Karácsonyi narancs puding

Nem tudom mikor fogunk ott tartani, hogy a karácsonyi menüt még az ünnepek előtt elkészítsük blogolási céllal, ráadásul olyan időben fejezve be a fogásokat, hogy télvíz idején is le lehessen fotózni őket. (fotózásban nem annyira jártasaknak: ez napos idő esetén is kizárólag délután három előtt lehetséges...) Ha azt nézem, hogy idén MrBean féle pulykát csináltam csekély 10 órai sütőben tartózkodással, legjobb esetben is hajnal 5-kor kéne a sütőt begyújtanom... Hát lehet, hogy többek között ezért nincs sok karácsonyi posztunk, de hogy mégse maradjon ki a bejglik, halak, pulykák ideje a posztok közül, itt egy bár eredetileg karácsonyra szánt narancs puding, amit azonban bármikor elkészíthetünk a téli hónapok alatt. A decemberi Olive-ban találtam. Mivel gőzben sül egyáltalán nem száraz, hátha még a whiskys, tejszínes karamellmártást is rácsurgatjuk....hmmmmm

Hozzávalók: 4 narancs, 22 deka vaj, 22 deka porcukor, 26 deka sütőporos liszt, 4 tojás, 10 deka dió durvára vágva

a szószhoz: 25 deka cukor, 5 deka vaj, 3 felesnyi whisky, 6 ek tejszín (vagy több)

A szósszal kezdjük: Egy kis lábasba szórjuk bele a cukrot és öntsünk rá annyi vizet, ami épp ellepi. Várjuk meg, míg a cukor feloldódik, majd két narancs felszeletelt karikáit tegyük bele a cukorszirupba 6-8 percre főni. Ha készen vannak, csepegtessük őket le, és tegyük félre a sziruppal együtt.

Most kezdjük a pudingot. Reszeljük le az egyik narancs héját. A két megmaradt narancsot vágjuk félbe, majd a cikkeket is fejtsük szét, és próbáljuk kikaparni a narancs húsát a gerezdeket elválasztó hártya nélkül. (én azért nem keseredtem el, ha nem sikerült tökéletesen a művelet)

Habverővel keverjük össze a tojásokat, vajat, a cukrot, a sütőporos lisztet és a narancshéjat. Fakanállal keverjük bele a narancsdarabokat és a diót is.

Vajazzunk ki egy nagy (kb 2 literes) hőálló tálat, majd a kandírozott narancsszeleteket rendezzük el az edény falán. Öntsük a pudingot a tálba és simítsuk el a tetejét, majd terítsünk rá egy réteg sütőpapírt.

Állítsuk bele a tálat egy nagy fazékba vagy egy mégnagyobb hőálló tálba, majd öntsünk forró vizet a külső tálba úgy, hogy a pudingos tál feléig érjen. Fedjük le a pudingot egy jól záró fedővel, majd rakjuk közepesen meleg (170 fok) sütőbe 2 órára. Ha a víz közben elpárolgott, pótoljuk.

Miközben sül a puding térjünk vissza a szószhoz. Tegyük vissza a tűzre a cukorszirupot, majd karamellizáljuk addig, míg a aranybarna nem lesz. Húzzuk le a karamellt a tűzről, majd adjuk hozzá a vajat darabonként (vigyázat, nagyon köpköd). Visszatéve a tűzre mehet bele a whisky és a tejszín is. Rotyogtassuk 2 percig.

A pudingot tálalás előtt pihentessük 5 percig, majd nagy szeletekbe, tejszínhabbal és jó sok szósszal tálaljuk.

Wang új étterme - Gizella utca

Más években kábé ilyenkor szoktam nekilátni a téli ázsiai utunk szervezésének, mely idén természetesen a hasamban lakó kiskomára való tekintettel elmarad. Igyekszem beérni most csak az izekkel.

Mivel egyébként pedig úgy veszem észre, hogy ő is kifejezetten rajong az egzotikus kajákért, nem nagyon tartóztatom meg magamat ilyen téren, így az indiai mellett másik állandó tartózkodási helyem Wang étterme, ahol soha nem szűnő lelkesedéssel eszem minden egyes alkalommal szecsuáni üvegtészta levest (van úgy hogy egymás után kettőt :)), desszertnek meg egy csípős savanyú levest (ezt szerintem terheseknek és másnaposoknak receptre kellene felírni). Szóval ebben az állapotban ért a hír, hogy nyílik Wang új helye, amit azóta vártunk, hogy a Fő utcait bezárta, és a nyitó vacsora ujgur menüsora is klassznak ígérkezett, így hát elmentünk. Az étterem berendezése, ahogy eddig is megszoktuk, semmi különös: egyszerű, tágas és világos, díszítések nélküli, viszont tömve volt, és mivel farkaséhesen érkeztünk, enyhe pánikrohamot is kaptam, mert biztosra vettem, hogy ilyen tömegben nem megy majd flottul a kiszolgálás, engem pedig percek választottak el az éhhaláltól. Fölösleges volt aggódnom, minden olajozottan működött, kaptuk pontosan és szépen a következő fogásokat:

Leves:

Kacsaleves ecetes retekkel

Előételek:
Narancsos csirke
Koktélrák saláta
Ízletes fafülegomba
Rózsaszín ginseng
Gyümölcsízű marhahús
Sült apróhal

Tofumetélt hidegen
Főételek
Pekingi kacsa
Vaslapon sült paprikás marha

Jade rákja
"Ég és Föld” oldalas
Birka ’Gan Guo’ módra
Pikáns csirke Wu Dong tésztával
Kínai kel ’Ming Lu’ módra
Kínai kenyér(saslik)
Báránysaslik
Bei Jing-i pizza
Öt elemű rizs
Kézzel tépett pirított tészta
Édességek
Szezámgolyó
Kókuszgolyó

Az ilyen fix menük előnye egyben hátrányuk is: azaz, csomó dolgot soha nem kóstolnék meg magamtól, de mégis ízlik, viszont van olyan eleme, melyről előre tudom, hogy nem ízlik majd, és tényleg nem. Naggggyon kellemes meglepetésvolt a tofumetélt, mivel zsigerből irtózom a tofu minden fajtájától, ezt soha nem kértem volna magamtól, amivel nagy hibát követtem volna el, mert isteni. Úgyszintén hibátlan az Ég és Föld oldalas (kép), csípős, omlós, rengeteg fokhagymával. Feltétlenül kóstoljátok meg a bej jing-i pizzát - vékony tésztalapok között istenien fűszerezett hagymás darálthús, és a gyümölcsízű marhahúst. A rózsaszín ginseng műfajában leginkább a kimchi-re hasonlít, nagyon finom. Nagyon durván jó a kacsaleves, egyedül meg tudtam volna enni a tizenkettőnknek kihozott fazékkal. A kínai kenyérsaslik jópofa, bundáskenyér bunda nélkül, érdekes. A csirke Wu Dong tésztával bő szaftos, nagyon jó ízű fogás, de csak az kérje, aki biztos benne, hogy nem zavarják a csonttal együtt, látszólag ad hoc helyeken elvagdosott csirkedarabok.

A pekingi kacsa sajnos nem átütő - bár lehet, hogy adni kellene neki még egy esélyt mikor nem kétszázan ülünk egy egyenvacsorán -, meg persze hogy ahhoz hasonlítottuk, amit nyáron ettünk Pekingben, így eleve kevés esélye volt. A mirelit koktélrákból készült saláta sem volt finom (bár én semmilyen formában sem szeretem a mirelit koktélrákot), és nem ízlett a báránysaslik sem, amit eléggé sajnáltam, mert ezt mondák a legautentikusabb ujgur fogásnak. A desszertek olyanok, amilyenek, kínai étteremben nem hiszem, hogy valaha átütő élmény érne minket desszert fronton, de persze soha nem mondd, hogy soha.

Összességében finom volt a vacsora, a kiszolgálás külön pontot érdemel, mindenki menjen és próbálja ki, én is így teszek még párszor. Bár nekem a Telepy utca egyelőre verhetetlen.

Wang étterem
XIV., Gizella utca 46/A.
(061) 251-2959
Nyitva 11:00-23:00

Indiai csirke

Mielőtt elkezdődött volna ez az egész terhesség dolog, már akkor is világ életemben borzasztóan meg tudtam kívánni egy-egy ételt, és addig nem tudtam kiverni a fejemből, míg hozzá nem jutottam valahogy. Ezen a tulajdonságomon persze nem segített a babavárás, sőt. A legképtelenebb dolgokat tudom megkívánni a legképtelenebb időpontokban. Persze az ember uralkodik magán ideig-óráig, úgyhogy a Gergőnek nem kell éjjel csokis fánkért, savanyított patisszonért vagy főtt kukoricáért rohanni, de záros határidőn belül hozzá kell jutnom, mert különben addig nem tudok másra gondolni. Az indiai kaja is ilyen. Fix, hogy a kisgyerek a hasamban imádja a fűszeres dolgokat, mert szinte állandóan az indiaiban lógnék, és ennék szinte mindegy, hogy mit, húst, halat, zöldséget, rizst, lencsét.

Ez egy otthoni gyors indiai recept, egyszerű, könnyű, hiperfinom. Garam masala kell hozzá, ez a különböző delikáteszekben, ázsia boltokban könnyen beszerezhető, de jó hír, hogy a fűszerkeverék otthon is elkészíthető kb. 3 perc alatt, a következő alapanyagokból: fahéj, szegfűszeg, fekete bors, római kömény, kardamom, szerecsendió. (az összetevőket száraz serpenyőben megpirítjuk, majd finom porrá őröljük.)

Hozzávalók 2-3 főre: ½ kg csirkemell, 5 dl natúr joghurt, 2 ek garam masala, 1 csilipaprika, 3 marék zöldborsó, 1 tk pirospaprika, 3 ek sűrített paradicsom, kevés olaj, 1 kis fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma

A nagyon apróra vágott hagymákat 3-4 evőkanál olajon megpirítom, rászórom a fűszerkeveréket, alaposan összemelegítem, hogy az aromák minél jobban kioldódjanak. Mikor már illatozik, mehet rá a piros paprika, a csirke és 1 dl víz, ezt aztán lefedve 10 percig párolom, eddigre a hús jól beszívja a fűszereket. Ezután következik a sűrített paradicsom, és beleszórhatjuk a zöldborsót is. További néhány perc párolás után ráöntöm a joghurtot, ezzel éppen csak összeforralom és kész. Sima rizs illik hozzá, melynek a főzővizébe pár szem szegfűszeget teszünk.

Banános diós süti

Egészen odáig idegenkedtem a banános süteményektől, ameddig meg nem kóstoltam Haagen Daazs banános fagyiját, amitől egyből függő lettem. Így amikor a Feel Good Food őszi számában a fehércsokis karamellás banán sütihez lapoztam, egyből kedvet kaptam, hogy elkészítsem. Nagyon jól lehet hasznosítani hétközben is, irodában vagy iskolában tízóraiként egy tea mellé nem is tudnék jobbat elképzelni. De ilyen szürke ködös novemberi hétvégéken is jól jöhet a kanapé, 100as papírzsepi és romantikus film mellé. Naggyon hamar elkészül.

Hozzávalók: 3 érett banán, 10deka szobahőmérsékletű vaj, 1,5 teáskanál sütőpor, 1 teáskanál fahéj, 20 deka liszt, (az eredeti receptben 10 deka sima- és 10 deka teljes kiőrlésű liszt szerepel), 18 deka cukor, 2 nagy tojás, 10 deka dió

a mázhoz: 5 deka fehércsoki és 2 ek karamel szósz (én ezt kihagytam, a könnyebb és tisztább szállíthatóság végett)

Melegítsük elő a sütőt 160 fokra. Egy villával törjük össze a banánokat és a vajat egy tálban, adjuk hozzá a lisztet, a sütőport, a fahéjat, meg egy csipet sót. Öntsük hozzá a cukrot és a tojásokat is, majd elektromos habverővel keverjük ki a tésztát. Végül forgassuk bele a diót.

Kivajazott kilisztezett őzgerinc formában süssük kb 1 órát, vagy amíg a kihúzott villára nem ragad rá a tészta.

Ha van kedvünk és időnk díszíteni, olvasszuk meg a fehércsokit és öntözzük meg a süti tetejét az olasztott csokival és karamell szósszal.

Tavaszi tekercs

Ezt a filléres, Ázsiában az utcán is ezer változatban kapható ételt egyes híresztelések szerint a vietnámiak csinálják a legjobban. Nem titkolt célom ezt a helyszínen ellenőrizni mihamarabb, de addig is a sokféle eddig kóstolt tavaszi tekercsből rakosgatom össze a saját ízlésem szerinti variációt. Először is ne legyen nagyon olajos, mert kevesen szeretik, ha minden harapásnál egy deci olaj csurog az állukra. Másodszor ne legyen benne rák, nekem az túl tömény, én a sima zöldségeset szeretem a legjobban. Harmadszor: a legjobb az a változat, ahol üvegtésztát kevernek a fűszeres zöldségekhez, és ezt töltik a tekercsbe. És negyedszer: (csak a szezámmag mániám miatt) és hogy itt-ott ropogjon, szoktam beletenni egy kis előre megpirított hántolatlan szezámmagot.

Én előételnek is szoktam csinálni, de nagyon kiadós, és sör mellé szuper falatka.

Hozzávalók (20-25) tekercshez: 20-25 db rizstészta lap (nagyon olcsón lehet kapni az Ázsia boltban és jóval drágábban a Culinarisban), 15 dkg üvegtészta, 1 csokor zöldhagyma, 2-3 sárgarépa, 20 dkg fehér káposzta, 3-4 marék bébispenót, (ha éppen hozzájutunk. Nagyon finom benne, de ha nem sikerül szerezni, az sem tragédia), néhány evőkanál szezámolaj, ½ dl sötét szójaszósz, 2 evőkanál szezámmag.

Az üvegtésztát sós forró vízbe áztatom, addig, míg átlátszóvá nem válik. Főzni nem kell, esetleg ha kihűlt a víz, öntsünk rá forrót még egyszer. Míg a tészta puhul, a szezámolajon pirítsuk meg az apróra vágott zöldhagymát (a zöld részével együtt), a lereszelt répát és káposztát, és tegyük bele a külön megpirított szezámmagot. Szűrjük le a kész tésztát, és keverjük a zöldségekhez. Öntsük rá a szójaszószt, és pirítsuk még 1-2 percig. A rizstészta lapokat mártsuk kézmeleg vízbe, így könnyen formázhatóvá válnak, és töltsük meg a tésztás zöldséggel. Végül a kész tekercseket forgassuk át egy csepp szezámolajjal forróra melegített serpenyőben.

Naschmarkt

Más okok miatt mentem, de a szállást sikerült úgy foglalnom, hogy 5 perc sétára legyen a Naschmarkt-tól, Bécs leghíresebb és legnagyobb "nassoló" piacától.

Már a 18. század óta létezik, bár eleinte főleg tejtermékeket árultak, most már szinte minden kapható. A zöldség gyümölcs kínálaton kívül főleg a bio, hal, ázsiai termékek dominálnak. Vasárnap kivételével minden nap nyitva van, és szombaton kiegészül egy bolhapiaccal is, amihez én egy kicsit nagyobb reményeket fűztem, mint ami valójában volt. A HVG cikke szerint a legjobb üzletek reggel 5 és 7 között köttetnek, hát én csak 9-re értem oda, lehet, hogy ez lehetett a baj, de ahogy végigsétáltam az asztalok között, az volt az érzésem, hogy sok koszos, kopott mások által már megunt dolgot próbálnak eladni, nem sok sikerrel.

De a piac élelmiszer része teljesen magával ragadott. Először is a választék és a minőség elképesztő. A nálunk csak a szakácskönyvekből ismert hozzávalók, mint a pak choi, friss mango, passion fruit, különböző keleti zöldségek és fűszerek, az egzotikus gyümölcsökről már nem is beszélve mind ott sorakoznak a zöldségesek asztalain, persze a hagyományos zöldségek és gyümölcsök mellett. Hatalmas a saláta és a fűszernövény kínálat is.

Aztán ott van a rengeteg olivabogyó, különböző kenőke, marinált ezmegaz, friss sajt, friss tészta, kolbász, szalámi árus. Mind kinyújtott kézzel, falatkával várja az embert. Az olajbogyó választék zavarba ejtő a sima fekete zöld, kicsi, nagy mellett a különböző töltött (sajt, paprika, mandula, pisztácia) olajbogyókból választhatunk. Nekem azért a sima kicsi fekete ízlik még mindig a legjobban.

Az egzotikus fűszer és szárított gyümölcs árusokból is rengeteg van, meg aztán ott vannak az ázsiai boltok is, ahol minden létező hozzávalót, edényt meg lehet kapni az ázsiai ételekhez.

Hal árusból főleg a piac elején található jópár. Különböző - az általam legfeljebb csak az olasz halpiacon látott tengeri halaktól elkezdve, polip, garnéla, kagyló, és szárított, illetve fagyasztott tenger gyümölcsei is kaphatók.

És persze ott vannak a híres osztrák pékségek, meg a bor és lekvár árusok is, hogy a virágosokat ne is említsem.

A piac mint éttermi negyed is működik, a beülős kis éttermek bárok mindig tele vannak, és egytől egyig nagyon finom étellel és jó hangulattal várnak. Természetesen van jó pár ázsiai- thai, vietnami, japán, indiai, kínai étterem. Sőt, van egy thai férfi, aki a szabadban elvitelre főzi a tésztákat. A Tokoriban szemkápráztató sushi tálakat lehet enni, én ropogós kacsát kóstoltam pirított tésztával.

Van egypár boros-sajtos--felvágottas falatozó, meg a kebabosok is persze. Aztán a halpultok mellett jópár hal étterem. Mi egy egészen kicsi Bar di Mare nevezetű bárba ültünk be pont a piac bejáratánál, és valami elképesztő finomat ettünk. Az egész helyiség nem több, mint 20 nm, a konyha és egyben van az étterem résszel, mégis hihetetlen tisztaság és rend uralkodik.

És persze ott van a többi bár és kis étterem, ahol reggelizni, vacsorázni, vagy csak iszogatni ugyanúgy lehet. A Neniben ettem életem legjobb sajttortáját!
Aki nem tudná hol van, könnyű megtalálni, az Operától és a Mariahilfertől egyaránt 5 perc gyalog. Ha arra jártok, nézzetek be, legalább egy bárány kebab erejéig, arra sajnos már nem jutott idő, illetve kapacitás.

Szezámos túrókrém

Ez a végtelenül egyszerű krém pirítósra is kiváló, de mártogatósként is istenien használható. Valójában egy ízesített tejfölös túró, ami talán meglepő benne, az a szezámolaj jelenléte, ami nagyon érdekessé, illatossá és karakteressé teszi. Ez is a kísérletező kedvű Judit barátnőm találmánya, aki sokszor kénytelen a borozós estéken valami spontán harapnivalóval előállni. Másodpercek alatt elkészíthető, mégsem szokványos, kifejezetten sikerorientált, és minimális idővel rendelkező vendéglátóknak.

Hozzávalók (3-4 főre): 1 csomag sovány túró, 1 pohár tejföl, 1 gerezd fokhagyma (nem kell, hogy domináljon az íze), 1 nagy csomag petrezselyem, és a lényeg: 4-5 evőkanál szezámolaj (ha már veszünk, nagyon érdemes a drágább fajtát venni, sokkal karakteresebb, ízesebb), 8-10 evőkanál hántolatlan szezámmag, só őrölt bors.

A túrót, a tejfölt, a reszelt fokhagymát és a szezámolajat alaposan kikeverjük, és beletesszük a nagyon apróra vágott petrezselymet. A szezámmagot 1 ek szezámolajon megpirítjuk, nagy részét a krémhez adjuk, a maradékot a tetejére szórjuk. Barna kenyeret pirítsunk hozzá.

Káli Art Inn

Nem akarok olyan közhelyekkel élni, hogy a "magyar toszkána" vagy "provance a Káli medencében", de mit csináljunk, ha tényleg így van.

A zánkai úttörő tábortól 5 perc kocsival Köveskál, ami otthont ad a családi vállalkozásként indult, egyre felkapottabb Káli Art Inn-nek.

