2008. december 1., hétfő

Párizsi gasztrotúra - poulet paprika vol. 6


Még mindig Párizs!
Történt egy napon, hogy Jérémie megszólalt, legyen valami magyar specialitás végre, ha már ennyi magyar van itt. Paprikás csirke! Oké, onnantól kezdve minden második szó a "poulet paprika" volt. Elmagyaráztuk a galuska mibenlétét, hogy olyasmi mint a gnocchi, csak kisebb, és köretként esszük. A nem kicsit hiányos francia tudásomnak köszönhetem, hogy én egész végig azt hittem, hogy a személyzeti kaja lesz a poulet paprika. Aztán kábé sokkszerű állapotba kerültem, amikor láttam, hogy Loraines fehér krétával írja fel a menüre, hogy Poulet paprika facon Sophia... ez lennék én, azaz Zsófi módra.
Ahaaa, gondoltam, ezek nem viccelnek. Hirtelen minden főzőtudományomban kételkedni kezdtem, arra próbáltam gondolni, hogy ezek még életükben nem ettek paprikás csirkét, úgyhogy nem nagyon lesz összehasonlítási alapjuk. De akkor is, most akkor vízzel csináljam a galuskát, ahogy eddig is, vagy tejjel, ahogy a neten olvastam, hogy az igazán finom galuska bizony vízzel készül. És egyébként is mennyit? Jérémie válaszul odatett 3 (három!) kiló lisztet a pultra. És nehogy azt gondoljátok, hogy volt galuskaszaggatójuk...mondjuk honnan is lett volna...


De a magyar találékonyság mindent legyőz. Volt ugyanis egy IKEÁs reszelő. Tudjátok, az a kis ovális alakú, amihez tartozik egy műanyag tartóka is. Ne ennek a nagyobbik lyukú része egészen hasonlít egy galuska szaggatóra, mert azért mégsem fogok nekiállni késsel kiszaggatni ennyi tésztát. Feltettem a vizet forrni egy óriás kondérban. Közben persze elkészült a személyzeti kaja, és mindenki mondta, hogy ne csináljam már, öt percet tud várni a galuska, jöjjek enni. De én azt tanultam anyukámtól a galuskáról, hogy nem, öt percet sem tud várni, minél előbb ki kell szaggatni. Na ott kezdődtek a megpróbáltatásaim. Az óriás kondér fölött lobogó vízbe szaggatni a véget nem érő galuskaáradatot egy tenyérnyi szaggatóval. A kezem leégett, az arcom izzadt, a tészta nem fogyott, de kitartottam. Elvégre egy francia étterem konyhájában csináltam a menü egy részét, amiben szerepelt az én nevem is! Tejóég!!! Hazudnék, ha azt mondanám, magabiztosan vettem az akadályt...
És még hátra volt a csirke. Ebben a fiúk segítettek. Először is Jérémie a pulet paprika tiszteletére rendelt egy nagy doboz csirkét. Elképesztő profi mozdulatokkal feldarabolta. Amikor én elkezdtem kézzel kitépkedni a csirke megmaradt tollmaradványait, ő elővette a creme brulée pisztolyt, és végre megláttam az egyéb alkalmazási módját is: leperzselte a kiálló tollkezdeményeket a csirke bőréről. Chouchou közben aprította a hagymát, vagy 6-8 óriás fejet. Meg persze a fokhagymát, paradicsomot. Feltettük a húst is főni. Közben fél órás eszemfuttatás következett, hogy melyik tejtermék hasonlít leginkább a tejfölre... sajna a nevére már nem emlékszem, de nem a creme fraiche volt...


Már csak azon gondolkoztam, hogy hogy fogja Jérémie feltálalni az egészet. Persze ebben sem kellett csalatkozzak, azt hiszem nem most látott először poulet paprikát, erről méginkább megbizonyosodtam, amikor a galuskát összekeverte petrezselyemmel, és megkérdezte, hogy miért nem szoktátok? Gyönyörűen a galuskahalom fölé épített egy alsó és egy felső combot, megöntözte a paprikás mártással, és a tetejére még egy kis franica tejfölt is rakott, meg egy kovászos uborkát díszítésként. Gyönyörű volt. És az emberek egész hihetetlen módon jöttek gratulálni, legalábbis azt hiszem ezzel a szándékkal, mert én csak a poulet paprikát értettem belőle meg, hogy mosolyogtak... gondolom, aki érintetlenül visszaküldte az egész tányért (ilyet azért nem láttam), az nem jött be, hanem csendben elhagyta az éttermet... ;o)
Szóval így történt a Zsófi féle paprikás csirke debütálása Párizsban. Ha maradtam volna még pár napot, akkor a maradékból csináltam volna hortobágyi palacsintát, de erre sajna már nem volt módom...Talán majd legközelebb... ;o)

7 megjegyzés:

Unknown írta...

Gratulálok! Örülök, hogy ilyen jól sikerült a paprikás csirkéd egy párizsi étteremben is ;) s hogy milyen szépen is lehet tálalni... ;)

Mindennapi Manna írta...

Hát pont ez az! Hogy a paprikás csirke is mutathat jól fotón:) Most ebből tanultam, ötletet merítettem a mai ebéd "eladhatóságához":)

Grenadine írta...

gratulálok a poulet paprikához! az ikeás sajtreszelőt már én is bevetettem az új lakásban - hát nem volt olyan jó ötlet, mint amilyennek elsőre látszott ;)

Lukas Gruber írta...

Öszintén gratulálok ehhez a nagyköveti tevékenységhez! :)

Gyönyörü lett a fotó is! Mivel az étel a te érdemed, azért is neked jár a gratula. ;)

viksi írta...

Zs. büszke vagyok! Csak így tovább, vidd hírét a magyar konyhának : ))

Vesta írta...

Látszik a fotón, hogy milyen finom lehetett! És ez a tálalás,profi munka!Gyerekeim kedvence a galuska, ezután így szervírozom nekik :)

Mignonok írta...

Jujj köszönöm a sok gratulációt, bármelyikőtök megbirkózott volna a feladattal. Hát igen, a tálalás is művészet, ne is próbáljátok elképzelni, hogy a galuska alatti szósz költeményt hányszor próbáltam Jérémie után rekonstruálni - sikertelenül - pedig nem tűnik túl bonyolultnak...