Mennyei Mignon: Vendégmignon - Karácsonyi mézes marcipánkalács

Egy kicsit túlzottan elragadott minket a karácsonyi hajrá. Nem arról van szó, hogy az egésznapos bejglievés, ajándékobontogatás és rokonlátogatás elfoglaltságai mellett nem volt időnk főzni és írni egy posztot. Az előbbivel nem volt gond, inkább az írás az, ami elmaradt... De az azért már mégis ciki, hogy kétgyermekes anyuka barátnőnknek a karácsonyi készülődés, gyerekes mézeskalácssütés és fadíszítés mellett még arra is volt ideje, hogy megszánja a két Mignont egy karácsonyi poszttal. Ezúton is nagyon köszönjük, minden tiszteletünk és csodálatunk az övé, reméljük, mire gyerekeink lesznek, mi is összeszedjök magunkat ennyire, máskülönben a blogra ínséges idők jönnek.

A Másik Mignon családi kapcsolatait ápolja januárig, én főztem, sütöttem, majd elrepültem Párizsba ismét, hogy belevessem magam a francia gasztronómia világába. De sajnos már az első napokban annyira kikészültem az elmúlt hetek őrült munkatempója és a különböző karácsonyi előkészületek miatti alváshiányból adódóan, hogy jobbnak láttam ma távol maradni a konyhától és kicsit kialudni magam, hogy aztán a szilveszterkor teljes erőbedobással tudjak jelen lenni.

Most pedig a Ancsa Vendégmignon következik:

Nem állítom, hogy ne emlékeznék szívesen azokra a Karácsonyi délelőttökre, amikor bátyámmal a szék támláján egyenlő hosszúságúra mért cérnaszálak végeire szaloncukrot kötözgettünk, sokszor több órán át, mert így egy laza mozdulattal fel lehetett őket hajítani a karácsonyfára. Karácsony elmúltával pedig szép lassan kiettük a cukrokat a papírjukból, amiket azután bámulatos ügyességgel zártunk érintetlen szaloncukor formájúra vissza.
Mégis úgy döntöttem, hogy az én gyerekeimet már kicsit kreatívabb feladat elé állítom. Az eredmény pedig jóval egyedibb és nem utolsó sorban, lényegesen egészségesebb, szerintem remek alternatívája a – mai szemmel már, lássuk be, rémes – sztaniolpapírba csomagolt krémes és zselés cukorárunak.
Így nálunk lassan hogyománnyá válik, hogy Karácsony előtt, minden évben, elkészítjük a gyerekekkel a saját mézeskalács díszeinket, selyemszalagot fűzünk át rajtuk és mondhatom, a legszebb díszek lesznek a karácsonyfán, nem beszélve a fantasztikus fűszeres mézeskalács illatról, ami az ünnepek alatt belengi az egész lakást. A gyerekek imádják, mert kiélhetik magukat, gyömöszölhetik a tésztát, tetszés szerinti formákat szaggathatnak (nálunk idén készült elefánt, ló és emberke is), feldíszíthetik természetes finomságokkal és akkor sem történik semmi, ha közben eszegetnek a tésztából vagy a díszítésből…

Hozzávalók: 25 dkg méz, 5 dkg vaj, 3 tojás, 10 dkg porcukor (nagyon jó nádcukorral is!), 1 tk őrölt fahéj, 1 tk sütőpor, 35 dkg sima liszt és 30 dkg mandulaliszt, a formázáshoz különféle alakú tésztaszaggatók, a lyukasztáshoz vastag szívószál, díszítéshez pl. egész dió, egész vagy szeletelt mandula, pattogatott amarántmag, mák, szezámmag, lenmag, beteríthetjük az egészet vagy rajzolhatunk rá cukormázzal…

A mézet és a vajat meglangyosítjuk. Egy másik edénybe beletesszük a tojásokat, a porcukrot, a fahéjat és a sütőport és jól összedolgozzuk. Beleöntjük a langyos mézbe és ezzel is kikeverjük, majd kézzel belegyúrjuk a sima lisztet és a mandulalisztet. Nem baj, ha ilyenkor még ragadósnak érezzük, ugyanis 1 napig letakarva, szobahőmérsékleten kell pihentetnünk, akkor nyeri el a megfelelő állagot.
Alaposan belisztezett deszkán nyújtsuk ki 2-4 mm vékonyra és indulhat a móka!
A tetejét sütés előtt kenjük be felvert egész tojással, ettől szép fényes lesz, díszítsük és lyukasszuk ki szívószállal. Sütőpapírral bélelt tepsiben süssük, 150 fokon kb. 10 perc kell neki.

Cukormáz: 1 tojásfehérjét 15 dkg porcukorral és egy kis citromlével habnak felverünk. A kisült mézeskalácsokat rácsra tesszük és a cukormázat kiskanál hegyével rácseppentjük majd óvatosan szétterítjük az egészen vigyázva, hogy a lyukba ne follyon bele. Vagy rajzolhatunk is vele házi készítésű habzsák segítségével úgy, hogy uzsonnás zacskóba töltjük, aminek a sarkán egy pici lyukat vágunk.