgyhogy ha nem esik közel a megálló a célunkhoz, megint csak marad a taxi. Illetve a hajó, amit szintén nagyon aljánlok.


A tuk-tuk egy romantikus hülyeség, szinte mindig drágább, mintha taxival mennénk és gyakran ugyanúgy elakad a dugóban, de itt közvetlenül az arcunkba kapjuk az előttünk araszoló busz kipufogó füstjét. Nem beszélve arról, hogy a sofőrök sportot űznek abból, hogy nyaktörő kanyarokkal, és forgalommal szembeszáguldással a frászt hozzák a bent ülőkre. A látványosságok környéke mindig tele van tuk-tuk-os hiénákkal, sétáljunk pár száz métert és próbáljunk semleges helyen leinteni egyet, ha mégis ki akarjuk próbálni. Ne dőljünk be annak, hogy 10 B-ért bárhova elvisz, ha közben hajlandó vagy megnézni a sógora szabóságát/ékszerboltját/akármijét. A sofőrök ezért benzinutalványt kapnak, és az első adandó alkalommal ott fogják hagyni a balek utast a „sógor” boltjában, aki aztán azt se tudja hol van, és kereshet egy másik taxit magának. Nem mintha ez ijesztő lenne, csak felesleges bosszúság.



Apropó szabóság. Sokan varratnak kint öltönyt, ruhát maguknak, a turistás helyek tele vannak indiai üzletekkel, akik a világ legjobb szabóinak mondják magukat. Csak a privát véleményem, hogy szerintem nem éri meg, a minőséggel nekem minidig voltak gondjaim (már amikor láttam ez elkészült darabokat), aztán utána meg már csak meddő vitára van lehetőség. De persze ízlések, lehet, hogy valakinek meg bejön.


Mivel a talán a fentiekből is lejön, hogy Bangkokban alaposan be lehet vásárolni mindenféle izgi cuccot, érdemes az itt-tartózkodást az egész utazás végére hagyni, elsősorban azért, hogy a sok pakkot ne kelljen végigvonszolni a további megállókon, de azért is, mert nem árt, ha előtte valahol máshol edződünk hozzá a sajátos szmog-szag-forróság-tömeg-pára kombinációhoz.


És végül a legeslegeslegfinomabb dolog, amit Thaiföldön ehetünk: a green curry. Ez egy leves állagú főétel kókusztejjel, ami minden helyen mindig van az étlapon, és ami számomra a hamisítatlan, igazi thai íz. Kérhetjük tenger gyümölcsével (ez a legfinomabb), csirkével, vagy sima zöldséggel, rizzsel vagy rizs nélkül. Általában nagyon csípős, de ezt kompenzálhatjuk egy jéghideg sörrel például.

Mikor Bangkok esti forgatagában egy utcai étteremben üldögélve, leteszik elénk a hatalmas tányér forró, édeskésen-csípősen gőzölgő világoszöld levest és a jégbehűtött sört, na ez egyike azoknak a pillanatoknak, amikor az ember úgy gondolhatja, hogy alapvetően meg lehet elégedve az életével...



3 megjegyzés:

fakanal írta...

Remek beszámoló, élvezettel olvastam! Írnék mailt, lenne egy-két kérdésem, ha nem bánod. A rózsás képbe beleszerettem:)

Mignonok írta...

helló! Az imélcimem: mennyeimignon@gmail.com

Zizi írta...

Szuper, hogy újra elővetted az utazást!!! Nagyon jó olvasni, amiket írsz! :)

Üdv,

Zizi