
Szóval nekem sok alkalmam lett volna a kiírás óta romantikus vacsit dokumentálni, de amit végül mégis megörökítettem, az számunkra is különösen különleges volt, mivel a férjem vásárolta meg a hozzávalókat, és ő készítette is el, míg én megterítettem és meggyújtottam kábé 50 gyertyát.

Egy kiadós veszekedés után bagettel, borral, és spagetti hozzávalóival megtömött papírzacskóval a hóna alatt csönget a jóképű főszereplő a szintén lélegzetelállítóan csinos főhősnő ajtaján, aki nem számit rá/nem örül neki/duzzog még az előző veszekedés miatt, de a férfit ez nem izgatja, feltalálva magát a konyhában, könnyedén összedobja az olasz spagettit, miközben mindketten bort kortyolnak, kacagnak és persze kibékülnek. Na, egyik este nálunk pont ez történt, mikor egy veszekedés után megláttam a férjemet az ajtóban a papírzacskójával, annyira nevettem, hogy túl sok engesztelésre már nem is volt szükség :-)
(főleg, hogy később megtudtam, hogy majdnem dugába dőlt az egész engesztelési hadművelet, mivel nem volt sehol papírzacskó – ami nélkül nem romantika a romantika, ugye :) - így a férjem, tizenöt percet győzködte a Culinárisban az egyik eladó hölgyet, hogy kutassa fel a raktárt valamilyen elfekvő példányért :-) - szerencsére sikerrel járt…)
A zacskóban pedig volt egy szál virág is.

Az igazi spagetti szósz receptje volt már itt a blogon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése