2010. március 29., hétfő

Kimchi retekből


A bébivisszaszámláló 18 napot mutat :-) - 18 nap múlva megszületik a kisfiunk :-)

Mármint elvileg. Gyakorlatilag ma a védőnő finoman emlékeztetett a szerdán közelgő hidegfrontra, aztán megparancsolta, hogy a bőröndöm az autóban legyen maradéktalanul összepakolva. Persze tudom, hogy az össze nem pakolással nem tudom kitolni a szülés időpontját, mégis halogatom. Kb. tízezerszer hallottam azt a zseniálisan humoros biztatást, hogy nyugi gyerek még nem maradt bent, és nyilván nem, én mégis borzasztóan félek. Olyan gyorsan elment ez a 37 hét, most meg itt állok, és olyan, mintha egyáltalán nem lennék felkészülve egy szülésre... :-)

A babavárással kapcsolatos teendők, a költözés, a berendezkedés, és a rozmárasszony-szerű testalkatom miatt most már valóban csak elvétve főzök (pedig a költözéssel isteni-gyönyörű csokibarna, aranymozaikos vadonatúj konyhám lett :-)).


Ez egy olyan recept, ami főzést nem igényel, viszont nagyon alap. Mármint azoknak, akik vagy ázsiai-csipős kaja mániákusok, vagy állandóan csípőset kívánó 37 hetes kismamák.

A kimchi egy nagyon egyszerű koreai savanyúság, amit alap esetben kínai kelből készítenek, és annak idején egy agyag edényben leásták a földbe az erjedés idejére. Kétségtelenül a káposztás is isteni és kilószámra tudom enni azt is, de a leges-leges-leges ledurvábban jégcsapretekből finom, én otthon csak ebből csinálom.

Annyit még előljáróban, hogy ha nincs idegrendszerünk kivárni az összeéréshez szükséges 8-10 napot, menjünk el a Fő utca elején található koreaiba, és tömjük magunkat degeszre belőle.


Hozzávalók: 3 nagy jégcsapretek, 1-2 gerezd fokhagyma, egy dió nagyságú gyömbér, 2-3 teáskanál száraz csilipor vagy pehely, só, cukor, 1-2 szál újhagyma. (Az ázsiaboltban lehet kapni külön kimchipaprikát, de soha nem sikerült még rájönnöm, hogy miben különbözik a sima csilitől)

A kockára vágott retket nagyon alaposan sózzuk be, és egy éjszakára tegyük a hűtőbe. Másnap öntsük le róla a sós levet, öblítsük le, és enyhén sózzuk újra, tegyünk rá 1 evőkanál cukrot, reszeljük rá a gyömbért és a fokhagymát, és a csilipaprikát. Alaposan keverjük össze, és tegyük bele a nagyon vékonyra felkarikázott újhagymát (én csak a fehér részét szoktam).

Légmentesen zárjuk le, és sötét helyen szobahőmérsékleten érleljük 8-10 napig, ha nem felejtjük el, a negyedik napon alaposan keverjük össze. Én egy nagy befőttes üvegben szoktam késziteni, amit alufóliával betekerek.

Fogyasztás előtt 1 napra tegyük a hűtőbe elkülönítve a többi kajától, mert kegyetlen szaga tud lenni.

2010. március 11., csütörtök

Sweet, SUGAR, candyman...


Végre eljutottam. A SUGAR-ba. Bá már több mint egy éve megnyílt még nem volt alkalmam kipróbálni a helyet előbb, pedig kíváncsivá tett, hogy többektől hallottam, hogy a csodálatos külső kevésbé elkápráztató belsőt rejt.
Pár hete péntek délután csapatépítés címén felkerestük a Paualy E. utcai üzletet. Tele volt. A legkülönfélébb emberekkel Első randevús párokkal, munka után betérőkkel, iskola után az idejüket itt elütőkkel, külföldiekkel, kisgyerekes anyukákkal (ez nagyon jól nevelt gyerekre, vagy kötélidegzetű anyukára vall, én soha nem merném megpróbálni).

A bejárattól balra vannak a cukorkák, nyalókák, golyórágók, jelly bellyk, drazsék a szivárvány tényleg minden színében. Valamint a legkülönfélébb ajándékok, a már klasszikusnak számító Hello Kittys mindenféle, pillecukorból kiírt szövegek, muffin formában rejtőző szájfény, és olyan hülyeségek, mint a "Communicate with your father" szájspray, vagy a Modellkaja nevű kapszula. Na, mi már ennél a részlegnél eltöltöttünk vagy fél órát. Az ember 5-10 perc eltelte után azt sem tudja hol van...egy videoklipben, álmodik, külföldön, vagy tényleg egy cukrászdában? A színek, fények, formák, bútorok, díszletek, az eladók és persze maguk a termékek is már önmagukban elegek lennének, hogy elvarázsoljanak.




A jelly belly részlegen való nézelődésünket persze az is nyújtja, hogy félünk a süteményes részhez közel kerülni, megpróbáljuk elodázni a választást. Mert rengeteg féle, fajta, színű, formájú, állagú van. A pitéktől a moussokig, a muffinoktól a mignonokig, a tejberizstől a sajttortákig és még sorolhatnám. A tejberizsre vagy 20 fajta öntetet, extrát, gyümölcsöt lehet kérni. Aztán vannak még az italok is...Smoothie-k, shake-ek, teák, kávék. Háromszor négyszer végig kellett menjünk a pult mellett és egy 10 perces meetinget tartani, hogy eldöntsük mit is választunk. Mindenki válaszottt egyet, meg négyünknek egyet pluszba, és természetesen fejenként egy shake. Nem ajánlanám a kalóriák per kopf kiszámítását...





Az emeleten lehet leülni, színes lámpabúrák alá. Természetesen a pink wc-t is meg kellett néznünk, ahol még a mosdóban is nyalókák és cukorkák vannak, a wc falain pedig egy egész mese világ.

Az egyetlen kritizálni való a személyzet. Még csak nem is a kedvességükkel volt baj, inkább a szakértelmükkel. Vagy 20 percbe telt, míg megkaptunk mindent, négy részletben. Egy kis káosz uralkodott a felszolgálók között. Lehet, hogy kevesen voltak, lehet (biztos) hogy nem felszolgálók voltak, inkább fazon alapján válogatták őket.

A sütemények finomak voltak, volt amelyik nem okozott életreszóló élményt, de lehetett érezni a hozzávalókat (vanília, vaj, tejszín, gyümölcs), ami nem megszokott, és a látvány...

Azt hiszem kicsit sokat rendeltünk, és talán a vizuális élmény is eltelített.

Egy szó mint száz, mindenkinek el kell mennie egyszer kipróbálni, utána úgysem fogja kibírni, hogy ne menjen még egyszer, és még egyszer...

A honlapjuk sem okoz csalódást, színes, szagos, mindentudó.

2010. március 1., hétfő

Ferdinándi (kókuszos kakaós csiga)


Folytatom mindjárt az útleírásokat is, csak előtte gyorsan írok pár szót a mostani mindennapi betevőmről. KAKAÓS CSIGA. Napi akárhányat tudnék enni, de a védőnő rosszalló tekintetétől üldöztetve, uralkodom magamon. (lassan ott tartok, hogy minden jóízűen lenyelt falatnál a szigorúan összeszorított szájú védőnőt, látom, ahogy fejcsóválva felkiáltójeleket tesz a kismamakönyvembe).

Azért érdekes a dolog, mert szerintem egyike vagyok azoknak a keveseknek, akik az elmúlt harminc évben egyetlen kakaós csigát sem vettek, és nem is ettek soha. Soha nem voltam édesszájú, és nem gondoltam, hogy egy péksüti miatt vesztem el a fejemet terhesség alatt. De ez van, és így a nyolcadik hónapban, mikor az ember csak értetlen tekintettel figyeli magán az ijesztő méreteket öltő bálnásodási folyamatot, sajnos nagyon meg kell gondolni minden falatot. Úgyhogy napi fél/negyed csigát engedek meg magamnak, de rájöttem, hogy ebből a Nagyi-féléből lehet egészen kicsiket csinálni, így egy EGÉSZ KAKAÓS CSIGA elfogyasztásának illúziójába is ringathatom magam :-)

Azt nem tudom, miért hívja a Nagyi ferdinándinak ezt a sütit, feléjük annak idején így mondták. A vicces név a lényegen nem változtat: ez valójában minden kakaós csigák legfinomabbika.

Hozzávalók: tészta:4 dl tej, 5 dkg cukor, 3 dkg élesztő, 60 dkg liszt, 4 ek margarin, 4 tojás sárgája

Töltelék: 25 dkg margarin, 30 dkg cukor, 1-2 csomag vaníliás cukor, 20 dkg kókuszreszelék, 5 dkg cukrozatlan kakaópor

2 dl langyos tejben elolvasztunk 5 dkg cukrot, és ebben felfuttatunk 3 dkg élesztőt. A lisztbe 4 ek olvasztott margarint öntünk, hozzáadjuk a tojások sárgáit, és a felfuttatott élesztőt. Annyi plusz tejet öntünk hozzá, amennyit még esetleg kíván, és egy csipetnyi sóval rugalmas tésztát gyúrunk belőle. 2 cipóra osztjuk, és 20-25 percig pihentetjük.

A töltelékhez 25 dkg margarint 25 dkg cukorral és a vaníliás cukorral jól kikeverünk, és a kinyújtott tésztára kenjük. A kókuszreszeléket és a kakaót 5 dkg cukorral összekeverjük és a bekent tésztára hintjük.

Könnyedén feltekerjük, mint a bejglit, 5 cm-es darabokra szeleteljük, és kivajazott tepsibe tesszük. Ne tegyük közvetlenül egymás mellé! Külön-külön megkenjük olvasztott margarinnal, majd langyos helyen kb. 1 óráig kelni hagyjuk. Közepes hőfokon kb. 40 percig sütjük. A sütési idő felénél vaníliás, cukros tejjel meglocsoljuk, majd mehet vissza a sütőbe.

A képen látható a diós verzió is, itt a kakaós kókusz helyett darált diót használjunk, egyébként mindenben ugyanúgy járjunk el.