Vendégmignon - Meggyleves

Megszakítva a málnás édességek sorát, most Viksi barátnőm meggyes sikerreceptje következik. Először is köszönettel tartozom neki azért, hogy az utolsó seggberúgást megadta a blog indulásához. Ugyanis kb egy éve - ha nem több- beszélgettünk a másik mignonnal egy saját gasztroblog létrehozásáról. A blog nevére hónapokon át folyt az ötletelés, különböző látványtervek készültek, a legkülönfélébb színvilágokban. De csak nem jutottunk el odáig, hogy elindítsuk a dolgot. Aztán Viksi észhez térített, hogy ahelyett, hogy csak tervezgetnénk, meg önmagunkat kritizálnánk, igazán el is indíthatnánk már azt a blogot, aztán majd útközben javítgatjuk. Mellesleg jegyzem meg, hogy neki már - érthető okokból - legalább két egész hónapja dübörög a blogja.

Már akkor megállapodtunk, hogy ha elindul a blog, akkor megírja a rétesben sült zöldspárgás krumplipüré receptjét, amiről a spárgaszezon rövidsége miatt az idei évre már tuti hogy lecsúsztunk. Ha spárga nincs is, a meggy már megjelent a piacokon, a kánikula pedig tombol, úgyhogy indulhat a meggymagozás!

Elöljáróban még annyit, hogy ezzel egy olyan rovatot szeretnék elindítani a Mennyei Mignonon, ahol azok a hozzánk hasonló főző- sütőmániás barátnőink is kiélhetik magunkat, akik odáig azért mégsem jutottak el, hogy saját blogot csináljanak, de vannak kipróbálásra érdemes titkos házi receptjeik. Hajrá!

1 kg friss meggyet kimagozunk (ez nem túl vidám feladat, de kb. 15 perc alatt kézzel készen is van). Lustaság esetén és meggy szezonon kívül készíthető mirelit meggyből vagy befőttből is.
A meggyet hideg vízben feltesszük főzni, úgy hogy a víz bőven ellepje. Fél citromot szeletekre vágunk és ezt is hozzáadjuk, majd ízlés szerint cukrozzuk (nálam ez 4 evőkanál). Most jöhetnek hozzá a fűszerek: szegfűszeg (kb. 10 szem) és fahéj (kb. egy kávéskanál). Nekem most van itthon levendula, én ma azt is tettem bele (egy teáskanállal), ettől nagyon izgalmas lett (Culinarisban kapható!) Forrásig főzzük, majd takarékra állítjuk. Míg forr, elkeverünk egy csomag főző pudingot (tejszín vagy vanília ízű javasolt) 2 dl tejföllel. A keveréket a meggy főzőlevével felhigítjuk, hogy ne legyen csomós, majd a pudingos keveréket a meggyléhez adjuk.
Lehűtjük és hidegen fogyasztjuk, ilyen kánikulában reggelire, ebédre és vacsorára is finom.

Lecsó - csak lazán

A lecsó Magyarországon a politikához hasonló megosztó erővel bír, mivel mindenki tud lecsót főzni, és mindenki jobban tudja, hogyan kell, mint mások. Különböző dogmatikus leírások olvashatók egyes könyvekben, vagy itt a neten, mit szabad, mit tilos, és ezeknek pont az ellenkezője is kőbe van vésve. Barátnőm családjával odaköltözésük után kábé egy évig nem állt szóba a szomszédjukban lakó bácsi, mert valahogyan rájött, hogy tojást tettek a lecsóba, ugyanakkor margarinon pirították a hagymát. Mikor az Ernőbácsi ezt a szentségtörést szóvá tette, barátnőm apukája annyit mondott, hogy mi így szeretjük. Na ez pont elég volt Ernőbácsinak, hogy levonja a konzekvenciát: neki semmi közös dolga nem lehet az ilyen népekkel, úgyhogy egy évig a köszönésüket is alig fogadta.

Pedig a lecsó vidám fickó: megsértődik, ha túl komolyan vesszük. Ez itt az apuféle verzió, de mást is el tudok képzelni, mondjuk a karfiolos-cukros már kicsit talán elrugaszkodott.

