Kenyérünnep

Valahogy úgy alakult, hogy eddigi pályafutásom alatt soha nem voltam benn a városban huszadikán. Persze kisebb koromban mentünk a mesterségek ünnepére csecsebecséket venni, de legtöbbször Visegrádon, a külvilágtól elzárt családi nyaralóban töltöttem az évnek ezt az időszakát. Most rendes városi polgárként részt vettem a népnek rendezett programokon.

Kenyeret nem állt módomban sütni, ugyan eléggé el vagyok maradva a kedvenc kenyér és kedvenc vaj felkutatásában, de a Néprajzi Múzeum előtt megrendezett Kenyérünnepre kilátogattam. Na nem kiállítóként, de körbeszimatoltam a lehetőségeket. Elképesztő kínálat volt. A bio kenyereken a lisztérzékenyeknek szánt zsömlén és az otthon kenyérsütő gépben készíthető finomságokon át a biokiflik és kovász nélküli, igazi házi bucikig a töki pompostól a lángosig minden volt! Közben egy egy pillanatra fel-feltűnt egy-egy számomra elképzelhetetlen pozícióban száguldó repülő. A gyerekeknek bábszínház, a másik oldalon malac és ökörsütés, a Kossuth téri parkokban nem olyan rég még tüntető tömeg helyén piknikező családok, ingyenes Blikk víz. És persze őrjítő meleg és embermennyiség. ...egyszer meg kell nézni ezt is.

Bundás szilva - bundás alma

Írtam már korábban a sanyarú gyerekkoromról, hogy a kis barátaimmal ellentétben a nagyi házi lekvárjain, szörpjein, kézzel gyúrt tésztáin és nyáron eltett savanyúságain kellett tengődnünk, minden nap meleg ebéddel otthon, miközben sóvárogva néztük a szomszéd gyereket, akik kólát és kiwi üdítőt ihattak, és a vasárnap a City Grillben ebédelhettek. És most, felnőtt fejjel újabb csalódás kellett, hogy érjen. Anyuuu, miért nem ettünk mi soha bundás szilvát? Vagy legalább egy kis bundás almát?? Egyáltalán, hogy lehet az, hogy én szombatig nem is tudtam ezek létezéséről?? Milyen gyerekkorom volt nekem, de komolyan???? :-)

A bundás szilva valami olyan őrülten finom, hogy borzasztóan sajnálom az elvesztegetett harminc évet, amit sötét tudatlanságban nélküle töltöttem.
Van a szilva. Nyersen kívül kék, belül sárga, roppanós, fanyar. Megsütve az egész bordóslila, édes és krémes. Szóval csak a szuperlatívusz. Nem vagyok egy édességes típus (igen a desszert a Másik Mignon reszortja), de ezen tényleg teljesen kikészültem.

Hozzávalók: 3 tojás, kb. 20 dkg liszt, 1-1,5 dl tej, 1 ek cukor, fél kiló félbevágott, kimagozott szilva, olaj a sütéshez, fahéj

A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát készítünk, a szilvákat belemártogatjuk, és olajban kisütjük. Aztán megszórjuk fahéjjal, és bár ezalkalommal mi nem tettük, de mindenképpen meg kell kóstolni frissen felvert tejszínhabbal is.

Ja. Ahogy a címben és a képen is látható, almát is bundázhatunk, vagy szinte bármit természetesen.

Éjfekete csokitorta holdfogyatkozáshoz

Ez a csokitorta a lehető legdurvább, amit valaha kóstoltam. Annak idején, mikor még néha kiruccantunk Bécsbe, a nap fénypontja az volt, amikor betértünk a Starbucksba és a szokásos tejeskávé mellé ebből a fajta csokitortából kanalaztunk. Mintha színtiszta csoki olvadna szét a számban. Nagyon tömény, de mégsem gejl. Felejthetetlen. Aztán arra gondoltam, hogy mégsem lehet, hogy csak akkor van részem ebben az élményben, ha évente kétszer Starbucksos városban esz a fene, úgyhogy nekiláttam, hogy felkutassam a csokitorták királynőjének receptjét. Sikerült (Stahl). Liszt nem kell bele, csoki annál több.

Szigorúan csak különleges alkalmakra!

