Sokat gondolkodtam azon, ázsiai útjainkról hazafelé, mikor a gépünk a plusz 30 fokból a mínusz 30 felé tartott, hogy hogy a nyavajába nem jutott még itthon SENKINEK eszébe görögdinnye dzsúzt készteni? Kétségbeesetten fogadtam meg minden ilyen repülőúton, hogy nyáron a LEGELSŐ dolgom lesz egy ilyet összehozni, aztán minden alkalommal elmaradt. De azon tényleg csodálkozom, hogy még a fenszi kiülős teraszokon se jutott eszébe egyik innovatív tulajnak se (akik egyébként – gondolom úgy járnak Thaiföldre, mint mi a Balatonra) hogy előrukkoljon ezzel az egyébként végtelenül egyszerű, ámde annál finomabb és hűsítőbb itallal. Ázsia bármely országában a legevidensebb a gyümölcslevek között, olyan 30-40 Ft-ért kaphatunk egy nagy pohárral, maximum abba nem szeretünk belegondolni, hogy a kimagozást végző kishölgyek akik a turmix mellett ügyködnek, mikor mostak kezet utoljára, ha egyáltalán. (Persze az ilyen dolgokon az ember maximum a megérkezése után 1-2 órát aggódik, majd a higéniai okokból elfogyasztott 1-5 pálinka után, derűsen legyint és kér még egy dinnyeitalt, meg – egyszerélünk – egy csirkeszív :-) nyársat).
Szóval annyi dinnye terem itthon (jó esetben), hogy legtöbbször a rosszhírű Lőrinc után is zöld hegyekben állnak, és a kétségbeesett árusok dobálják őket az ember után (persze képletesen, hálistennek!), emiatt már csak a nagy számok törvénye szerint is kellett volna, hogy összefussak a dinnyeitallal itthon is. Nem így történt, úgyhogy mondom a bonyolult receptet.
Hozzávalók: jó nagy dinnye, amit szakértő arccal megpaskoltunk, kiválasztottunk és a hűtőben/fürdőkádban a lehető legjobban lehűtöttünk. A magokat kiszedjük, és botmixerrel lemixerezzük. Ha nem volt elég az előhűtés, jégkockákkal egyenlítjük ki a lét a megfelelő hőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése