2008. szeptember 30., kedd

Wasabi étterem MOM Park – Culinaris tasting menü

Imádom a távol-keleti konyhát. A thai green curry-t például néha annyira meg tudom kívánni, hogy nekiállok én is megcsinálni, de még mielőtt elkezdem, már tudom, hogy reménytelen. Ha csak fele olyan ízű lenne, mint amit Bangkokban az utcán bárhol kettő perc alatt összedobnak, már megérné, de sajnos soha nem olyan. Durvább, hogy a rangoon-i, indiai-burmai Asoka étteremmel például álmodni is szoktam (nem vicc :-)), és ipari adagokban szállítjuk haza a kimcsit a Fő utcai koreai étteremből. Plusz szerintem én voltam az egyetlen nem kínai, aki Wangnál a hideg, savanyú zúzás egytálételből is rendelt már :-), és még sorolhatnám.

A japán konyha viszont nem mindig jön be. Amit kóstolok az általában finom, szeretem a sushit, és imádom azt is, hogy mindig hangsúly van a kiváló minőségű alapanyagokon, de gyakran belefutok egy-egy olyan fogásba, ami számomra a „kategorikusan rossz” csoportba sorolható. Így volt ez a legújabb Wasabi étterem nyitásakor a Culinaris által szervezett vacsorán is, ahol egy előre összeállított ötfogásos vacsorán kóstolhattunk végig Chikara Ohshima erre az estére alkotott fúziós menüjét.


Tigrisrák saláta avokádóval – erős kezdés, kiváló rák, érett avokádó, borzasztó jó fűszerezés, az eredmény csodálatos ízharmónia.

Rizstészta leves marhahússal, agedashi tofuval, tempura zöldségekkel – nagyon gazdag húsleves, a fűszerezés megint csak kiváló, a hús omlós, vékony, szuper. A tempura zöldségeket levesbe tenni én kifejezetten nem tartottam jó ötletnek, mert a ropogós bundájuk másodpercek alatt átázott és mosogatórongyként szerencsétlenkedtek a tányérban.

Lángon pirított lazac teppanyaki rizsen ruccolával, Masago kaviárral – minden kétséget kizáróan a vacsora fénypontja, ilyen finom rizst még életemben nem ettem, a lazac krémesen lágy, szinte elolvad a szájban, a masago kaviár pedig friss, pukkanós, és nagyon jó ízű.

Pácolt bébi csirke japán curry mártással és edamame babbal – Jó néhány távol-keleti úttal a hátam mögött, még mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy Ázsiában előszeretettel bundáznak be nem csak filé, hanem mindenféle feldarabolt bőrös és csontos csirkedarabokat. A csirkecombbal semmi bajom, ha a bőrének van lehetősége ropogósra megpirulni, de ha bebundázzuk, akkor ez kizárt, így viszont én nem szoktam szeretni. Az edamame bab lemaradt valamilyen okból, de ezért a szakács a vacsora végén elnézést kért. A japán curry mártásnak viszont még utána járok, mert az eszméletlen finom volt.

Márványozott zöldteás sajttorta – Na erről beszéltem az előbb. Az első falat után tudtam, hogy ehhez még sokat kell japánosodnom. Savanyú volt, fura állagú, leginkább krémsajtra emlékeztetett, és a rápakolt zöldtea por keserű, és nekem borzasztóan oda nem illő. Szóval a desszert megmaradt.


Az étterem szép, de elkerülhetetlenül betüremkedik a pláza-atmoszféra, ami szerintem gáz, a kiszolgálás viszont figyelmes. Összességében jót és izgalmasat ettünk, bár szerintem egy kicsit túlárazott volt a fenti vacsora 8000 Ft-ért, de az is igaz, hogy arról nem ők tehetnek, ha én nem szeretem a főtt csirkebőrt, vagy a keserű port a desszerten.


Wasabi Running Sushi & Wok Restaurant

Budapest, Alkotás u. 53.

Tel: 225-35-18



2008. szeptember 29., hétfő

Áfonyás creme brulée


Régi vágyam valósult meg, amikor kaptam egy - hivatalos nevén nevezve - szakácsfáklyát. Ez tulajdonképpen egy pisztolyszerű szerszám, gázzal működik, és folyamatosan lángot szór, ha úgy akarjuk. Az is rá volt írva, hogy többfunkciós... a többi funkciót még nem sikerült felfedeznem... Az ajándékozás körülményei már nem voltak annyira kedvemre valók, inkább fegyverként használtam volna a lángszórót, de a keserű gondolatokat elűzte a creme brulée selymesen lágy, ugyanakkor roppanósan édes gondolata.

Mivel az áfonya őrületem még mindig tart, és a piacon is lehet még itt ott áfonyás kosárkákat látni, először nem is a hagyományos recepttel próbálkoztam, hanem rögtön egy gyümölccsel dúsított változattal. Szépnek nem szép, de annál finomabb.Voltak már korábban próbálkozásaim, a behűtött creme caramelt a grillsütőbe toltam, úgy próbáltam meg a cukrot rákaramellizálni, nem tagadom, a végeredmény katasztrofális lett. A krém összeesett, a cukor meg sem mozdult. Úgyhogy sajnos a creme brulée elkészítéséhez elengedhetetlen egy ilyen célszerszám. Ha ez megvan, a többi már igazán nem nagy dolog!
Jut eszembe, van valakinek ötlete, hogy azon kívül, hogy önvédelmi fegyverként a táskánkban tartjuk, mire lehetne még használni a fent említett eszközt?



Hozzávalók: 5 dl tejszín, 4 tojás sárgája, 3 ek porcukor, vanília komplett, 15 deka áfonya, cukor a tetejére

A tejszínt a porcukorral, a vaníliával és a tojások sárgájával feltesszük főni, de nem forraljuk fel. Az áfonyát néhány evőkanál vízzel addig főzzük, amíg a víz bordó nem lesz. Az áfonyát elosztjuk a kis tálkák alján, a vaníliakrémet ráöntjük, majd a tálkákat egy vízzel teli tepsibe állítjuk úgy, hogy a víz a tálkák 2/3-ig érjen. 200 fokos sütőbe toljuk, és 30-45 perc alatt megsütjük. Egy éjszakára a hűtőben pihentetjük. Tálalás előtt megszórjuk a tálkák tetejét cukorral, és szakácsfáklyával ;o) rájuk karamellizáljuk a cukrot.

