2009. március 31., kedd

Lazackrém


Egyetem alatt sokat hosstesskedtem, leginkább konferenciákon. Halál unalmas volt, mert reggel mindenkinek ki kellett osztanunk a névre szóló kitűzőt, kipipálni a nevét a listán, aztán egész nap úgy lézengeni mosolyogva, mintha folyamatosan dolgunk lenne. Egy ilyen alkalommal a Zsófi nevű csoporttársammal együtt mentünk, zajlott a szokásos menetrend: kitűzők kiosztása, mappák kiosztása, emberek a terembe be, mi pedig az előtérben lézengve vártuk az ebédszünetet. Őrült éhesek voltunk már, de meg kellett várni, hogy a résztvevők visszamenjenek a délutáni szekcióra. Szóval ott unatkoztunk, ácsorogtunk, és néztük, ahogy a pincérek hordják ki a svédasztalra millió kaját. Mindenféle finomság mellett végül egy óriási üvegtálban jött a friss körözött, mellé pakolva paradicsom, paprika, retek, húszféle péksütemény, borzasztó gusztusosan nézett ki. Zsófival kábé tizenkétszer átbeszéltük, ki hogyan készíti, ki juhtúróval, ki vajjal, esetleg mustárral, csilivel, vagy sörrel. Kiderült, hogy mindkettőnknek ez a kedvenc kajája. Neki rozskenyérrel és paradicsommal, nekem friss kiflivel, és zöldpaprikával. Szóval kb. másfél órája már csak a körözöttről beszélgettünk, mire végre vége lett az ebédnek. Alig vártuk, hogy a tál közelébe férkőzzünk, mindketten megpakoltuk a tányérunkat, leültünk, és egyszerre beleharaptunk, Zsófi a rozskenyérbe, én a kiflimbe. A mosoly egyszerre hervadt le mindkettőnk arcáról, de az azóta is emlegetett mondatot ő mondta ki: Ez lazac, b@szki. Ezután már csak nevetni tudtunk a helyzet abszurditásán: két egyetemista hosstess káromkodva fordul el a lavór nagyságú tálban rendelkezésre álló füstölt lazac krémtől.

Az eset után annyira megharagudtam a lazacra, hogy azóta sem gyakran készítek, de talán itt az idő megbocsátani.

Hozzávalók: 15 dkg füstölt lazac, 1 doboz Philadelphia sajtkrém, 2 teáskanál reszelt torma, 3 ek joghurt, 1 csokor snidling, 1 fej retek, fél citrom leve

A halat nagyon vékony csíkokra vágom, meglocsolom a citromlével, és egy kicsit állni hagyom. A krémsajtot, a tormát, a lereszelt retket, snidlinget és a joghurtot összekeverem, majd beleforgatom a halat is. Sózni nem kell, vagy csak óvatosan, viszont jó adag őrölt bors mehet bele. Vékony rozskenyérrel kellene enni, és hihetetlenül jól esik mellé egy hideg sör.

2009. március 26., csütörtök

Sárgarépapüré leves


Ha valaki a munkából hazafele felhívna és megkérdezné, hogy mit ennék - mint ahogy a Másik Mignon hívja hőn szeretet férjét - 3 napig tudnám sorolni az ételeket. Sajnálatos módon nem nagyon hívnak ilyen jellegű kérdésekkel, de ha mégis felhívnának sem tudnék nagyon mást mondani, mint valami pürét, levest, shaket, joghurtot, amiket abszolút soha többé nem kívánok a számba venni. Ennek oka, hogy egyáltalán nem tudok harapni, rágni és kábé semmilyen megszokott mozgást csinálni a szájszekrezetemmel. Ugyanis múlt héten felrakták a fogszabályzómat. Egyelőre még csak a felső fogívre, de ez is épp elég. Ezen a héten pedig, hogy mindig történjen valami izgi, kihúzták az egyik bölcsességfogamat. Nem kell, hogy mondjam, hogy itt nem áll meg a kalandok sora. Minden hétre van valami meglepetés. Jövő héten jön az alsó ív, majd a másik bölcsességfog. Még szerencse, hogy nem cápaszerkezetű a fogunk, mert akkor jól elszórakoznék így egész évben...

Azon kívül, hogy a szám olyan lett mint egy vizilóé, vagy mint aki feltöltette, fáj az egész állkapcsom. Ugly Bettyként fogom tengetni az elkövetkező laza másfél-két évet. Mákostészta és főtt kukorica kizárva. Mondom ezt tinitapasztalataimból, ugyanis akkor már egyszer néhány évet volt szerencsém együttélni egy most már idejemúltnak tekinthető atomerőművel a számban. Persze akkor azt hittem, hogy ennél rosszabbkor nem is jöhetett volna. "Hogy lesz nekem így valaha is pasim..." Aztán elteltek a fogszabályzós évek, pasi is akadt. És most megint itt vagyok: Fogszabályzóval, kb 15 évvel öregebben. A kérdést már fel sem merem tenni.... ;o)
Abban az egyben bízhatok csak, hogy ha a tisztítókúra után tényleg így fogok kinézni, akkor foxi ide vagy oda, sikert aratok...


Úgyhogy most következzen egy azon kaják közül, amiket mostanában fogyasztok a joghurton, tejeskávén és egyéb pépes szörnyűségeken kívül. Nem is gondolnátok mennyire hiányzik az embernek a rágás. Szégyen vagy nem, de annnnyira beleharapnék egy nagy BigMacbe....

Hozzávalók: 1 kiló sárgarépa, 1,5 liter zöldségalaplé, 5 deka vaj, 10 deka kókusztejpor, 1 kk őrölt koriander, 1 kk currypor, só, bors

A sárgarépát meghámozzuk, karikára vágjuk és a vajon megpároljuk. Felöntjük a zöldségalaplével. Addig főzzük, míg a répa meg nem puhul. Fűszerezzük, majd összeturmixoljuk. A végén megszórjuk friss korianderrel. Finom, laktató és szép. Mi kell még? Egy kis pirított bacon a tetejére? Na de azt meg is kellene valakinek rágni....

2009. március 25., szerda

Gasztroajándékok


Egy kis dicsekvés, hogy mennyi mindent kaptam az elmúlt hónapokban. Na jó, nem fogom most közzétenni az összes ajándékot, mert csomót már pl megettem, meg csomónak egy külön posztot szánok, de azért íme néhány a gasztroszerzeményekről...
Kis fém karika. Aminek nem tudom mi a hivatalos neve, de pogácsa szaggató is lehetne. Hogy mire való? Hogy pl a krumplipürét, rizst, bármilyen más köretet, vagy salátát szépen tálaljunk benne. Belekanalazzuk, kicsit várunk hogy összeálljon a formában a belepakolt finomság, esetleg lehűtjük, majd lehúzzuk a formát, és máris a párizsi éttermeket is megszégyenítő tálalást produkáltunk....


Aztán itt van ez az annyira nem szép, de annál hasznosabb kis tubus. Kb 2 deci folyadék fér bele. Párizsban ilyen tartályokban keverték össze a különböző saláta vinegretteket, a desszertek szószait, az ízesített olajokat is. Nagyon praktikus, pl. majonéz készítéshez, ahol az olaj egyenletesen finom adagolásán múlik minden!


Olajspriccelő, az álmom. Salátákhoz, grill húsokhoz. Nagyon jóóóó. Mást is lehet bele tölteni, de én egyelőre olajjal próbálkozom...


Nyomókészlet. Hab vagy bármilyen töltelék, ganache betöltéséhez. Különböző fejekkel. Még nem próbáltam ki, szerintem a legközelebbi macaron esten fogom felavatni.


Csudálatos kis dobozka, amiben bármit lehet tartani. Sajna az utazás során megsérült, de annyira el tudom képzelni a majdani konyhámat, hogy ilyen dobozok sorakoznak a pulton...


És egy könyv a sok közül. Macaron készítéshez. Franciául. Ha összeszedem magam, írok egy posztott a macaronsütési kudarcaimról. De! Szeretném felhívni a figyelmet, hogy akkor még nem volt meg a könyvem. Persze kétlem, hogy azon múlna. Ha Chili és Vanilia a Kreatív legújabb számában azt nyilatkozza, hogy az az álma, hogy egy tökéletes macaront süssön....


És végül, de nem utolsó sorban IGAZI créme brulée tálkák. Mert én eddig mindig kis szuflés tálkákban csináltam a bruléet. Ezentúl már úgy fogom tálalni, ahogy a franciák! Egy baja van csak, hogy mivel nagy az alapterülete, kevés fér el belőle egy tepsiben.


A legtöbb cucc Alice Delice-ből van. Nagyon kéne egy ilyet nyitni itthon is. Egyébként nyílt is valami, a Moszkva téri metro megállóban láttam: Desszertmester.

Sajt chips


A hűtőnk hétvégére elérte a menedzselhetetlen szintet. Nem tudom, hogy jutottunk ide.

Mikor kinyitjuk félhomály fogad, mert a világítást eltakarják a különböző mustáros, savanyúságos, lekváros, olajbogyós, pestós, daráltpaprikás, paradicsomszószos, nutellás, stb. üvegek, melyekben már csak negyedig van tartalom (összeönteni őket nem lehet, mert nincs két egyforma). A polcokon műanyag dobozok sorakoznak az elmúlt esték vacsoráinak maradékaival (a sushikat e szemle alkalmával kidobtam), az alsó ládákat nem lehet kinyitni, mert tele van bezacskózott leves-zöldséggel, fél uborkával, céklával, retekkel, 3 alkoholmentes sörrel (ezek hogy, és mikor kerültek ide). Az egész reménytelen, mert kidobni kaját nem szoktunk (a sushi kivétel), de ez az állapot valahogy túlnőtt rajtam.

Van ott például egy felbontatlan 2 dl-es Theodora Quelle ásványvíz, rózsaszín. 3 hónapja teszem egyik polcról a másikra. Gergő egy buliból hozta magával, mikor úgy érezte, hogy hazafelé a taxiban szüksége lehet rá. Akármennyire is előrelátó volt, mindenre nem gondolhatott, ugyanis a kupakja nem csavaros, hanem sörnyitó kell hozzá. így az üveg víz a hűben kötött ki, azóta kerülgetem. Mi utáljuk. Nem dobom ki, mert miért dobnánk ki egy felbontatlan vizet, arra várok, hátha jön valaki, aki pont megkívánja. Eddig nem jött senki, bár nem kis vendégforgalmat bonyolítunk. (arra persze nincs magyarázat, hogy miért van a hűtőben, talán, hogy bárki bármikor jön, kellemes hűvös Theodorával tudjak szolgálni...)

Aztán tegnapelőtt este, miközben egy fél doboz krémsajtot próbáltam visszailleszteni egy rizottós jénai tál és egy koktélparadicsomos doboz közé, 4-5 db alufóliába csomagolt sajtdarabka esett rám.

Na, ezeket vagy kidobom, vagy lesz valami. Gyorsan visszanéztem, van-e itthon tejföl (hogyne lett volna, egy kibontott, egy lejárt, három pedig tökéletes állapotban, és egy joghurt), aztán pár perc alatt kisütöttem ezeket a sajttallérokat, amiket aztán a tv előtt eszegettünk, mártogatva a bőség zavara ihlette tejfölös mártásba.


Hozzávalók: 5dkg parmezán (nem baj ha kő kemény), 10 dkg trappista, 10 dkg füstölt trappista, 10 dkg cheddar sajt, 1-2 ek olaj, 1 doboz tejföl, 1 doboz joghurt, kömény, frissen őrölt bors, fél citrom leve.


A különböző reszelt sajtokból a kiolajozott teflon serpenyőbe kicsi, lapos kör alakokat formázok. Forró láng fölött megolvasztom, megsütöm, és egy lapos akármivel 2 perc múlva megfordítom. További 1 perc múlva kész vannak a tallérok. A tejfölből, joghurtból, a fűszerekkel gyors mártogatóst képezek (hirtelen ötlettől vezérelve belevágok egy csokor petrezslymet, így legalább megszüntethetem, a hűtő ajtaján helyet foglaló poharat, mely vázaként szolgált eddig a petrezselyemnek, és ahányszor kinyitottam az ajtót, kiloccsant belőle valamennyi víz) . Sör, vagy borkorcsolyának is működik.


Nem csodálkoznék, ha a következő napokban további történeteket olvashatnátok a hűtő furfangos leapasztásáról.


2009. március 23., hétfő

Delhi Darbar indiai étterem


Mindig is imádtam az indiait, imádom, hogy szaftos, fűszeres, csípős (néha éppen ehetetlenül erős, ezt pláne imádom). Eddigi életem legzseniálisabb indiai kajáját Yangoonban ettem. Nagyon sajnálom, hogy akkor még nem volt blogom, mert gasztroszempontból nem örökítettem meg az utazást, így az éttermet sem, de álmomban (nem viccelek) kb. kéthavonta azóta is visszajárok. Úgyhogy felhívom az olvasók figyelmét, hogy senki ne induljon útnak Burmába anélkül, hogy nem jelentkezik nálam az Asoka indiai étterem elérhetőségeiért. Itthon sokáig jártunk a Shalimarba, de néhány éve a kriminális szolgáltatási színvonal miatt új helyek után néztünk.

Egy ilyen új hely a Delhi darbar, a Dohány utcában. Kellemes, végre nem pincehelyiség, hanem klassz nagy ablakokkal rendelkezik az utca irányába. Indiai témájú képek, arany falfestés, műtulipán vázában, minden rendben van tehát. Kedves régi ismerős a főúr is, ő is a Shalimárban kezdett, mint mi annak idején, de több indiai étteremben találkoztunk már, míg végül mindannyian itt kötöttünk ki.

Kezdetnek egy vegetáriánus darbari tálat rendelünk, hárman egyet. Az ízével nem is lenne semmi baj, egészen kiváló, roppanós pakorák és samosák sorakoznak rajta, és a kétféle chutney is rendben van. Na de a mérete! 1450 Ft-ért egy akkora tálat kapunk, hogy hárman jól is lakunk vele, még bőven a főételek előtt. Egy szusszanásnyi szünetet tartunk: egy pohár jéghideg Nyakas chardonnay. Főételnek egy chiken tikka masalát, egy madrasi csirkét és egy dal tadká-t, azaz fűszeres vörös és sárga lencsét kérünk, köretnek fokhagymás naant és sima rizst. A dal és a madrasi csirke nagyon korrekt, selymes de fűszeres, jól elkészített fogás. A tikka masalát nem tartottuk elég harmónikusnak, ez a vacsora leggyengébb láncszeme. Az adagok kisebbek a megszokottnál, de olcsóbbak is, ez azért jó, mert sokfélét kipróbálhatunk, bátrabban rendelhetünk. Erre a vacsorára, a figyelmes kiszolgálást is beleszámítva hét azaz hét pontot adnék, ha nem jönne a számla. Emiatt azonban nyolcasra javítom az osztályzatot, az ár/érték arány ugyanis fontos szempont, és a vacsora összesen egy üveg borral együtt 10 200 Ft-ba került, amiről azt hiszem, hogy három főre Budapesten nagyon is méltányos ár.

Kipróbálásra mindenkinek ajánlom, egészen biztos mi is tovább próbálgatjuk még.


delhidarbaretterem.hu

1074 Budapest, Dohány u. 54.

Tel: 06-1-787-38-88

2009. március 20., péntek

Lencsepüré leves kacsamáj cappucinóval


Második párizsi látogatásom során kóstoltam meg ezt a levest. Azonnal a rabjává váltam. Számomra addig ismeretlen ízvilágba vezetett be. A lencse és a kacsamáj annyira jól kiegészíti egymást, és olyan különleges élményt ad, hogy vitathatatlanul ez a legeslegfinomabb leves, amit valaha kóstoltam.
A leveshez a Másik Mignon lencseleves receptjét használtam, azzal a változtatással, hogy csak közönséges lencsét használtam.
A képen látható a párizsi és a magyar változat közti eltérés. Szerencsére a külcsín nem volt semmilyen káros hatással a belbecsre...

Hozzávalók a lencseleveshez: 30 dkg közönséges lencse, 1 fej hagyma, 6 gerezd fokhagyma, 1 fehérrépa, 1 liter zöldségleves, 2 dl tejszín

Hozzávalók a kacsamáj cappucinohoz: 20 deka kacsamáj pástétom, 2 deci tejszín
Olajon megpároljuk az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Rádobjuk a felaprított fehérrépát, és alaposan összepirítjuk. Rászórjuk a fűszereket, és hagyjuk hogy az aromák kiolvadjanak a forró vajban. Beletesszük a lencsét, és felöntjük a zöldséglevessel. Kb. 30-40 percig főzzük, majd lebotmixerezzük, beleöntjük a tejszínt, összeforraljuk.
A kacsamájat összekeverjük egy kis tejszínnel, hogy folyós legyen, megsózzuk, megborsozzuk. A többi tejszínt felverjük, majd belekeverjük a a májat.
Habgaluskákat szaggatunk a leves tetejére.
Az ízhatás leírhatatlan.

2009. március 18., szerda

Kínai rizstészta batyu




Kevés kínai kaját készítek otthon, pedig borzasztóan szeretem, de idegesítően sok alapanyag kell hozzá, mindenből épp csak egy kicsi, utána meg halomban állnak (és romlanak meg) a különböző hal- és osztriga szószok, paszták, fűszerek. Ezért főleg étteremben eszünk kínait – leginkább Wang valamelyik éttermében (sajnálattal hallom egyébként, hogy a Fő utcait bezárta).

De néha azért csinálok ezt-azt, amihez nem kellenek extra hozzávalók, ilyen ez a tésztabatyu is.


Hozzávalók: ½ kg darálthús, 1 nagy csokor zöldhagyma, 10 dkg üvegtészta, 4 gerezd fokhagyma, 1 dl sötét szójaszósz, 1 csomag kerek rizstészta lap


Minimális olajon megpirítom a fokhagymát, rádobom a darláthúst, megsózom, ráöntöm a szójaszószt, lefedem és kb. fél óráig párolom, majd megpirítom. Mikor kész, beleszórom az apróra vágott zöldhagymát, és még egy kicsit együtt melegítem. Eközben forró vízbe áztatom az üvegtésztát, kb. 15 percre. Mikor megpuhult, leszűröm, és a húshoz keverem.

Egy nagy tálba forró vizet teszek, és a rizstészta lapokat egyesével belemártom, a közepükre egy evőkanál tölteléket teszek, majd feltekerem. Elég ragadós, úgyhogy nem kell félni, hogy a batyu szétesik. Már lehet is enni, de én ezt a képen láthatót még forró olajon átpirítottam, ez el is hagyható. Sima rizs illik mellé és egy kis szezámolajjal elkevert szójaszószba lehet mártogatni.


Rusztikus téli leves


Ez egy megint csak egy átlagos hétköznap.


Én: Szia Drágám, én elindultam (igen, egy újabb telefonbeszélgetés)

Ő:… én még nem vagyok kész….

Én: Ezt valahogy gondoltam…, milyen volt a napod?

Ő: Borzalmas.

Én: Megyek vásárolni, van valami kívánságod? Mi legyen a vacsi?

Ő: Hát, őőőőő, rád bízom, most nincs semmi ötletem (soha, soha de soha nincs ötlete)

Én: mégis, nincs valami, amit ennél? 365 napból legalább egyszer mondhatnál valamit, bármit, néha egészen nagy segítség lenne…

Ő: nekem mindegy… igazából nem tudom, most mennem kell…

…Én meg ott maradok megint ötlet nélkül, mert persze én is egész nap dolgozom, és bárcsak tőlem kérdezné meg valaki, hogy mi legyen a főzés aznap este…

Aztán tíz perc múlva, mikor már a Spárban kapom a hisztériás rohamot (amit vennék az nincs, ami van, ahhoz nincs kedvem) akkor jön egy sms: SPENÓT?

Hm. nem is hülység.Hideg is van, a szél is fúj. Legyen akkor leves.