Hozzávalók: 3 tábla (30 deka) étcsoki minél magasabb a kakaótartalom, annál jobb, 15 deka vaj, 2 ek tejszín, 5 tojás, 20 deka cukor, vanília, 1 csipet só, 2-3 ek tej, 1 ek kakaó, 10 deka mandula vagy dió megprítva és durvára darálva

a mázhoz: 10 deka étcsoki, 5 deka vaj, rum

A diót vagy mandulát megpirítjuk, és ha már kihűlt, durvára daráljuk. Az étcsokit a tejszínnel és a vajjal gőz fölött összeolvasztjuk. A tojásokat habosra verjük a cukorral, a vaníliával, meg a sóval, hozzáadjuk a csokimasszát, majd a kakaóport. Fakanállal beleforgatjuk a darált mandulát/diót.
Egy tortaformát kivajazunk, az aljára sütőpapírt fektetünk, amit szintén kivajazunk ,és meghintünk kakaóporral. Az így előkészített tortaformába öntjük a tésztát, és 45 perc alatt 150 fokon megsütjük.
Az eredeti recept szerint egy éjszakára hűtőbe tesszük és másnap kenjük meg a vajjal és a rummal összeolvasztott csokival. Nekem erre most nem volt időm, és mára már nem maradt, hogy a különbséget tesztelni tudjam... Úgyhogy mindenki tegyen belátása szerint.

Császárhús cayenne borssal, fokhagymával

Teljesen logikus, hogy amikor narancs és piros hőségriasztást adnak ki az ország területére, a közterületeken vizet osztanak és locsoló kocsikkal hűtik az aszfaltot, akkor nekem az a gondolatom támad, hogy az esti vendégségre cayenneborsos császárhúst süssek. Normális ember ilyenkor nemhogy a sütőt nem kapcsolja be, de a konyhát is igyekszik nagyívben elkerülni. Mentségemre talán annyit: olyan vendégeink voltak, akik számára nem értelmezhető a polip vagy az articsóka mint étel, maximum valami jópofa bohóckodásnak tartották volna.

Szóval valami tartalmas kellett, „normális kaja”, és olyan szép császárhús volt a hentesnél, hogy a hőmérő higanyszálával dacolva e mellett köteleztem el magam. Nem hülyeség egyébként, mert 40 fokos lakásban az elkészítés közben biztosan fogytam annyit, amennyit az elfogyasztásával híztam :-) (vagy még többet is).
Nagyon jó ízű lett, a körettel már nem is finomkodtam, hanem puha fehérkenyeret és a Nagyi kovászos uborkáját ettük mellé.

Hozzávalók (4fő-re): egy jó másfélkilós császárhús, 25 dkg koktélparadicsom, 2 fej fokhagyma, cayennbors

A besózott húst a tepsi közepére helyezzük, mellé szórjuk a fokhagymafejeket csak úgy, a héjukkal együtt, és ugyanigy teszünk a félbevágott koktélparadicsomokkal is, nagyon pici vizet öntünk rá, és kb. másfél órára a sütőbe toljuk. Míg sül vizes törülközőkkel, vagy egyéb trükkökkel (a férjem például hideg sörrel) hűtjük magunkat. Néhányszor megnézzük, megszurkáljuk, és ha olyan puha, mint a vaj kivesszük. A tepsiben található szaftos paradicsomot, a héjukból kinyomkodott fokhagymákat és 2-3 teáskanál cayenneborsot összeturmixolom, majd a hús tetejére kenem. Vékonyan fel kell szeletelni, melegen, langyosan, vagy hidegen is ugyanolyan finom.

Finomság Mallorcáról

Ensaimada. Ez a neve. A szó jelentése a disznózsírból ered. Ha csak ennyit tudnék róla, nem biztos, hogy meg akarnám kóstolni. De az illata több mint csábító. Esztócsék Mallorcán voltak nyaralni, és megleptek minket egy óriás nyolcszögletű dobozzal. Első ránézésre azt hittük, hogy egy óriás camembert sajttal állunk szemben. Aztán elég hamar kiderült, hogy valami kalácsszerű, briós alakú, lekváros croissant illatú cukrászati remekműhöz van szerencsénk. Épphogy csak meg akartuk kóstolni a vacsora után, de ahogy adtuk kézről kézre, egyre reménytelenebbnek tűnt megmenteni belőle hacsak egy kis darabot is a fotózáshoz.Tradicionális mallorcai édesség, amit különböző töltelékekkel, de porcukorral mindig sűrűn meghintve készítenek.

Találtam egy receptet (meg egy képet), amit én ugyan még nem próbáltam ki, de hátha valaki kedvet kap. Tejeskávé, vagy egy bögre habos kakaó mellé kevés jobb dolgot tudok elképzelni. Ugyan disznózsír helyett vaj szerepel a hozzávalók között, azért elég autentikusnak tűnik...

Hozzávalók: 4 tk szárított élesztő, 1 csésze langyos tej, fél csésze cukor, 1 tk só, 4 és fél csésze liszt, 2 nagy tojás, 2 ek olaj, 10 deka vaj

Egy nagy tálban keverjük össze a cukrot a sót, adjuk hozzá a lisztet, majd a tejben felfuttatott élesztőt, a tojásokat és az olajat. Dolgozzuk ki a tésztát, majd meleg helyen kelesszük a duplájára. Dagasszuk be a tésztát újra, majd a belisztezett konyhapulton egy sodrófával nyújtsuk ki olyan vékonyra, amilyenre csak tudjuk. Kenjük be vékonyan vajjal/disznózsírral az egész tésztát, majd az egészet csavarjuk fel (mint a palacsintát), és hagyjuk pihenni egy órát. Miután a tészta megkelt, rakjuk hűtőbe, amíg egy kéreg alakul ki a tészta felületén. Csavarjunk briós formát egy kivajazott tepsire és takarjuk le egy nagy edénnyel. Hagyjuk kelni újra egy jópár órát. Tegyük 200 fokos előmelegített sütőbe 45 percre, ezalatt szép aranybarnára sül. Kenjük be olvadt vajjal, és szórjuk meg porcukorral.

Szezámmagos burgonyasaláta rukkolával és fetával

Annyira nem győzöm hangsúlyozni, hogy a szezámmag milyen kiváló karaktert kölcsönöz mindennek, amihez hozzátesszük. Használjuk már gyakrabban, hálló!
A hétköznapokban csak néhány bátortalan péksüteményen vagy a menzán feláras rántotthúson kívül nemigen találkozunk vele.

Pedig salátákhoz kötelezővé kellene tenni bizonyos kategóriákban. Ropogós, karakteres mégis könnyed, szezámolajon megpirítva szinte önállóan is fogyasztható. Az utóbbi időkben szezámmag rajongókká, hovatovább fanatikusokká váltunk.

Szezámpörkölt, szezámleves, szezámpuding, szezámfőzelék. Szezámmag for president.

Hozzávalók: 20 dkg rukkola, 10 dkg bébispenót, 20 dkg fetasajt 1 ZÖLD kaliforniai paprika, ½ kg újkrumpli, 3-4 evőkanál olívaolaj, 8 dkg szezámmag.

A krumplikat megfőzzük a héjukkal együtt, majd meghámozzuk és elfelezzük őket. A rukkolát és bébispenótot nagy tálba tesszük és rámorzsoljuk a felkockázott fetasajtot, meglocsoljuk olívaolajjal, jó összekeverjük. Én akkor szeretem, ha a sajt teljesen szétmorzsolódik, és tulajdonképpen az öntet gerincét adja. Belekeverjük a főtt krumplit, majd a külön serpenyőben megpirított szezámmagot.

Önállóan is isteni, de grill húsok mellé is kiváló köret.

Mediterrán kuszkusz

Voltak már rossz tapasztalataim a kuszkusszal, amolyan se íze, se bűze köret. Persze az előbbi állítás csak akkor állja meg a helyét, ha nincsen rendesen elkészítve, és a forró vizes fürdő után máris az asztalra kerül. Egyik barátnőm hétvégén gyökeresen megváltoztatta a kuszkuszhoz való hozzáállásomat. Eredetileg köretnek ettük, de magában, egytálételként egy könnyű nyári ebédnek vagy vacsorának sem utolsó. És kb 10 perc alatt elkészül a koszos edények elmosogatásával együtt!

