2008. szeptember 15., hétfő

Olimpia Étterem


A legújabb Budapest kedvence: Olimpia Étterem.


Mindig vannak új helyek, melyek aktuális beszédtémát szolgáltatnak a gasztronómia iránt érdeklődő pesti közönségnek, kik most vigyázó szemeiket - a Klassz, a Csalogány 26, Onyx és Segál bűvöletéből kiszakadva – a hetedik kerületi „pesti csikágó” közepén elhelyezkedő Olimpia Étteremre vetik. Természetesen hozzánk is eljutott az alapvetésnek számitó, Uj Péter szöveges üzenetével kezdődő első beszámoló, mely alapján úgy éreztük, hogy ott a helyünk. De minél előbb. Valószínűleg mások is érezhették ugyanezt, mert fél 8-kor minden asztal tele volt már, és ha nem foglaltunk volna egy nappal korábban, úgy járunk, ahogy én jártam anno nyolcadik után a Veres Pálné Gimnáziumban: helyhiány miatt eltanácsoltak.

De most foglaltunk előre. Kevés, kábé 6-7 asztal van, a séffel együtt összesen hárman dolgoznak itt: a hangulat több mint családias. A fogások számát lehet csak megválasztani (3-4-5-6) – a konkrét étel meglepés lesz - és ettől függően kerül 3, 4, 5 vagy 6000 forintba a vacsora. Van még egy krétával irt tábla, ahol fel vannak sorolva a felhasznált alapanyagok, úgyis mint őrségi kecskesajt, mátrai marhabika, kiskunhalasi pecsenyekacsa, melyek láttán kényelmesen hátradőlünk és rögtön érezzük, hogy baj itt minket már nem érhet. És nem is ér. Olyan elkápráztatóan fényesen finom vacsorához lesz szerencsénk az elkövetkező 4 órában, amilyenhez nemigen vagyunk hozzászokva, főleg ennyi pénzért nem:

- Házi kenyér bretagne-i vajjal és májpástétommal – Nincs mit mondani, hibátlan. Kb. 40 másodperc alatt eltűnik.

- Szarvasgombával ízesített erdei gombasaláta - A férjem született gombaellenes. Csodák nincsenek, most sem eszi meg, mi viszont elosztjuk az ő adagját, (szegény szerencsétlen, fogalmatlan ember).

Isteni. Balzsamecet anélkül, hogy közhelyes lenne, plusz valamilyen rafinált (utálom ezt a szót) szaft… óóóóóóóó.

- Húsleves kacsából és borjúból – Elsőre azt gondoljuk: Ne máááár, túl kicsi a tálka. De a leves gazdag, erős, karakteres, forró… és elég. Pontlevonás megint csak nincs.

- Krémesre sült kacsmáj sárgabarackkal – Itt kezdjük igazán beleélni magunkat a dolgokba. Speciel hangtalanul sikoltozunk, ha szabad a hangulatot egy ilyen képzavarral leírnom… Azt hiszem ennél a fogásnál minden második szó az volt, hogy jézusom.

- Sült kacsamell és comb, teljesen újragondolt káposztával és cukorborsóval – A káposzta olyannyira volt messze vendéglőkből unalomig ismert párolt káposztától mint mondjuk a közhelyes Makó sokat emlegetett Jeruzsálemétől. Itt jött el az pont, hogy eszembe se jutott analizálgatni, zseniális káposzta volt, csak jajgatni tudtunk a gyönyörűségtől. A cukorborsó meg cukorborsó volt, igazi zöld és zsenge, zsülienre vágva. Tovább jajgattunk.

- Ropogós sült mangalica – A HÚSNAK HOGY LEHET ILYEN ÁLLAGA, könyörögve kérnék választ erre… plusz volt ott még egy teljesetlen hihetetlen retek, mint köret, elkezdtük átmenni egy éberkóma-közeli állapotba.

- Marha, sült fehérrépával és krumplival – Gyönyörű.

Nem tudok többet elmondani, kérem kapcsojja ki.

- Sajttál - volt köztük egy nagyon büdös is, bár mindegy volt már akkor teljesen, egy falatot sem tudtam enni, és senki más sem…

- Csokifagyi gyümölcsökkel és pisztácia habbal ---------


Brávó. Szuperrr, ígytovább!


Megjegyzések:


1, Aki velldán szereti a húsokat az szóljon előre.

2, A szóda korlátlan fogyasztása benne van az árban. (!)

3, A hat hivatalos fogás helyett mi kilencet kaptunk. Meg kellett őrülni, mert a hatot sem tudtuk volna rendesen megenni.

4, A kiszolgálás picit döcögős volt, de csak annyira, mint mikor otthon a családi ebéd kellős közepén jut eszünkbe, hogy egy kovászos uborkát se halásztunk ki az üvegből a rántott hús mellé, és akkor várunk, amíg Anyu kimegy, és hoz…

5, Innen küldünk meleg üdvüzletet a csopaki Jásdi pince minden munkatársának, és vonatkozó olaszrizling címke tervezőjének.

6, A vacsora végeztével a szakács kijön az asztalokhoz érdeklődni, hogy hogy ízlett a vacsora. A szakács. És kijön. És érdeklődik....

7, Nézzen mindenki utána, ki is az a Bernard Pacaud. És miért van a táblán.


