Szokás más blogokon – észrevettem ugye - az adott ételről századokra visszamenően, kimeritő eredetkutatást csatolni, és hosszas magyarázatokat fűzni, hogy például hol termesztettek először kölest a világon, melyek a medvehagyma gyógyitó hatásai, és milyen eredetű szó a lecsó. Néha ez sajna a visszájára fordul, mert egy ártatlan receptvadász, aki csak egy gyors, egyszerű kaját próbálna otthon összetákolni, fejvesztve menekül egy bekopizott wikipédiás szócikktől, ami például úgy kezdődik: majoránna (Origanum majorana), vagy pecsenyevirág az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj, melynek eredeti hazája a Földközi-tenger környéke, étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomorerősítő, nyugtató hatású fűszer, teáját fejfájás, köhögés, légzési zavarok enyhítésére használják, olajával a reumás testrészeket dörzsölik be…
… kinek ne menne el a kedve, holott csak egy egypálcás béna brassóit akart volna főzni…
De van ezek között a történelmieskedő leírások között néha valódi érdekesség is, melyekből gyakran izgalmas nüanszokat lehet megtudni. Ezért gondoltam, hogy a mostani poszt témájának én is utánakeresek. Mérsékelt volt a siker:
szezám tárulj!- varázsige
szezám utca – na pláne nem…
szóval a szezámmagról most senki nem tud meg semmit.
Hozzávalók és elkészítés: Minél zöldebb zöldségeket összevágunk: jelen esetben ½ fejessaláta, 1 szárzeller, ½ pritamin paprika, egy marék mungóbab csira, jól összekeverjük, tányérba tesszük. kb. 2 evőkanál szezámmagot kicsi szezámolajon megpiritunk. Egy mozzarella gömbsajtot szeletekre vágva nagyobb tálba helyezünk és balzsamecettel bőven meglocsoluk. Egy gerezd fokhagymát rányomunk és alaposan megkeverve pár percig pihentetünk.
Az összeérés folyamatának bevégeztével a pácolt sajtdarabokat a zöldsaláta ágyra helyezzük, majd az egészet hanyag, ugyankkor természetes mozdulatokkal a pirított szezámmaggal megszórjuk.
Ihatunk hozzá egy két pohár Irsai Olivért (Sopronból javasolnám kipróbálásra az Iváncsics pince vonatkozó borát), nem fogjuk megbánni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése