Mostanában sokszor sütök őzgerinc formában valamilyen gyümölcsös kenyeret, mert nagyon jól jön az irodában a délutáni szénhidrát éhségkor, vagy egy bögre tea mellé.
Az Olive decemberi számában, az egyik angol lekvár márka által szponzorált cikk ajánlotta az alábbi receptet. Ami nagyon jó benne, hogy gyümölcsös, ezáltal egyáltalán nem fújtós. És mivel a külcsín itt egyáltalán nem számít, ezért fagyasztott málnából is éppolyan jó, mint frissből.
Melegítsük elő a sütőt 160 fokra, és vajazzunk ki egy őzgerinc formát.
Keverjük össze a lekvárt és a málnát.
Most dobjuk össze a tésztát. Keverjük össze egy tálban a lisztet, sütőport, porcukrot, a citrom héját, a darált mandulát, a diót és a vajat. Verjük fel a tojásokat és azt is keverjük az előzőekhez.
A tészta felét kanalazzuk a sütőformába, majd fedjük le a málnaréteggel. Most jöhet a tészta másik fele is.
Ez az étel sokkal finomabb combból, mint mellből, de ha valakinek olyan megátalkodott férje van, mint a húgomnak :-), aki csak csirkemellet eszik, akkor csinálhatjuk abból is, egész finom. Hátránya, hogy előző este be kell áztatni sós tejbe, így nem egy spontán kaja, előnye viszont, hogy az istenien ropogós fűszeres bunda alatt a hús nagyon szaftos és puha marad. Mostanában kerülöm a bő olajban sütendő dolgokat, de ez olyan, ami miatt néha (gyakran) kivételt teszek. A recept Nigellától való, köretnek én vajas zöldborsót csináltam hozzá, ha már egyszer Anglia.
Hozzávalók: 8 csirkecomb (esetleg mell), 1 l tej, 3 tojás, 15 dkg liszt, olaj a sütéshez, só cayenne bors (vagy őrült csili) bors, őrölt szerecsendió
A húst előző este alaposan megsózott tejbe áztatjuk, és hűvös helyre félretesszük. A lisztbe a felsorolt fűszerekből egy-egy kávéskanállal keverünk. Másnap, sütés előtt a combokat lecsepegtetjük, és először a fűszeres lisztbe hempergetjük, majd felvert tojásba, mártjuk, ezután újra a liszt következik, végül bő forró olajban kisütjük. A végeredmény, ahogy írtam, egy belül szaftos és omlós, kívül pedig ropogós fűszeres sülthusi lesz. Nagyon ajánlom.
Mindig azt hittem, hogy ha egyszer terhes leszek, akkor fogja majd csak a blog igazán aranykorát élni, hiszen lesz időm receptek keresgélésére, inspirálódásra, főzésre, és főleg a természetes fénynél történő fotózásra. Nem számoltam a 4 hónapig tartó folyamatos rosszulléttel, émelygéssel és kajaundorral, mely alatt nem hogy főzni, még rendes ételre gondolni sem igen tudtam. Ekkor kezdtek alaposabban elmaradozni a posztok.Aztán abban a tévhitben éltem hetekig, hogy később, a hányingeres korszak elmúlásával majd mindent bepótolok, és naponta kreálok valami izgalmasat a konyhában, de ahogy érzékeltétek itt sem minden úgy alakult, ahogy terveztem. Ugyanis semmi újat nem főzök szinte hónapok óta, csak ugyanazokat a kajákat kívánom, semmi kreativitás, kísérletezés… Most mégis azt gondoltam, hogy megosztom itt ezeket is, bár tudom, hogy nem a bazi nagy kreativitás okán lesznek érdeklődésre igényt tartók.
A fenti rizst kicsit saját magam becsapására készítem (nagyon gyakran). Semmi különleges nincs benne ugyanis, de azáltal, hogy pálcikával lehet enni, olyan, mintha valami egzotikus kaja lenne – mostanában ezeket kívánom ugyanis a legeslegjobban. De persze nem ehet egy kismama egyfolytában csípőset, és fűszereset, még ha állandóan úgy is érzi, hogy megzavarodik érte, így átverésnek például tök jó a sült rizs. Variálni is lehet persze, de én nem szoktam, ezt a legegyszerűbb és leggyorsabb verziót csinálom mindig.
Hozzávalók: 1 csésze rizs (thai vagy indiai, vagy ha ezek nincsenek kéznél, akkor valami sima, de jobb minőségű), 1 kanál napraforgóolaj (ha van szezámolaj, használjunk azt, ha nincs, emiatt ne vegyünk…), 2 db tojás, 1-2 szál újhagyma, 1 gerezd pépesre tört fokhagyma, 1-2 evőkanál sötét szójaszósz, 1-2 evőkanál halszósz (tehet bele egy kis kanál reszelt gyömbért is, aki szereti – én nem sajnos)
A wokban (serpenyő) olajat forrósítunk, beleöntjük a felvert tojást. Gyorsan kevergetve enyhén átsütjük. A tojást keveset kell sütni, mert könnyen kiszárad. A tojást kiszedjük egy tányérra, a serpenyőbe újra kell egy pici olaj, ha forró, beletesszük a fokhagymát és az újhagymát, ha a hagyma illatozik, mehet a főtt rizs, és folyamatos kevergetés mellett addig sütjük, amíg a szemek szét nem válnak, és enyhén át nem pirulnak, végül ráöntünk egy kevés szójaszószt, halszószt, jól átkeverjük és kész. Sózással óvatosan, a szója- és halszósz miatt!
Bár már évek óta szinte minden héten átfutom a Nők Lapját, nagyon ritkán találok benne olyan receptet, amely felkelti az érdeklődésemet. Nem bántásból írom, tudom, hogy nem vagyok a célcsoportban (viszont cserébe a Nagyi azt mondta a múltkor, átlapozva Nigella nyári szakácskönyvét, hogy ennél bénább kajákat még életében nem látott, és nagy kár volt ezekért egy könyvet kiadni :-)). Szóval kinek ez, kinek az. Ezért is kellemes meglepetés az alábbi süti, ugyanis a Nők Lapjában találtam, és már kb. tizedszerre sütöm, és mindig sikert arat. Percek alatt megvan, és forrón, egy kis friss tejszínhabbal nagyon jó…
A recepten a saját tapasztalatok alapján itt-ott változtattam.
A csokit a tejben felolvasztjuk, hozzáadva a kristály- és vaníliáscukrot. A tűzről lehúzva hozzáadjuk a kókuszt, a morzsára tört kekszet, kakaót és a lisztet, majd jól összekeverjük. A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a töltelékhez keverjük, a fehérjéből habot verünk, majd a már kihűlt masszába óvatosan beleforgatjuk. Egy réteslapot lefektetünk, megkenjük olvasztott vajjal, rá a következő réteslap, újra vaj és újra réteslap következik. Megtöltjük a masszával (a végeit feltétlenül hajtsuk be). A rétesek tetejét megkenjük vajjal, és 200 C-ra előmelegített sütőben 5-6 perc alatt hirtelen megsütjük. Ezután pár percre kinyitjuk a sütő ajtaját - hogy hamarabb lehűljön -, levesszük a hőfokot 150 C-ra, és az ajtót visszahajtva, még 10 percig sütjük. Felvágás előtt legalább 15 percig pihentessük. A tetejére (bár az elveimmel tökéletesen ellenkezik) szórjunk egy kis vaníliás porcukrot – így lesz tökéletes.