2008. szeptember 28., vasárnap

Romantikus vacsora - VKF XIX.

Nálunk nagyon gyakran van romantikus vacsora, leginkább spontán alakul, de előfordul olyan is, mikor órákat a konyhában töltve készülök mondjuk egy évfordulóra, bár egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen gondosan összeállított drága és különleges menüsor romantikusabbá varázsolja a vacsorát, mintha csak a sarki boltba szaladnék le egy kis sonka, bagett, vörösbor erejéig. Sőt, biztos, hogy nem. Ugyanis szinte tökmindegy, hogy mit eszünk a lényeg hangulat, a körítés, az atmoszféra, gyakran nyitunk ki egy üveg bort hét közben is, és van, hogy csak egy kis sonkát, olivabogyót, krémsajtot vagy akármit eszünk hozzá, és a romantika így is működik, mert együtt vagyunk, és beszélgetünk közben.

Szóval nekem sok alkalmam lett volna a kiírás óta romantikus vacsit dokumentálni, de amit végül mégis megörökítettem, az számunkra is különösen különleges volt, mivel a férjem vásárolta meg a hozzávalókat, és ő készítette is el, míg én megterítettem és meggyújtottam kábé 50 gyertyát.

G. szerint ugyanis a filmekben tipikusan szereplő romantikus vacsora képlete:
Egy kiadós veszekedés után bagettel, borral, és spagetti hozzávalóival megtömött papírzacskóval a hóna alatt csönget a jóképű főszereplő a szintén lélegzetelállítóan csinos főhősnő ajtaján, aki nem számit rá/nem örül neki/duzzog még az előző veszekedés miatt, de a férfit ez nem izgatja, feltalálva magát a konyhában, könnyedén összedobja az olasz spagettit, miközben mindketten bort kortyolnak, kacagnak és persze kibékülnek. Na, egyik este nálunk pont ez történt, mikor egy veszekedés után megláttam a férjemet az ajtóban a papírzacskójával, annyira nevettem, hogy túl sok engesztelésre már nem is volt szükség :-)
(főleg, hogy később megtudtam, hogy majdnem dugába dőlt az egész engesztelési hadművelet, mivel nem volt sehol papírzacskó – ami nélkül nem romantika a romantika, ugye :) - így a férjem, tizenöt percet győzködte a Culinárisban az egyik eladó hölgyet, hogy kutassa fel a raktárt valamilyen elfekvő példányért :-) - szerencsére sikerrel járt…)
A zacskóban pedig volt egy szál virág is.


Az igazi spagetti szósz receptje volt már itt a blogon.

2008. szeptember 26., péntek

Sült paprika cheddar sajttal


Szuperjó kis borkorcsolya.

Hívhatjuk tapas-nak is, és ha így hívjuk, akkor felszámolhatunk egy paprikáért akár 800 forintot is, mint ahogy a Pata Negrában teszik. Nem bánom, tényleg nem, de legalább valami flikk-flakkot tehetnének rá, vagy mondjuk fognák rá hogy kis andalúz házi gazdaságban termesztik, vagy mit tudom én, de így azért mindig átfut az agyamon, hogy ezt akkor így most hogy.

Csináltam múltkor egy vendégség alkalmával a néhány előétel egyikeként, az egyik barátunk másnap így jellemezte: Jó volt, csak nekem egy kicsit túlságosan paprika íze volt.” No, ezzel nem is igen lehetett vitatkozni, úgyhogy erre mindenképpen számítson, aki kipróbálja. Mindenképpen friss fehér kenyeret, vagy bagettet együnk hozzá, és a sütéshez előkerülhetnek az aranyárban mért olivaolajak is.

Vegyünk hozzá valami extra klassz fehér bort, mondjuk Sike Tamás barrique chardonnay-át, és kész is.


Hozzávalók: fejenként 2-3 kápia paprika, nagyon jó minőségű olivaolaj, 15 dkg cheddar sajt, só.

A megmosott, megtörölt paprikákat serpenyőben felhevített olajon addig süssük időnként megforgatva őket, míg a külsejük nem kezd kicsit feketedni. Nem égetni kell, hanem türelmesen forgatva, közepes hőmérsékleten alaposan átsütni. Megszórjuk a cheddar sajttal, és friss fehér kenyérrel fogyasztjuk.

2008. szeptember 25., csütörtök

Kókuszos muffin


Stahl Judit Gyorsan valami finomat című könyvéből való az alábbi recept. Nem változtattam nagyon rajta, úgy jó ahogy van, taláncsak annyit, hogy mindig kétszeres mennyiséget csinálok. Egy adag olyan gyorsan elfogy, hogy nem érdemes a habverőket bekoszolni miatta. A halál biztos siker záloga. Tényleg gyors, tényleg olyan, mint a bounty közepe, és még liszt sem kell bele! Na persze ettől még nem sorolnám a fogyókúrás édességek közé. De pl. a hűtő felső polcán befőttesüvegben várakozó tojásfehérjék elpusztítására roppant jó.
Eda barátném kedvence, múlt karácsonyra sütöttem is neki egy jókora adaggal. Szabi volt megbízva a kézbesítéssel, mivel nekünk Bangkokban volt halaszthatatlan elintéznivalónk. Soha nem jutott el a címzetthez a csomag, Szabi kocsijában viszont hetekkel később megtaláltuk a kiürült muffinos dobozt... Rejtély! De majd idén bepótoljuk!

