Nálunk nagyon gyakran van romantikus vacsora, leginkább spontán alakul, de előfordul olyan is, mikor órákat a konyhában töltve készülök mondjuk egy évfordulóra, bár egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen gondosan összeállított drága és különleges menüsor romantikusabbá varázsolja a vacsorát, mintha csak a sarki boltba szaladnék le egy kis sonka, bagett, vörösbor erejéig. Sőt, biztos, hogy nem. Ugyanis szinte tökmindegy, hogy mit eszünk a lényeg hangulat, a körítés, az atmoszféra, gyakran nyitunk ki egy üveg bort hét közben is, és van, hogy csak egy kis sonkát, olivabogyót, krémsajtot vagy akármit eszünk hozzá, és a romantika így is működik, mert együtt vagyunk, és beszélgetünk közben.
Szóval nekem sok alkalmam lett volna a kiírás óta romantikus vacsit dokumentálni, de amit végül mégis megörökítettem, az számunkra is különösen különleges volt, mivel a férjem vásárolta meg a hozzávalókat, és ő készítette is el, míg én megterítettem és meggyújtottam kábé 50 gyertyát.
G. szerint ugyanis a filmekben tipikusan szereplő romantikus vacsora képlete:
Egy kiadós veszekedés után bagettel, borral, és spagetti hozzávalóival megtömött papírzacskóval a hóna alatt csönget a jóképű főszereplő a szintén lélegzetelállítóan csinos főhősnő ajtaján, aki nem számit rá/nem örül neki/duzzog még az előző veszekedés miatt, de a férfit ez nem izgatja, feltalálva magát a konyhában, könnyedén összedobja az olasz spagettit, miközben mindketten bort kortyolnak, kacagnak és persze kibékülnek. Na, egyik este nálunk pont ez történt, mikor egy veszekedés után megláttam a férjemet az ajtóban a papírzacskójával, annyira nevettem, hogy túl sok engesztelésre már nem is volt szükség :-)
(főleg, hogy később megtudtam, hogy majdnem dugába dőlt az egész engesztelési hadművelet, mivel nem volt sehol papírzacskó – ami nélkül nem romantika a romantika, ugye :) - így a férjem, tizenöt percet győzködte a Culinárisban az egyik eladó hölgyet, hogy kutassa fel a raktárt valamilyen elfekvő példányért :-) - szerencsére sikerrel járt…)
A zacskóban pedig volt egy szál virág is.
Szóval nekem sok alkalmam lett volna a kiírás óta romantikus vacsit dokumentálni, de amit végül mégis megörökítettem, az számunkra is különösen különleges volt, mivel a férjem vásárolta meg a hozzávalókat, és ő készítette is el, míg én megterítettem és meggyújtottam kábé 50 gyertyát.
G. szerint ugyanis a filmekben tipikusan szereplő romantikus vacsora képlete:
Egy kiadós veszekedés után bagettel, borral, és spagetti hozzávalóival megtömött papírzacskóval a hóna alatt csönget a jóképű főszereplő a szintén lélegzetelállítóan csinos főhősnő ajtaján, aki nem számit rá/nem örül neki/duzzog még az előző veszekedés miatt, de a férfit ez nem izgatja, feltalálva magát a konyhában, könnyedén összedobja az olasz spagettit, miközben mindketten bort kortyolnak, kacagnak és persze kibékülnek. Na, egyik este nálunk pont ez történt, mikor egy veszekedés után megláttam a férjemet az ajtóban a papírzacskójával, annyira nevettem, hogy túl sok engesztelésre már nem is volt szükség :-)
(főleg, hogy később megtudtam, hogy majdnem dugába dőlt az egész engesztelési hadművelet, mivel nem volt sehol papírzacskó – ami nélkül nem romantika a romantika, ugye :) - így a férjem, tizenöt percet győzködte a Culinárisban az egyik eladó hölgyet, hogy kutassa fel a raktárt valamilyen elfekvő példányért :-) - szerencsére sikerrel járt…)
A zacskóban pedig volt egy szál virág is.
Az igazi spagetti szósz receptje volt már itt a blogon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése