Szent Imre lakomája

Rendhagyó témájú poszt következik, ugyanis nem egy étteremi menüt kóstoltam végig vagy a párizsi étterem konyhájában készülő különlegességeket és recepteket tártam fel, hanem párnapos kórházi tartózkodásom alatt feltálalt menüt kellett kénytelen kelletlen végigennem. A négy napból, amit bent töltöttem, csupán a harmadik napon kaptam én is ennivalót, bár ezt így utólag nem is sajnálom annyira. Az első napon nem volt szabad ágy, a folyosón csöveztem délután 5-ig, amíg felszabadult egy hely, így esett, hogy kimaradtam az ebédből, és mivel másnap volt a műtét, vacsorát már nem kaptam, de nem is hiányzott annyira, mivel napközben életemben szerintem először kb 2,5 liter ezt azt ittam meg orvosi utasításra. Aztán éjfél után már inni sem lehetett. A műtét napján ugye nem kaptam semmit, még vizet sem, a folyadékot intravénásan biztosították, max a számat törölgethettem vizes zsebkendővel...az Angol betegben éreztem magam. Meg kell mondjam, nem is vágytam semmilyen ételre, maximum egy kis vízre, amit este engedélyeztek is, és mivel nem nagyon tudtam megmozdulni, szívószál meg nem volt, a nővérek egy infúziós cső darabbal oldották meg a dolgot... Bár nem tartozik szorosan ide, de muszáj elmondjam, hogy a nővérek hihetetlenül kedvesek és segítőkészek voltak. Tényleg nem is értem, hogy lehet ez. Mindig mosolyogtak, mindenben segítettek, még viccelődtek is, annak ellenére, hogy nem könnyű a dolguk az összes beteg ügyes bajos dolgával. Azt hiszem ehhez a munkához tényleg elhivatottság kell. Köszönöm a gondoskodást és a figyelmességet amit az egész kiszolgáltatott helyzet alatt kaptam tőlük.

Visszatérve a kórházi gasztronómiára, másnap reggel végre én is megkaptam a tálcámat. Ekkor még nem jutott eszembe, hogy meg is örökíthetném, amit az éjjeliszekrényemre raktak, pedig érdemes lett volna azt a párizsiszeletet lencsevégre kapni - a fotón a másnapi reggeli nem kevésbé ínycsiklandó látványa tárul elénk. Csak annyit mondanék hozzá, hogy nem is nagyon piszkáltam meg, de a zsömle a margarinnal nagyon jól csúszott. Még valami tejeskávé szerűt is kaptunk.

Aztán jött az ebéd. Mintha a reggel visszaküldött párizsi lett volna kirántva a zöldbabfőzelék (85% rántás 15% zöldbab) mellé. A krumplileves azt leszámítva, hogy gondolom a kímélő étrend zászlaja alatt nem látott sót és más fűszert sem, egész ehető volt. És még egy előre csomagolt mézes puszedli is a menü részét képezte! Egészen egy repülőuton éreztem magam... ;o)

Vacsora: zsömle, szívecske márkájú meggyes joghurt, és egy túrórudi - nehogy valaki is a piros pöttyösre gondoljon. Az előbbiekről nem tudok nyilatkozni, mert nem fogyasztottam semmit, mivel barátőim, akik fittyet hányva a látogatási tilalomra, különböző indokokkal elterelve a kórházi portások figyelmét belógtak hozzám, elláttak ezzel azzal: Jutka néni féle brokkolis sült csirkemellel, Pastrami sajttortával és a Váci cukrászatban készült, és múlt héttől már a Centrál kávéházban is kapható süticsodákkal. Azt sem tudtam hirtelen, hogy mihez kapjak. Aztán a nagy ijedtségre a Váci tortácskák estek először áldozatul, majd néhány óra múlva Jutka néni csodacsirkéje is.

A következő reggeli egyes - használható - darabjait odadtam szobatársamnak, én csak a kakaóból kortyoltam, mert megint otthonról hozott reggelit ehettem.

Furcsa egyébként, hogy ha kórházba megy valaki látogatni, rögtön az jut eszébe, hogy milyen ennivalót vigyen a másiknak. Persze szeretném leszögezni, hogy nagyon jól esett a sok gasztroajándék, de az evés az utolsó, amire az ember gondolni tud. A becipelt gyümölcsös zacskót is érintetlenül hoztam haza.

