2008. július 8., kedd

Fehérrépa krémleves csiliolajjal

Sajnos nem gyakran van időm piacra járni.

Már látom is magam előtt (gasztro)sznob ismerőseim emelkedő szemöldökét, ahogyan elfúló lélegzettel kérdezik maguktól és egymástól, hogy hát akkor a jó életnek kellett itt ezt a blogot kinyitni, ha az alapanyagokra vonatkozó friss-szezonális-hazai szentháromság normák lábbal tiprása valósul meg?? Mert a gasztrotársadalom valamire való tagjai (élükön a michelin-csillagos éttermek séfjeivel), napjaikat a piacon kezdik kosarukkal a karjukon, majd csak friss, szemnek is kellemes hazai hozzávalókból kezdik meg a főzőcskét.

Én pedig sajnos, se michelin-csillagos séf, se nagymama, se kismama, se milliomos nem vagyok, így kénytelen vagyok reggelente a piac helyett az iroda felé kanyarodni. A kötelező szombati piacnapot persze igyekszem teljesíteni, na de nyáron az ember a hétvégéket Balatonon tölti leginkább. Szóval általában havi egy piacra telik. Mit tehet a fent vázolt körülmények között az, aki friss spenótot, zöldborsót, málnát vagy csemegekukoricát kíván?

Elmegy a Karcsi zöldségeshez, aki 2 utcával lejjebb kínálja a kínálnivalót. Izgalmas mindig a bevásárlás, mert soha nem azt veszek, amit előre kitaláltam, mert az általában nincs, vagy borzasztóan néz ki, hanem, mint anno a kommeniznusban, azt veszek, ami van. Karcsi egy dologban megbízható, mindig megmondja, hogy mi érkezett aznap. Nincs érdekelve a forgalomnövelésben, a múltkor szinte a kezemből csavarta ki a kukoricacsöveket, merthogy nem frissek. Tényleg nem voltak azok, én is láttam, de annyira megkívántam, hogy még a fonnyadtkásat is megvettem volna, ha Karcsi engedi.

Karcsi egyébként nem kedves, mogorva és flegma, tehát nem úgy kell elképzelni a viszonyunkat, mint a bajszos kofa bácsi és Tyúkanyó Etus barátsága a Szomszédokból. A nevét is csak véletlenül tudom, a haverja kérdezte a múltkor hátulról, „Karcsi, nem-e kell egy sör”.

Szóval pár nappal ezelőtt búsan állok Karcsi standja előtt: minden elég reménytelenül nézett ki, rutinosan rákérdezek a friss árura, mire Karcsi elém dob egy rekeszt tele fehérrépával, „ez, csókolom, két órája még a fődbe’ volt.”

Halvány fogalmam nem volt, hogy mit lehetne vele kezdeni, de nem akartam tovább ott ácsorogni, vettem 2 nagy csokorral, aztán otthon némi gondolkodás után a fenti klassz leves lett belőle.

Hozzávalók: 2 csomag fehérrépa, 1 kis fej vöröshagyma, ½ fej karalábé, 1 cikk zeller, 1 dl tejszin, 5 evőkanál csiliolaj, 2 kávéskanál csilipehely

Az apróra vágott hagymát megpirítjuk a csiliolajon, isteni illata lesz, és ez a savanykás csípős íz borzasztó jól harmonizál a fehérrépa ízével, rádobjuk a felkockázott zöldségeket, addig pirítjuk, míg egy kicsit barnulni kezd, felöntjük vízzel, és puhára főzzük. Lebotmixerezzük, sózzuk, beletesszük a tejszínt, és további csilipelyheket adunk hozzá, de ezt már ízlés szerint.

10 megjegyzés:

anyamanya írta...

:o)

Fűszeres Eszter írta...

Ez nagyon jó kis recept. Véletlen már én is csináltam fehérrépás kaját, mert csak az volt itthon, és az is jó lett. Úgy tűnik, sokkal több lehetőség rejlik benne, mint a húsleves, és a gulyás
:-)

Grenadine írta...

tetszik ez a poszt :))
de azért megjegyzem vannak olyan se nem kis se nem nagy, csak olyan sima mamák is, akik munkaidejüket ugyan maguk osztják be, de miután féligmeddig pizsamában és fésületlenül elrohantak iskolába gyermeket leadni, visszafelé útbaejtik a piacot, és a téli kelő nap sugarai már a munkaasztalnál találja őket ;)

Beatbull írta...

Nagyon jó ötlet ez a leves, főleg a kis enyhe csípősségével. Pürére is nagyon jó a fehérrépa aka petrezselyemgyökér - az angoloknál egy közeli rokonukból, a pasztinákból készítgetik a köreteket.
Nemrég kaptam egy üveg paprikamagolajat, azt hiszem kalocsai, még nem próbáltam, de izgalmas magyar alternatíva a chiliolajhoz ;)

Beatbull írta...

ja és a piaccal kapcsolatban őszinte részvétem ... imádok piacra járni, s tényleg sajnálom, hogy nem jut rá időd. Mi minden szombaton időben is kelünk miatta ;)
S még a gyökérpürét elfelejtettem belinkelni: ld. itt.

Grenadine írta...

ó most látom a blogod alján a képeket. azt hiszem, ugyanazt a londoni kirakatot fotóztuk le :).

Mignonok írta...

Sziasztok!
Kedves Eszter és mindenki, örülök, hogy tetszett a leves, főleg, hogy a leírt körülmények között született:-) A férjem ki nem állhatja a fehérrépát, rendszerint a tányér szélén végzik, de ez neki is ízlett!

Beatbull: a püré is tök jó ötlet, és messze kevesebb kalória van benne, mint a krumplipürében, kipróbálom majd, ha lesz legközelebb friss belőle a Karcsinál:-)

Mignonok írta...

Grenadine!
Nem vettem persze számba minden lehetőséget:-) egy kis áldozattal, és szervezéssel biztosan gyakrabban eljutnék én is. Ilyenkor nyáron még csak-csak, de ahogy írod a felkelő téli napot, nahát attól valóban kiráz a hideg:-)

Mignonok írta...

Gremadine, ez tényleg ugyanaz!!!!
gondolom Ti is rájöttetek, hogy jobban néztek ki, mint amilyen az ízük volt végül... :-)))

Grenadine írta...

bevallom sejtettem, hogy inkább esztétikai élmény, mintsem kulináris, így meg sem kóstoltuk. és most bebizonyosodott, hogy jól sejtettem :))