Jópár telek összenyitásával kapták a területet, ami helyet ad mandulafáknak, körtefáknak, csakúgy mint fűszernövényeknek, egynnagy medencének, játszótérnek, virágágyásoknak és több csodálatos levendula mezőnek. Ahogy belépünk a kertbe, olyan érzésünk támad, mintha családi barátainkhoz érkeztünk volna, vagy a nyaralónkba, de semmi setre sem egy hotelba. Nyugalom van, csend, nem nagyon látni embereket a kertben, mégha telt ház is van. Pont úgy van kialakítva a méret, hogy mindenki el tudjon vonulni.

A szállásra három lehetőség is kínálkozik: a nagy köveskáli kőből rakott régi pajta, ahol 3 szoba és egy billiárd terem található. A tükörszobában még a fürdőszoba fala is kőből van, és rengeteg gyönyörű régi kis bútorral van berendezve. A kedvencem a nagy tükrös öltözőszekrény volt.

Ezen kívül van még egy épület, ahol nagyobb családok is elférnek, itt konyha is a rendelkezésre áll. Végül pedig van egy hosszú apartmanház, ahol 6-8 apartman sorakozik egymás mellett.

A legjobb az egészben természetesen a vacsora és a reggeli. Ha jó idő van a régi parasztház teraszán van megterítve, ha hűvösebb, a házban. A plafonon gyönyörű freskó, régi tálalószekrények sorakoznak egymás mellett telerakva rengeteg ezüst és porcelán tálaló- és evőeszközzel.

Mikor először voltam, vendég chef volt, aki valami kimondhatatlanul finom vacsorát főzött: tejszínes zöldborsóragu leves vajas galuskával, marhalábszár krumplival. A desszertet illetően el tudtam volna képzelni jobbat, de még az is finom volt.

A reggeli pont olyan, amit szeretek. Egészen 11-ig lehet menni, ami nálam nagy előny, minthogy nem nagyon tudok hétvégén felkelni ennél előbb. Friss puha kifli, nagymama féle baracklekvár, felvágottak, sajtok, zöldség, keménytojás, rántotta, tükörtojás ésatöbbi. inni pedig egy egész kancsó kakaót vagy teát hoznak, nem csak egy másfél decis csészét!

Az az igazság, hogy Magyarországon nem nagyon voltam ilyen színvonalú helyen, ahol tényleg Európában érzi magát az ember mind kiszolgálást, minden a környezetet tekintve. Nyáron nagymelegben, de ősszel vagy tavasszal is lehet mit csinálni. Van jópár bicikli, amit el lehet vinni, lehet túrázni, vagy csak sétálgatni, vagy éppen olvasgatni a medenceparton, vagy a mandulafák tövében. És a billiárdról meg a társasjátékokról még nem is beszéltem.

Üröm az örömben, hogy az ár is európai szintű, talán azért is van, hogy szinte csak külföldiek, vagy vegyes családok járnak ide pihenni.

De ha valakinek egyszer megadatik, hogy eljöjjön, és itt töltődjön fel pár napig, annak teljes szívemből ajánlom!

Savanyúkáposzta krémleves sültszalonnával, csiliolajjal

A savanyú káposzta az egyik kedvenc ételem. Magában is fél kilót minden további nélkül megeszem belőle egyszerre, de minden elkészítési módját szeretem. A legújabb kedvencem a krémleves, melyet először a Pastramiban ettem. Nem volt rossz ott sem, de teljesen natúr volt és nekem hiányzott belőle valami, így hát otthon nekiláttam, és amit itt olvashattok, az az én felturbózott változatom. A húsos szalonna szerintem alap hozzá, nélküle a leves nem ugyanaz. Egyébként kolbászkarikákkal is el tudom képzelni.

Hozzávalók: ½ kg savanyú káposzta, 1 szál póréhagyma, 25 dkg húsos szalonna, csiliolaj, 2 dl tejszín, 1 krumpli

A szalonnát apróra vágjuk, és serpenyőben lassan megpirítjuk. Papírtörlőre szedjük és a visszamaradt zsírba beledobjuk a felkarikázott póréhagymát. Kicsit megpároljuk, majd mehet rá a kicsavart savanyú káposzta (megmosni nem kell), és együtt pirítjuk, míg világosbarna nem lesz. Ekkor felöntjük zöldséglevessel (már akinek van otthon éppen, a többiek dobjanak bele egy leveskockát, mikor egy sztárséf se néz éppen oda), beletesszük a felkockázott krumplit, és alaposan megfőzzük. Sózzuk, borsozzuk, majd egy kis tálba kiveszünk a káposztából. A többit lebotmixerezzük, hozzáadjuk a tejszint, forralunk rajta egyet, és kész. Visszapakoljuk bele a káposztát és a sültszalonnát, tálaláskor a tetejét meglocsoljuk csiliolajjal ez nagyon jól illik hozzá.