Egyrészről biztos nagyon nehéz lehet, hogy a lehető legkevesebb pénzből ennyi embert ehető, és lehetőleg még egészséges étellel lássanak el, csoda, hogy még desszertet is ki tudnak erőlködni a budgetből, még ha az egy mézes puszedli is. Másrészről viszont, annak ellenére, hogy gasztro őrültnek tartom magam, nem gondolom, hogy válogatós lennék, majdnem mindent megeszem, és még ízlik is, azzal együtt, hogy azért érzem a színvonalbeli különbségeket. De ezek az ételek tényleg nagyon íztelenek voltak, szétfőtt zöldséggel, olajban tocsogó rántott párizsival, és gyakorlatilag egy rántásban úszó konzervzöldbab imitációval.

Nem csak a fentiek miatt, de örülök, hogy csak négy napra voltam az intézmény vendége, DE meg kell, hogy mondjam, hogy a kellemetlen részt - amiért mentem persze - leszámítva, első osztályú kiszolgálásban volt részem, kétágyas szobával, erkéllyel, naponta friss ágyneművel, négyesével saját fürdőszobával, saját széffel. Evőeszköz, pohár meg vécépapír azért hiányzott volna, ha nem vagyok mindenre felkészülve. Vagy ne legyek telhetetlen?

Mexikói sertésszűz édesburgonyával és joghurtos mártogatóval

Ha külföldön járok egyvalami biztos, hogy a táskámba kerül: valamilyen gasztronómiai témájú magazin. Tavalyi londoni látogatásom során sem volt ez másképp, vagy 4-5 ilyen olyan gyönyörű újsággal és extra húsvéti melléklettel tértem haza. Az alábbi recept a Delicious egyik múltévi számát gazdagítja. Úgy készítettem el a receptet, ahogy le volt írva, de a következő módosításokat javasolnám: édesburgonya helyett - amit aranyárban mérnek a piacon, a 4 darabért fizettem 1300 Ftot - használjunk nyugodtan sütőtököt, vagy ha hagyományosabb ízvilágot szeretnénk elérni, sima héjában sült krumplit. Tarja helyett - ami a fotón szerepel - pedig sertésszüzet. A többi úgy jó, ahogy van!

Hozzávalók: 2 sertésszűz, 1 kiló krumpli/édesburgonya/sütőtök, 2 deci joghurt, 1 lime lereszelt héja és leve, plusz egy másik lime leve, csokor friss koriander, 1 tk köménymag, 1 ek barnacukor, 1 tk csemege paprika/cayenne bors, 2 gerezd fokhagyma, 4 ek olivaolaj

A húspáchoz összekeverjük a cukrot az olivaolajjal, belenyomjuk a fokhagymagerezdeket, és hozzákeverjük az összes fűszert. Megkenjük vele a sertésszüzeket, és egy fél órára (vagy egy éjszakára) berakjuk a hűtőbe. A krumplit négybe vágjuk és sütőpapírral bélelt tepsiben 200 fokon 45 perc alatt puhára sütjük. Serpenyőben 2-2 perc alatt megpirítjuk a szüzek minden oldalát, majd egy tepsiben a sütőbe tolva nem több! mint 15 perc alatt megsütjük őket. Mialatt sül, gyorsan megcsináljuk a joghurtos mártogatót: a joghurtot összekeverjük a lime-ok levével és az egyik lime lereszelt héjával, majd egy csokor koriander felaprított levelét is belerakjuk.

A világ legfinomabb melegszendvicse

Soha nem főzök semmi gombásat, mert Gergő utálja, én meg nem akarom magamra haragítani, mert akkor lenne nemulass :-))

Persze ez nem igaz ;-)), mégsem veszek soha gombát, mert ennyit igazán tiszteletben lehet tartani, én pedig kompenzálom magam éttermekben, vagy ha csak a csajoknak főzök, és eszembe jut például ez a világ legeslegfinomabb melegszendvicse. Gombakrémes, igazi kenyéren!, jó sok borssal, és sok friss petrezselyemmel (jelen esetben nincs benne friss petrezselyem, mert 3 egymást követő boltban sem találtam – ez a halálom egyébként, hogy néha annyira egyszerű alapanyag hiánya miatt gondolhatok ki valami más vacsorát). Szóval ebből kimaradt a friss petrezselyem, de ti ne hagyjátok majd ki.