Hozzávalók: 25 deka kuszkusz, 4 deci zöldségleves, 10 aszalt paradicsom, 2 érett avokádó, 25 deka fetasajt, nagy maroknyi magvak (fenyőmag, kesudió, mandula)

az öntethez: 5 ek olivaolaj, 2 ek citromlé

A forró zöldséglevest (akinek van otthon, alaplé, akinek nincs, az csinálja nyugodtan kockából...) ráöntjük a kuszkuszra, majd letakarjuk. Amíg magába szívja a nedvességet felkockázzuk az avokádókat, feldaraboljuk a szárított paradicsomot, és lereszeljük a fetasajtot. Mire elkészülünk, már bele is lehet keverni a kuszkuszba az előkészített dúsítóelemeket a magokkal együtt. Leöntjük az öntettel, és tálalhatjuk is.

Fokhagymás tészta - 2 napig

Ez a kaja amolyan agglegény és aggleány-barát recept, nemcsak azért mert egyszerű és gyors, vagy mert baromi sok fokhagyma van benne :-), hanem mert a maradék kiválóan turbózható másnap is. Ízig vérig hétköznapi, de nem minden nap van kolbászból a kerítés, azaz a sok articsóka meg polip után jól jön egy kis üdítő egyszerűség.

Meg persze ha marketinges szemszögből nézzük (márpedig milyenből néznénk, ha egyszer ilyen szemszögünk van) írásaink célcsoportját nem csak a tisztelt blogger kollégák alkotják, hanem jól körülhatárolható gruppot képeznek a főzni minimális, vagy semmilyen szinten nem tudó barátok, rokonok, kollégák, és ezek barátai, rokonai és kollégái, valamint az olyan neten keresgélő egyének, akiknek csak az ötlet szikrája hiányzik egy jól sikerült vacsorához. Az alábbi gyors tészta pedig szerintem szikrának nem rossz.
(a fenti felsorolásból, azaz, hogy kiknek is szól a blog nem felejteném ki saját magunkat sem, ugyanis nem tudom, ki hogy van vele, mert bár a fejemben, fecni papírokon, és innen-onnan kivagdosott cikkekben millió ötletet tartogatok, otthon vacsoraidőben mégis gyakran topogok, mert nem jut eszembe semmi, amit éppen mindketten kívánunk. Szóval erre is jó a blog, összegyűjteni a kedves receptjeinket, csak úgy magunknak).

Hozzávalók: (első nap) - 4 fej fokhagyma (igen, fej), ½ kg tészta, 5-6 evőkanál tejszín, 20 dkg pancetta vagy bacon, parmezán, (második nap) - 15dkg mozzarella, egy csokor petrezselyem, 25dkg koktélparadicsom

A rengeteg felkarikázott fokhagymát oliva olajon megsütögetjük, belekanalazzuk a tejszínt, éppen csak azért, hogy adjunk a szósznak egy minimális konzisztenciát. Másik serpenyőben megsütjük a pancettát/szalonnát, a harmadikban – ez inkább lábas legyen - kifőzzük a tésztát.
Aztán mindent alaposan összekeverünk és parmezán forgáccsal tálaljuk, esszük.
Persze maradni fog egy csomó, mert fél kg tészta 2 embernek sok.

Szóval másnap ezt a maradékot kivesszük a hűtőből, bedobjuk egy jénaiba, félbevágott koktélparadicsomot, felaprított petrezselymet szórunk rá, és jó vastagon megszórjuk mozzarellával. Bedobjuk a sütőbe, és addig sütjük, amíg megpirul.
Másnap talán még finomabb is.

A képen fricielli fedőnevű tészta szerepel.

M. Restaurant

Az M-ben voltunk vacsorázni. Jobban mondva úgy kezdődött, hogy kitaláltuk, hogy hetente egyszer megpróbálunk emberi időben elszabadulni, kicsit elfelejteni az összes munkahelyi és egyéb problémát és stresszforrást, és valami jó kis programot kitalálni, ahova kettesben megyünk el. Azt hiszem ezt hívják úgy, hogy randevúzás. Nagyon jó dolog. Tegnap én voltam a programfelelős. A múltkor a dugóban várakozva láttam, hogy valami jóféle fotókiállítás van a Szépművészeti Múzeumban. Közben találtam a Műcsarnokban is egy kiállítást Na mi van? címmel, magyar kortárs művészek munkáival. Persze azt nem kaluláltam bele, hogy este 8kor már semmi sincs nyitva, kivéve csütörötkönként a Szépművészeti Múzeum!!! Mázli. A kiállítás gyönyörű. Naponta van tárlatvezetés. Lehet nyerni egy Canon D450-et. Mi kell még? ...egy kis harapnivaló. A következő programpont a Kertész utca volt. Humusz bár, Szimpla, Dupla, M Restaurant. Az utóbbit válaszottuk. Már többször ki akartam próbálni. Azt hallottam, hogy a szakács mindig azt főz, amit éppen kap a piacon. Egyébként az egész hely olyan, mintha vagy Londonban a Liverpool Street Station környékén, vagy Róma belvárosában, vagy éppen Párizsban lenne. A falakon a nagymama spájzának polcáról ismerős barna csomagolópapír kézzel telerajzolva. Kis hely, mégkisebb asztalok kopott tonett székekkel. Telt ház. De az utcán lévő egyetlen asztal pont szabad volt. Nem akartunk sokat enni, de aztán minden annyira finom volt, hogy elcsábultunk. Libamáj terrine pirítóssal majd az örök kedvenc, kacsamell hagymalekvárral és sajtos krumplipürével, végül datolyás sárgabarackos süti. Délután jött ki a sütőből. A lány, aki felszolgált, tündéri volt. Nem szeretem ezt a szót, de rá illett. Szakmai tapasztalat és tudás nem volt mögötte, de elbűvölően kedves, mosolygós, segítőkész és barátságos volt, még azt is megbocsájtottuk neki, hogy nem hozta ki a második pohár borunkat. Ha ma visszamennék és ugyanazt rendelném, biztos mást kapnék mint tegnap, de hogy finom lenne, afelől nincs kétségem.

És van az étteremnek blogja! Egy kis ízelítő a bejegyzésekből:

"Ma este megint én, azaz Dezső főzök a Patyival, aki már a piacon sétálgat.Ha kap mindent, és el nem csábul valami másra, akkor hideg gyümölcsleves lesz és egy jó zöldséges húsleves, ismét csinálunk provence-i vargányát, lesz wokos zöldség, de ma rizzsel-tejföllel-kaporral, talán valami szűzpecsenyét is kapunk, és akkor azt steakesítjük.Meg még egy-két étel biztos lesz, és délután forgatok egyet a borlapon is!Gyertek! "

"Miklós éppen libamájat és kacsacombot vesz a piacon, mi pedig Dezsővel elugrunk italokért. Megjegyzésbe szeretettel várjuk, ki milyen italt hiányol általában a pesti éttermekből, mit inna szívesen, illetve hogyan (értsd hűtött pohárban, mentával, gőzölve, lángolva, stb).Ma szombat van. Ezt azért írom le, hogy bennem is tudatosuljon. Ma is hatkor nyitunk (jó, ha megjegyzem), csupa friss finomsággal, új virágokkal az asztalokon, napfénnyel, tisztasággal. Aki többet szeretne tudni, ugorjon be, mert szavakkal el nem mondható, csak megtapasztalható az "M" lényege."

A fotók is onnan valók.

Cím: Kertész utca 48.

ÉRTÉKELÉS:

Toszkána Vol. 4. – Articsókakrém

A toszkán gasztro-élménybeszámoló utolsó fejezete következik.

A helyszín Mercatale főtere, szieszta idején egyetlen nyitvataró üzemegységgel. Szó sincs túristacsalogató panorámáról, se napernyős teraszról, éppenséggel még felszolgálásról se, rendelésünket a hosszú, éppen egy csapat szobafestő által támasztott pultnál adjuk le. Az idős pultos hölgy a fél liter fehérbor, víz, és három eszpresszó mellé egy kis tálkát is tett a tálcánkra, benne valamilyen fehér krémmel és ropogósra sütött pizzakenyérrel. Leültünk az ajtó előtt elhelyezett egyik asztalhoz, mellettünk 4 öregúr nagy nevetések és gesztikulálások közepette vagy egy tucat kaparós sorsjeggyel múlatta az időt. Megkóstoltuk a bort, majd közelebbről szemügyre vettük a tálka tartalmát. Articsóka krém volt benne, annyira ízlett, hogy muszáj volt még egy bort rendelni, hogy kapjunk belőle egy újabb adagot. Megalapozott szakmai indokokkal igyekeztem távol tartani tőle a többieket, azaz hogy analizálnom kell az összetevőket ahhoz, hogy itthon reprodukálni tudjam. Hát nem hatotta meg őket.

Itthon kb. az első dolog volt, amit kipróbáltam. Mi fogyasztottunk hozzá egy üveg St. Andrea rozét, hogy az összhatás teljes legyen.

Hozzávalók: 1 kis üveg (250g) olajban eltett articsókaszív, 1 kávéskanál magos mustár, 5 evőkanál tejszín, 1 kávéskanál méz, 1 zöld csilipaprika, frissen őrölt bors, fokhagymás olívaolaj.

Az articsóka nem a kedvencünk, már ami az előkészületeket illeti, legutóbb egy tökéletesen ehetetlen és vállalhatatlan salátát sikerült összehoznunk például. De ez itt más, ezt nem lehet elrontani, perfekt kis bor mellé való korcsolya.

Az articsókaszíveket felaprítjuk, minél kisebbre, de úgy, hogy a jellemző lemezkék még látszódnak, majd hozzáadjuk az olivát és a tejszínt, ezzel jól kikeverjük, majd beízesítjük. A zöld csilipaprikát hajszálvékony szeletekre vágva tettem bele, nem lett erős csak egy kicsit pikáns, még jobban kihozta az articsóka savanykás ízét.

A jégbe hűtött rozét ne felejtsük kinyitni.

Toszkána Vol. 3. Polipsaláta fehérbabbal

Az egyik legemlékezetesebb gasztronomiai élmény az út során Panzanoban ért minket. Mindenkinek ajánlom felkeresni ezt az éttermet, ha arra jár: Il Vescovino. Gyönyörű terasz panorámával a klasszikus toszkán tájra, lenyűgöző látvány. Egy valami tett ránk csak mélyebb benyomást: az ételek.
Azok közül is abszolút elsőként végzett az élen a polipsaláta, amiből hárman hetet ettünk összesen, és amit azonnal kipróbáltam itthon is, nyilván a lehetőségekhez igazítva az összetevőket.

Hozzávalók: 35 dkg bébipolip, 20 dkg friss fejteni való bab, 1 zöld kaliforniai paprika, 4-5 szem koktélparadicsom, NAGYON JÓ MINŐSÉGŰ OLIVAOLAJ, citrom, só, bors

A polipokat kb. 45 percig lobogó vízben főzöm, mikor megpuhulnak, leszűröm és szárazra törlöm őket. Én fagyasztott állapotú kartársakkal dolgoztam, így a pucolás hálistennek nem az én dogom volt. Valamit valamiért: a friss nyilván finomabb de a macerát nem hiányolom... Szóval a puhára főzött polipokat leszűröm és 2 cm-es darabokra vágom. A fejtett babot fokhagymás petrezselymes vízben megfőzöm, kihűtöm, összekeverem a polippal hozzáadva a kis kockákra vágott paprikát és koktélparadicsomot. Meglocsolom az igazán erre az alkalomra tartogatott NAGYON JÓ MINŐSÉGŰ olivaolajjal - ettől ebben az esetben nem lehet eltekinteni - frissen őrölt borssal és sóval ízesítem, citromot facsarok rá, ezutá már csak maximum egy kis pirítós kell hozzá.

Toszkána Vol.2.

Egészen különleges nyaralás volt ez. Leginkább abból a szempontból, hogy most először nem rohangáltunk múzeumokba és kötelező nevezetességekhez, nem volt kitűzött kötelező útvonal, és olyan dolgok listája sem, „amit mindenképp meg kell nézni”. Egy részletes térkép volt csak (az összes kis szaggatott- és földút jelezve rajta) bekarikázva olyan apró városkák, melyeknek a nevezetessége maga az atmoszféra, nincsenek világraszóló katedrálisok, festmények és szobrok, csak a jellegzetes házak, utcák éttermek. Sétálgattunk, fényképeztünk, pici éttermekben ebédeltünk, kávéztunk, és szívtuk magunkba a semmihez sem hasonlítható hangulatot. Persze a hangulatnak nem ment a rovására az a néhány vino della casa, amit megfáradt és kitikkadt utazóként általában siettünk mihamarabb megkóstolni. A sietség indokolt volt, mint ahogyan az első nap emlékeztetnünk is kellett magunkat, hogy itt ebéd és vacsora között az éttermek többsége zárva tart.