Grillezett rák, mennyei sült paradicsom

Semmiképpen nem akarom feltalálni a spanyolviaszt (egy kollégám szerint viaszkot), biztos rengetegen grilleztek már friss rákot faszénen. Most azoknak hívnám fel a figyelmét erre a kivételesen finom és ínyenc fogásra, akik eddig csak csirkemellben vagy maximum tarjában gondolkodtak egy kerti sütés alkalmával. Még lesz is valamennyi jó idő, aki teheti, tegyen egy próbát, isteni franciás, könnyű vacsorában lesz része. A grillezett rák mellé kötelező jelleggel sült koktélparadicsomot készítünk, és lehetőség szerint bagettet eszünk. Másra nem is nagyon van szükség, egy jégbehűtött rozén kívül persze.

A rákokat locsoljuk meg olivával, alaposan keverjük bele az apróra vágott fokhagymát és lehetőség szerint 2 órára tegyük a hűtőbe. A koktélparadicsomokat vágjuk félbe, tegyük egy tepsibe és alaposan locsoljuk meg valami drága balzsamecettel. (aki nem szánja rá a balzsamecetre azt a nem kis összeget, amibe a jobb fajták kerülnek, annak soha a büdös életben nem lesz fogalma arról, hogy miről beszélek). A balzsamecet, a paradicsom leve ugyanis a sütőben karamellizálódik, és az olajjal összekeveredve krémes bársonyos szószt alkot, amit majd a bagett héjával mártogatunk a tepsiből. kb. 30 pecig kell sütni.

Hozzávalók: ½ kg rák (páncéllal együtt), ½ kg koktélparadicsom, fél fej fokhagyma balzsamecet, olivaolaj. A legjobb friss rákból, nekünk a szuper kapcsolatokkal rendelkező barátnőnkön keresztül sikerült frisset kapnunk, de csináltam már fagyasztottból is, és az is teljesen rendben van.

Pavlova - kicsit másképp

Az idei nyár slágere nálam kétségtelenül a pavlova és a meringue tetejű/alapú desszert volt. Egyrészről gyönyörű a sült tojáshab, másrészről amellett, hogy édes, nem gejl, és kivétel nélkül bármelyik gyümölccsel jól párosítható.

Ezt a receptet nyugodtan ki lehet próbálni fagyasztott gyümölcsből is, mert ellentétben a hagyományos pavlovával, itt a tojáshab tetejére mascarponés-gyümölcsös semifreddo kerül. Ez annyit jelent, hogy a mascarponés krémet félig fagyasztjuk csak le, hogy még formázható, de hideg masszát kapjunk.

Hozzávalók: 25 deka gyümölcs, 25 deka mascarpone, 25 deka cukor, 3 nagy, vagy 4 közepes méretű tojás fehérje, 2 deci tejszín, pisztácia a tetejére

Először a semifreddot készítjük el, mert kb 2 órás fagyasztási időre van szüksége. A gyümölcs felét turmixoljuk le, és keverjük a mascarponéhoz. Nem kell teljesen eldolgozni, elég ha nagyjából összekeveredik, és márványos mintázatot ad. Keverjünk bele kb 5 deka cukrot, és tegyük be a fagyasztóba kb 2 órára.

Miközben hül, a tojásfehérjéket verjük fel egy nagy tálba alacsony fokozaton kezdve, majd egyre emelve a forulatszámot. Mikor már kemény, adjuk hozzá a cukrot, és verjük tovább, amíg fényes lesz. Egy sütőpapírral bélelt tepsire kör alakban (segítségképpen fel is rajzolhatjuk a sütőpapírra a kört) púpozzuk a tojáshabot úgy, hogy a közepébe vájjunk mélyedést. Szórjuk meg pisztácia darabokkal, majd 150 fokos sütőben süssük 1-1,5 órát. Nagyon lassan, szinten nem is sütni, hanem szárítani kell.

A sült tojáshabot akkor vegyük csak le a sütőpapírról, ha már teljesen kihűlt. Ebben az álapotában nem annyira törékeny, és jobban lehet mozgatni.

Tegyük egy tálra a tojáhabot, kanalazzuk a közepére a semifreddot, majd szórjuk meg a maradék gyümölccsel.

Kis cukorral felvert tejszínhabbal tálaljuk, de ez már szinte túlzás is, mert enélkül is MENNYEI.

Végre Vác! - Mihályi cukrászda

Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el Vácra. Mégha kizárólag a cukrászdáért is.

Mi más miatt mentünk, de nem titkolt célom volt, hogy felkeressem azt a bizonyos híres váci cukrászdát. Fél órás bolyongás után, ami csakis a rettenetes tájékozódásomnak köszönhető, végre megtaláltuk a Desszert szalont, mert hogy így hívják. A fő téren, a Bécsi kapu után, egy nagyon kicsi boltocska, előtte pár asztallal és székkel.

A kis helyiséget egészen kitölti a hűtőpult benne a rengeteg művészi alkotásnak is beillő süteménnyel. Az üzlet előtt tábla hírdeti, hogy jelenleg a "nyári kollekciót" lehet kapni. Még macaront is van, két féle! És mellette rengeteg különlegességet, mint Amadei, Meringue Dom, Sortie, Bed of roses, Tápókás kehely. Persze a tradicionális tortácskák is ott vannak, Eszterházy, Dobos torta, Csík somlói.

A torták neve alatt olvashatjuk az egyes összetevőket, fő ízeket.

Árfekvését tekintve inkább egy-egy ünnepi alkalomra, vagy kóstolónak való. Mivel anyukámnak szülinapja volt, és már olyan régóta áhitoztam kipróbálni az ízeket, szinte mindegyikből vettünk egyet, majd az ünnepi vacsora után minden szeletet 6 felé vágtunk, úgyhogy tényleg csak egy falat jutott, de legalább mindegyikhez volt szerencsém.

Amit télen kóstoltam csokis torta, teljesen levett a lábamról, a mostaniak között volt olyan, amire csak azt mondanám, hogy nagyon finom, de nem volt benne plusz a külcsínen kívül. Bár amikor észrevettem, hogy a fehércsokin a színes virágminta nem fólia, akkor azért megint fejet hajtottam a cukrászmester előtt, akinek módszeréről, illetve egy új esszert megszületésének fázisairól így írnak a honlapon: "A desszert megszületésének első fázisában László színt és formát talál ki, utána elképzel hozzá egy ízt. A következő lépés a desszert lerajzolása, felvázolása, majd az alapanyagok és formák kiválasztása."

Barackos gombóc

Azt a rossz hírt kell közöljem minden Mignon olvasóval, hogy visszatértünk Magyarországra. A sok "remélem még nincs vége a kínai beszámolók sorának" komment után kicsit nehéz is újra nekikezdeni...

Egy régi és örök nyári kedvenccel indítom újra a magyar sort. Minden nyáron legalább egyszer hozzáfogok barackos, majd szilvás gombócot gyártani. Az első adag után meg kell mondjam, hogy nem is olyan ördöngőség, mint ahogy az elején fáztam tőle. Ha megvan a krumpli összetörése, már könnyen megy az egész.

Amióta az eszemet tudom, ez az (egyik) kedvenc ételem. Középső csoportban 17-et pusztítottam el belőle. Mosta csak 4-5 sikerült. Hozzáteszem, a gombócban nem volt hiba!

Hozzávalók: 60 deka főtt, áttört krumpli, 20 deka liszt, 2-3 deka zsír / margarin, só (van aki 1 tojást is tesz bele), kb 1 kiló barack (lehetőség szerint kisebb, én nagyobbat kaptam, ezért félbevágdostam őket), kristálycukor a barackhoz, olaj, zsemlemorzsa a hempergetéshez

A krumplit héjában megfőzzük, és amíg még meleg, meghámozzuk. Krumplinyomóval áttörjük.

A titok most jön: meg kell várni, amíg teljesen kihűl. Ha ez megtörtént, összegyúrjuk a liszttel, a zsírral és a sóval. Lisztezett deszkán kinyújtjuk, és négyzeteket vágunk a kinyújtott tésztából.

A barackot felezzük el, és ha még így is nagy, vágjuk megint félbe. Töltsük meg egy kiskanál kristálycukorral és tegyük a tésztanégyzetek közepére. Hajtogassuk a barack köré a tésztát, úgy hogy a lehető legkevesebb tészta felhasználásával jussunk gombócokhoz, a leeső hulladékot, aztán újra begyúrhatjuk.

Nekem ekkora mennyiségből 26 gombócom lett.

Egy nagy lábosban forraljunk fel sós vizet. Amíg a víz felmelegszik, egy nagy fazékban olajon pirítsuk meg a zsemlemorzsát. A lobogó vízbe egyszerre csak kevesebb gombócot tegyünk, majd ha már feljöttek a víz tetejére és pár perce már ott úszkálnak, szűrőlapáttal áttehetjük őket a prézlibe. Megforgatjuk őket és félretesszük.

Porcukorral tálaljuk.

Kínai kalandok – Chongqing, Dazu

Ha bármikor leírtam azt a mondatot, hogy Pekingben izzasztó volt a hőség és a pára, az csak azért lehetett, mert az igazi hőségről és páráról eddig fogalmunk sem volt. Chongqing-ben folyamatosan 40 fok feletti volt a hőmérséklet, és olyan a pára, amilyet soha nem tapasztaltunk még. Ahogy kitesszük a lábunkat ömlik rólunk a víz, az izzadság belefolyik a szemünkbe, a póló egy perc alatt tök vizes. Nem akarom sokáig ragozni, de tényleg elképesztő. Egy kb. 2 órás séta alatt 5 liter vizet ittunk meg ketten, és végül alig vártuk, hogy a szállodába érjünk (ahol a 27 fokra állított légkondit is ki kellett kapcsolni, mert mikor beléptünk annyira hidegnek éreztük).

A város egyébként szuper, nem sokat tudtunk eddig róla, tulajdonképpen még azt sem, hogy létezik. A Jangce és a Jialing folyó összefolyásánál található, külvárosaival együtt 35 millióan laknak itt, nem kicsi tehát. Érdekessége, a két folyó találkozásánál található félsziget, itt volt a szállodánk és a belváros is, csupa felhőkarcolóval, melyeket este neonnal világítanak ki, borzalmasan giccses, de nem ez az egyetlen terület, ahol a kínaiakra ráférne egy kis ízlésrendőrség (lásd még: cipők).