Hozzávalók: 4 szelet kenyér, 20-25 dkg gomba, 1 tv paprika, 1 nagy fej hagyma, 1 kávéskanál liszt, 1,5 dl tejszín, 1 egész tojás, szerecsendió, só bors, 10 dkg reszelt sajt

A karikára vágott hagymát minimális olajon megpirítjuk, beletesszük a felkockázott paprikát, aztán rádobjuk a megmosott, felszeletelt gombát, és addig sütjük, míg a gomba leve teljesen el nem tűnik. Rászórjuk a kiskanál lisztet, só, bors, szerecsendió, és az apróra vágott petrezselyem, majd felöntjük a tejszínnel és besűrítjük. Beleütjük a tojást, beledobunk egy marék reszelt sajtot és alaposan összekeverjük. A maradék sajtot a tetejére szórjuk, és mehet a sütőbe.

Figyelem! Ha valakinek véletlenül van kéznél egy óriáskiflije, azzal lesz igazán mennyei :-)

Paradicsomos húsgombóc papardellével

Van egy hatalmas porcelántálam, ami még a Dédié volt. Hatalmas, nagyon nehéz, és egy kicsit ki van csorbulva az oldala. Egyáltalán nem az ikeás-praktikus vonalat képviseli, és olyan nagy, hogy egy külön polc kell neki a konyhaszekrényben. Mégis őrizgetem, még a pincébe sem engedem levinni, mert olyan jó rágondolni, hogy régen a Dédi ebben tette az asztalra a szilvás gombócot, galuskát, káposztástésztát, és hogy itt ez a tál most az én konyhámban, és mennyi mindent látott már. A Dédipapa hordókészítő mester volt és nap mint nap tíznél is több segéd, és legény ülte körül az asztalát a családon kívül, kellettek hát az ilyen hatalmas tálaló edények. Két főre persze ritkán veszem elő, de a múltkori vendégségre direkt valami olyan rusztikus kaját próbáltam kitalálni, hogy passzoljon a tál rusztikus hangulatához.

Hozzávalók: (4 főre) ½ kg darált hús, 2 fej fokhagyma, 3 hámozott paradicsom konzerv, 1 tojás, nagy marék friss bazsalikom, 1 zsemle, só, bors, olivaolaj

2 evőkanál olivaolajat megforrósítok, és belenyomom a fokhagymát 3-4 gerezd kivételével. Éppen csak megkeverem, máris lehúzom, hagyom kihűlni, majd az egészet a húshoz adom. A masszához adok egy egész tojást, jól megsózom, borsozom, és hozzágyúrom az apróra vágott friss bazsalikomot, és az előzetesen kicsit beáztatott zsömlét. Kicsi golyókat formázok, és forró olajban szép barnára sütöm őket. Míg sülnek, egy lábasban ismét olajat melegítek, belekarikázom a maradék fokhagymát ráöntöm a darabolt, hámozott paradicsomot, ebbe is jön só, egy kis kanál barna cukor, majd a kisült golyókat a szószba dobálom, és kb. 15 perc alatt készre főzöm.

Marokkói csirke

Végre én is egy normális kajával rukkolok elő, nem mindig csak a desszertek körül pörögök. Egyszer már írtam a marokkói paradicsomlevesről, most ugyanonnan következik, de ezúttal egy főétel. Bár a Másik Mignonnal jártunk egy marokkói főzőtanfolyamon, mégsem tettünk közzé eddig semmit az ott tanultakból - és persze ez sem onnan való - pedig visszaemlékezve igazán finom volt mind a mentatea, mind a tabouleh, a narancsos csirkeszárny ésatöbbi. Lehet, hogy a következő főzőszeánsz alkalmával előrántjuk a recepteket.

A recept eredetijét úgy emlékszem, a Domestic Goddess-en olvastam.

Akit elriaszt, hogy az egyik öcsém azt mondta rá, hogy olyan mintha tortakrémben főtt csirkecomb lenne, azt megértem, de szerintem nagyon is finom volt az édeskés szószban cuppogó lédús csirkecomb kuszkusszal...