Hozzávalók: 30 dkg kelkáposzta, 4 marék friss spenót, 20 dkg nagy szemű fehér bab, 1 fehérrépa, 5 dkg zeller, 7 cm póréhagyma, 2 dl tejszín, só, fehér bors


Kevés vajon megpároljuk a felkarikázott póréhagymát, pár perc pirítás után rádobjuk a feldarabolt kelkáposztát, és a fehérrépát és zellert. (aki idegrohamot kapna a kelkápsoszta hallatán, annak megnyugtatásul modnom, hogy a leturmixolás után nem azonositható az ize...) 10 percig pirítjuk a zöldségeket együtt, aztán felöntjük vízzel, jól megsózzuk és puhára főzzük őket. Összebotmixerezzük az egészet, ízesítjük, felforraljuk. Beletesszük a nagy szemű fehér babot (előzőleg beáztatva és sós vízben kb. 30 percig főzve, vagy vegyünk olyat ami sós vízben van eltéve – én ezt javaslom) és a tejszínt, egyszer összeforraljuk, lezárjuk. A spenótot csak ezután tesszük bele, így megőrzi a színét, meg a vitaminokat is.

2009. március 16., hétfő

Sült csülök párolt savanyúkáposztával és rozmaringos krumplival


Hétvégén összegyűltünk páran egy régóta tervezett sütögetésre. Tervünk az volt, hogy a nemzeti ünnepet a konyhában főzőcskézve, majd a nappaliban eszegetve töltsük. Ezúton is még egyszer elnézést a csekély másfél órás késésemért... A menüt már előző héten sűrű emailváltások közepette egyeztettük. A fehérboros kagylós tésztát végül a nyári hónapokra halasztottuk, és helyette egy igazi télies főfogást, csülköt szavaztunk meg. Na jó, én mondtam, hogy legyen csülök és senki sem ellenkezett...

Persze tudom, hogy valami olyat kellett volna főzni, ami még nem szerepel a blogon, de hát mit tegyek, ha mostanában állandóan a csülök jár az eszemben... A Másik Mignon már közzétette lekörözhetetlen receptjét, amin nem változtattam sokat, csak annyit, hogy mielőtt nekiálltunk, elfelejtettem rendesen elolvasni a használati utasítást. Be kell valljam, nem voltam a topon aznap. Így más forrásokból beszerzett információkra támaszkodva azt gondoltam, hogy ahány kiló a csülök, annyi óra bőven elég lesz neki a sütőben. Ez korántsincs így. A fejenként másfél kilós csülkök 3 óra 200 fokos lefóliázott sütögetés után sem váltak porhanyóssá. Mi viszont nem nagyon bírtunk már magunkkal. Köszönhetően ugyebár annak is, hogy a reggel 10 órás kezdés helyett dél körül érkeztem meg... Kitaláltuk, hogy lefejtjük a csontról az ideális esetben magától leomló húst, és úgy sütjük tovább sörrel locsolgatva. Grillre állítva a sütő funkcióját a malacdarabok kaptak még egy fél órát és már hozzá is láthattunk.

Köretnek héjában sült krumplit csináltunk hozzá olivaolajjal és friss rozmaringgal megszórva, no meg persze frissen őrölt borssal és sóval. Jól odasült a tepsihez, úgyhogy elképesztő finom volt, Nórát azért sajnálom a tepsi mosogatása miatt, pláne, hogy ő a másik körettel ette a csülökdarabokat. Párolt savanyúkáposztával. Nem is gondoltam, hogy ilyen finom, nem is hízlal, és még egészséges is. Ez ritka egybeesés!

A csülök elkészítését és a szükséges hozzávalókat itt találjátok.

Hozzávalók a káposztához: 1 kg savanyúkáposzta, 5 ek olaj, 3 ek cukor, só, bors, 5 deci víz

A káposztát jól átmossuk. Közben az olajat felmelegítjük, megkaramellizáljuk benne a cukrot, majd rádobjuk a káposztát. Felöntjük fél liter vízzel és fedő alatt 30-40 perc alatt puhára pároljuk. Ha megpuhult levesszük róla a fedőt és jól odakapatjuk...

Hozzávalók a krumplihoz: 1,5 kiló krumpli negyedbe vágva, jól megmosva, olivaolaj, néhány ág rozmaring felaprítva, só, frissen őrölt bors
A krumplikat megmossuk, négybe vágjuk. A tepsit kiolajozzuk, rádobjuk a krumplikat. Megöntözzük a tetejüket is egy kis olajjal. Betoljuk a sütőbe 200 fokra úgy egy órára. Közben párszor megforgatjuk, felkaparjuk az odaégett részeket. Az utolsó negyed órában mehet rá a felaprított friss rozmaring, a só és a bors is.

2009. március 11., szerda

Saláta sült tojással



Az irodából hazafelé minden nap felhívom a férjemet. A beszélgetés eleje leggyakrabban ez:


Én: Szia Drágám, én elindultam. Te mikor jössz?

Ő: Még bent vagyok…

Én: Igen, e felől nem volt kétségem, de azt kérdezném, hogy mikor érsz haza?

Ő: Fúú, most még nem tudok indulni.

Én: Ezt is tudom. Hogy is tudnál indulni, hiszen még csak 6 óra van. De sietsz, ugye?

Ő: Persze, rohanok.

Én: Mit ennél?

Ő: Húúú, nagyon későn ebédeltem, úgyhogy nem vagyok éhes. (SOHA! nem éhes) Csak valami könnyűt csinálj, esetleg egy salátát.

Én: … … …


Salátákban ugyanis nem vagyok a legjobb (szívem legmélyén utálom őket), erre itt egy férj, aki ahelyett, hogy egy tisztességes csülkös pacalt, véreshurkát, vagy zúzapörköltet kívánna, minden nap salátát enne. Ez a mostani egy kis költségvetésű, egyszerű, de meglepően jó (azaz általam is majdnem élvezettel fogyasztott) darab, mivel a ropogósra sült tojást szépen le lehet eszegetni a tetejéről a pirítós mellé. :-)


Hozzávalók (2 fő): 3 tojás, 2 marék rukkola, 2 marék madársaláta, 1 kis répa, 3 ek olivaolaj, bors, só, ½ citrom leve, 1 ek méz.

A megmosott zöld salátákat 2 tányérba rendezem. A mézet, citromlevet, olivaolajat, összekeverem és rácsurgatom. Közben sütök 3 tükörtojást úgy, hogy mindkét oldalára átfordítom. Mikor kész, egy éles késsel, minél vékonyabb, egész vékony szinte gyufányi, de hosszú csíkokra (igyekszem) vágom, és szépen elosztom a két salátahalmon. Egy répát nagyon vékony csíkokra vágok, ezzel megszórom az egészet. Jól megborsozom. Vajas pirítós illik hozzá.

Egyszerű kaja, de ha szépen megcsináljuk, nagyon dekoratív lesz, és ez kifejezetten emel a salátaságon :-)


2009. március 10., kedd

Tisztítókúra


Nem mondom, hogy a legfelejthetetlenebb gasztroélményem, de mindenesetre a legtöbb odafigyelést igényli a legkevesebb élvezeti érték mellett. Még Szent Imre lakomája előtt szereztem be a csomagot, és borsos ára miatt nincs szívem bontatlanul hagyni az egész tisztító szettet.

A Bionet Purex nevezetű termékéről van szó.
Az egész szervezet tisztítását ígéri 1 hónap alatt.
Mit is tartalmaz a doboz:
  • 1 doboz kapszula (napi 3x étkezés előtt)
  • 2 doboz tea (60 filter, napi 2 liter teához)
  • 30 rostkészítmény (2 deci teában feloldva reggeli előtt)

A kapszula és a tea is olyan gyógyfüvekből áll, mint articsóka, borsmenta, fokhagyma, édeskömény, kurkuma, kamilla, ánizsmag, zöld tea, bodzavirág. De olyan ismeretlen növények is szereplenek az összetevők között, mint pézsmatök mag és kutyabene kéreg...
Harmadik napja csinálom, egyelőre nem érzek semmit, kivéve, hogy ma megpusztultam a fejfájástól, de persze ez betudható a kevés alvásnak is. Ezen kívül óriás harcokat vívok magammal és a 2 liter teával. Szerintem szomjúság érzés nélkül születtem, ez persze nem igaz a hideg, buborékos, talpas pohárban felszolgált italokra... A víztől egyenesen hányok. Úgyhogy ez a 2 liter naponta eléggé megviselő. Ami ennél is rosszabb, az a rost. Reggelente 2 deci teában feloldva kell meginni/enni/beszippantani. Ugyanis azalatt a 3 perc alatt, amíg megpróbálom leküldeni a rostitalt, olyan halmazállapot változáson megy keresztül, hogy a végén egy sűrű rezgő kocsonya folyik ki lassan keservesen a bögréből.

Na azért nem ennyire rossz a dolog, inkább fárasztó, hogy még erre is figyelni kell egész nap, meg hogy a sok folyadéktól egész nap vécére kell rohangálni.
Remélem kitartó leszek és bírni fogom türelemmel a hónap végéig.
Majd meglátjuk mi történik 30 nap után, remélem így fogok felébredni...


Pink reteksaláta gyömbérrel és póréhagymával


Nemrég írtam, hogy idén télen rengeteg retket eszünk. Ez a vidám színű saláta egyike azoknak, amiket gyakran csinálok mostanában. Végtelenül egyszerű (rájöttem, hogy bonyolult kajákhoz hozzá se kezdek már), és csak a színe miatt különleges.

Kell mondjuk hozzá egy úgynevezett zsülienvágó (hacsak nem akarja valaki egyesével a gyufaszál felének vastagságára vagdosni a retek szeleteket). A célszerszám úgy néz ki, mint egy krumplihámozó, csak cikk-cakkos az éle. Én még a Kátaiban vettem, de gondolom bármilyen konyhafelszerelési boltban kapható. Magyon praktikus egyébként, én mindenféle salátához gyakran aprítom ezzel a zöldségeket, nagyon mutatós.