Miközben istenien éreztük magunkat, nem tudtam persze nem összehasonlítani az ottani légkört az itthonival, és ettől rögtön rosszabbul éreztem magamat.

Miért nem tudunk például itthon úgy viszonyulni a turistákhoz mint ők: MIINDEN ki van írva, százszor és ezerszer táblák erdeje jelzi az autópályát, a ferdetornyot, a wc-t, a legközelebbi várost, bankautomatát, akármit, míg itthon a múlt hétvége volt az abszolút ellenpélda: lengyel szurkolók tucatjai okoztak forgalmi dugót a város legváratlanabb pontjain, ugyanis Budapesten EGYETLENEGY tábla sem jelzi hogy merre van a Hungaroring.

Egy másik példa: leültünk Pisában egy étteremben. Az utcára rögtönzött teraszról látszott a Torony. Fel voltunk készülve a siófok-szerű lenyúlásra, silány minőségre, mindenre, ami egy ilyen turistaközpontban Magyarországon bárkit fogadna: flegma, felsőbbrendű és pontatlan pincérek, aránytalanul magas árak és gyenge minőség. Azt gondoltuk csak jövünk és megyünk. Ehelyett elragadó pincér magyarázta a házi orecchiette elkészítésének módját, az árak kb. olyanok voltak mint eddig bármikor, a pizza és a bor pedig olyan, hogy maradtunk még egy körre. Semmi lenyúlás-érzet. Szokatlan volt, nagyon szokatlan.

Néhány nappal később egy másik étteremben egyikünk kért egy halat. Branzino.
Jön a hal álá nátur. Mellette 6 grillezett koktélparadicsom. SEMMI MÁS. Se csalamádé, se lollo rosso saláta, se cikkcakkra vágott paradicsom. Jó volt ránézni, eggyel jobb megenni.

Stílus. Az olaszoknak van.

Toszkána Vol.1. Hideg paradicsomleves sárgadinnyével és zöldcitrommal

Nem először voltunk, de először azóta, hogy gasztroblogom van. Így minden más hangsúlyt kapott, hogy úgy mondjam más dimenzióba helyeződött: az utazás legfontosabb része lett a gasztronómia. Természetesen eddig is minden nyaralás részét képezte a helyi konyhával történő ismerkedés és a lehető legautentikusabb éttermek feltérképezése, de részletes és fényképes dokumentációra eddig maximum olyan különleges esetekben került sor, mint a burmai utcai éttermek madárszív-nyársai, a sült sáska vacsora Bangkokban, vagy a Tibetben először kissé bizalmatlanul, majd annál nagyobb lelkesedéssel elfogyasztott jakburger. Most azonban sokkal több dolog került dokumentálásra, sőt volt hogy egy-két kedves szakács maga magyarázta el nekünk a receptet :-).

Az alábbi hűsítő levest is egy ilyen találkozás alkalmával véstem az eszembe. A séfet Leo-nak hívták, és ez az egyik legizgalmasabb ízkombináció volt, amit valaha kóstoltam. Ne ijedjen meg senki: az elkészítési idő nem több fél óránál és ebben már a bevásárlószatyor kipakolása, átöltözés és egy közepes hosszúságú telefonbeszélgetés is benne van.

Hozzávalók: 6 nagy vagy 7 közepes paradicsom, fél sárgadinnye (átlagos méretű dinnyére gondoljunk, pontosan nem tudom hány deka), ½ lime, néhány mentalevél, barnacukor, só A paradicsomokat 3-4 percre forrásban lévő vízbe dobjuk így könnyen, szinte maguktól lejön a héjuk.

A meghámozott paradicsomokat kimagozzuk, feldaraboljuk, és egy csipet sóval, és cukorral valamint 1 deci vízzel feltesszük főni. Kb. 3 percig forraljuk, - a víz nagyjából el is tűnik róla – turmixba pakoljuk, és hozzáadjuk a fél sárgadinnyét, természetesen darabokban. Összeturmixuljuk. Ezután ha sietünk, akkor a mélyhűtőbe, ha nem akkor a sima hűtőbe téve várunk, míg jéghideg nem lesz. Mentalevéllel ízesíthetjük még, ha mindenáron fokozni szeretnénk az élvezeteket. Elsőre nagyon merész kombináció, de meglepő módon harmonikus, perfekt kis leves a kánikulai napokra.

Barack karamellizált mandulával

Sipkásék kertje minden héten tartogat valami újabb meglepetést. Elkezdtek érni a barackok. Haza is hoztunk egy kosárnyit. Máris előkaptam a legújabb süteményes könyvemet, hogy mik az alternatívák.

Ez egy igazi váratlan vendég édesség. Nem kellenek hozzá különleges hozzávalók, se őrült bonyolult főzőtudomány, és kész van 30 perc alatt. De ebből a fél órából csak 5 percet dolgozunk mi, a többit a sütő elvégzi helyettünk.
Bár vendégek nem voltak, csak kiültünk a teraszra, és egy-egy tányér sült barackkal kényeztettük magunkat a jövő heti pörgés előtt.

Hozzávalók: 4 nektarin vagy őszibarack, maradék muskotályos bor (esetemben egy régebbi csajbuliból megmaradt frizzante), 5 deka szeletelt mandula, 4 ek méz, kis cukor a szóráshoz, 3 deci tejszín, 2 ek cukor, kis mandula likőr

A sütőt bemelegítjük 200 fokra. A barackot kettészedjük, a magját kivesszük. A mandulát összekeverjük a mézzel és a barackmag helyére rakunk egy-egy kanállal. A tetejüket megszórjuk egy leheletnyi cukorral. Egy tepsibe egymás mellé rakjuk a barackokat és alájuk öntjük a bort. 20 percet sütjük, majd lekapcsoljuk a sütőt és 10 percet még pároljuk a barackokat. Miközben a barackok sütkéreznek, összedobjuk a krémet. Felverjük a tejszínt a cukorral, hozzácsurgatjuk a mandulalikőrt, és készen is van.

Nagyon egyszerű, de nagyon finom a ropogósra karamellizálódott mandula a sütőben megpuhult barackkal és a mandula ízével visszaköszönő tejszínhabbal.

Madártej

A madártej iránt érzett vonzódásom nem új keletű. Gimnázium alatt, amikor két öcsémmel az egész nyarat a családi nyaralóban töltöttük, szinte minden nap kellett csináljak egy jó nagy adagot a környékbeli haverok és saját magunk édesség igényének lecsillapítására. Aztán egy jópár évig nem csináltam, mígnem a múltkori biciklizésen Gergeli dobta fel a témát, mondván, hogy ú most egyetlen dolgot kíván, madártejet. Elmondtam hogyan álljon neki otthon, de miközben a receptet meséltem, én is eléggé megkívántam. A probléma csak az colt, hogy az összes pénzünket elköltöttük a túra alatt, de sikerült összeguberálnunk annyit, hogy egy tejet még pont tudtunk venni.

Hozzávalók: 1 l tej, 4 tojás, 15 deka cukor, vaníliáscukor, 1 ek keményítő vagy liszt

A tojásfehérjéket felverjük két evőkanál cukorral. A tejet feltesszük a tűzre. Ha már felforrósodott, kanalanként kifőzzük benne a habszigeteket. Egy-egy szigetre oldalanként 2-2 percet szánjunk. Szűrőlapáttal szitára szedjük őket, és a lecsöpögő tejet a végén visszaöntjük a lábasba.

A négy sárgáját a cukorral, vaníliáscukorral habosra verjük. A lábasból öntünk hozzá egy kis tejet, és addig keverjük, míg csomómentes nem lesz. Végül az egészet beleöntjük a lábasba. Hozzákeverjük a lisztet vagy a keményítőt, és kis lángon folytonos kevergetés mellett besűrítjük. Megnézzük, hogy van-e még tej a habszigetek alatt, ezt is beleöntjük.

Most már csak azt kell megvárnunk, míg lehűl a vaníliás krém.

Néhány lassabb és gyorsabb tipp:

• A mosogatóba jeges vizet engedve kevergetjük
• Berakjuk a mélyhűtőbe (rosszat tesz a mélyhűtőnek meg a villanyszámlánknak is, de gyors),
• Megvárjuk, míg a tűzhelyen kihűl, majd berakjuk a hűtőbe.