Hozzávalók (2 tepsihez): 8 tojásfehérje, 30 deka cukor, 20 deka kókusztejpor, 20 deka kókuszreszelék, 2 lime leve és reszelt héja, 15 deka olvasztott vaj
A tojásfehérjéből lágy habot verek, belekeverem a cukrot, a kókusztejport, a kókuszreszeléket, a lime levét és héját. Végül beleforgatom a langyosra hűlt olvasztott vajat is. Nem jön föl nagyon, a papírtálkákat tele lehet szépen kanalazni. És mehet is a sütőbe! 175 fokra kb 20 percre.

2008. szeptember 23., kedd

Sült kelbimbó magos mustárral, fekete erdei sonkával


Folytatnám megkezdett eszmefuttatásomat az igénytelen köretek alternatíváiról.
Nem az lényeg, hogy a kelbimbó egészségesebb mondjuk a krumplinál, mert aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy reform-táplálkozási agitátor: finoman szólva nem jövök lázba egy jó hajdinakása vagy tofuleves hallatán, és ritkán kívánom meg a céklafőzeléket is. Úgyhogy mondhatjuk, hogy az alternatív köretek keresésében elsősorban nem az egészségesség motivált (de ez sem elhanyagolható szempont persze), sokkal inkább a változatosság keresése. Jelen esetben pedig speciel a kihívás, hogy a peches mostoha-gyerek kelbimbóból lehet-e valami férjek számára is fogyasztható kaját alkotni, vagy ez a szerencsétlen zöldség örökre beállt azon alapanyagok sorába, amik említésekor némelyek ájultan esnek össze az undortól.

Nekem úgy tűnik, egy kis lépést tettünk előre, ugyanis a sült kelbimbó nagyon jól sikerült. A férj ugyan nem kóstolta meg, de úgy nyilatkozott, hogy isteni az illata, és nagyon jól néz ki, valamint nem zárta ki a legközelebb ízlelés útján való ismerkedés elvi lehetőségét.

Hozzávalók: 30 dkg kelbimbó, 5 dkg vaj, 10 dkg fekete erdei sonka, 1 nagy evőkanál magos mustár, 15 dkg mozzarella

A kelbimbót kb. 10 percig lobogó sós vízben főzöm, aztán szűrőkanállal jégkocákkal teli hideg vízbe szedem, mert így szép zöld marad a színe és egy ilyen hátrányos helyzetű zöldségnél az esztétikum különösen fontos szempont :). Ezután egy tűzálló tálba teszem, jól összeforgatom a mustárral, hogy mindenhol átjárja, rámorzsolom a vajat, a sonkát, megszórom őrölt borssal, és a tetejére reszelem a mozzarellát. Forró sütőben kb még 10 fercig sütöm.

Sült húsok mellé szerintem nagyon is jó, ha több sonkát és sajtot teszünk rá, akár főételnek is elképzelhető.

2008. szeptember 22., hétfő

Vendégmignon - Csuda kuglóf


Jöjjön most egy újabb Vendégmignon, akiről feltétlen tudni kell, hogy két rosszcsont éhes száját tömi be nap mint nap finomabbnál finomabb falatokkal, bármilyen mesehős alakú tortát megépít piskótából és marcipánból (remélem egy Vendégmignon post erejéig minket is beavat egyszer a rejtelmekbe), ráadásul Danca és Szonjus kalandos mindennapjairól blogot is vezet! Következzen Judit csudálatos kuglóf költeménye:
Anti leesett a létráról, és eltört a sarka. ez a kuglóf rövid kis életének szempontjától is fontos, mert emiatt majdnem nem is készült el. a szupervacsora napján 4x jártam meg a Zugló-Óbuda/Üröm távolságot, így nem sok hiányzott hozzá, hogy ne jusson időm a kuglófot összedobni. a recept forrása is fontos, hiszen a Dr. Oetker sütőpor hátulján találtam a receptet ;o) Arra már nem is emlékszem, hogy milyen apropóból próbáltam ki, de már sokszor arattam vele sikert. Szerintem rajtam kívül, még soha, senki nem próbált ki ilyen zacskó hátulján szereplő receptet…
Szóval a második Zugló-Óbuda futam után hazarohantam, és villámgyorsan összekevertem a tésztát. be a (légkeverés nélküli) sütőbe, és el a harmadik, óvodai látogatással egybekötött futamra. közben Antira bíztam a sütőben pihenő finomságot. kivételesen nem a kecskére káposztát esete volt, pedig nagyon pályázott rá. ;o)

Hozzávalók: 200 g margarin, 250 g cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 5 tojás, 2 evőkanál rum, 1 tk fahéj, 120 g liszt (a fele teljes kiőrlésű), 1 csomag sütőpor (szerintem enélkül is megjárja, de nemhiába a sütőporos zacsi hátulján volt a recept), 180 g mandula, 100 g egérkaki/csokireszelék.

A puha margarint a cukorral, a vaníliás cukorral és a tojásokkal habosra keverem, bele a rum (most kivételesen nem volt a spájzban, így ment az aroma…). Másik tálban összekever a lisztek (a hivatalos receptben természetesen csak fehér liszt szerepel), a fahéj, esetleg a sütőpor. A keveréket beleforgatni a tojásos masszába, és legalább 1 percig max fokozaton keverni (ha bedöglik a robotgép, akkor persze tovább ;o)) A változatosság kedvéért, nekem az aprítógépem ment tropára, így kénytelen voltam mozsárral szerencsétlenkedve összetörni a mandulát. Többé-kevésbé apró mandula és az egérkaki beleborít a masszába. Jól össze kell keverni, hogy egyenletesen oszoljon el a mandula és a csoki. Ekkor került elő a szuperséges szilikon kuglófforma. Én ki szoktam vajazni, mert enélkül néha már beleragadt... Légkeverésés sütőben elég neki 150-160 oC, én most kénytelen voltam megvárni, amíg felfűt 175oC-ra. Kb. 70 perc alatt lesz kész. Itt is működik a tűpróba. A reggeli tejeskávéval a legjobb.

2008. szeptember 19., péntek

Vajas zöldbab fokhagymával



Magyarországon az éttermek 95 százalékában a köret a következőket jelenti:
Sültkrumpli – rossz esetben mirelit
Krumplipüré – rossz esetben porból
Rizs – ha nincs szerencsénk ragad, kemény, állott
Steak burgonya – rossz esetben, mivel héjával együtt van sütve, a héjon rajta maradnak a hibák, foltok, ráadásul nagydarab és ízetlen
Burgonyafánk – rossz esetben teleszívta magát olajjal, mégrosszabb esetben mirelit
Grill zöldség – rossz esetben olajtól tocsogó dögunalmas padlizsán cukkini és kaliforniai paprika darabok plusz hagyma dögivel…
Azok az éttermek, melyek ettől eltérő minőségű köretet tálalnak, érdemesek arra, hogy megjegyezzük őket magunknak. Van persze sok ilyen, de sajnos az éttermek többsége még mindig kifizetődőnek gondolja a silány fagyasztott köret feladását az asztalra, pedig ez az igénytelenség egyik legalapabb fokmérője. Az igénytelenség sajnos széles körben megmutatkozik és nem csak a silány alapanyagok, hanem a választék terén is. A fent sorolt lista ugyanis már egy viszonylag „komolyabb” kínálatú étterem menüjén olvasható. Nem az a baj, hogy kevés, hanem az hogy mindenhol ugyanaz. Amire ki szeretnék lyukadni lassan: az az, hogy ha éttermektől elvárjuk a köretek terén a (minimális) kreativitást és (minimális) innovációt, akkor otthon is gyakorolhatjuk azt. Erre ajánlom kedves figyelmetekbe a következő köretet, ami ha nem is elsöprően kreatív, de legalább valami más, kifelé mutat a dögunalom krumpli és fáradtolaj-hegemóniából.

Hozzávalók (kettő fő részére): 30-40 dkg zöldbab, 5 gerezd fokhagyma, petrezselyem, 1 db csilipaprika, 10 dkg jó minőségű vaj (MARGARINNAL NE PRÓBÁLJA SENKI, MERT NEM FOGJA ÉRTENI HOGY MIRŐL BESZÉLEK)

Innentől már magát adja a dolog, de ha valakinek nem állt volna össze a kép:
A megtisztított zöldbabot forrásban lévő vízbe dobjuk, és kb. 8-10 percig főzzük. Leszűrjük, lecsöpögtetjük és a serpenyőben felhevített vajon megpirított fokhagymaszeletekre dobjuk. Együtt sütjük, jön hozzá a frisssssss petrezselyem, és a félbevágott csili. Mindenféle sülthúshoz kiváló köret, kiválósága a felhasznált vaj árával arányban növekszik.

2008. szeptember 17., szerda

Húscsíkok ropogóssal - Retro vacsora 1983-ból


Ez a recept egy több mint 25 évvel ezelőtti Magyar Konyhából származik, és gyerekkorunk emblematikus vacsorája volt. Valahogy az egész annyira nyolcvanas évekbeli, mint az a füstszínű jénai, amiben Apu annak idején mindig készítette (igen ez egy ilyen család, nálunk Apu főz :-)).
Tipikus vendégség kaja volt, és határozottan emlékszem, hogy mindenki mindig el volt ragadtatva.

Jött például egyszer Lilla néni az elsős osztályfőnököm, családlátogatás keretében. Délelőtt még nem volt eldöntve, hogy ez a húscsíkok, vagy valami más lesz feltálalva, én pedig minden képességemet latba vetve lobbiztam a fenti fogás érdekében. Olyannyira felnőttesnek és elegánsnak gondoltam ugyanis a tanárnőm társaságában elfogyasztott tokaji aszúba mártott kenyerek közreműködésével készített vacsora elfogyasztását, hogy szentül hittem más (értsd: kiemelt) elbírálásban lesz majd részem, ha látja, hogy én milyen játszi könnyedséggel falatozom a felnőtteknek való tokajis pirítóst. Gondos számításomba annyi hiba csúszott mindössze, hogy a szüleim természetesen mindig kihagyták az alkoholt abból a variációból, amit mi gyerekek is kóstoltunk, de erről csak most több, mint 20 év elteltével szereztem tudomást. Mindegy, akkoriban nem tudtam volna nagypályásabb, és felnőttesebb (ez nagyon fontos szempont volt akkor) vacsorát elképzelni ennél.
Aztán eltelt 20 év, és a teljesen elfelejtett recept előkerült Apu fejéből. Még mindig ugyanolyan finom, kivéve, hogy nekem jobban ízlik az alkohol nélküli változat, ugyanis minden igyekezetem és lobbi tevékenységem ellenére az eredetit soha nem kóstoltam :-)

Hozzávalók: ½ kg sertéshús, lapocka, vagy comb, ½ kg gomba, 2 tk. liszt, 4 dl tejszín,
2 tojás sárgája, só, bors, 2 zsömle, 1 dl tokaji aszú

A húst vékony, kb. gyufaszál vastagságú és nagyságú darabokra vágjuk. Kevés olajon megpirítjuk, megszórjuk a liszttel, átkeverjük, kiszedjük. Az olajban megpároljuk a hasonló csíkokra vágott gombát, sózzuk, borsozzuk. A tejszínt a két tojás sárgájával elkeverjük. A húst, gombát jénaiba tesszük, ráöntjük a tejszínt. A zsömléket meghámozzuk és a belét szép ízléses darabkákra tépkedjük. Hirtelen belemártjuk a tokaji aszúba és ugyanazzal a mozdulattal a hús tetejére rakjuk. Sütjük, amíg a zsömle meg nem pirul.
Alkoholmentes (gyerekkori) verzió: a zsömledarabokat forgassuk meg egy kis olvasztott vajban, és így tegyük a husi tetejére.
Teljesen egyszerű sima rizs illik hozzá.