Hozzávalók: 6 csirkecomb, 2 nagy fej hagyma, 1 nagy doboz konzerv paradicsom, 20 deka aszaltsárgabarack (vízbe áztatva éjszakára, vagy 2 perc alatt egy csésze vízben megmikrózva), 4 gerezd fokhagyma, 1 ek koriandermag megpirítva, 10 ek méz, 1kk szerecsendió, 1 kk fahéj, 2 ek fenyőmag (nekem csak szotyim volt, de azzal is nagyon jó), só, olivaolaj

a kuszkuszhoz kuszkusz és húsleves alaplé (mehet bele egy kis mazsola, apróra vágott aszalt sárgabarack, pirított mandula, fenyőmag, szotyi, satöbbi)

Az olajon megpirítom az apróra vágott hagymát, fokhagymát. Rádobom a csirkecombokat, azokat is körbepirítom. Mehet bele a konzerv paradicsom, a méz, az aszaltsárgabarck feldarabolva és a fűszerek (a szotyi/fenyőmag kivételével). Ha nem elég leves, rakok hozzá egy kis vizet és háromnegyed óra alatt megpárolom a combokat. Figyeljetek, nehogy odaégjen, mert nekem sikerült... Közben megcsinálom a kuszkuszt. A forró csirkealaplével leöntöm a kuszkuszt, letakarva megvárom míg magába szívja a nedvességet, és ha végképp ki akarok tenni magamért, akkor a hozzávalóknál felsoroltakból is teszek bele.

Tálalás előtt a csirkét megszórom a fenyőmaggal/szotyival, szórok rá friss koriandert, ha van otthon. És kezdődhet a lakmározás.

Fűszeres sült cékla

Túúudom, ez alapból a „kitérdekel” kategória.

Ha száz embert megkérdeznénk, hogy tegye fel a kezét az, aki szívesen jönne el egy sült cékla vacsorára, igen csak gyér lenne az integető kezek erdeje. Pedig a sült cékla vacsi tök finom, olyan mintha gesztenyét, és héjában sült krumplit ennénk csak kevésbé szokványos. Egy kiló cékla 150 Ft maximum, és kis fűszerezéssel, egy-két izgi mártogatóssal csinálhatunk belőle egy meglepő de finom vacsit..

Minél kisebb és kemény céklát válasszunk, mossuk, de ne hámozzuk meg őket.
A cikkekre vágott céklát tegyük sütőpapírra és locsoljuk meg a fűszeres olajjal – melybe előzetesen borsot, őrölt köményt, sót, és chili paprikát keverünk.
Majd csípős, petrezselymes, fokhagymás joghurttal tálaljuk, de ne úgy, mint az este fő attrakcióját, mert akkor hülyének néznek, hanem csak úgy mellesleg tegyünk ki egy tállal a póker- vagy csocsóasztal mellé valahova. Egész este arról fognak kérdezni, hogy mi volt ez és „holtanultad?”

Erre pedig csak egy elnéző mosollyal válaszoljunk.

Rozmaringos fűszeres karaj barackkal

Ez a husi biztosan finomabb friss illatos őszibarackkal, de komolyan mondom, hogy befőttből sem volt rossz. Nem mindegy persze, hogy milyen a befőtt, én a Nagyi nyáron eltett barackját használtam, és nagyon jól működött, pedig nem vagyok túl nagy rajongója a gyümölcsös húsoknak, ezt talán már említettem is. Ezt a receptet valamikor Jamie műsorában láttam, de lehet, hogy nem is ez volt pontosan, alig emlékszem rá, lehet, hogy nem barack volt, vagy nem karaj, vagy nem rozmaring.

Vigyázat! A kötözéshez ne használjunk színezett spárgát, cérnát, fonalat, mert könnyen úgy járhatunk mint Bridget Jones a kék húslevessel.

Hozzávalók: ½ kg karaj egyben csont nélkül, 1 üveg illatos barackbefőtt, néhány rozmaring ág, 5-6 kanál olaj, fehér bors, fahéj, só

A húst megmossuk, és alaposan bedörzsöljük a fehérbors, fahéj és só keverékével. Kicsit állni hagyjuk, amíg kinyitjuk a barackbefőttet és egy szűrőben jól lecsöpögtetjük. Veszünk ezután egy darab spárgát és a jól befűszerezett húsra körkörös mozdulatokkal rákötözzük a fél barackokat, amiket előzetesen alaposan rálapogattunk. Öntünk alá egy kis olajat, és egy deci vizet, és lefedve 200 fokos sütőben kb 1 órán át sütjük. Ezután megnézzük, elég puha-e és ha igen beledobáljuk a rozmaringot, és még 10-15 percig fólia nélkül sütjük. Én a friss rozmaringot mindig csak a vége felé szeretem beletenni igy nem fő szét teljesen de kiadja az aromáját, ami esetünkben bőven elég is. Kicsit várjunk, míg kihűl, aztán óvatosan vágjuk le róla a spárgát, és szeleteljük fel.

