2008. július 19., szombat

VKF! XVII. – Sült Sárgarépa Saláta


Be kell valljam őszintén, hogy mikor Migontárssal lefixáltuk a VKF-es főzés estéjét, a fent nevezett saláta csak a B terv volt. Egyszer már bizonyított, de nem sikerült jó fotót készítenünk róla, mert beesteledett, mire az asztalra került. Viszont találtunk egy articsókás salátakülönlegességet, amit mindenképpen ki akartunk próbálni, ha már egyszer a felhívás alapján speckó salátákkal kell előrukkolni. Namost elmondanám, hogy az articsóka előkészítése teljes kudarcba fulladt, Jamie Oliver a Silver Spoon és az egész világháló segítségnyújtása ellenére. Nem is részletezem, a lényeg, hogy szerintem egy jó ideig ez volt az első és utolsó articsókafej, amit a kezembe vettem. Megelégszem az olaj alá eltett változattal, a frissel pedig kivárom a szeptemberi római hosszúhétvégét. Persze a Másik Mignon nem tudott várni, el is utazott péntek éjszaka egy toscan túrára...
Szóval, bár már többen várják az articsókaszívet buggyantott tojással, ki kell ábrándítsam őket, még várni kell rá egy jó darabig…
És most jöjjön a címben szereplő nem zöld, de azért saláta, mely színélménynek sem utolsó, de mégiscsak az ízével lopta be magát a szívünkbe. Akinek a sárgarépa a húslevesben úszkáló zöldséget jelenti, az most gyorsan felejtse el, mert ez a zöldség is azok közé tartozik (lásd még zöld spárga), ami a sütőben teljes átalakuláson megy keresztül: mind állagra, mind ízre újjászületik. A földimogyorókrém, a curry, a szójaszósz, a lime és a koriander pedig még csak emeli az ízélményt. Bár Dolce Vita versenyfelhívása úgy hangzott, hogy ne tipikusan hús mellé kínált salátákkal jelentkezzünk, ez a saláta azért egy jókora szelet sült hús mellett is megállja a helyét.
Egy jó tanács: vigyázzunk, a sárgarépa mennyisége csalóka. Ami nyersen egy hét alatt is elfogyaszthatatlan mennyiségnek tűnik, az sütve alig lesz elég négy embernek.


Hozzávalók: 1 kiló sárgarépa,
a mártáshoz: 1 csokor újhagyma, 2 gerezd fokhagyma, egy hüvelykujjnyi gyömbérdarab, 2 ek curry por, 5 ek földmogyorókrém, 1,5 deci víz, 1 ek szójaszósz, 1 ek barnacukor, 1 lime
a tetejére: 1 marék koriander, fél-egy chilipaprika

A répát megmosom/meghámozom, majd ujjnyi vastag darabokra vágom. Beleöntöm egy nagy tepsibe, megöntözöm olívaolajjal, majd forró tepsibe tolom kb., 45 percre. Akkor jó, amikor már kicsit megbarnultak, de színük még nem közelít a feketéhez.


Amíg sül a répa, elkészítjük a mártást. Olajon megpirítom a karikára vágott újhagymát és a pépes fokhagymát. Ha a hagyma kész van, hozzáreszelem a gyömbért, majd jöhet az összes többi hozzávaló is: földimogyorókrém, curry, szójaszósz, barnacukor, lime és egy fél pohár víz.
Ezzel el is készült a salátánk.
Már csak annyi van hátra, hogy a mártást összekeverjük a sárgarépákkal, majd a tetejére koriandert és felkarikázott chilit szórjunk.
...jöhet a lakmározás, a tál kitunkolása, meg a dícséretek bezsebelése.

4 megjegyzés:

Cigánymeggy írta...

hello mignonok. mi az, hogy VKF?

Mignonok írta...

Helló Cigánymeggy!

A Vigyáz Kész Főzz rövidítése!
Egy "főzőverseny", ahol minden alkalommal más bloggerhez kerül a rendezés joga, aki kitalálja, milyen témában várja a többiektől a kajákat. Most a XVII-nél tartunk, Dolce Vita rendezte meg, kreatív salátákkal lehet nevezni (győztest nem választunk). A kiírt határidő után összefoglalót készít az összes pályaműről, majd átadja valamelyik bloggernek a következő VKF rendezését.

Anyamacskacica írta...

Húúú, ez isteni finom lett!!! Régen kinéztem már, de most sikerült csak a megvalósítás. Tiszta indonéz érzés, köszönet érte!

Mignonok írta...

Örülök, hogy jól sikerült! ;o)