2008. szeptember 16., kedd

Mentás cukkinileves


Íme a Viksi-féle vacsora első fogása. Viksi kedvenc szakácskönyvéből. Nem több, mint húsz perc alatt elkészül. A pirított fenyőmag-menta-cukkini hármas a garancia a tökéletes ízélményre. Múlt csütörtökön Brie Van De Campet megszégyenítő precizitással, már elő volt készítve a csirke alaplé, de ha valaki Susan Mayer személyiségéhez érzi magát közelebb, az nyugodtan dobjon bele fél liter vízbe egy húsleveskockát...

Hozzávalók: 1 nagy fej vöröshagyma, 3 ek olívaolaj, 100 gr fenyőmag, 300 gr cukkini, 600 ml zöldség/csirke alaplé, 100 gr reszelt parmezán sajt, marék menta level apróra vágva

Hagymát az olívaolajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a fenyőmagot, megpirítjuk. Közben a cukkinit uborkareszelőn lereszeljük. Ha a fenyőmag már szép színt kapott, hozzáadjuk a cukkinit, folyamatosan kavarjuk, néhány percig főzzük.
Hozzáadjuk az alaplevet, felforraljuk, majd közepes lángon 5 percig főzzük. Belekeverjük a parmezánt és a mentát. Ízlés szerint sóval és borssal ízesítjük.

2008. szeptember 15., hétfő

Olimpia Étterem


A legújabb Budapest kedvence: Olimpia Étterem.


Mindig vannak új helyek, melyek aktuális beszédtémát szolgáltatnak a gasztronómia iránt érdeklődő pesti közönségnek, kik most vigyázó szemeiket - a Klassz, a Csalogány 26, Onyx és Segál bűvöletéből kiszakadva – a hetedik kerületi „pesti csikágó” közepén elhelyezkedő Olimpia Étteremre vetik. Természetesen hozzánk is eljutott az alapvetésnek számitó, Uj Péter szöveges üzenetével kezdődő első beszámoló, mely alapján úgy éreztük, hogy ott a helyünk. De minél előbb. Valószínűleg mások is érezhették ugyanezt, mert fél 8-kor minden asztal tele volt már, és ha nem foglaltunk volna egy nappal korábban, úgy járunk, ahogy én jártam anno nyolcadik után a Veres Pálné Gimnáziumban: helyhiány miatt eltanácsoltak.

De most foglaltunk előre. Kevés, kábé 6-7 asztal van, a séffel együtt összesen hárman dolgoznak itt: a hangulat több mint családias. A fogások számát lehet csak megválasztani (3-4-5-6) – a konkrét étel meglepés lesz - és ettől függően kerül 3, 4, 5 vagy 6000 forintba a vacsora. Van még egy krétával irt tábla, ahol fel vannak sorolva a felhasznált alapanyagok, úgyis mint őrségi kecskesajt, mátrai marhabika, kiskunhalasi pecsenyekacsa, melyek láttán kényelmesen hátradőlünk és rögtön érezzük, hogy baj itt minket már nem érhet. És nem is ér. Olyan elkápráztatóan fényesen finom vacsorához lesz szerencsénk az elkövetkező 4 órában, amilyenhez nemigen vagyunk hozzászokva, főleg ennyi pénzért nem:

- Házi kenyér bretagne-i vajjal és májpástétommal – Nincs mit mondani, hibátlan. Kb. 40 másodperc alatt eltűnik.

- Szarvasgombával ízesített erdei gombasaláta - A férjem született gombaellenes. Csodák nincsenek, most sem eszi meg, mi viszont elosztjuk az ő adagját, (szegény szerencsétlen, fogalmatlan ember).

Isteni. Balzsamecet anélkül, hogy közhelyes lenne, plusz valamilyen rafinált (utálom ezt a szót) szaft… óóóóóóóó.

- Húsleves kacsából és borjúból – Elsőre azt gondoljuk: Ne máááár, túl kicsi a tálka. De a leves gazdag, erős, karakteres, forró… és elég. Pontlevonás megint csak nincs.

- Krémesre sült kacsmáj sárgabarackkal – Itt kezdjük igazán beleélni magunkat a dolgokba. Speciel hangtalanul sikoltozunk, ha szabad a hangulatot egy ilyen képzavarral leírnom… Azt hiszem ennél a fogásnál minden második szó az volt, hogy jézusom.

- Sült kacsamell és comb, teljesen újragondolt káposztával és cukorborsóval – A káposzta olyannyira volt messze vendéglőkből unalomig ismert párolt káposztától mint mondjuk a közhelyes Makó sokat emlegetett Jeruzsálemétől. Itt jött el az pont, hogy eszembe se jutott analizálgatni, zseniális káposzta volt, csak jajgatni tudtunk a gyönyörűségtől. A cukorborsó meg cukorborsó volt, igazi zöld és zsenge, zsülienre vágva. Tovább jajgattunk.

- Ropogós sült mangalica – A HÚSNAK HOGY LEHET ILYEN ÁLLAGA, könyörögve kérnék választ erre… plusz volt ott még egy teljesetlen hihetetlen retek, mint köret, elkezdtük átmenni egy éberkóma-közeli állapotba.

- Marha, sült fehérrépával és krumplival – Gyönyörű.

Nem tudok többet elmondani, kérem kapcsojja ki.

- Sajttál - volt köztük egy nagyon büdös is, bár mindegy volt már akkor teljesen, egy falatot sem tudtam enni, és senki más sem…

- Csokifagyi gyümölcsökkel és pisztácia habbal ---------


Brávó. Szuperrr, ígytovább!


Megjegyzések:


1, Aki velldán szereti a húsokat az szóljon előre.

2, A szóda korlátlan fogyasztása benne van az árban. (!)

3, A hat hivatalos fogás helyett mi kilencet kaptunk. Meg kellett őrülni, mert a hatot sem tudtuk volna rendesen megenni.

4, A kiszolgálás picit döcögős volt, de csak annyira, mint mikor otthon a családi ebéd kellős közepén jut eszünkbe, hogy egy kovászos uborkát se halásztunk ki az üvegből a rántott hús mellé, és akkor várunk, amíg Anyu kimegy, és hoz…

5, Innen küldünk meleg üdvüzletet a csopaki Jásdi pince minden munkatársának, és vonatkozó olaszrizling címke tervezőjének.

6, A vacsora végeztével a szakács kijön az asztalokhoz érdeklődni, hogy hogy ízlett a vacsora. A szakács. És kijön. És érdeklődik....

7, Nézzen mindenki utána, ki is az a Bernard Pacaud. És miért van a táblán.


Olimpa Étterem: Alpár u. 5. Tel: 321-28-05





2008. szeptember 12., péntek

Áfonyás sajttorta



Részemről még mindig áfonya őrület... Ezúttal a tegnap frissen debütált áfonyás sajttorta. Az eddig megszokottaktól eltérően nem Philadelpihia sajtkrémmel készült, hanem túró, tejföl, tejszín hármasa alkotja a hófehér krémet, ami a kékeslila áfonyadarabokat és a vöröses lila áfonyaszirupnak nem is adhatna jobb alapot. Ilyen gyönyörű tortát még életemben nem láttam, és azt kell hogy mondjam, hogy már az első próba után az abszolút kedvencek közé írta be magát, mert az íze...felülmúlhatatlan.

Első számú Vendégmignon barátnőnknél voltunk Micinézővel egybekötött vacsorán. Viksivel együtt készítettük el a menüt, a kicsit se több, mint 2,5 négyzetméteres konyhájában. A hőmérséklet az ötvenhez közelített, néha Bonó kutya is belátogatott, miközben mi egyszerre főztünk három fogást. Közben Mici nemtetszésének adott hangot, hogy nem olyan jó móka a franciaágyon egyedül hasról hátra fordulni és vissza, meg rágicsálni a színes csörgős macska lábát. Azért valahogy, kis segítséggel, itt a család még nem említett férfitagjára gondolok, csak elkészültünk a menüvel. Addigra besötétedett.

És mióta gasztroblogom van, méginkább kiborítanak az egyre rövidülő nappalok, mert a fotózáshoz használható fényviszony időtartama gyakrolatilag leszűkül az irodában töltött órákra....Miután az első sorból csodálhattuk meg, ahogy Mici kisasszony a fürdővödrében élvezi a hullámokat, majd a masszázst, körbeültük az asztalt. Kezdjük az utolsó fogással:


Hozzávalók: 30 deka keksz (GranCereali, Hobnobs) apróra törve, 10 deka vaj felolvasztva, 50 deka áfonya, 25 deka cukor, 2 lime leve és héja, 50 deka túró, 3 deci tejszín, 3 deci tejföl (mi most créme fraiche-t használtunk), 4 tk zselatin

Keverjük össze a megdarált kekszet az olvasztott vajjal, majd nyomkodjuk bele egy kerek tortaforma aljába. Rakjuk sütőbe 180 fokra 10-15 percre. Ezalatt kezdjük el csinálni a krémet: Egy fazékban főzzük meg az áfonya felét 3 ek vízzel, meg a cukor felével és az egyik lime héjával és levével. 10 perc alatt kész is van.

A túrót, a tejszínt, a tejfölt keverjük ki a cukor másik felével, a másik lime héjával és levével, majd a zselatinnal is dolgozzuk el. Forgassuk bele a megfőtt áfonyát a krémbe, és simítsuk a kekszmorzsa tetejére. Tegyük hűtőbe, vagy időszűke esetén mélyhűtőbe. A megmaradt áfonyalevet főzzük szirupossá 5-10 perc alatt, majd hűtsük ki. Tálaláskor öntsük a tortára a szirupot, és a megmaradt áfonyaszemeket púpozzuk a torta közepére.

Komolyan mondom, ellenálhatatlan!
Kötelező kipróbálni!

2008. szeptember 11., csütörtök

Csilis padlizsán

Az elmúlt napokban egy kicsit lazult a frakciófegyelem itt a blogon, kizárólag a Másik Mignon érdeme, hogy egyáltalán frissült az oldal. De itt vagyok én is újra, megint lehet jönni naponta, készült egy csomó fini minden, ami talán kárpótolja az elmúlt napokban éhesen maradt reklamálókat ;)



Bizonyára mindenki találkozott már azzal a közismert mondással, miszerint minden sörnyitó. Korábban megpróbáltam kételkedni a mondás igazságtartalmában, de mikor Ákos egy A4-es lappal is kipattintotta egy Arany Ászok kupakját, azóta magam is hiszem és vallom ezt az örök bölcsességet.

Ilyesmi igazság vonatkozhat a sörkorcsolyára is, mármint, hogy minden (legalább is sok minden) sörkori. Ahogy az alábbi padlizsán is, mert friss kenyérrel mártogatva a csípős szaftot, semmi nem hiányzik mellé, mint egy pohár jéghideg sör.

Hozzávalók: 1 nagy kaliforniai paprika, 3-5 hosszúkás piros csilipaprika, 1 fej fehér (édes) hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 tk őrölt pirospaprika, 1 tk garam masala, 3 evőkanál olivaolaj, 2 kisebb padlizsán, só

A padlizsánokat hámozatlan állapotban felkockázzuk. Teljesen felesleges műanyag, vagy fakéssel dolgozni, semmi, mondom semmi baja nem lesz a fémtől, soha nem tapasztaltam keseredést vagy bármilyen állapotromlást, bár háztartásomban mindösszesen egyetlen valamirevaló kés található, és mindent ezzel vágok, mint valamilyen városi Matula bácsi. (igen, ez azt jelenti, hogy ajándékba bármikor fogadok gyönyörű éles késeket, illem ide vagy oda).

Forró sütőben addig sütöm a kaliforniai paprikát, míg a héja nem kap egy kis fekete/égett ihletést. Kiveszem, meghámozom. A paprikahúst, a fokhagymát a csiliket, a fűszereket és az olivolajat összemixelem. Pici olajon megpirítom a karikára vágott hagymát, mikor aranybarna, rádobom a padlizsánkockákat, és jó alaposan összesütöm, majd a fenti krémet ráöntöm. További pirítást csak addig igényel, míg gyorsan felszeletelek egy friss fehér kenyeret és kinyitok néhány üveg jégbehűtött sört.

2008. szeptember 9., kedd

Áfonyás lime-os süti


Jöjjön még egy áfonyás édesség. Tipikusan az a fajta süti lenne, amit tea mellé szoktak kínálni, mert máshogy nem nagyon csúszik...ha nem öntöznénk meg tálalás előtt egy jó adag lime sziruppal. Ettől a lökettől olyan fejlődésen megy keresztül, hogy már tea nélkül is simán megállja a helyét. Sőt!
Az eredeti recept szerint málnát is kell bele rakni. Az biztos, hogy a plusz egy gyümölcs és szín méginkább emeli az élvezeti értéket, de augusztus-szeptember lévén a piacon nem láttam málnát, vagy ha mégis, az ártáblára nézve biztos nem az jutott eszembe, hogy veszek belőle egy negyed kilót. Lehet hogy ciki, de nem vagyok vele tisztában: amikor málna szezon van lehet áfonyát kapni? Ha valaki előrelátó háziasszony lévén lefagyasztott télire néhány nejlonzacskónyit, az vegye elő már most, aki nem, annak marad a boltok fagyasztóládáiban tornyosuló gurulósmálna.
És mi a helyzet a címben szereplő másik hozzávalóval? Hát igen, abból is kell bele kapásból hat. Nálunk ennyi lime csak abban az esetben van otthon, ha az előző heti buliban túlkalkuláltuk a mojito és bacardi cola fogyasztást...

Hozzávalók: 25 deka vaj, 25 deka cukor, 4 tojás, 25 deka liszt, 1 tk sütőpor, 2 lime reszelt héja és leve, 25 gramm őrölt mandula, 10-10 deka áfonya és málna (én 25 deka áfonyát használtam)a sziruphoz: 4 lime leve, 1 lime héja, 15 deka cukor

Keverjük habosra a vajat a cukorral.
Persze mikor máskor krepálna be a habverőm égett füstöt öklendezve magából, ha nem a hideg vaj habosra keverése közben...de mi másért járnék edzeni, minthogy a kézi habverővel is keményre verjem a cukros vajat...
Adjuk hozzá a tojásokat, a lime héját, majd a sütőporos lisztet meg a mandulát. Csurgassuk bele a lime-ok levét, majd fakanállal forgassuk bele a gyümölcsök 3/4-ét is. Kivajazott kilisztezett tepsiben 175 fokon süssük kb. 1 órát.
És most jön a lényeg! Melegítsük össze a lime-ok levét a reszelt héjjal és a cukorral, majd öntsük a hústűvel megszurkált sütire.

2008. szeptember 8., hétfő

Mekkmester portékája - elérhetőség


Többen érdeklődtetek, hogy honnan lehet beszerezni a házi kecskekészítményeket. A drávasztárai Öreg Dráva Vendégház és a több mint ötven kecske egyik tulajdonosa Papp Zsuzsanna, akivel a termékekről, a szállításról és minden egyéb, a kecskékkel kapcsolatos kérdésről lehet egyeztetni...

Papp Zsuzsanna telefonszáma: 30/3688673

2008. szeptember 5., péntek

Vendégmignon - Rázzuk össze szilvatorta


Viksi volt az első, aki Vendégmignonként publikált a házi Mignonok konyhai kalandozását feldobva. Most ismét fakanalat, majd tollat ragadott, hogy mindenki által hozzáférhetővé tegye kedvenc őszi-torta receptjét. Ezúttal, siralmas konyhai körülményeim miatt, a szokásosnál is jobban örültem a bedolgozó kolléganőnek. És bár amióta megvan a blog olyanhoz nem is kezdek hozzá, amit nem lehet megírni ill. fotózni (így maradok le Mignontársam csodálatos receptjeiről is, mert ugye kétszer mégsem lehet feltenni a blogra ugyanazt a kaját...), ha tehetem kipróbálom a Viksi-féle szilvatortát.

Íme a recept:
Évekkel ezelőtt egy barátnőmnél ettem ezt a tortát. Annyira ízlett, hogy rögtön feljegyeztem a receptet. Minden ősszel, amikor érik a szilva, előkeresem a receptes dobozomból a már meglehetősen gyűrött papírt.
Gyorsan elkészíthető, a hozzávalókat csak össze kell rázni.
Emlékeim szerint, az eredetije egy Dr. Oetker szakácskönyvben van.

Hozzávalók:
Tésztához: 125g liszt, 2 tk sütőpor, 75g cukor, 1 vaníliás cukor, 1 tojás, 100g túró, 100ml étolaj, 100 tejszín, 500 g szilva
Formába: 20g darált mandula
Tetejére: 100 ml tejszín, 1 tojás, 25g darált mandula, 1 ek cukor

A szilvát kimagozzuk, negyedekre felvágjuk.
A lisztet a sütőporral elkeverjük, átszitáljuk, majd a cukorral és a vaníliás cukorral elvegyítjük. Hozzáadjuk a tojást, túrót, olajat és a tejszínt. Az edényt lezárjuk, összerázzuk, majd habverővel átkeverjük.
Egy 28 cm átmérőjű tortaformát kivajazunk, majd mandulával megszórjuk. Készíthető mandula nélkül is, ebben az esetben lisztezzük ki a format. Beleöntjük a tésztát, elsimítjuk. A szilvát cserépszerűen rátesszük. Sütőbe rakjuk. Légkeverős sütőben 160 C, gáz sütőben 2-3 fokozaton összesen 45 percig sütjük.
A tetejéhez a tejszínt, tojást, mandulát (itt is elhagyható a mandula) és a cukrot elkeverjük. 20 perc sütés után az öntetet elosztjuk a tortán, visszatesszük a hátralévő 25 percre és készre sütjük.
A süteményt hagyjuk kihűlni, utána szeleteljük.