Hozzávalók: 30 dkg jóféle HÚSOS szalonna, 60 dkg hagyma, 3 kg LECSÓ paprika, 2 dl házi paradicsomlé vagy ugyanennyi konzervparadicsom, kb. ½ kg cserkész, de inkább eperjesi kolbász, erőspaprika. (ebből 6-7 adag lesz, annyival osszuk a nyersanyagot, ahányan vagyunk)

A lecsó elkészítését a jóféle HÚSOS szalonna aprításával kezdjük (a Nagycsarnokban kapható „füstölt bacon szél” kiváló alapot teremthet), de jó a kolozsvári, a főtt császár, sőt a lecsó annyira laza, hogy még a „sliced bacont” is elviseli. Amíg ez pirul, egyrészt megtisztítjuk a hagymát, másrészt körülnézünk a hűtőben, és minden felvágottfélét, ami tegnapelőtti, vagy maradék 1-2 szelet stb. – kivéve: disznósajt, kenőmájas - rádobunk a szalonnára (igazi kincs, ha füstölt szalonna bőrkét találunk, amit ki tudja miért visszatettünk valamikor a hűtőbe), és megpirítjuk.

A hagyma aprítását is igyekszünk lazán kezelni, félbe, utána karikára, és mehet a pirított szalonnára. Amíg a hagyma pirul, a LECSÓ – azaz minél kevésbé „húsos” – PAPRIKÁT megmossuk és apróra vágjuk. A magok nagyját lekaparhatjuk, de a csumát feltétlen tegyük bele.

Ha a hagyma megpárolódott megy bele kb. 1-2 teáskanál pirospaprika, vagy neadjisten pirosarany, és a házilag eltett paradicsomlé - erről majd még beszélünk - mivel a nyers paradicsom savanyú, és a héja nagyon kényelmetlen a fogak között. Ha nincs otthon nagyiféle, tegyünk bele 2dl hámozott konzervparadicsomot.

Hagyjuk, hogy megszokják egymást a lábasban, azután mehet rá a paprika. Addig kell ott állnunk mellette, amíg levet nem ereszt, megkóstoljuk, beállítjuk az ízét, kevés só, ha kell még egy kis paradicsom, és az erőspaprika(!)

Ha a leve elfőtt, már tesszük is bele a kolbászt, még kavarunk és forralunk rajta egyet és lehet is tálalni. Friss fehér kenyér illik hozzá, és egy laza fröccs.

Málnás panna cotta

A Mennyei Mignon indulása óta most vasárnap volt az első baráti összejövetel. A nyár és a kánikula tiszteletére grillezést rendeztünk a teraszon. Képzeljük el azt a vendégséget, ahol a háziasszony bloggertársával a földön kúszik-mászik (a jó beállítás kedvéért...) egy fotógéppel és a derítőként használt fehér papírokkal, különböző anyagokkal és edényekkel, hogy minél gusztább képeket készítsen a felszolgálta ételekről. Gondolom a többi gasztroblogger családja és barátai már már azon lepődnének meg, ha a sütőből kivéve a gőzölgő tálnak díszítés és food styling nélkül eshetnének neki... Szerencsénkre az eb döntő annyira lefoglalta a fiúkat, hogy nem igényelték a forró húsokat meg a gyors szervírozást, a lányok meg annyira jófejek voltak, hogy csak néhányszor érdeklődtek, hogy így 20-30 perc elteltével talán megkóstolhatnák-e a kisült húsokat és a feldíszített salátákat. Mondanom sem kell, hogy a desszertnél már szürkület volt és a másnapi fotózásra elkülönített málnás panna cottát a málna díszekkel és a mentaágakkal együtt a vendégségről egyébként távolmaradó mignontársam pasija egy óvatlan pillanatban magáévá tette.
Igy a málnás sorozat következő tagjaként a terep a málnás panna cottáé. A pannacottát nem olyan rég fedeztem fel magamnak, de egyből felkerült a kedvencek listájára, mivel egy kicsit sem gejl, vagy túl édes, és a különböző íz- és szín variációkat lehetetlen kimeríteni.

Hozzávalók: 4 deci tejszín, 2 deci tej, 15 deka cukor, vanília komplett, fél citrom héja, 1 ek. zselatin, fél kiló málna

A tejszínt és a tejet a cukorral meg a vaníliával összemelegítjük, de vigyázzunk, hogy ne forraljuk fel. Mikor langyosra hűlt, belekeverjük a zselatint (a legjobb instant zselatint használni, mert nem kell a feloldással bajlódni, egyből mehet a folyadékba). A málnát kb 10 deka kivételével leturmixoljuk, majd a tejszínes keverékhez adjuk. Innentől két út áll előttünk. Vagy kis tálkákba töltjük, hogy mindnekiek jusson minimum egy, vagy az eglszet egy nagy formába kanalazzuk. A recept szerint egy éjszakára hűtóben kell pihentetni, hogy a zselatin dolgozni tudjon, de nem történik semmi, ha 4-5 óra múlva van jelenése pannacottánknak. A megmaradt málnákkal, vagy bármilyen epres-málnás-szedres lekvárból és egy kis likőrből (monjuk narancslikőr) főzőtt öntettel kínáljuk.
Nemrég tanultam a következő trükköt, ami nekem nagyon bevált: az edényt fóliával kibélelem, és így öntöm bele a krémet (jelen esetben ugye a málnásat, de bármi mással is működik). A hűtőben töltött éjszaka után minden gond nélkül ki tudom fordítani a formából és le tudom húzni a fóliát. Az egyetlen szépséghibája a dolognak az, hogy a fólia gyűrődései a krémben maradnak, de ez sokkal inkább elviselhető veszteség, mint mondjuk, ha bennmarad a tálban az egész és kiskanállal kell kikanalazni a részünket.

Watermelon juice

Sokat gondolkodtam azon, ázsiai útjainkról hazafelé, mikor a gépünk a plusz 30 fokból a mínusz 30 felé tartott, hogy hogy a nyavajába nem jutott még itthon SENKINEK eszébe görögdinnye dzsúzt készteni? Kétségbeesetten fogadtam meg minden ilyen repülőúton, hogy nyáron a LEGELSŐ dolgom lesz egy ilyet összehozni, aztán minden alkalommal elmaradt. De azon tényleg csodálkozom, hogy még a fenszi kiülős teraszokon se jutott eszébe egyik innovatív tulajnak se (akik egyébként – gondolom úgy járnak Thaiföldre, mint mi a Balatonra) hogy előrukkoljon ezzel az egyébként végtelenül egyszerű, ámde annál finomabb és hűsítőbb itallal. Ázsia bármely országában a legevidensebb a gyümölcslevek között, olyan 30-40 Ft-ért kaphatunk egy nagy pohárral, maximum abba nem szeretünk belegondolni, hogy a kimagozást végző kishölgyek akik a turmix mellett ügyködnek, mikor mostak kezet utoljára, ha egyáltalán. (Persze az ilyen dolgokon az ember maximum a megérkezése után 1-2 órát aggódik, majd a higéniai okokból elfogyasztott 1-5 pálinka után, derűsen legyint és kér még egy dinnyeitalt, meg – egyszerélünk – egy csirkeszív :-) nyársat).

Szóval annyi dinnye terem itthon (jó esetben), hogy legtöbbször a rosszhírű Lőrinc után is zöld hegyekben állnak, és a kétségbeesett árusok dobálják őket az ember után (persze képletesen, hálistennek!), emiatt már csak a nagy számok törvénye szerint is kellett volna, hogy összefussak a dinnyeitallal itthon is. Nem így történt, úgyhogy mondom a bonyolult receptet.

Hozzávalók: jó nagy dinnye, amit szakértő arccal megpaskoltunk, kiválasztottunk és a hűtőben/fürdőkádban a lehető legjobban lehűtöttünk. A magokat kiszedjük, és botmixerrel lemixerezzük. Ha nem volt elég az előhűtés, jégkockákkal egyenlítjük ki a lét a megfelelő hőre.

Balkonkert

Jóóóó, persze nem igazi kert, de a négy balkonláda tele fűszernövényekkel azért megalapozza egy kezdő házitündér kertész ismereteit és gondoskodásmennyiség tekintetében akár a határokat is feszegeti (pl. locsolni kell minden nap).

Ugyanis hadd mondjam el itt a viszonyomat a kerthez úgy általában:

Nincs.

Semmi közöm hozzá. Utálok kapálni, ásni, és gazolni, de ennél jobban csak azt utálom, ha föld megy a körmöm alá. Ezt szakértők óhatatlannak mondják ilyen munkák végzése esetén, tehát én minden műfajú kerti munkát utálok (árnyas fa alatt rozéfröccs elfogyasztása kivétel).