Az összes eddigi kínai város közül szerintem ez a „legkínaibb”, mert még abban a pillanatban láthattuk, mikor nem romboltak még le minden régit, hogy helyet csináljanak az új, istenien kinéző, tök egyforma 50 emeletes panel-lakótelepeik számára. Van egy közmondásuk, hogy: ha nem engeded el a régit, nem tud jönni az új. Ezt a közmondást itt is meglehetősen komolyan veszik, minden sarkon dózerek dolgoznak, rombolják a régi házakat, utcánként kb. 5-6 toronydarut látni. Mégis, itt még a csillogó belváros dacára lehet látni, milyen lehetett Kína 15-20 évvel ezelőtt, ami szerintem sokkal érdekesebb, mint a steril lakótelepek, plázák, 4 emeletes autópályák, és az egymás hegyén hátán épülő Gucci, és Louis Vuitton szalonok (na jó, persze azok is érdekesek :-)).

Az Óváros adhat egy kis fogalmat hogyan is éltek itt régebben. Van egy bazárutca, és ha arról letérünk ott aztán látható még a való világ. Egymás hegyére-hátára épült szürke házak, szűk sikátorok, lépcsőházak, legyek, a belső udvarokban millió kiteregetett mosott ruha gőzölög.

A hőség ellenére nyomtunk itt egy négyórás túrát. Magunkat egyáltalán nem fényképeztük, mert a folyamatos izzadástól úgy néztünk ki, mint akiket éppen leöntöttek.

Egyik este voltunk egy klassz étteremben, az a neve, hogy 123. Kiválasztottunk egy kaját, a pincér nem tudta angolul elmondani, hogy milyen hús. Elővettük az Ákostól kapott szószedetet, melyben még a kutyahús is benne van, mutogattunk a különféle húsokat jelentő szavakra, a pincér csak rázta a fejét. A képen viszont annyira jól nézett ki, hogy mégis kértünk belőle. És következzen itt az utunk eddigi legnagyobb tanulsága: SOHA NEM RENDELÜNK OLYAN HÚST, MELYNEK NEVE NEM SZEREPEL EGY KINAI TÚLÉLÚLŐKALAUZ FELSOROLÁSÁBAN.

Valami rágcsáló lehetett szerencsétlen, tengerimalac, patkány esetleg mókus. Picikre volt darabolva, de a kicsi karmocskái azért jól látszottak a törött csontocskák végén. Megvártuk, míg kihűl, aztán letakartuk az étlappal, majd elfogyasztottuk a köretnek kért kukoricát, krumplit és padlizsánt.

Chongqing-től kb. 120 km-re található Dazu, melyet az Unesco szintén a világörökség részeként tart számon. Arról híres, hogy a mellette lévő erdőben a 13. században egy szerzetes és annak leszármazottai, ezer és ezer szobrot véstek a sziklákba, melyek többnyire Buddha példabeszédeit, és jóra tanító jeleneteket ábrázolnak. Helyenként a színesre festett szobrok tetején már burjánzik a növényzet, de jól látszik az a lélegzetelállító aprólékosság, mellyel minden arcot, alakot különbözőre faragtak. Minden szoborhoz külön történet tartozik, ha mindet meghallgatjuk sok mindent megtudhatunk a buddhizmusról és konfucianizmusról is.

Így a harmadik hétre már olyan edzetteknek tartottuk magunkat, hogy csatlakoztunk egy 40 fős kínai turistacsoporthoz, és velük látogattuk meg (így sok pénzt spóroltunk, a külföldiekről egyéni túrákkal rengeteget lenyúlnak, de akinek gyengébbek az idegei, az válassza inkább mégis azt:-).

Reggel 9-re jött értünk egy angolul beszélő idegenvezető (ezért külön kellett fizetni, de ezt a luxust – 3000 Ft egy napra – megengedtük magunknak), és elvitt a közös találkozóhelyre, egy helyi utazási irodába, ahol kb. 700 kínai turista nyüzsgött, ordibált és a szemfülesebbek már tolakodtak is fel a járó motorral várakozó buszokra. Valahogy nekünk is lett helyünk a nagy kavarodásban (angolul beszélő guide nélkül ne jusson eszébe senkinek kínai csoportba vegyülni), és elindultunk. Óránként kb 45-50 km-t tettünk meg ez részben a busz, részben az éppen épülő új út állapotának volt köszönhető. Egy ideje már utaztunk, mikor észrevettem, hogy a minket lehagyó autókból (tehát mindegyikből), mutogatnak a buszunk egy pontjára, kb. éppen alattam. Félreálltunk, a sofőr leszállt és vele még vagy 50 kínai helyszínelni. A busz kereke kigyulladt – gondolom nem a sebességtől-, és égett szépen, pont alattam :-). Óvatosan – értsd 10km/h – begurultunk a legközelebbi faluba, a sofőr elindult új kerékért, mi pedig a busz mellett várakoztunk. Nem hiszem, hogy gyakran járnak erre európaiak, mert az út másik oldalán lévő kifőzde asztalaitól mindenki az ablakhoz tódult, és onnan integettek nekünk nevetgélve. Végül lett új kerék, és száguldottunk tovább az úticélunk felé.