Hozzávalók: 1 jégcsap retek, 1 kicsi cékla, 1 teáskanál reszelt gyömbér, ½ citrom leve, 8cm póréhagyma

A jégcsapretket felcsíkozzuk, jól besózzuk, rácsavarjuk a citromlevet, és egy kicsit állni hagyjuk. Aprító géppel pépesre aprítjuk a céklát, majd alaposan hozzákeverjük a jól lecsepegtetett retekhez, majd rászórjuk a gyömbért és a szintén vékony csíkokra vágott póréhagymát.

2009. március 5., csütörtök

Csokimousssssse canelloni


Muszáj leszögezzem rögtön az elején, hogy ez vitathatatlanul a legfinomabb édesség amit valaha ettem. És hogy hogyan jutottam a titkos recepthez? Zitustól kaptam karácsonyra egy csudálatos szakács könyvet. Direkt írtam külön, ugyanis a címe a következő: Masterchef's Favourite Recipes. Úgy kell elképzelni a könyvet, hogy minden oldalon egy másik mesterszakács kedvenc receptje van a chef nevével, nemzetiségével, a könyv végén pedig minden szakácsról ott virít egy fotó. Azt hiszem megér egy külön posztot is... Naszóval ebben a könyvben szerepel a desszertek között a csokoládé mousse canelloni. Ez egyike azon kevés receptnek, aminél az összes hozzávaló nevét hallottam már legalább egyszer, tudom, hogy hol lehet beszerezni és hogyan kell felhasználni. És hogy mit is jelent egy desszertben a canelloni? Most már bevallhatom, hogy egy sima csokis palacsintát...de őszintén, hogy nézne már ki a csokikrémes palacsinta elnevezés?

Hozzávalók:
a mousse-hoz: 5 tojássárgája, 12 deka cukor, 10 deka étcsoki, 5 deka vaj, 1 lap zselatin, 3,5 deci tejszín, 2 tojásfehérje, apróra tört mogyoró
a "canelloni"-hoz: 2,5 deci tej, 2 tojás, 40 gramm kakaó, 10 deka liszt, só, kb 1 deci olaj

A csokimousse-hoz gőz fölött felolvasztjuk az étcsokit a vajjal, mikor már kicsit kihűlt, belekeverünk 2 tojássárgáját és a felolvasztott zselatint. A három megmaradt tojássárgát felverem a cukorral, belekeverem az olvasztott csokis masszát, majd a keményre vert tojásfehérjét és a tejszínhabot is beledolgozzuk a csokis keverékbe. Az egészet berakjuk a hűtőbe.

A "canellonihoz", oké, a palacsintához összekeverjük az összes hozzávalót, ha túl sűrű (nekem az volt), teszünk még bele tejet és pihentetjük egy fél órát. Sütés előtt belecsurgatunk kb 1 deci olajat. Ezután közepesen vastag palacsintákat sütünk belőlük. Ha kihűltek, megtöltjük őket csokihabbal, feltekerjük és a tetejét megszórjuk durvára vágott mogyoróval. Hidegen tálaljuk.
Amikor másodszorra csináltam, nem canellonikat csináltam, hanem rakott palacsintát. Úgy is nagyon finom volt.
Aki valami igazán különlegeset akar az asztalra tenni, az lásson neki most!

2009. március 4., szerda

Pezsgő és eper

A világ felvilágosultabb felén már több száz éve, nálunk pedig a Pretty Woman bemutatása óta köztudott, hogy a pezsgő mellé eper való. Kihozza az izét, vagy mi.
Nagyon nagyon igaz.
Emlékeztessük magunkat erre olyan lehangoló szerdákon, mint ez a mai. Egész nap szitál a köd, szürke és szmogos minden, 312 forint az euró. A híradások szerint Magyarország éppen lejáratja magát minden fórumon, ami csak létezik, a körzeti orvosnál együtt várakozók az államcsőd következményeit találgatják. Egyes jól értesült öreg nénik konzerveket, lisztet és olajat vásárolnak fel, és erre buzdítják a 27-es buszon utazó utastársaikat is. Ha végre otthon vagyunk, keverjünk egy ilyen italt és üljünk be egy nagy habos fürdőbe.


Elkészítés: kb. 25 dkg eper, ha minden kötél szakad, legyen mélyhűtött, 1 üveg pezsgő. Száraz. A jéghidegre/fagyosra hűtött epret pürésítsük le, és ízlés szerint adagoljuk a pezsgőhöz.

Persze, hogy friss eperből finomabb. Már csak néhány hét, kitartás.

