2009. február 3., kedd

Karfiol leves cheddar sajttal, tárkonnyal


Túltengünk leves fronton, nem csak a blogon, de a valóságban is. Szinte minden nap levest vacsorázunk, ennek két egyszerű és egy bonyolultabb oka van. A bonyolultabb az – nem sikerült rájönnöm még, hogy lehet, de ehhez van kedvünk. Én is csodálkozom. Régen, gyerekként ugyanis a leves szó a doktornénivel, a délutáni alvással, és a hajmosással versengett a leggázabb dolog kitüntető címért, és név szerint tudom azt az egyetemi csoporttársamat is, aki egy szigorlat előtt arról mesélt, úgy várja már, hogy vége legyen már a vizsgaidőszaknak, mert akkor hazamegy és az anyukája húslevest főz neki, mert ez ugyanis az ő kedvenc étele. Emlékszem, úgy néztem rá, mint egy őrültre egyrészt, hogy lehet ilyesmivel elfoglalva valaki egy egyetemes politikai eszmetörténet szigorlat előtt, másrészt meg ki az a vélhetőleg teljesen elborult ember, akinek a kedvenc étele egy leves, legyen az bármilyen fajta is. Szóval még nem is olyan régen eszembe sem jutott volna levest főzni most meg bármilyen levest imádok. Na ez hogy lehet, ezt magyarázza el valaki.

Amellett, hogy ehhez van kedvünk, a másik két oka a sok levesek hogy tök jól lehet vele fogyózni és hamar kész is van. A fogyózásra persze nem minden leves alkalmas, a fenti karfiol levesben van például egy csomó tejszín, de ha nem eszünk mellé szénhidrátot, akkor elmegy.

Hozzávalók (4fő): 60 dkg karfiol, 2 szál fehérrépa, 5dkg zeller, 2,5 dl tejszín, egy kb 10 cm-es póréhagyma darab, 10 dkg cheddar sajt, 1 ek tárkony, 5 dkg vaj, 1 csipet fehér bors

A felkarikázott póréhagymát kicsit megpároljuk a vajon, majd hozzádobjuk a megmosott és darabokra vágott többi zöldséget, alaposan összepirítjuk. Rászórjuk a tárkonyt és felöntjük vízzel, jól megsózzuk, teszünk bele egy kis fehér borsot. Nagyon puhára főzzük, és mikor kész összebotmixerezzük. Lassan belecsurgatjuk a tejszínt, egyet forralunk rajta, és kész. A tányér aljába tegyünk egy marék cheddart és szedjük rá a levest. Semmi bonyolult nincs benne, de nem is kell minden nap bonyolultat főzni. :)

3 megjegyzés:

sedith írta...

Hmm, jól hangzik!:) Tényleg nagyon egyszerű, és biztos isteni! A tárkony az friss volt vagy szárított? Mert éppen most írtam én is egy tárkonyos levesről, viszont mi ecetben-sóban szoktuk azt eltenni, mert így előjön a nagyon erős, jellegzetes íze a tárkonynak. Azért kíváncsi lennék, hoyg ez a leves milyen lenne ilyen tárkonnyal! :)

Az ízlések pedig változnak. Magamon is felfedezem már csíráit, de a férjemen aztán nagyon: régebb meg nem kóstolta volna az olajbogyót, most viszont képes gyúrni magába, imádta a padlizsánkrémet, a fasírtot, a fokhagymát, most viszont arra panaszkodik, hoyg fáj a gyomra miattuk, tehát vagy csak minimálisat eszik belőlük vagy semmit.
Amúgy tényleg, hoyg lehet valakinek húsleves a kedvence? Sokáig meg sem ettem, mert csak éhesebb lettem a "löttytől", most viszont én is szeretem és elég sokszor és szívesen főzöm!
Üdv, Edith (Kalandok a konyhában)

Mignonok írta...

Helló Edith!

ez száritottból készült, azért nem a végén tettem bele, hanem rögtön az elején, hogy minél jobban oldódjanak az izei.

nincs kedved valamikor feltenni az ecettel tartósitott tárkony receptjét? érdekelne nagyon!
:-)

Mignonok írta...

na, erre most látom, hogy már meg is irtad :-))))
köszi!