Csokitorta fehércsokis tejeskávés krémmel

Erről a tortáról csak annyit, hogy a foodbeam-ről van a receptje, tehát ez egyrészről már biztosíték rá, hogy abbahagyhatatlanul finom. Másrészről viszont el kell meséljem, hogy Éva barátnőm szülinapjára eredetileg ezt a tortát szántam, de mivel a fotózás miatt meg kellett vágni, megkóstoltuk. Aztán szépen lassan (nem is olyan lassan egyébként) egyre nagyobb volt a hiányzó rész, és egyre kisebb a torta. Mígnem azt vettem észre, hogy egy kis cikk maradt csak a tepsiben, amit már legnagyobb jóindulattal sem lehetett tortának nevezni. Így történt, hogy végül flancaramellel ünnepeltünk.

Hozzávalók:

a tésztához: 15 deka étcsoki, 15 deka vaj, 6 tojás, 25 deka cukor, 7,5 deka liszt, vanília, 5 tk nescafé (instant kávé), 4 ek kávélikőr (hát nekem ez nem volt otthon)

a krémhez: 10 deka fehércsoki, 4 deci tejszín, 2 tk nescafé (instant kávé)

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra és vegyünk ki minden hozzávalót a hűtőből, hogy szobahőmésékletűek legyenek. Vajazzunk ki egy 23-26 cm átmérőjű tortaformát és a forma aljára terítsünk sütőpapírt is.

Gőz fölött olvasszuk meg a csokit a vajjal, majd hűtsük langyosra. Közben verjük fel az egész tojásokat a cukorral és a vaníliával, amíg jó sűrű habos krém nem lesz (kb 10 perc). Finoman forgassuk bele a lisztet és a kávét, majd a csokis masszát is. Mehet a tortaformába és a sütőbe kb 40 percre. Mivel csokis, vigyázzunk, hogy ne égjen meg. Akkor jó, ha már kéreg sült rá, de ha megrázzuk, még érezhető, hogy a közepe kicsit folyós.

Hűtsük ki teljesen a tortát, közben megcsinálhatjuk a tetejére a krémet. Olvasszuk meg a fehércsokit és hűtsük langyosra. Verjük keményre a tejszín, forgassuk bele a fehércsokit és szitáljuk bele a kávét. Halmozzuk a torta tetejére.

Ha valakinek még ez sem lenne elég, szórja meg kakaóporral!

Krém fekete retekből

Nem olyan régen fedeztem fel újra fekete retket. Mikor kicsik voltunk Anyu télen sokszor ezt adott a szendvics mellé – csak simán reszelve és jól megsózva – de valahogy az utóbbi években teljesen leszoktam róla, ami nagy hülyeség volt, mert nagyon nagyon finom akármilyen szendvicshez, és tele van C vitaminnal. Jótékony élettani hatásai közé tartozik többek között, hogy gátolja az epekőképződést, és segíti az emésztést. Nagyi régen a levét mézzel elkeverte és azt itatta velünk, ha nagyon köhögtünk. Hogy használt-e, nem emlékszem, de az biztos, hogy a Nagyi úgy gondolta használ, akkor meg lehetett benne valami. Szerintem télen zseniális alternatívája az erővel érlelt sápadt-narancssárga semmilyen ízű paradicsomoknak, és az ezer forintos kaliforniai paprikának. Arról már nem is beszélek, hogy kilója 135 Ft.