2009. március 3., kedd

Csirke fekete szezámmaggal



A konyhaszekrényben való rendrakás a második legjobb házimunka szerintem. Az első kétségkívül a könyvespolcrendezés, mert itt három perc múlva már a lábaimat feltéve lehet olvasni valami rég nem látott/régóta keresett könyvet a kupi közepén, egészen estig, mikor a „te jó ég, már ennyi az idő” felkiáltással visszahányok mindent a polcra, megtartva azt a néhány hihetetlenül fontos kötetet, melyek valahonnan leghátulról kerültek elő. Ilyesmi történt a múlt hétvégén, mikor nagy lelkesedéssel nekiálltam a kamraszekrényben lévő elfekvő készletek feltérképezésének, és kábé a tizedik percben előkerült egy vákumcsomagolt fekete szezámmag, amit még az isztambuli fűszerbazárban vettünk. Gergő kb. 2 óra múlva jött haza, és ott talált a konyha közepén, amint fekete szezámos recepteket keresgélek a neten, és a törökországi képek közül válogatok. Sajnos kellett volna még egy kis idő, hogy valami igazán izgalmas recepttel álljak elő, úgyhogy ez egy egyszerű, és könnyen elkészíthető recept kezdőknek, és egy jó ötlet azoknak, akik októberben kaptak tőlem ajándékba a fekete szezámból :-)


Hozzávalók: ½ kg csirkemell filé, 2 tojás, 1 csésze fekete, egy csésze fehér szezámmag, 3 dl joghurt, 3 evőkanál méz, só, bors, olaj a sütéshez.

A megmosott, csíkokra vágott csirkemellet megsózom, egy kicsit állni hagyom, majd papírtörlővel megszárítom. Szórok rá egy kis frissen őrölt borsot. Felverem a tojást (ezt is sózzuk meg), és előbb ebbe, majd a szezámmagba forgatom a húsokat. Forró olajban kisütöm, és mézes joghurtba mártogatva esszük meg.


2009. március 2., hétfő

Nyúl royal módra


Egy régi kedves ismerősöm ajándékozott mrg úgy fél éve az egyik hétvégi vadászatának trófeájával, ahogy ő nevezte: Nyuszi Komával...Hálistennek már szőr nélkül érkezett hozzánk. Így nem jelentett olyan nagy lelki traumát nyuszikoma feldolgozása, amit annál is inkább meg kellett ejteni, hogy egyben nem fért be a fagyasztóba. A cupákokból tejfölös nyúlpaprikás készült.
Aztán eltelt egy jó félév, mire összeszedtem a bátorságomat, hogy a gerincét is elkészítsem. Valahogy ez a nyúl téma kiesik a mindennapi gondolkodási körömből.
Még szerencse, hogy Mamónak van egy régi francia szakácskönyve, amibe már évek óta a receptek mellé a kommenteket is beleírja. "A mártást másfélszeres hozzávalókból kell készíteni, a receptben megadott lisztmennyiséggel."

Mivel mostanában úgyis vonzódom a francia gasztronómiához, és kábé ez volt az egyetlen hely, ahol nyúlgerinc recepteket találtam, nekiláttam a Nyúlhús royal módra című ételköltemény elkészítéséhez.
Szerencsétlenségemre egy csajos főzés alkalmával kezdtem hozzá nyuszikomához...na jó, meg kell hagyni, hogy a vadhúsnak tényleg baromi büdös szaga van. Na de ezt a sok cikizést, amit kaptunk a kedves Mignon brigádtól... azt hiszem ez túlzás volt. Meg sem érdemlik, hogy ilyen nouvelle cuisine különlegességekkel ismertessem meg őket. Maradjanak csak a rizottónál karcagi gyorsrizsből...

Hozzávalók: 1 nyúlgerinc, 1 üveg vörösbor, 20 deka bacon, 20!!! gerezd fokhagyma, 15!!! fej apró hagyma, 1 deci borecet, 4 deka vaj, 2 babérlevél, 1 szem szegfűszeg, kakukkfű, só, bors, 1 deci konyak (én nem tettem bele)
Egy lábasban felolvasztjuk a vajat, kibéleljük a bacon egyik felével. Rárakjuk a két darabba vágott nyúlgerincet, majd beborítjuk a maradék baconnel. Körberakjuk a megtisztított vöröshagymákkal, a fokhagymákkal. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a kakukkfűvel, a babérlevéllel és a szegfűszeggel. Ráöntjük a bort és az ecetet. Gyenge lángon 2-3 óra alatt omlósra pároljuk a húst (nekem ez kb 4-5 órába telt, mert az első másfél órában nem vettem észre, hogy nincs begyújtva a tűzhely...).
Kivesszük as húst és elturmixoljuk a mártást.
A recept vajban párolt kenyérszeleteket ír, én spagettivel tálaltam.

2009. március 1., vasárnap

Mennyei magos csirke - vkf. 23.


Szójjá’ má’ muternak, dobjon le szotyira pénzt. :-)


Hozzávalók: 2-3 nagy marék sózatlan, piritatlan napraforgómag, fél póréhagyma, 40 dkg csirkemell filé, 2,5 dl tejszín, 5 dkg vaj, majoranna, bors, só


A száraz serpenyőben alaposan megpirítjuk a napraforgómagot, félrehúzzuk, hagyjuk kihűlni. Másik edényben megolvasztjuk a vajat, rádobjuk a felkarikázott póréhagymát, majd hozzátesszük a felkockázott húst, alaposan megsózzuk, és borsozzuk. Kb. 15-20 percig pirítjuk, rászórunk egy kis majorannát. Felöntjük a tejszínnel összeforraljuk, és belekeverjük a pirított szotyit. Krémes, de ropogós, mennyei :-)

Garantált siker lesz, sima rizst adjunk hozzá.