A balkonládával azonban még pont elviselhető egységnyi foglalkoznivaló merül fel, kivétel, ha neadjisten valamelyik hálátlan pistike tetves lesz, mert ezeket kiírtani már haladó szintű ismeretek kellenek. A túlérzékeny pistikék pont emiatt tavalyról idénre lekerültek a napirendről, és már csak a fűszernövények évről évre bővülő körét nevelgetem: curry, rozmaring, kakukkfű, kétféle bazsalikom, menta természetesen, újabban kapor, kétféle csilipaprika, és kétféle koktélparadicsom: gömbölyű piros és körte alakú sárga. Van még ezenkívül egy csomó gyönyörű levendula, és egy tő futóeper is: idén ő nem nagyon erőltette meg magát, összesen egy szem eper volt rajta (ez legalább kiváló minőségű).

A fenti növények nagyon vonzó közös tulajdonsága, hogy jól érzik magukat a terasz párkányán, és locsoláson kívül nem igényelnek titokzatos munkafolyamatokat (nem kell őket tápozni, se metszeni – a metszés, mint olyan, körülbelül egy műtéthez hasonlítható, félelemmel vegyes tiszteletet vált ki belőlem). A palánták márciustól beszerezhetők a piacon, a kertészetekben meg az OBI-ban és Praktikerben, vagy gondolom kábé mindenütt. Tejfölös dobozban vannak (régen soha nem értettem, hogy ki veszi meg ezeket, mivel azt hittem, hogy ennyi az egész növény - nem tűntek valami meggyőzőnek), és a jó idő beköszöntével ültethetők ki.

Megengedem, ez a bejegyzés sokak számára nem volt túl informatív, azonban engem meglep, hogy a gondjaimra bízott növények az első bekezdésben említett, meglehetősen hideg viszony ellenére is élnek-virulnak, sőt virágoznak és termést hoznak, én pedig, mint gondos gazda, büszke vagyok rájuk. És másoknak is ajánlom figyelmébe a balkon-kertészkedést.

Ha kertészi karrierem is tovább ível felfelé, készítünk valamit a vonatkozó zöldségekből.

Málnamisu

Utolsó pillanatban, még mielőtt véget ér a málnaszezon közzé teszek egy jópár málnás édességet, amit az utóbbi hetekben kipróbáltam.

A málnás finomságok sorát azonban ez a régi kedvenc nyitja, egy jól bevált jolly joker. Több okból is az: 20 - na jó…konyhatündéreknek, akik először teszik be a lábukat a konyhába 30 perc - alatt elkészül, és az alapanyagok dacára hihetetlenül könnyed, selymesen lágy íze van, pedig elkészítését tekintve a legegyszerűbb édességek egyike.
Eda, Eszter, Zsófi és Zita barátnőim kedvéért a szokottnál részletesebben írom le a tennivalókat, hogy garantált legyen a siker.
És ha mégis kiürülne a piacokról a málna, tessék kipróbálni meggyel, aztán jövő tavasszal eperrel és megint málnával!

Tehát a hozzávalók: 4 friss tojás sárgája, 20 deka porcukor, 50 deka mascarpone, 1 kiskanál vanília komplett (a Vásárcsarnok Ázsia boltjából), de jó a vaníliás cukor vagy a vanília aroma is, 1 kiló málna, 1 doboz babapiskóta, narancslé és triple sec vagy contreau

előkészítés:

• a tojásokat szétválasztjuk és a sárgájukat egy nagy edénybe tesszük
  
• a málnafelét egy edénybe leturmixoljuk
  
• 2 deci narancslét összekeverünk fél deci narancslikőrrel egy mélytányérban

most jöhet a krém elkészítése:

• habverővel kikeverjük a sárgákat a porcukorral és a vaníliával, majd belekanalazzuk a mascarponét
  
• beleöntjük a leturmixolt málnapépet (előtte kisebbre vesszük a habverő sebességét, hogy ne fröcsköljön)és végül a málnamisu összeállítása:

• egy nagy tál alját kirakjuk a narancslés-likőrbe mártott babapiskótákkal
• ráöntjük a krém felét
  
• a megmaradt málnát is rárakjuk
  
• majd megint egy réteg mártogatott babapiskóta következik
  
• és végül a krém másik fele
  
• ha van még málnánk, feldíszíthetjük a tetejét
  
  Ha elég előrelátóak voltunk és kibírjuk, legjobb, ha egy éjszakát pihen a hűtőben, hogy a krém megszilárduljon, a babapiskóta átázzon és az ízek összeérjenek.
  Végső esetben a mélyhűtőben töltött 2-3 óra is megteszi.

Pácolt mozzarella saláta pirított szezámmaggal

Szokás más blogokon – észrevettem ugye - az adott ételről századokra visszamenően, kimeritő eredetkutatást csatolni, és hosszas magyarázatokat fűzni, hogy például hol termesztettek először kölest a világon, melyek a medvehagyma gyógyitó hatásai, és milyen eredetű szó a lecsó. Néha ez sajna a visszájára fordul, mert egy ártatlan receptvadász, aki csak egy gyors, egyszerű kaját próbálna otthon összetákolni, fejvesztve menekül egy bekopizott wikipédiás szócikktől, ami például úgy kezdődik: majoránna (Origanum majorana), vagy pecsenyevirág az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj, melynek eredeti hazája a Földközi-tenger környéke, étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomorerősítő, nyugtató hatású fűszer, teáját fejfájás, köhögés, légzési zavarok enyhítésére használják, olajával a reumás testrészeket dörzsölik be…

… kinek ne menne el a kedve, holott csak egy egypálcás béna brassóit akart volna főzni…

De van ezek között a történelmieskedő leírások között néha valódi érdekesség is, melyekből gyakran izgalmas nüanszokat lehet megtudni. Ezért gondoltam, hogy a mostani poszt témájának én is utánakeresek. Mérsékelt volt a siker:

szezám tárulj!- varázsige

szezám utca – na pláne nem…

szóval a szezámmagról most senki nem tud meg semmit.

Hozzávalók és elkészítés: Minél zöldebb zöldségeket összevágunk: jelen esetben ½ fejessaláta, 1 szárzeller, ½ pritamin paprika, egy marék mungóbab csira, jól összekeverjük, tányérba tesszük. kb. 2 evőkanál szezámmagot kicsi szezámolajon megpiritunk. Egy mozzarella gömbsajtot szeletekre vágva nagyobb tálba helyezünk és balzsamecettel bőven meglocsoluk. Egy gerezd fokhagymát rányomunk és alaposan megkeverve pár percig pihentetünk.

Az összeérés folyamatának bevégeztével a pácolt sajtdarabokat a zöldsaláta ágyra helyezzük, majd az egészet hanyag, ugyankkor természetes mozdulatokkal a pirított szezámmaggal megszórjuk.

Ihatunk hozzá egy két pohár Irsai Olivért (Sopronból javasolnám kipróbálásra az Iváncsics pince vonatkozó borát), nem fogjuk megbánni.

Gyömbéres mentás limonádé

Egy kis hűsítő a forró napokra...
A hétvégét Balatonon töltöttem egyik kedves barátnőmnél. Őt dícséri a limonádé, amibe a gyömbér egzotikus íze tesz egy plusz csavart. A gyömbért lehet reszelni vagy nagy szeletekben az italba dobni. A reszeléktől intenzívebb íze lesz. Bármelyiket is választjuk, benne is hagyhatjuk vagy le is szűrhetjük az italt. Természetesen mi annyira ki voltunk tikkadva, hogy esélyünk sem volt megvárni, míg a gyömbér íze kiázik. Aki későn tápászkodott fel a törölközőjéről, az maximum a jégdarabokra ragadt mentaleveleket nyalogathatta le.

Hozzávalók: 3 narancs, 2 citrom, 1-2 lime frissen kifacsarva, friss menta, méz, fél-fél üveg buborékos és sima ásványvíz, gyömbér reszelve-vágva, jég minden mennyiségben

A gyümölcsöket kifacsarom, a mézet hozzájuk csurgatom és elkeverem benne. (ha nem nagyon akar feloldódni, érdemes megmelegíteni egy kicsit és utána jégkockával visszahűteni a keveréket). Beleöntöm a vizeket, belerakom a gyömbérpépet/darabokat, a mentalevelet meg a jeget, és leturmixolom egy kicsit, amíg a mentalevelek felaprítódnak. Aki le akarja szűrni, mert nem szereti a gyömbérdarabokat rágcsálni, az még a jégkocka és a menta hozzáadása előtt tegye meg, és csak utána turmixoljon.

Sörkorcsolya, borszánkó I.

Úgy tervezem, hogy ez egy sorozat lesz, mivel az EB minden egyes áldott napja kihívások elé állít. Az persze nem lenne meglepő, ha focis kérdések megválaszolásánál szorulnék, bár határozott fejlődést mutatok: tudtam például hogy Ibrahimovics nem orosz. Úriember biztosban nem fogad ugyan :-) de nyertem. Az is igaz, hogy váltig állítottam, hogy dán*, de ezt megintcsak honnan tudnánk lány létünkre.

Neeeem, a kihívások konyhai vonalon jelentkeznek, mégpedig meccsnézésre beszivárgó barátok képében, akik ’áááá, nehogy készülj valamivel’ transzparenst lóbálva érkeztek, aztán két félidő közötti szünetben azért mindig csak felmerült a „rendeljünk pizzát, melyik hozza leggyorsabban” kérdés. Itt kellet közbelépnem többször is, megelőzendő, hogy házitündér kárrieremen csorba essen. Két dolgot kellett végiggondolnom:

1 - mi pásszol a sörhöz?

2 – mi van itthon?

Viszonylag gyorsan ment, mert a két halmaz sehol nem metszette egymást.

Idő és nyersanyag hiányában muszáj volt a sörkorcsolya egyenlő: perec - pogácsa - sósstangli szentháromságtól elrugaszkodni.
Mi lehet még sörkori? Azaz mire esik jól még több sör?

Hát például erre:

TÖPÖRTYŰKRÉM

Hozzávalók: Kb. 50 dkg töpörtyű, 6-7-8 kávéskanál MAGOS dijoni mustár – a magosságon komoly hangsúly van!, csilipehely – ízlés szerint, de minél több annál jobb, őrölt kömény, só, bors, nagyobb mennyiségű lilahagyma – nagy szerencse, hogy most kapható még az új, édesebb változat

A lilahagyma kivételével mindent botmixerezzünk össze, a hagyma karikára vágva mellé, méginkább a tetejére. Hát ha még van otthon friss petrezselyem…
Nekem nem volt, de nagyon jól jött volna.

Nyilván nem egy bonyolult kaja, de mellékszálnak jó, ha a sörözés a fő program.

*svéd

Körte és csoki

Az alaprecept Donna Hay könyvéből való, ő egyszerű vaníliás sáfrányos körtékről beszél, melyet egy kis fahéjjal kell megpárolni és álánátúr fogyasztani.

A recepthez hűen mi is elkészítettük a szóbanforgó édességet, természetesen a híres baráti vacsorák egyikén, ahol a főzéshez keveset értő, de szókimondó kedves barátunk nem átallotta a finoman megkomponált ízek összhangjaként létrejött desszertet egyszerűen körtekompótként említeni. A kompót szó, mint olyan, mindenféle asszociációt kelt bennünk, de ezek egyikét se mondanánk kellemesnek. Ezért elhatároztuk, hogy legközelebb az eredeti receptet továbbgondolva, megfelelően haute-couture desszertté változtatjuk, hogy a kompótság gyanúja se merülhessen fel többé vele kapcsolatban.

Íme.

Hozzávalók (4 főre): 4 db körte, 2 vaníliarúd, 3 dl édes fehérbor (mondjuk Tokaji Aszú ez nálunk mindig megmarad, mert sokszor kapunk ajándékba, de nem szeretjük), néhány egész fahéj, 2 tábla jó minőségű étcsoki, 3 evőkanál méz, 6 evőkanál tejszín, 1 piskótalap, 4 evőkanál barnacukor

A körtéket meghámozva fedő alatt párolni kezdjük a borral, fahéjjal, vaníliával, és néhány perc múlva felöntjük kb. fél liter vízzel és így pároljuk addig, amíg még rugalmas, de már egy kiskanállal szétvágható. Közben a csokit megolvasztjuk, belekeverjük a mézet és a tejszínt. A piskótalapból pohárral - a felkészültebbek pogácsa-szaggatóval dolgoznak - korongokat szúrunk ki. A korongokat a csokiban megforgatjuk, a körtéket a tetejükre ültetjük. A fahéjas, vaníliás lé egynegyedét a barnacukorral besűrítjük, míg frappánsan nyúlós karamellt kapunk, amit a körték tetejére csurgatunk.

Persze hogy tehetünk mellé egy gombóc vaníliafagyit, de azért mindennek van határa, tudjunk disztingválni :-)

(A piskótalap természetesen akkor a jó, ha házilag sütjük, ’neaggyisten’ a nagymamánk süti friss falusi tojással, NDK-s robotgép használata nélkül, rugós habverővel keverve. Ha azonban nincs plusz egy óránk/kedvünk/tepsink, és a nagymamánk pedig egy nógrádi kis faluban lakik, egész nyugodtan vegyünk a boltban kész tekercset, az égvilágon senki nem fogja észrevenni, az viszont könnyen előfordulhat, hogy néhány kifinomult ízlésű hozzáértő gasztrocikit kiáltva hányja magára a keresztet).

Carbonara

Egy lehetséges vacsora ötlet, a püspökkenyérből megmaradt tojássárgák hasznosításához. Azért, mivel nyersen kerül a spagettire a tojás, ne várjunk túl sokat a felhasználással.

Közzéteszem a rengeteg fajta carbonara-variáció közül azt, ami nekem bevált és eddig még mindenkinél tetszést aratott. Az eredetijét még római kinntartózkodásom alatt tanultam, akkori nagy szerelmem nagymamájától. Mostanra már egy kicsit változtattam rajta annyiban, hogy rakok bele egy kis tejszínt, hogy fellazítsa a szószt, de anélkül is nagyon finom, csak erőteljesebb az íze.

Hozzávalók (2 főre): 2-3 tojássárgája, 2-3 kanál tejszín, egy darabka parmezán (én Gran Padanot raktam bele), sok bors, só, kb. 10 deka bacon szalonna - vagy ha valaki tud venni - pancetta (a kockázott bacon tökéletesen megfelel), kb. 25 deka spagetti

A tojássárgákat a borssal (annyi kell bele, hogy viszonylag sötét keveréket kapjunk) meg a sóval elkeverem, belereszelem a parmezánt, és beleteszek egy kis tejszínt, hogy lágyabb legyen a mártás.Közben a forrásban levő vízben kifőzöm a tésztát, persze csak annyi ideig, amennyi javasolt, hogy al dente legyen. És egy serpenyőben egy kis vajon megpirítom a bacon darabokat. Ha kész a tészta, elkeverem a tojásos masszával és végül ráöntöm a bacondarabokat a belőlük kisült olajjal együtt. Ha hiányzik, lehet még rá parmezánt reszelni.

Egy fontos dolog! Úgy időzítsünk a tészta összeállításával, hogy ez az étel tényleg csak frissen jó! De akkor tényleg felülmúlhatatlan!

Ezüstkenyér

Még anyukámtól tanultam ezt a püspökkenyér-gyümölcskenyér receptet, aminek az az előnye, hogy nem kell hozzá az egész tojás, csak a fehérje. Akkor szoktam nekiállni, amikor már egy nagyobb adag - mindenféle más receptekből kimaradt - tojásfehérje összegyűlt a hűtőben. Mondanom sem kell, hogy ezúttal nem így történt a dolog... apukám habilitált (jó lenne tudni, hogy pontosan mit is jelent ez...) az egyetemen. Az előadáson összegyűlt vendégseregnek kellett egy kis büfét adni. Az érdeklődők száma kalkulálhatatlan volt, úgyhogy olyat kellett sütni, ami gyors, könnyen szállítható, jól bírja a meleget és persze azért nem árt ha finom is.Nem álltatom magam azzal, hogy a 3 órás előadás után nem fogyott volna el a katasztrofálisan sikerült almáspite is - amit végül itthonhagytam - de legalább a maradékok hazaszállításával nem kellett törődjek. Csak azt kell kitaláljam, hogy a büféből megmaradt kb 3 deci kávéval, meg a nem kevés tojássárgával mit kezdjek...

Hozzávalók egy nagy, vagy két kicsi őzgerinc formához: 7 tojásfehérje, 21 deka porcukor, 14 deka liszt (én süteménylisztet raktam bele), 5 deka olvasztott vaj, 1 citrom héja, mazsola, dió, csoki, meggy, kandírozott gyümölcsök

A belevaló gyümölcsöket, csokit, diót felvagdosom, és beleforgatom a lisztbe. Erre azért van szükség, mert így a darabkák nem szállnak le a sütemény aljára, hanem egyenletesen oszlanak el benne. A fehérjéket felverem a cukorral. A töltelékdarabkás lisztet beleforgatom a tojáshabba, immár nem robotgéppel, hanem egy fakanállal, hogy ne törjön össze a hab. Belereszelem a citrom héját is, majd belecsurgatom a kihűlt olvasztott vajat. A tésztát kivajazott, kilisztezett őzgerincformába öntöm. Tele lehet rakni, mert csak egy kicsit jön fel a tészta. 170-200 fokon tűpróbáig sütöm. (kb. 35-40 perc)

Wang mester konyhája

Wang pesti és budai éttermeit már régóta van szerencsénk ismerni, és mára már közhely számba megy, hogy ha a Budapesten valaki igazi kínaira vágyik, akkor célszerű a valamelyik Lanzhou-t felkeresni (Luther u. vagy Fő u.).
Most pedig megnyílt a mester új étterme, melyről első pillantásra világosan kiderül, hogy nem a trendi-fenszi-jáppi-lounge miliőt kedvelők körében szeretne bevágódni: az új, szecsuáni specialitásokra koncentráló étterem belső tere a végletes egyszerűségre törekszik, a Magyarországon olyan jellemző kör alakú ajtó, piros lampion és akvárium is hiányzik.

Az étlap még nincs letisztázva, és a fogások magyar fordítása sem tökéletes, de nincs is rá nagy szükség, ugyanis egy tüneményes kínai kishölgy segít eligazodni: magyaráz, ajánlgat és kettő perc alatt meggyőz minket, hogy egy ilyen spéci étteremben még az is meg kell, hogy kóstolja a hideg csilis-szecsuáni borsos lében pácolt pacalt és marhanyelvet, aki eddig pusztán a két szó említésétől holtan esett össze. Az étlapon sok szokatlan fogás szerepel (mármint csak nekünk, magyaroknak szokatlan természetesen, Kínában utcai árusoknál madzagra sorosan vannak felfűzve a szárított csirkelábak, amit a gyerekek nyalóka helyett rágcsálnak például), úgyhogy a sertésköröm, zúza és egyéb belsőségek különféle fogásokban való domináns jelenléte csak a gyári csirkemellen szocializálódott európai közönséget éri váratlanul. Be kell valljam ugyanakkor, hogy a „vándornyúl lába” elnevezésű fogás még engem, a bátor úttörőt is elgondolkodtatott, és a gondolkodás végén arra jutottam, hogy ezt majd csak egy magasabb edzettségi fokra jutva próbálom ki. Ha egyáltalán.
Szóval akkor miket ettünk:
Csípős savanyú leves – elmaradhatatlan! (kicsit elfogult) meggyőződésem, hogy az egész városban itt a legfinomabb, tilos kihagyni.
Erős-csípős (így, egyszerre:-)) oldalas – a kishölgy javaslatára választottuk, és valóban zseniális: csilivel, fokhagymával, és szecsuáni borssal egyben sütött vajpuha és viszonylag sovány oldalas tálaláskor vékonyan felszeletelve. hatalmas adag min. 2 fő kell hozzá.
Ízletes marhahús – ez olyan zsákbamacska-féle volt: az ízletes jelzőből nem igazán derül ki a fogás műfaja. Végül egy hideg salátát kaptunk roppanós uborka dominált benne, a kockára vágott marhahús pedig egészen izgalmas húsvéti sonkára emlékeztető pácolt állapotban foglalt helyet a zöldségek között, kiemelkedően finom volt.
Csilis marhahús: mostanra talán kezd kiderülni, hogy imádjuk a csípőset minden mennyiségben. Ez a fogás: több mint megfelel a várakozásainknak: szárazra sütött marhahús csíkok friss zellerrel, fokhagymával és száraz csilivel. Egyszerű és jó, de tényleg csak azoknak akik nem félnek a csípőstől.

Néhány szó a fent említett belsőség „levesről”. Ez tulajdonképpen egy előétel, amiben hajszálvékonyra szeletelt pacal, marhanyelv, zúza, és társaik úszkálnak piros színű paprikás-csilis-szecsuáni borsos, és számomra meglepő módon hideg lében. Az íze egyébként sokkal finomabb, mint ahogyan hangzik, sőt: kifejezetten és ábszolúte finom, de kipróbálásra csak bátraknak ajánlom, mert annyira más ízvilág, mint amihez szokva vagyunk hogy könnyen elveheti a kedvét a kísérletezni vágyó lelkes amatőröknek.

A köret minden esetben sima rizs, fokhagymás kínai zöldség és zsülienre vágott ecetes főtt/sült krumpli volt (ami egyébként megint csak egy kiváló élmény).

Az árak valamivel magasabbak, mint egy megszokott kínaiban, de remélem a fenti beszámolóból kiderült, hogy simán megéri.