Körte és csoki

Az alaprecept Donna Hay könyvéből való, ő egyszerű vaníliás sáfrányos körtékről beszél, melyet egy kis fahéjjal kell megpárolni és álánátúr fogyasztani.

A recepthez hűen mi is elkészítettük a szóbanforgó édességet, természetesen a híres baráti vacsorák egyikén, ahol a főzéshez keveset értő, de szókimondó kedves barátunk nem átallotta a finoman megkomponált ízek összhangjaként létrejött desszertet egyszerűen körtekompótként említeni. A kompót szó, mint olyan, mindenféle asszociációt kelt bennünk, de ezek egyikét se mondanánk kellemesnek. Ezért elhatároztuk, hogy legközelebb az eredeti receptet továbbgondolva, megfelelően haute-couture desszertté változtatjuk, hogy a kompótság gyanúja se merülhessen fel többé vele kapcsolatban.

Íme.

Hozzávalók (4 főre): 4 db körte, 2 vaníliarúd, 3 dl édes fehérbor (mondjuk Tokaji Aszú ez nálunk mindig megmarad, mert sokszor kapunk ajándékba, de nem szeretjük), néhány egész fahéj, 2 tábla jó minőségű étcsoki, 3 evőkanál méz, 6 evőkanál tejszín, 1 piskótalap, 4 evőkanál barnacukor

A körtéket meghámozva fedő alatt párolni kezdjük a borral, fahéjjal, vaníliával, és néhány perc múlva felöntjük kb. fél liter vízzel és így pároljuk addig, amíg még rugalmas, de már egy kiskanállal szétvágható. Közben a csokit megolvasztjuk, belekeverjük a mézet és a tejszínt. A piskótalapból pohárral - a felkészültebbek pogácsa-szaggatóval dolgoznak - korongokat szúrunk ki. A korongokat a csokiban megforgatjuk, a körtéket a tetejükre ültetjük. A fahéjas, vaníliás lé egynegyedét a barnacukorral besűrítjük, míg frappánsan nyúlós karamellt kapunk, amit a körték tetejére csurgatunk.

Persze hogy tehetünk mellé egy gombóc vaníliafagyit, de azért mindennek van határa, tudjunk disztingválni :-)

(A piskótalap természetesen akkor a jó, ha házilag sütjük, ’neaggyisten’ a nagymamánk süti friss falusi tojással, NDK-s robotgép használata nélkül, rugós habverővel keverve. Ha azonban nincs plusz egy óránk/kedvünk/tepsink, és a nagymamánk pedig egy nógrádi kis faluban lakik, egész nyugodtan vegyünk a boltban kész tekercset, az égvilágon senki nem fogja észrevenni, az viszont könnyen előfordulhat, hogy néhány kifinomult ízlésű hozzáértő gasztrocikit kiáltva hányja magára a keresztet).