Kínai kalandok – Szecsuán, Chengdu, Leshan

Chengdut szokták a legélhetőbb kínai városnak is nevezni, ebben nagy szerepe van a rengeteg gyönyörűen gondozott parknak. A parkokat a kínaiak aktívan használják, délutánonként, mikor kicsit enyhül a hőség emberek százait láthatunk a fák alá kipakolt bambuszasztaloknál mahjongozni, kártyázni. (ezeknél a vendéglátóhelyeknél viszonylag egyszerű a felszolgálók dolga, ugyanis a legtöbbször csak forró vizet adnak, mindenki hozza magával privát termoszban a teafüvet, amit ott leforráznak, és játék közben ezzel frissítik magukat.) A parkok tele vannak tavirózsákkal borított kicsi tavakkal, kőhidakkal, egzotikus fákkal, bambuszligetekkel, kanyargó ösvényekkel, mi is kiültünk két nyugágyba egy fa alá aztán egész délután olvastunk, meg csak néztük a társasozó öreg bácsikat.

Természetesen voltunk Leshan-ban is az Óriás Buddhánál. A világ legnagyobb ülő Buddhájaként számon tartott szobrot 713-ban kezdte kivésőzni egy folyóparti szikla oldalából egy szerzetes, bizonyos Haitong, hogy megvédje a falut a sorozatos, áradásoktól és természeti katasztrófáktól. A munkálatokat Haitong halála után 90 évvel fejezték be. A Buddha több mint 1000 éve ott ül és a krónikák szerint kiválóan teljesíti küldetését, létezése óta ugyanis a hajókatasztrófák, a nagy árvizek és az ezzel kapcsolatos pusztítások messze elkerülték Leshan városát. A szobor 71(!) m magas, 28m széles, a nagylábujja 8,5 m hosszú :-). Mi felmásztunk a fejéhez is, aztán a folyóról egy hajóról néztük meg egészben, monumentális.

Az építkezés Chenduban is hihetetlen módon zajlik, a toronydaruk mindenhol a rendes utcai látkép részét képezik. A külvárosban épülnek a 40-50 emeletes házakból álló hatalmas lakótelepek, belváros pedig szuperplázákkal van tele. Louis Vuitton, Gucci, Max Mara, Hermes, Maserati és Bentley szalonokkal kétsarkonként találkozhatunk. A város egyes részein azonban megmaradtak a hagyományos kínai épületek, a felfelé ívelt tetejű sötétbarna faházak, ablakukban piros lampionokkal.

A főtéren egy hatalmas Mao szobor mutatja minden chengduinak a helyes irányt, csak mialatt mi ott voltunk, legalább ezer kínai turista fényképezte le. (hatalmas Mao kultusz van egyébként, szeretett vezetőjük portréja mindenhol és mindenen megtalálható, rengeteg maos szuvenír, képecske, csecsebecse kapható).

Egyik este szecsuáni operaelőadásra mentünk. Ezt inkább hívnám egy szabadtéri showműsornak, kínai énekkel, tánccal, bábjátékkal, bohózattal, díszes kosztümökkel. Elég látványos, de semmiképpen nem a hagyományos operafílingre kell számítani. Magyarként semmi esetre sem kritizálnám, amíg mi egy Sasjózsit, vagy egy Fási Ádám mulatóját tudunk szombat esti kikapcsolódásként felmutatni. A legélvezetesebb rész az arcváltoztató táncosok show-ja volt. Ott előttünk, a másodperc tized része alatt változtatják az arcukra feszülő díszes maszkokat, miközben táncolnak. Egy perc alatt legalább 6-8-szor változik a maszk, a mozdulat, amivel kicserélik, észrevehetetlen. Volt még egy báb műsorszám, meg egy árnyjáték is, először ezekre én is mind azt hinném, hogy a sátoraljaújhelyi nyugdíjas klubban tudnák esetleg értékelni, de igazán nem volt unalmas.

A Chengduba látogató turisták fő célpontja a város határában található Panda Rezervátum. Ez sajnos a 2008-as földrengésben súlyosan megrongálódott, így a pandákat tavaly egy másik parkba költöztették. Mi még az eredeti helyükön láttuk őket, nagyon cukik voltak, a park is gyönyörűen karbantartott, kényelmes életteret biztosítva lakóinak. A mi ottlétünkkor születtek éppen kis pandák, őket élőben nem lehetett látni, mert még az inkubátorban voltak, viszont nagyobb barátaik a pandaoviban épp hatalmas játékban voltak.