Rukkola pesto

Említettem már párszor, hogy nem szeretem a friss bazsalikomot, így nekem a pesto nem pálya, már az illatától is rosszul vagyok. Viszont vizuálisan nagyon is tetszik, és akármennyire hülyén hangzik, de mégis meg tudom kívánni, csak azért mert jól néz ki, bár tudom, hogy az első falat után már én sem szoktam érteni magamat. 

Egész jól megszerettettem már itthon is ezt a változatot, bár igazság szerint mi legtöbbször valamilyen natúr sülthús mellé esszük (a legjobb fokhagymás szűzpecsenyéhez), de persze miért ne lehetne magában is, nyilván.

Hozzávalók: 1 doboz  rukkola, 7dkg parmezán, 10 dkg fenyőmag, olíva olaj (amennyit kellemesen felvesz), 2 gerezd fokhagyma, SÓ

A hozzávalókat egyszerre aprítógépben összekeverjük. Nagyon ügyeljünk a sózásra, sokkal több kell bele, mint amennyit gonolunk, a rukkola összezúzva nem olyan karakteres, mint a bazsalikom, és a só hozza ki rendesen az ízét. A másik, hogy itt nem lehet zacskós fűrészporízű parmezánnal trükközni, muszáj bele frissen reszelni. Nincs mese. 

Tojásos nokedli

Megláttam a piacon a frissen érkezett fejes salátákat, és egyből egy jó tojásos galuska jutott eszembe. Tojásos galuskát mindig salátával eszem, más kajákhoz viszont soha nem szoktam csinálni (pedig az újkrumpliból készült paprikás krumpli is finom vele)

Mamától már régóta hallom, hogy milyen jó galuska receptet talált a neten, nem ragad, nem eseik szét, kiírta, de már nem tudja honnan származik. Most mégis megtalálta az eredetijét. Kár, hogy a párizsi pullet paprikakor még ezt nem ismeretem.

Hozzávalók:

nokedlihez: 35 deka liszt, 1 tojás, 1 tojás sárgája, víz, 1 kiskanál só, 2 ek olaj

6-7 tojásból félig megsütött rántotta

salátához:1 fej fejessaláta, víz, cukor, só, ecet/citromlé

A galuskát a következőképpen készítjük el. Mivel a galuskatésztát se sokat kevergetni, se állni hagyni nem szabad, ezért először a sós vizet tesszük fel forrni, és ha mér rögtön forr, akkor állítjuk össze a tésztát.

Egy mérőpohárba tesszük a tojásokat és annyi vizet öntünk hozzá, hogy 350 ml legyen, majd összekeverjük. Egy tálba öntjük a lisztet, a sót és hozzáadjuk a mérőpohár tartalmát. Fakanállal gyorsan összedolgozzuk, majd kiszaggatjuk. Ezt a mennyiséget két-három adagba szaggatjuk, nem egyszerre. Ha a galuskák feljöttek a víz tetejére, már készen is vannak. Forró olajba szedjük és megforgatjuk.

Elkészítjük a rántottát, majd mikor még kicsit rezgős, rátesszük a kifőtt galuskákra.

A salátaöntet arányait nem tudom, de fél deci vízbe ízlés szerint teszünk sót, cukrot, ecetet. Akkor jó, ha nagyon fűszeres. Leöntjük vele a jól megmosott, levelekre szedett salátát.

Spárga lepény

Még egy spárgás gyors vacsora. Szerintem finom lehet másfajta zöldséggel is, de még nem próbáltam. A készen vett leveles tésztára ráöntjük a tejfölös tojásos krémet, rárendezzük az előzetesen félig megpárolt spárgákat, és 15 percre a sütőbe toljuk. Elképesztően finom. Másnap is.

Hozzávalók: 1 csomag leveles tészta, 1 nagy tejföl, 2 tojás + 1 tojás sárgája, só, bors, szerecsendió, 1 csomag spárga, tetejére zöld csilli a csípősszájúaknak

A spárgát előkészítjük. Megmossuk, eltörjük, majd 5 percig lobogó víz felett pároljuk. A levelestésztát kihengergetjük és a sütőpapíros felével egy tepsibe helyezzük. A tejfölt a tojásokkal és a fűszerekkel összekeverjük és a tésztára öntjük. A spárgákat elrendezzük a tetején. Megszórjuk karikára vágott zöld csillivel. 180 fokos sütőbe toljuk 15 percre, vagy annyira, hogy a tészta szép szép barnára süljön.

Spagetti spárgával

Odavagyok a spárgáért. Amióta szezon van hetente legalább kétszer csinálok valami spárgásat. Tudom, hogy aki nézi a blogot, ezt nem mondaná meg... De hiába van nyár, és sokáig világos, valahogy mégsem sikerül normális képeket készítsek.

Az alábbi recept penne tésztával lenne elegáns, a spárgákat pont akkora darabokra vágva, mint a tollhegyek. Ezúttal persze csak spagetti volt otthon.

Elkészítési ideje pont annyi, amennyi alatt a tészta megfő, tehát nem több, mint 10 perc. Lehet még dúsítani tojássárga-parmezán-bors keverékével, lehet rá szórni pirított bacont, de a zsenge spárga, a fokhagyma, az olívaolaj és a bors önmagában is megteszik a magukét.

Hozzávalók: 1 csomag zöld spárga, fél csomag tészta (3 főnek), 2-3 gerezd fokhagyma, só, bors

Feltesszük a vizet forrni. közben megmossuk a spárgát és ott törjük el, ahol magától roppan. Az alsóbb (általában hosszabb) véget kidobjuk, a felsőbb véget akkora darabokra tördeljük, mint a penne tészta.

Egy serpenyőben olajat hevítünk, megdinszteljük a szétpréselt fokhagyma gerezdeket, beleszórjuk a spárga darabokat és megpirítjuk őket. Sózzuk, borsozzuk, és amint kifőtt a tészta, összeforgatjuk a kettőt. Kicsit még rápirítunk a serpenyőben és ehetjük is.

Ha kedvünk van, előzetesen összekeverünk 2 tojássárgáját reszelt parmezánnal és jó sok borssal, és azt is a tésztára öntjük (már akkor, amikor levettük a tűzről). Vagy piríthatunk rá bacont, amivel a végén megszórjuk a tésztahalmokat.

Maláj rákos laksa

Néhanapján megengedem magamnak, hogy vegyek egy kis rákot. Fagyasztottatt, így nem muszáj az egészet rögtön elhasználni. Ilyen csábítás esetén azért jó, ha van az embernek egy gasztroblogja, mert azzal az érvvel, hogy mégsem rakhatok fel unalmas, hétköznapi kajákat mindig, egész jól le tudom csendesíteni a lelkisimeretemet.

Ez a különleges malajziai étel, az aktuális kedvencem, rák, cukorborsó, tészta, koriander, minden amit szeretek. Kedvünk szerint csinálhatjuk erősebbre, vagy úgy, hogy jobban teret engedjünk a többi íz kiteljesedésének.

Nem is tudom eldönteni, hogy tésztával, hús étellel vagy levessel van-e dolgunk, de azt hiszem mindegy is...nagyon finom, ez biztos!

Hónap vége felé meg lehet próbálni csirkemellel is....

Megéri!

Hozzávalók: 30 deka kínai rizstészta, 2 hagyma, 1 púpos evőkanál tom yum csili paszta, 3 deci kókusztej, 4 deci húsleves alaplé (találtam az ázsiai boltban tom ka kai, és tom yum leveskockát!!!!), ízlés szerint egy kis hallé és szójaszósz, 20-30 deka királyrák/garnéla, 15 deka borsó, babcsíra

tetejére: újhagyma, limelé, és koriander!

A risztésztát 4 percig forraljuk sós vízben, majd leszűrjük.

Közben olivaolajon megpirítjuk az apróra vágott hagymát, felöntjük a kókusztejjel és a húslevessel, beleszórunk egy kis csiliport. Mivel én tom yum leveskockából csináltam a húslevest, csak egy kis csilit használtam az erősség kedvéért. Aki sima húslevessel főzi, bármilyen sárga/zöld/piros curry pasztát tegyen a mártásba. Forraljuk 2 percig, majd borítsuk bele a rákokat és a borsót. Ízesítsük szójaszósszal és halszósszal.

A tésztára szedjük rá a rákos levest, szórjuk meg újhagymával, babcsírával és friss korianderrel.

Spárgakrémes spagetti

A magazinok konyha rovatait, a főzős műsorokat, piacokat és a gasztroblogokat a medvehegyma-dömping után menetrendszerűen elárasztja a spárga-jelenlét. Én személy szerint gyorsan megunom, mert nem tartozik a kedvenceim közé, ezzel a tésztával azonban a karakteresen tömény spárga íz helyett zöld, friss tavaszi élményben lehet részünk.

Hozzávalók: 1 csomag zöld spárga, ½ csomag spagetti, 10 dkg vaj, 10 dkg spenót, 1 db tv paprika, 2 dl tejszín, szerecsendió, 5dkg parmezán

A vajat megolvasztom, és rádobom a darabokra vágott spárgákat és paprikát. 15 percig párolom-pirítom, aztán a felét félre rakom, a másik felét pedig a tejszínnel leturmixolom. Ízesítem, só, bors, szerecsendió, egyet forralok rajta és hozzákeverem a félretett, kicsire vágott spárga darabokat és a felaprított nyers spenótot. A még forró szószba reszelek egy kis parmezánt, majd összekeverem a tésztával.

Húsvéti záróakkord

A húsvéti sonka a vasárnap és hétfői nagy közös reggeliken debütál, aztán van belőle még egy-egy hétköznapi vacsora, a főzőléből bableves vagy főzelék, elmaradhatatlan a ham and eggs, majd az alufóliában hempergő kisebb darabok általában tojásos nokedliben végzik, legalábbis nálunk általában így néz ki az életciklus-görbe. Az utolsó periódusra találtam ki a fenti tésztát, mint megátalkodott tojásos nokedli utáló, akit a zsenge roppanós fejes saláták sem tudnak a témában jobb belátásra bírni. Ráadásul a Skála piacon isteni juhtúrót is kaptam, ami nekem újdonság, mert sajnos ritkán jutok ki a piacra. Ilyenkor általában összevásárolok minden baromságot, mert annyira kedvem lesz hatalmasakat főzni, de persze a felét sincs időm megcsinálni végül. Ez a tészta olyan finom lett, hogy bár tényleg egy bagatell recept, de akinek van még otthon egy kis maradék sonkája, próbálja ki. Akinek nincs, az vegyen újat.

Hozzávalók: 10 dkg juhtúró, 1 csokor kapor, 15 dkg sonka, 2 dl tejszín, 1 csokor zöldhagyma, ½ csomag spagetti, bors

Kis olajon megpirítjuk a karikára vágott zöldhagymát, és rádobjuk a kis kockákra vágott sonkát. Míg együtt pirulnak, a 3 dl tejszínt kikeverem a juhtúróval, majd ezt is a serpenyőbe öntöm. Alaposan összeforraljuk, és lezárjuk. Az apróra vágott kaprot csak ezután tesszük bele, hogy megőrizze friss ízét és zöld színét.

Paradicsomos húsgombóc papardellével

Van egy hatalmas porcelántálam, ami még a Dédié volt. Hatalmas, nagyon nehéz, és egy kicsit ki van csorbulva az oldala. Egyáltalán nem az ikeás-praktikus vonalat képviseli, és olyan nagy, hogy egy külön polc kell neki a konyhaszekrényben. Mégis őrizgetem, még a pincébe sem engedem levinni, mert olyan jó rágondolni, hogy régen a Dédi ebben tette az asztalra a szilvás gombócot, galuskát, káposztástésztát, és hogy itt ez a tál most az én konyhámban, és mennyi mindent látott már. A Dédipapa hordókészítő mester volt és nap mint nap tíznél is több segéd, és legény ülte körül az asztalát a családon kívül, kellettek hát az ilyen hatalmas tálaló edények. Két főre persze ritkán veszem elő, de a múltkori vendégségre direkt valami olyan rusztikus kaját próbáltam kitalálni, hogy passzoljon a tál rusztikus hangulatához.

Hozzávalók: (4 főre) ½ kg darált hús, 2 fej fokhagyma, 3 hámozott paradicsom konzerv, 1 tojás, nagy marék friss bazsalikom, 1 zsemle, só, bors, olivaolaj

2 evőkanál olivaolajat megforrósítok, és belenyomom a fokhagymát 3-4 gerezd kivételével. Éppen csak megkeverem, máris lehúzom, hagyom kihűlni, majd az egészet a húshoz adom. A masszához adok egy egész tojást, jól megsózom, borsozom, és hozzágyúrom az apróra vágott friss bazsalikomot, és az előzetesen kicsit beáztatott zsömlét. Kicsi golyókat formázok, és forró olajban szép barnára sütöm őket. Míg sülnek, egy lábasban ismét olajat melegítek, belekarikázom a maradék fokhagymát ráöntöm a darabolt, hámozott paradicsomot, ebbe is jön só, egy kis kanál barna cukor, majd a kisült golyókat a szószba dobálom, és kb. 15 perc alatt készre főzöm.

Spenótos lasagne pirított fenyőmaggal és ricottával - VKF XXII.

Aki szereti a spenótot, csak egy kicsit is, ezt feltétlenül próbálja ki. Zsófival Lillával és Judittal egy csajos főzés alkalmával közösen gyúrtuk ki ezt a receptet részben az otthon lévő alapanyagokból, aztán meg felváltva szaladgáltunk a boltba a még hiányzó dolgokért. Nagyon klasszul sikerült, a spenót krémes és fokhagymás, a fenyőmag ropogós, és egy kicsit füstös ízű, az egész pedig egyszerre ízes és könnyű, nagyon jól illik hozzá valami jó száraz fehér bor.

Hozzávalók: 1 csomag lasagne tészta, ½ kg friss spenót (vagy 1 csomag mirelit), 5-6 gerezd fokhagyma, 1 doboz rikotta (20 dkg), 15 dkg füstölt sajt, 4 dl tejszín, 5dkg fenyőmag, 2 ek olaj, 5 dkg vaj, 5 dkg parmezán

A vajon megpirítjuk az apróra vágott fokhagymát, mikor kész hozzáadjuk a spenótot. Sokkal jobb persze a friss, de ilyenkor télen a mélyhűtött változat is kiválóan megteszi. Jól megsózzuk, és meg is borsozzuk, majd hozzáöntünk 2 dl tejszínt, felforraljuk. Egy másik tálban összekeverjük a rikottát a másik 2 dl tejszínnel és a füstölt sajttal, ezt is egy kicsit megsózzuk. Egy jénai aljára kevés olajat öntünk rá tészta, rá egy réteg spenótos keverék, megint tészta, majd a rikottás keverékből egy réteg, megint tészta, megint spenót, és így tovább, a lényeg, hogy a tetejére egy réteg spenót és a parmezán kerüljön. Az egész fólia alatt süljön 30 percet, majd fólia nélkül még 10-et. A fenyőmagot száraz serpenyőben pirítsuk meg és tálalás előtt szórjuk a tetejére.

Háromsajtos canelloni friss koktélparadicsommal

A négysajtos pizzát, gnocchit nem szeretem. A 4 egyszerűen túl sok, túl tömény. Nyáron Toszkánában ettünk igazi házi recept alapján készülőt, és a legjobb benne az volt, hogy kiderült: összesen három féle sajt van csak benne, ami bőven elég, sőt így lesz maga a tökély. Az íze pontosan olyan, mintha egy olasz nagyi vidéki konyhájában készülne, és ha a tetején jól megpirítják a sajtot akkor nem csak ízre, kinézetre is kifejezetten rusztikus. Mostanában egyébként ez az egyik kedvenc deklarált jelszavam a konyhában, a molekulánként méricskélt és alapanyagokból és mértani gonddal elhelyezett, nehezen beszerezhető, drága és nyakatekert összetevőkből réges-rég kiszerettem már. Ha valaki hasonlóan érez, dobjon össze egy háromsajtos canellonit, akár egy sima hétköznapi vacsira, akár egy könnyű szombati ebédre.

Hozzávalók: 1 doboz canelloni, 25 dkg rikotta, 15 dkg füstölt mozzarella, 20 dkg sima mozzarella, 4 dl tejszín, 10 dkg friss koktélparadicsom apró kockára vágva, frissen őrölt bors

Akinek a canelloni és rikotta káromkodásnak hangzanak, az könyörgöm vegyen annyi fáradságot, hogy beírja a google képkeresőjébe és rájön, hogy a két varázsszó nem más mint túró és tészta, ami valljuk be annyira nem rémisztő :-)

A rikottát, 2 dl tejszínt és a kétféle reszelt sajtot összekeverjük egy nagy tálban nagyon jól megsózzuk, borsozzuk és a keverékkel megtöltjük a hengereket. Jól sózzuk és borsozzuk, meg tényleg, mert a rikotta hihetetlenül sótlan tud lenni. A sima mozzarellából egy marékkal félreteszünk. NEM, a gurigákat nem kell előtte megfőzni. Egymás mellé pakoljuk a megtöltött észtákat és az egészet meglocsoljuk a maradék tejszínnel. Szorosan lefedjük alufóliával és 30 percre a sütőbe tesszük. Az idő elteltével a fóliát leszedjük, megszórjuk a félretett resztelt sajttal, és a feldarabolt koktélparadicsommal. 10-15 percre visszatoljuk a sütőbe, míg a sajt jól rá nem sül.

Romantikus vacsora - VKF XIX.

Nálunk nagyon gyakran van romantikus vacsora, leginkább spontán alakul, de előfordul olyan is, mikor órákat a konyhában töltve készülök mondjuk egy évfordulóra, bár egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen gondosan összeállított drága és különleges menüsor romantikusabbá varázsolja a vacsorát, mintha csak a sarki boltba szaladnék le egy kis sonka, bagett, vörösbor erejéig. Sőt, biztos, hogy nem. Ugyanis szinte tökmindegy, hogy mit eszünk a lényeg hangulat, a körítés, az atmoszféra, gyakran nyitunk ki egy üveg bort hét közben is, és van, hogy csak egy kis sonkát, olivabogyót, krémsajtot vagy akármit eszünk hozzá, és a romantika így is működik, mert együtt vagyunk, és beszélgetünk közben.

Szóval nekem sok alkalmam lett volna a kiírás óta romantikus vacsit dokumentálni, de amit végül mégis megörökítettem, az számunkra is különösen különleges volt, mivel a férjem vásárolta meg a hozzávalókat, és ő készítette is el, míg én megterítettem és meggyújtottam kábé 50 gyertyát.

G. szerint ugyanis a filmekben tipikusan szereplő romantikus vacsora képlete:
Egy kiadós veszekedés után bagettel, borral, és spagetti hozzávalóival megtömött papírzacskóval a hóna alatt csönget a jóképű főszereplő a szintén lélegzetelállítóan csinos főhősnő ajtaján, aki nem számit rá/nem örül neki/duzzog még az előző veszekedés miatt, de a férfit ez nem izgatja, feltalálva magát a konyhában, könnyedén összedobja az olasz spagettit, miközben mindketten bort kortyolnak, kacagnak és persze kibékülnek. Na, egyik este nálunk pont ez történt, mikor egy veszekedés után megláttam a férjemet az ajtóban a papírzacskójával, annyira nevettem, hogy túl sok engesztelésre már nem is volt szükség :-)
(főleg, hogy később megtudtam, hogy majdnem dugába dőlt az egész engesztelési hadművelet, mivel nem volt sehol papírzacskó – ami nélkül nem romantika a romantika, ugye :) - így a férjem, tizenöt percet győzködte a Culinárisban az egyik eladó hölgyet, hogy kutassa fel a raktárt valamilyen elfekvő példányért :-) - szerencsére sikerrel járt…)
A zacskóban pedig volt egy szál virág is.

Az igazi spagetti szósz receptje volt már itt a blogon.

Vendégmignon - Csíkos sajtos pulyka pestos linguine-nel

Maradunk még egy kicsit a pestonál, de ezúttal a kevésbé különleges, de hasonlóan ízletes hagyományos változatnál.

Ismét egy VendégMignon bejegyzés következik. Juditnak, a recept tulajdonosának, egyébként működik már egy nem is akrámilyen blogja, ami sokkal izgalmasabb dolgokról szól, mint a főzés és az éttermek, bár a legutóbbi posztban úgy látom, helyet kapott egy kis gasztro téma is, egy tetőtől talpig paradicsomleveses Szonjuska képében... És bár a csíkos hús első olvasásra kicsit időigényesnek tűnik, ha két kellően rosszcsont gyerek mellett sikerült összehozni, akkor nekünk is menni fog!

Szóval ízlelőbimbókat felkészíteni, jön a recept!

Tessék kipróbálni!

Hozzávalók a csíkos húshoz:
80 dkg pulykamellfilé (csirkemellből is pont olyan jó)
30 dkg ’sliced bacon’
40 dkg jól reszelhető sajt
2 tojás
liszt a panírozáshoz
só, bors
tésztához:
50 dkg linguine (természetesen spagettivel is jó, de szerintem a linguine sokkal izgalmasabb alakú tésztaféleség)
olívaolaj, kb. 1 dl
3 evőkanál zöld pesto
10-12 db koktélparadicsom

Először előszedni az őzgerinc formát, és úgy kibélelni alufóliával, hogy a végén be lehessen takarni. (Püspükkenyér forma is ugyanolyan jó.) Ezután a belső bélés következik a szalonna szeletekkel. Ezeket keresztbe a formába, hogy a két oldalán sorba kilógjanak a szeletek végei. Ezek is takarók lesznek. Felszeletelni a húst. Ez nekem egy idő után általában átmegy csíkozásba, de ebben az esetben ez nem túl nagy baj. Jön rájuk egy kis só-bors bunda, majd mennek meghempergőzni a lisztben. Majd fürdő a felvert tojásban. Itt vége is a klasszikus panírozásnak. Zsemlemorzsa helyett a tojás után reszelt sajtba forgatni őket. A teljes bundázatában pompázó szeletekkel/csíkokkal egy rétegben bele a fóliával és szalonnával már korábban kibélelt forma aljába. A husiréteg tetejére hosszába jön két szelet szalonna. Megint bundás hús, megint szalonna. Egészen addig, amíg megtelik a forma. Nekem 3 réteg hús szokott beleférni, de ez a szeletek vastagságától is függ. Az nem baj, ha egy kicsit kipúposodik. Sajtfanatikusok (énénén!!!) további reszelt sajt réteget is szórhatnak a rétegek közé. Ha megtelt a forma, ráhajtjuk a szalonna szeletek kilógó végeit, majd az egészre ráhajtjuk a fólia széleket. Ha nem borítja be teljesen, teszünk a tetejére még egy darabot.
Irány a sütő, 180 oC, kb. 1 órára. Utána még kb. 20 percig úgy sütjük, hogy kicsomagoljuk a tetejét, hogy egy kicsit megpiruljon. Ezt az egész folyamatot tanácsos még előző nap megcsinálni, majd a húst formástól, mindenestül eltenni a hűtőbe aludni. Melegen ugyanis nem lehet szeletelni. Ráérünk akkor kiborítani, kicsomagolni, amikor másnap feltesszük főni a tésztát. Amíg fő a tészta, gyorsan megcsinálni a szószt, illetve egy serpenyőben összemelegíteni a hozzávalókat: Olívaolaj, legalább 3 evőkanál zöld pesto, kettévágott koktélpari. Közben szeleteket vágni a húsból, ekkor derül ki, hogy miért is kapta a csíkos nevet ;o) Hús megmelegít (persze már szeletelve), leszűrt tészta beleborít a szószba, összekever, mindent tányérra tesz. Hamm!
A hús szerintem piknikre is jó eleség, mert hidegen is nagyon finom.

Spagettiszósz No.1.

Millió dolgot tehetünk a tésztára, és teszünk is. Az olaszok méltán a nagy tésztanemzet, az ő pastáik nagy részének van értelme. Nem úgy a magyarok, akik jó ötletnek tartják a lekváros, mákos és atyaúristen: grízes tészták kitalálását és fogyasztását. Véleményem szerint a grízes tészta porcukorral felér egy emberiség ellenes bűntettel, de rögtön kellene bebörtönözni a cukros káposztástészta feltalálóját is. Nem kizárt, hogy ellenszenvem az édes tészták ellen a napközibe vezethető vissza, ahol egy kitűnő pedagógiai érzékkel megáldott tanítónő az „addig fel nem állsz, míg meg nem eszed” örök érvényű nevelési aranyszabály hangoztatásával, kb. délután ötig nem engedett el a tányér mellől. Amikor pedig elaludtam az asztalnál és a fejem az ételbe esve tiszta gríz lett, azt hitte, hogy ezt a mulatságot mások és jómagam szórakozására eszeltem ki, és a karomnál fogva rángatott a mosdóba, ahol büdös törölközővel és hideg vízzel mosta le a maradékot az arcomról. Második óta nem szeretem az édes tésztákat.

Szeretek viszont mindenféle olasz pastát, ahol a hangsúly az alapanyagok jó minőségén és az egyszerűségen van.
A most következő recept tényleg tök egyszerű de pont emiatt borzasztó finom, kezdők se tudják elrontani, mint ahogyan én sem tudtam kezdő koromban.

Hozzávalók: ½ kg darálthús (marha), 1 hámozott paradicsom konzerv, 1 fej (igen fej) fokhagyma, 5 evőkanál olivaolaj, fél marék friss bazsalikom, parmezán.
Ez két személyre szól, megint csak azt mondom, annyival szorozzunk, ahányan vagyunk.

A minél vékonyabbra SZELETELT fokhagymát (ajánlott előtte: Scorsese Nagymenők c. filmjét megnézni, amúgy is, de a fokhagyma szeletelés hogyanjáról is alkothatunk fogalmat), az olivaolajban szinte elolvasztom. Jellemzően háziasszonyoknak és családanyáknak nem lesz annyi idejük, hogy pengével átlátszóra szeleteljék a gerezdeket, mint a filmbeli úriembereknek, de valahol ez a cél, törekedjünk rá :-)

Szóval ehhez az olivás fokhagymához adom a húst, előbb elfőzöm a levét, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Megsózom. Lefedem, majd kilakkozom a körmömet és meglocsolom a teraszon a virágokat, befelé jövet hozok egy fél marék friss bazsalikomot. Mikor a hús már puha, és villával szétoszlattam az összeragadt darabkákat, a fedőt leveszem, és beleteszem a hámozott paradicsom konzervet. Én nyáron is ebből készítem a szószt, ez mindig a legjobb minőségű paradicsomból van, nem érhet meglepetés. A paradicsommal még forralom egy darabig, például addig, amíg a spagetti megfő, aztán kóstolás után lezárom. A friss bazsalikomot szigorúan ezután tépkedem bele.

Aki hozzám hasonlóan azzal a veleszületett fogyatékkal rendelkezik, hogy a parmezánt csak hideg összetevők (kenyér, szalámi, oliva stb) társaságában fogyasztja szívesen, az máris eheti, a többiek azonban tegyenek rá parmezánforgácsot. Illetve: most dobjanak bele egy félbe vágott zöld csilit a bátrak!

Gyengébbek és kezdő barátnőim kedvéért most orecchiettével fotóztam, csak hogy lássák, hogy nem kizárólag spagettivel finom.

Carbonara

Egy lehetséges vacsora ötlet, a püspökkenyérből megmaradt tojássárgák hasznosításához. Azért, mivel nyersen kerül a spagettire a tojás, ne várjunk túl sokat a felhasználással.

Közzéteszem a rengeteg fajta carbonara-variáció közül azt, ami nekem bevált és eddig még mindenkinél tetszést aratott. Az eredetijét még római kinntartózkodásom alatt tanultam, akkori nagy szerelmem nagymamájától. Mostanra már egy kicsit változtattam rajta annyiban, hogy rakok bele egy kis tejszínt, hogy fellazítsa a szószt, de anélkül is nagyon finom, csak erőteljesebb az íze.

Hozzávalók (2 főre): 2-3 tojássárgája, 2-3 kanál tejszín, egy darabka parmezán (én Gran Padanot raktam bele), sok bors, só, kb. 10 deka bacon szalonna - vagy ha valaki tud venni - pancetta (a kockázott bacon tökéletesen megfelel), kb. 25 deka spagetti

A tojássárgákat a borssal (annyi kell bele, hogy viszonylag sötét keveréket kapjunk) meg a sóval elkeverem, belereszelem a parmezánt, és beleteszek egy kis tejszínt, hogy lágyabb legyen a mártás.Közben a forrásban levő vízben kifőzöm a tésztát, persze csak annyi ideig, amennyi javasolt, hogy al dente legyen. És egy serpenyőben egy kis vajon megpirítom a bacon darabokat. Ha kész a tészta, elkeverem a tojásos masszával és végül ráöntöm a bacondarabokat a belőlük kisült olajjal együtt. Ha hiányzik, lehet még rá parmezánt reszelni.

Egy fontos dolog! Úgy időzítsünk a tészta összeállításával, hogy ez az étel tényleg csak frissen jó! De akkor tényleg felülmúlhatatlan!