2008. szeptember 4., csütörtök

Kovászos uborka leves


Furcsa ellentmondás, hogy azoknál, akiknek ezt a levest a legjobban ajánlanám – úgyis mint másnapos gyomrot gyakran ápolgató egyedül- vagy párban álló fiatalabb korosztály – jellemzően a legritkább esetben fordul elő kovászos uborka. (Hacsak nem a nagymama csomagolt pár darabot hétvégén a fasírozott mellé, de ez sem gyakori egybeesés).
Sajnálhatják pedig, mert egy-egy erősebb buli után nincs még egy dolog, ami ilyen jótékony hatással lenne a bizonytalan gyomorra. Persze más esetben is el tudom képzelni a fogyasztását, kánikulai napokon különösen, de az előbbi szituációban a receptre való felírását sem tartanám túlzásnak :-)
Én is a Nagyitól kaptam az uborkát, nagy csatos dobozban, egy akkora adagot, hogy egyesével megeszegetve kb. karácsonyig eltartott volna. Így viszont elég hamar elfogyott …

Szóval, amíg még szép idő van és süt a nap, aki tud csináljon, aki nem tud szerezzen kovászos uborkát akárhogyan is :-)

Hozzávalók: 5 dl joghurt, 2,5 dl jéghideg szénsavas ásványvíz, 1 evőkanál tejszínes reszelt torma, kb. 10 kicsi kovászosuborka, 1 kicsi gerezd fokhagyma, 1-2 szelet sonka

Az uborkákból 8db-ot meghámozok, kettőt héjjal együtt aprítok fel (különben nem lesz elég homogén a püré), majd turmixba vagy aprítógépbe teszem, és egy kis hideg vízzel, tormával és a fokhagymával jó sokáig zúzom, míg teljesen homogén pürét nem kapok. Egy nagy tálba teszem, és a turmixban összemixelem a vizet, a joghurtot és egy kiskanál sót. A szénsavtól nem kell félni, mert a keverés során a 99%-a távozik, de én úgy hiszem, hogy attól az 1%-tól lesz egy kicsit finomabb :-)
Ráöntöm az uborkára, jól összekeverem, jéghidegen tálalom, egy kis pirított sonkával.


mások is főztek hasonlót már, lehet válogatni:



2008. szeptember 3., szerda

Mekkmester portékája


Hétvégén mindenféle kecskekészítményt kaptam, de nem akármilyet, házi kecskesajtot, kecsketejet és még egy kecskecombot is. Az Öreg Dráva Vendgéház tulajdonosai készítik a termékeket drávasztárai birtokukon. Drávasztára 477 lakosú határközség Sellyétől 9 kilométerre délre. A vendégház és a farm üzemeltetői a fővárosból jöttek, mert örököltek két kecskét. Itt ragadtak, a kecskék száma pedig azóta ötvenegynéhányra nőtt. Itt persze nem áll meg az állatok sora, vannak malacok is, meg kutyák.

Főleg helyi fogyasztásra készítik a termékeket, de hetente-kéthetente feljönnek Pestre és házhoz viszik a rendeléseket. A tej olyan, mint amit gyerekkorunkban kortyoltunk utoljára, zsíros, sűrű, zamatos és két hétig eláll. A sajtok hófehérek, érkezésükkor még csöpög ki belőlük a víz, de nincs idejük kiszáradni, mert időközben hogy, hogy nem, kiürül a doboz. A kecskecombról még nem tudok nyilatkozni, a mélyhűtőben várja a feldolgozást.


Aki kedvet kapott a gasztronómiai túrához, látogasson el a határmenti kisközségbe, a kecskesajton kívül más miatt is megéri a Pesttől 3-4 órás utat. Aki rendelni szeretne, annak megírom a termelők elérhetőségeit.

2008. szeptember 1., hétfő

Parmezános zöldborsóleves kolbászkanyárssal


Van nálunk a Spar mellett egy öreg néni. Kicsi sámlin üldögél, ha nyár van ha tél, és árulja a friss zöldhagymát, fejtettbabot, erős paprikát, mikor mit. Nyáron általában van társasága, a szatyrukat cipelő asszonyok gyakran megállnak, beszélgetnek vele néhány szót, sokan rendelésre vesznek tőle tojást, sárgaborsót, vagy mákot, mindig jó minőségűt hoz mindenből, ismerik már. A néni télen is ott ül minden nap, térdén vastag takaró. Ilyenkor gyakrabban veszek tőle én is valamit, sokszor olyan dolgokat, amire nincs is túl nagy szükségem. Néhány hete, elég nagy széllel jött egy hideghullám, és egész este kitartóan esett. A Spárból kilépve mindenki megszaporázta a lépteit, összehúzva magán a kardigánt, széldzsekit, az anyukák kiforditott ernyőkkel hadakoztak, esőköpenyes, gumicsizmás törpéket húztak maguk után. Mikor odaértem, a néni akkor is ott volt, egy nagy fekete esernyő alatt üldögélt nem volt már más előtte cask egy nagy kupac kifejtős zöldborsó egy lila csíkos szatyorban. Persze megvettem, pedig majdnem 4 kiló volt. Ebből van az alábbi leves. Meg még lesz belőle egy csomó minden más is, nem is sokára, mert a férjem már kiakadt teljesen, hogy nem fér be a napi betevő diófagyija a mélyhűtőbe. :-)

Hozzávalók: ½ kg zöldborsó, 1 szál fehérrépa, 2 közepes krumpli, 2 evőkanál vaj, 1 dl tejszín, 5 dkg parmezán

A vajra dobom a zöldségeket és addig párolom őket, m
íg éppen barnulni nem kezdenek. Ekkor felöntöm az egészet vízzel és kb. 20 percig együtt főzöm az egészet, majd egy nagy merőkanál borsót kiveszek, a többit összeturmixolom. Visszateszem az egész zöldborsókat és belekeverem a tejszínt, és belereszelem a kis darabka parmezánt, só és a bors ki ne maradjon. Megvárom, míg forr egyet, jól összekeverem. A füstölt gyulai kolbászt felkarikázom, egy serpenyőben megsütöm, majd hurkapálcika hiányában lecsupaszított rozmaring ágacskára fűzöm őket.