Egyetem alatt sokat hosstesskedtem, leginkább konferenciákon. Halál unalmas volt, mert reggel mindenkinek ki kellett osztanunk a névre szóló kitűzőt, kipipálni a nevét a listán, aztán egész nap úgy lézengeni mosolyogva, mintha folyamatosan dolgunk lenne. Egy ilyen alkalommal a Zsófi nevű csoporttársammal együtt mentünk, zajlott a szokásos menetrend: kitűzők kiosztása, mappák kiosztása, emberek a terembe be, mi pedig az előtérben lézengve vártuk az ebédszünetet. Őrült éhesek voltunk már, de meg kellett várni, hogy a résztvevők visszamenjenek a délutáni szekcióra. Szóval ott unatkoztunk, ácsorogtunk, és néztük, ahogy a pincérek hordják ki a svédasztalra millió kaját. Mindenféle finomság mellett végül egy óriási üvegtálban jött a friss körözött, mellé pakolva paradicsom, paprika, retek, húszféle péksütemény, borzasztó gusztusosan nézett ki. Zsófival kábé tizenkétszer átbeszéltük, ki hogyan készíti, ki juhtúróval, ki vajjal, esetleg mustárral, csilivel, vagy sörrel. Kiderült, hogy mindkettőnknek ez a kedvenc kajája. Neki rozskenyérrel és paradicsommal, nekem friss kiflivel, és zöldpaprikával. Szóval kb. másfél órája már csak a körözöttről beszélgettünk, mire végre vége lett az ebédnek. Alig vártuk, hogy a tál közelébe férkőzzünk, mindketten megpakoltuk a tányérunkat, leültünk, és egyszerre beleharaptunk, Zsófi a rozskenyérbe, én a kiflimbe. A mosoly egyszerre hervadt le mindkettőnk arcáról, de az azóta is emlegetett mondatot ő mondta ki: Ez lazac, b@szki. Ezután már csak nevetni tudtunk a helyzet abszurditásán: két egyetemista hosstess káromkodva fordul el a lavór nagyságú tálban rendelkezésre álló füstölt lazac krémtől.
Az eset után annyira megharagudtam a lazacra, hogy azóta sem gyakran készítek, de talán itt az idő megbocsátani.
Hozzávalók: 15 dkg füstölt lazac, 1 doboz Philadelphia sajtkrém, 2 teáskanál reszelt torma, 3 ek joghurt, 1 csokor snidling, 1 fej retek, fél citrom leve
A halat nagyon vékony csíkokra vágom, meglocsolom a citromlével, és egy kicsit állni hagyom. A krémsajtot, a tormát, a lereszelt retket, snidlinget és a joghurtot összekeverem, majd beleforgatom a halat is. Sózni nem kell, vagy csak óvatosan, viszont jó adag őrölt bors mehet bele. Vékony rozskenyérrel kellene enni, és hihetetlenül jól esik mellé egy hideg sör.
3 megjegyzés:
Aranyos történet, jót mosolyogtam rajta ;) Ennyire nem is gondoltam bele a hostessek sanyarú sorsába az ilyen konferenciákon - éhezve kínálgatni nem épp a legjobb dolog, de megnyugtat, hogy végül jutott a kínált ételekből ;)
Csak megemlíteni szeretném a recept leendő megvalósítóinak, hogy sokat számít a füstölt lazac minősége. Mindenképp festés nélkülit vegyünk (egészséges narancssárga színű, elszíneződések nélkül). Korábban ritkaságszámba ment az ilyen füstölt lazac Magyarországon, de mára már több helyen is lehet kapni szerencsére. Ugyan még nem olyan mennyiségben, mint a briteknél.
Szia Beatbull!
örülök, hogy tetszett:-)
a lazac minőségével tökéletesen egyetértek, csak elkezdtem már idegesíteni magamat egy ideje, hogy minden elé (krémsajt, étcsoki , olivaolaj) odatettem a "jó minőségű" jelzőt :-))
próbálok leszokni róla, de természetesen mindenki a pénztárcájához mérten a lehető legjobb színvonalú alapanyagot használja!
:-)
Igaz, igaz. Csak a tűzpiros festett lazactól akartam elrettenteni ;)
Megjegyzés küldése