Hozzávalók (2 fő): 15-30 dkg fekete retek, 3 ek tejföl, 15 dkg natúr sajtkrém, nagy marék snidling, frissen őrölt bors, só

Minél kisebb és kemény gömböcöket válasszunk, ezeknek nem fás a közepük. Reszeljük le a retkeket nagyon alaposan sózzuk be, és hagyjuk pihenni kb. 20 percig. Csurgassuk le a levét, tegyük egy tálba és keverjük hozzá a tejfölt, a krémsajtot és a snidlinget. Szórjunk rá jó sok frissen őrült borsot, és kész. Szerintem rozskenyérrel a legjobb

Kecskesajttal töltött paradicsom

A "nem kell minden nap bonyolultat főzni" megállapításban annyira egyetértek a Másik Mignonnal, hogy jöjjön az én oldalamról is egy nagyon gyors, de annál finomabb elő/főétel, attól függően, hogy fogyókúrában vagyunk-e. Ha igen, akkor a képen látható csábító kenyérszelet nélkül tanácsos elfogyasztani a paradicsomokat. Kitalálhatjátok, hogy ezt a receptet is Párizsban tanultam, de ezúttal nem az étteremben a csapóajtó mögött, hanem Chouchou kápráztatott el vele egyik este. Nem volt nehéz, mert amiben egy kis kecskesajt felbukkan, annak nálam nyert ügye van...

Hozzávalók: 8 paradicsom, egy csokor friss bazsalikom, 1 nagy fej hagyma, 25 deka kecskesajt, só, bors, jó kis barnakenyér, aki megengedheti magának

A paradicsomok kalapját levágjuk (a csumás oldalán fognak ülni, a másik oldalát kell megskalpolni) és a belsejét egy tálba kikaparjuk. Mindegyik paradicsom belsejét kibéleljük 1-2 bazsalikomlevéllel, majd megtöltjük őket egy-egy kecskesajt darabbal. Rárakjuk a tetejét és egy kiolajozott tepsin 180 fokos sütőbe toljuk kb 20 percre. Közben egy serpenyőben a forró olivaolajon megdinszteljük a kockára vágott hagymát, ráöntjük a paradicsomok kivájt belsejét és sózzuk, borsozzuk kedvünk szerint. Ezzel a mártással kenjük meg a kenyeret, amit a forró paradicsom mellé harapdálunk.

Karfiol leves cheddar sajttal, tárkonnyal

Túltengünk leves fronton, nem csak a blogon, de a valóságban is. Szinte minden nap levest vacsorázunk, ennek két egyszerű és egy bonyolultabb oka van. A bonyolultabb az – nem sikerült rájönnöm még, hogy lehet, de ehhez van kedvünk. Én is csodálkozom. Régen, gyerekként ugyanis a leves szó a doktornénivel, a délutáni alvással, és a hajmosással versengett a leggázabb dolog kitüntető címért, és név szerint tudom azt az egyetemi csoporttársamat is, aki egy szigorlat előtt arról mesélt, úgy várja már, hogy vége legyen már a vizsgaidőszaknak, mert akkor hazamegy és az anyukája húslevest főz neki, mert ez ugyanis az ő kedvenc étele. Emlékszem, úgy néztem rá, mint egy őrültre egyrészt, hogy lehet ilyesmivel elfoglalva valaki egy egyetemes politikai eszmetörténet szigorlat előtt, másrészt meg ki az a vélhetőleg teljesen elborult ember, akinek a kedvenc étele egy leves, legyen az bármilyen fajta is. Szóval még nem is olyan régen eszembe sem jutott volna levest főzni most meg bármilyen levest imádok. Na ez hogy lehet, ezt magyarázza el valaki.

Amellett, hogy ehhez van kedvünk, a másik két oka a sok levesek hogy tök jól lehet vele fogyózni és hamar kész is van. A fogyózásra persze nem minden leves alkalmas, a fenti karfiol levesben van például egy csomó tejszín, de ha nem eszünk mellé szénhidrátot, akkor elmegy.

Hozzávalók (4fő): 60 dkg karfiol, 2 szál fehérrépa, 5dkg zeller, 2,5 dl tejszín, egy kb 10 cm-es póréhagyma darab, 10 dkg cheddar sajt, 1 ek tárkony, 5 dkg vaj, 1 csipet fehér bors

A felkarikázott póréhagymát kicsit megpároljuk a vajon, majd hozzádobjuk a megmosott és darabokra vágott többi zöldséget, alaposan összepirítjuk. Rászórjuk a tárkonyt és felöntjük vízzel, jól megsózzuk, teszünk bele egy kis fehér borsot. Nagyon puhára főzzük, és mikor kész összebotmixerezzük. Lassan belecsurgatjuk a tejszínt, egyet forralunk rajta, és kész. A tányér aljába tegyünk egy marék cheddart és szedjük rá a levest. Semmi bonyolult nincs benne, de nem is kell minden nap bonyolultat főzni. :)