Olimpa Étterem: Alpár u. 5. Tel: 321-28-05





13 megjegyzés:

gabojsza írta...

Szerintem az Bernard Pacaud lesz (nem Barnard) :-)

Mignonok írta...

hoppárdon. természetesen.
:-)

Névtelen írta...

és Uj Péter :))

Millie írta...

Pénteken mi is leteszteltük!!!! Hatosban mentünk, nekem nagyon bejött, 2 vendégünknek nagyon nem...
A mi menünk kicsit hagyományosabbra sikeredett, volt benne egy majdnem ehetetlen ponty is... De ez nem szegte kedvem, ahogy megkapom a képeket írok róla posztot.
Szakács bácsi senkihez sem jött ki aznap este érdeklődni... :-S

Mignonok írta...

Te jó Isten. Soha többet nem írok posztot hajnali fél háromkor...

de remélem azért volt olyan is az írásban, ami tetszett, kedves névtelen
:-)

nana írta...

arról tudsz valamit, h ha az ember vega, és szól előre, neki is főznek? :)

Mignonok írta...

Ezt konkrétan nem tudom, de a barátnőm cukorbeteg, aki nem ehetett szénhidrátot se cukrot stb. Erre abszolút figyeltek, így egyáltalán nem tartom kizártnak a vegetáriánus ételsort sem.

Névtelen írta...

Tegnap voltunk, hát, az elragadtatás nem ilyen nagy.
Először is minden csak langyos volt: leves, hús, köret. :-(((
Az előétel kacsamája nagyon-nagyon bejött! A húsleves szarvasgombával nekem nem ízlett. (Az az édes apró vmi a tetején lett volna a gomba?!)
A mangalicatarja tényleg elomlott a számban, finom volt a cukorborsós körete is!
A főétel rostélyosa olyan nagyon véres volt, hogy csak na, mondtam is a végén a főnök úrnak.
A desszert pedig erősen felejthető: a gyümölcskompót finom, de a túróhab semmi extra.
Hát, én így jártam.

kiselek írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

Tegnap voltunk is. Isteni!!
Ezek a szaftos húsok, irgalmas isten....

Laca írta...

A feleségemmel tegnap voltunk, gondoltunk, nem vagyunk nagyétkűek: 4 fogást rendeltünk. Ez volt a 4 fogás:
- Füstölt tokhallal takart kacsamáj mézes paradicsommal
- füstölt kacsaleves tokaji szamorodnival és spenóttal
- Balatoni ponty lecsós bulgurral
- Borjú"kolbász" rétestésztában, plusz szelet borjú, mindez paradicsomos rukkolával
- sajtok (3 féle)
- a desszert pedig szilvás rétes joghurttal és csokoládéval

A kacsamáj egyszerűen fenséges volt, felvezetésnek meg különösen. A leves nekem ízlett, a feleségemnek nem annyira jött be, mert nagyon füstös volt. Levesbetétnek hatalmas ötlet a spenótlevél. A hal volt a másik fénypont(y): ennyire finom halat ritkán ettem, a köret nagyon jól passzolt. A borjúfogás egy picit halványabb volt, igaz, szólhattunk volna, hogy legalább mediumra kérnénk a husit :-). A sajtból a Brie ízlett a legjobban. A desszert méltó zárás volt, a joghurtos-csokis öntet egész egyszerűen pazar kombináció a szilvás rétessel.

Végezetül egy jó tanács: borozzatok, mert ha nem, a sommelier csúnyán néz :-D

Gasztró írta...

Örülünk minden újnak és jónak! Ráfér Budapestra. Ráadásul közel van. Izgalmasnak hangzik! Kipróbáltuk.
Egészen kiválló, ki van találva, fel van építve. Így kell ezt csinálni.
Egy megjegyzést azonban mégis megérdemel: mindenkinek lehet rossz napja, így a szakácsnak is. Ha nincs kedve, akkor csinálja más.
Mintha nem lett volna kitalálva a szerda este. Egy kicsi ilyen, egy kicsi olyan, semmi összhang a fogások között, ráadásul adott pillanatban nagyon menza-jellegű lett: mindenki kapta szép sorban ugyanazt, és ez bizony érződött a tányéron lévőn is. Több ötlet, több elköteleződés, még szerda este is.

J Smith írta...

I visited this restaurant yesterday with a group of friends, and we ordered five courses, thinking that "oooh, this will be too much- we won't be able to finish!!".... well, we got a big (or should i say little) surprise.

Every course of food we had was so small i would not have served it to a mouse- i am being serious, if you had given this food to a mouse, he or she would have come back asking "is that it....?" So, this is my first gripe.

Second... well, in terms of quality of food, it is really nothing special- but this is perhaps because one mouthful really doesn't let you get a taste of something, does it?

Thirdly, who cuts a piece of asparagus in half... and serves it as a garnish??? No, i'm serious.. that was it!

Fourthly, there was such little interaction with the waiter, how would he have known how i wanted my veal... oh, sorry "it is a surprise from the kitchen...ha ha"

Fifthly, is it a joke when someone doesn't eat their meal... well it seemed to be to the waitress...

Sixthly, 1000huf per course.... hmmm - great value!

Finally, who goes to a restaurant and pays more than 9,000 each and leaves to go and buy something else because they are so hungry???

My advice: "Avoid this place like the plague"