Parmezános zöldborsóleves kolbászkanyárssal

Van nálunk a Spar mellett egy öreg néni. Kicsi sámlin üldögél, ha nyár van ha tél, és árulja a friss zöldhagymát, fejtettbabot, erős paprikát, mikor mit. Nyáron általában van társasága, a szatyrukat cipelő asszonyok gyakran megállnak, beszélgetnek vele néhány szót, sokan rendelésre vesznek tőle tojást, sárgaborsót, vagy mákot, mindig jó minőségűt hoz mindenből, ismerik már. A néni télen is ott ül minden nap, térdén vastag takaró. Ilyenkor gyakrabban veszek tőle én is valamit, sokszor olyan dolgokat, amire nincs is túl nagy szükségem. Néhány hete, elég nagy széllel jött egy hideghullám, és egész este kitartóan esett. A Spárból kilépve mindenki megszaporázta a lépteit, összehúzva magán a kardigánt, széldzsekit, az anyukák kiforditott ernyőkkel hadakoztak, esőköpenyes, gumicsizmás törpéket húztak maguk után. Mikor odaértem, a néni akkor is ott volt, egy nagy fekete esernyő alatt üldögélt nem volt már más előtte cask egy nagy kupac kifejtős zöldborsó egy lila csíkos szatyorban. Persze megvettem, pedig majdnem 4 kiló volt. Ebből van az alábbi leves. Meg még lesz belőle egy csomó minden más is, nem is sokára, mert a férjem már kiakadt teljesen, hogy nem fér be a napi betevő diófagyija a mélyhűtőbe. :-)

Hozzávalók: ½ kg zöldborsó, 1 szál fehérrépa, 2 közepes krumpli, 2 evőkanál vaj, 1 dl tejszín, 5 dkg parmezán

A vajra dobom a zöldségeket és addig párolom őket, míg éppen barnulni nem kezdenek. Ekkor felöntöm az egészet vízzel és kb. 20 percig együtt főzöm az egészet, majd egy nagy merőkanál borsót kiveszek, a többit összeturmixolom. Visszateszem az egész zöldborsókat és belekeverem a tejszínt, és belereszelem a kis darabka parmezánt, só és a bors ki ne maradjon. Megvárom, míg forr egyet, jól összekeverem. A füstölt gyulai kolbászt felkarikázom, egy serpenyőben megsütöm, majd hurkapálcika hiányában lecsupaszított rozmaring ágacskára fűzöm őket.