Káli Art Inn

Nem akarok olyan közhelyekkel élni, hogy a "magyar toszkána" vagy "provance a Káli medencében", de mit csináljunk, ha tényleg így van.

A zánkai úttörő tábortól 5 perc kocsival Köveskál, ami otthont ad a családi vállalkozásként indult, egyre felkapottabb Káli Art Inn-nek.

Jópár telek összenyitásával kapták a területet, ami helyet ad mandulafáknak, körtefáknak, csakúgy mint fűszernövényeknek, egynnagy medencének, játszótérnek, virágágyásoknak és több csodálatos levendula mezőnek. Ahogy belépünk a kertbe, olyan érzésünk támad, mintha családi barátainkhoz érkeztünk volna, vagy a nyaralónkba, de semmi setre sem egy hotelba. Nyugalom van, csend, nem nagyon látni embereket a kertben, mégha telt ház is van. Pont úgy van kialakítva a méret, hogy mindenki el tudjon vonulni.

A szállásra három lehetőség is kínálkozik: a nagy köveskáli kőből rakott régi pajta, ahol 3 szoba és egy billiárd terem található. A tükörszobában még a fürdőszoba fala is kőből van, és rengeteg gyönyörű régi kis bútorral van berendezve. A kedvencem a nagy tükrös öltözőszekrény volt.

Ezen kívül van még egy épület, ahol nagyobb családok is elférnek, itt konyha is a rendelkezésre áll. Végül pedig van egy hosszú apartmanház, ahol 6-8 apartman sorakozik egymás mellett.

A legjobb az egészben természetesen a vacsora és a reggeli. Ha jó idő van a régi parasztház teraszán van megterítve, ha hűvösebb, a házban. A plafonon gyönyörű freskó, régi tálalószekrények sorakoznak egymás mellett telerakva rengeteg ezüst és porcelán tálaló- és evőeszközzel.

Mikor először voltam, vendég chef volt, aki valami kimondhatatlanul finom vacsorát főzött: tejszínes zöldborsóragu leves vajas galuskával, marhalábszár krumplival. A desszertet illetően el tudtam volna képzelni jobbat, de még az is finom volt.

A reggeli pont olyan, amit szeretek. Egészen 11-ig lehet menni, ami nálam nagy előny, minthogy nem nagyon tudok hétvégén felkelni ennél előbb. Friss puha kifli, nagymama féle baracklekvár, felvágottak, sajtok, zöldség, keménytojás, rántotta, tükörtojás ésatöbbi. inni pedig egy egész kancsó kakaót vagy teát hoznak, nem csak egy másfél decis csészét!

Az az igazság, hogy Magyarországon nem nagyon voltam ilyen színvonalú helyen, ahol tényleg Európában érzi magát az ember mind kiszolgálást, minden a környezetet tekintve. Nyáron nagymelegben, de ősszel vagy tavasszal is lehet mit csinálni. Van jópár bicikli, amit el lehet vinni, lehet túrázni, vagy csak sétálgatni, vagy éppen olvasgatni a medenceparton, vagy a mandulafák tövében. És a billiárdról meg a társasjátékokról még nem is beszéltem.

Üröm az örömben, hogy az ár is európai szintű, talán azért is van, hogy szinte csak külföldiek, vagy vegyes családok járnak ide pihenni.

De ha valakinek egyszer megadatik, hogy eljöjjön, és itt töltődjön fel pár napig, annak teljes szívemből ajánlom!

Toszkána Vol. 4. – Articsókakrém

A toszkán gasztro-élménybeszámoló utolsó fejezete következik.

A helyszín Mercatale főtere, szieszta idején egyetlen nyitvataró üzemegységgel. Szó sincs túristacsalogató panorámáról, se napernyős teraszról, éppenséggel még felszolgálásról se, rendelésünket a hosszú, éppen egy csapat szobafestő által támasztott pultnál adjuk le. Az idős pultos hölgy a fél liter fehérbor, víz, és három eszpresszó mellé egy kis tálkát is tett a tálcánkra, benne valamilyen fehér krémmel és ropogósra sütött pizzakenyérrel. Leültünk az ajtó előtt elhelyezett egyik asztalhoz, mellettünk 4 öregúr nagy nevetések és gesztikulálások közepette vagy egy tucat kaparós sorsjeggyel múlatta az időt. Megkóstoltuk a bort, majd közelebbről szemügyre vettük a tálka tartalmát. Articsóka krém volt benne, annyira ízlett, hogy muszáj volt még egy bort rendelni, hogy kapjunk belőle egy újabb adagot. Megalapozott szakmai indokokkal igyekeztem távol tartani tőle a többieket, azaz hogy analizálnom kell az összetevőket ahhoz, hogy itthon reprodukálni tudjam. Hát nem hatotta meg őket.

Itthon kb. az első dolog volt, amit kipróbáltam. Mi fogyasztottunk hozzá egy üveg St. Andrea rozét, hogy az összhatás teljes legyen.

Hozzávalók: 1 kis üveg (250g) olajban eltett articsókaszív, 1 kávéskanál magos mustár, 5 evőkanál tejszín, 1 kávéskanál méz, 1 zöld csilipaprika, frissen őrölt bors, fokhagymás olívaolaj.

Az articsóka nem a kedvencünk, már ami az előkészületeket illeti, legutóbb egy tökéletesen ehetetlen és vállalhatatlan salátát sikerült összehoznunk például. De ez itt más, ezt nem lehet elrontani, perfekt kis bor mellé való korcsolya.

Az articsókaszíveket felaprítjuk, minél kisebbre, de úgy, hogy a jellemző lemezkék még látszódnak, majd hozzáadjuk az olivát és a tejszínt, ezzel jól kikeverjük, majd beízesítjük. A zöld csilipaprikát hajszálvékony szeletekre vágva tettem bele, nem lett erős csak egy kicsit pikáns, még jobban kihozta az articsóka savanykás ízét.

A jégbe hűtött rozét ne felejtsük kinyitni.

Toszkána Vol. 3. Polipsaláta fehérbabbal

Az egyik legemlékezetesebb gasztronomiai élmény az út során Panzanoban ért minket. Mindenkinek ajánlom felkeresni ezt az éttermet, ha arra jár: Il Vescovino. Gyönyörű terasz panorámával a klasszikus toszkán tájra, lenyűgöző látvány. Egy valami tett ránk csak mélyebb benyomást: az ételek.
Azok közül is abszolút elsőként végzett az élen a polipsaláta, amiből hárman hetet ettünk összesen, és amit azonnal kipróbáltam itthon is, nyilván a lehetőségekhez igazítva az összetevőket.

Hozzávalók: 35 dkg bébipolip, 20 dkg friss fejteni való bab, 1 zöld kaliforniai paprika, 4-5 szem koktélparadicsom, NAGYON JÓ MINŐSÉGŰ OLIVAOLAJ, citrom, só, bors

A polipokat kb. 45 percig lobogó vízben főzöm, mikor megpuhulnak, leszűröm és szárazra törlöm őket. Én fagyasztott állapotú kartársakkal dolgoztam, így a pucolás hálistennek nem az én dogom volt. Valamit valamiért: a friss nyilván finomabb de a macerát nem hiányolom... Szóval a puhára főzött polipokat leszűröm és 2 cm-es darabokra vágom. A fejtett babot fokhagymás petrezselymes vízben megfőzöm, kihűtöm, összekeverem a polippal hozzáadva a kis kockákra vágott paprikát és koktélparadicsomot. Meglocsolom az igazán erre az alkalomra tartogatott NAGYON JÓ MINŐSÉGŰ olivaolajjal - ettől ebben az esetben nem lehet eltekinteni - frissen őrölt borssal és sóval ízesítem, citromot facsarok rá, ezutá már csak maximum egy kis pirítós kell hozzá.

Toszkána Vol.2.

Egészen különleges nyaralás volt ez. Leginkább abból a szempontból, hogy most először nem rohangáltunk múzeumokba és kötelező nevezetességekhez, nem volt kitűzött kötelező útvonal, és olyan dolgok listája sem, „amit mindenképp meg kell nézni”. Egy részletes térkép volt csak (az összes kis szaggatott- és földút jelezve rajta) bekarikázva olyan apró városkák, melyeknek a nevezetessége maga az atmoszféra, nincsenek világraszóló katedrálisok, festmények és szobrok, csak a jellegzetes házak, utcák éttermek. Sétálgattunk, fényképeztünk, pici éttermekben ebédeltünk, kávéztunk, és szívtuk magunkba a semmihez sem hasonlítható hangulatot. Persze a hangulatnak nem ment a rovására az a néhány vino della casa, amit megfáradt és kitikkadt utazóként általában siettünk mihamarabb megkóstolni. A sietség indokolt volt, mint ahogyan az első nap emlékeztetnünk is kellett magunkat, hogy itt ebéd és vacsora között az éttermek többsége zárva tart.

Miközben istenien éreztük magunkat, nem tudtam persze nem összehasonlítani az ottani légkört az itthonival, és ettől rögtön rosszabbul éreztem magamat.

Miért nem tudunk például itthon úgy viszonyulni a turistákhoz mint ők: MIINDEN ki van írva, százszor és ezerszer táblák erdeje jelzi az autópályát, a ferdetornyot, a wc-t, a legközelebbi várost, bankautomatát, akármit, míg itthon a múlt hétvége volt az abszolút ellenpélda: lengyel szurkolók tucatjai okoztak forgalmi dugót a város legváratlanabb pontjain, ugyanis Budapesten EGYETLENEGY tábla sem jelzi hogy merre van a Hungaroring.

Egy másik példa: leültünk Pisában egy étteremben. Az utcára rögtönzött teraszról látszott a Torony. Fel voltunk készülve a siófok-szerű lenyúlásra, silány minőségre, mindenre, ami egy ilyen turistaközpontban Magyarországon bárkit fogadna: flegma, felsőbbrendű és pontatlan pincérek, aránytalanul magas árak és gyenge minőség. Azt gondoltuk csak jövünk és megyünk. Ehelyett elragadó pincér magyarázta a házi orecchiette elkészítésének módját, az árak kb. olyanok voltak mint eddig bármikor, a pizza és a bor pedig olyan, hogy maradtunk még egy körre. Semmi lenyúlás-érzet. Szokatlan volt, nagyon szokatlan.

Néhány nappal később egy másik étteremben egyikünk kért egy halat. Branzino.
Jön a hal álá nátur. Mellette 6 grillezett koktélparadicsom. SEMMI MÁS. Se csalamádé, se lollo rosso saláta, se cikkcakkra vágott paradicsom. Jó volt ránézni, eggyel jobb megenni.

Stílus. Az olaszoknak van.

Toszkána Vol.1. Hideg paradicsomleves sárgadinnyével és zöldcitrommal

Nem először voltunk, de először azóta, hogy gasztroblogom van. Így minden más hangsúlyt kapott, hogy úgy mondjam más dimenzióba helyeződött: az utazás legfontosabb része lett a gasztronómia. Természetesen eddig is minden nyaralás részét képezte a helyi konyhával történő ismerkedés és a lehető legautentikusabb éttermek feltérképezése, de részletes és fényképes dokumentációra eddig maximum olyan különleges esetekben került sor, mint a burmai utcai éttermek madárszív-nyársai, a sült sáska vacsora Bangkokban, vagy a Tibetben először kissé bizalmatlanul, majd annál nagyobb lelkesedéssel elfogyasztott jakburger. Most azonban sokkal több dolog került dokumentálásra, sőt volt hogy egy-két kedves szakács maga magyarázta el nekünk a receptet :-).

Az alábbi hűsítő levest is egy ilyen találkozás alkalmával véstem az eszembe. A séfet Leo-nak hívták, és ez az egyik legizgalmasabb ízkombináció volt, amit valaha kóstoltam. Ne ijedjen meg senki: az elkészítési idő nem több fél óránál és ebben már a bevásárlószatyor kipakolása, átöltözés és egy közepes hosszúságú telefonbeszélgetés is benne van.

Hozzávalók: 6 nagy vagy 7 közepes paradicsom, fél sárgadinnye (átlagos méretű dinnyére gondoljunk, pontosan nem tudom hány deka), ½ lime, néhány mentalevél, barnacukor, só A paradicsomokat 3-4 percre forrásban lévő vízbe dobjuk így könnyen, szinte maguktól lejön a héjuk.

A meghámozott paradicsomokat kimagozzuk, feldaraboljuk, és egy csipet sóval, és cukorral valamint 1 deci vízzel feltesszük főni. Kb. 3 percig forraljuk, - a víz nagyjából el is tűnik róla – turmixba pakoljuk, és hozzáadjuk a fél sárgadinnyét, természetesen darabokban. Összeturmixuljuk. Ezután ha sietünk, akkor a mélyhűtőbe, ha nem akkor a sima hűtőbe téve várunk, míg jéghideg nem lesz. Mentalevéllel ízesíthetjük még, ha mindenáron fokozni szeretnénk az élvezeteket. Elsőre nagyon merész kombináció, de meglepő módon harmonikus, perfekt kis leves a kánikulai napokra.