Mikor régen a Nagyi szakácskönyveiből és kézzel írt receptgyűjteményéből ismerkedni kezdtem a konyha világával, csak azok a receptek tettek rám bármilyen hatást, melyekhez szép képek is tartoztak. Az évfolyamonként spárgával átkötött Magyar Konyhákat már akkor is gyakran lapozgattam elidőzve egy-egy szép sonkaterkercsnél :-) (a kép, ami végül annyira magával ragadott, hogy neki is álltunk megsütni a barátnőmmel: a méteres piskótaszelet volt).
Szóval szerintem a szép képek nagyon fontosak egy recept esetében, a mai napig jobbára ez alapján döntöm el, hogy valamit kipróbálok-e vagy sem. Esztétikailag is fontos, de sok információt is ad az adott ételről.
Ebben az esetben a kivétel a szabályt erősíti, mert bár korai gasztroélményeimhez hűen törekszem az ételeimről szép és étvágygerjesztő képet késziteni, több-kevesebb sikerrel, erről a fogásról kb. másfél órai kúszás, mászás, derités, és komponálás után sem tudok ennél többet felmutatni.
De azokat, akiket hozzám hasonlóan nagyban befolyásol a vizuális élmény, vígasztalja az a tudat, hogy a sajt enyhén sós íze a ropogós magokkal, szaftos körtével olyannira harmonikus, hogy bőven kárpótolni fogja őket a gyenge fotóért.
Kötelező kipróbálni. Komolyan. Nagyon jó. Sokkal, de sokkal finomabb, mint ahogy kinéz.
A feldarabolt és meghámozott körtéket az enyhén karamellizált barnacukorra dobjuk, összeforgatjuk és addig sütjök-pároljuk, míg félpuha és csillogóan barna és illatos nem lesz. NAGYON PICI fahéjjal és szerecsendióval ízesitjük (ez nem sütemény, nem kell, hogy a fahéj domináljon). Amikor ezzel megvagyunk, a kétféle magot összekeverjük, a sajtszeleteket beleforgatjuk, jól belenyomkodva a magokat a sajtba, és nagyon forró olajon hirtelen pirulásig sütjük őket.
A női hölgyek általában megelégszenek ennyivel, a férfiemberek esetleg igényelhetnek egy-két szelet piritóst hozzá.
Mégegyszer mondom, hogy mindenki megértse:
Isteni ízharmónia :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése