A fogyókúra jegyében mostanában folyamatosan keresem azokat a kajákat, amiket lehet enni, de mégis van valami ízük. Ez a legnagyobb baj velem fogyókúra esetén: hogy hiányoznak az ízek. Viszonylag jól be tudom tartani a szabályokat bármilyen elmebeteg fogyókúráról is legyen szó, a nagybaj az, hogy kevés sikerrel tudom reprodukálni a resztelt máj, csilis spagetti, vagy a körömpörkölt ízét, és mindig ez az, ami végül kísértésbe visz. Az íz.
Hiába nem vagyok éhes már, hiszen 1-2 sikeres hónap után már átáll az ember gyomra és viszonylag rezignáltan fogadja a korpás abonettett, a selyem sonkát és a natúr joghurtot, de akkor is. Valami íz kell. Különben megőrülök.
Nem nagy felfedezés, de a fenti gondolatmenet segítségével eljutottam a levesekhez.
Egyes pontban: kiválóan eltelít.
Kettes pontban: tökéletes, harmonikus ízeket, sőt: íz orgiákat hozhatok létre (legközelebb megosztom veletek, hogy mire jutottam a Nagyi legbézikebb karalábé levesével egy kis kísértetezés után)
Hármas pontban: n-e-m h-í-z-l-a-l (!)
Hozzávalók: ½ kg cékla, 1 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 póréhagyma, ½ csilipaprika, 5 ek balazsamecet, őrölt kömény, szerecsendió, egy szelt fetasajt, vaj,
A céklát meghámozom, vékonyan felkarikázom, meglocsolom olvasztott vajjal, a balzsamecettel és sütőpapírral kibélelt tepsiben megsütöm (25 perc)
Közben egy kevés vajon megpirítom az apróra vágott póréhagymát, rádobom a szintén feldarabolt répákat, egy kevés csilit, köményt, szerecsendiót, adok hozzá még pár csepp balzsamecetet, és 1-2 perc múlva, hozzáteszem a sült céklát is, felöntöm vízzel (neaggyisten a profiknak van otthon húslevesük akkor azzal). Az összetevőket puhára főzöm, majd a végén alaposan leturmixolom. Egy szelet fetasajtot megpirítok mindkét oldalán, és ezzel tálalom.
3 megjegyzés:
Egyik kedves ismerősöm kért egyszer, küldenék már neki finom zöldséges, fogyókúrás recepteket, amelyeknek azért rántott hús íze van :-)))
Kellenek az ízek! Bingó levesek!
Telibe találtál. Minden diétánál az ízek vesznek el, és arra vágyakozva, "csak egy falatot, hogy legyen íze a számnak" beugrik egy tál pörkölt nokedlival, egy kis fagyi, és a többit meg sem említem. Tényleg az ízek hiányoznak. Imádom a céklát, de csak "savanyúnak" eszem, illetve régebben (még csak olyan 12 voltam), azt csináltam, hogy kefirbe tettem egy kis mustárt, és azt ettem céklával... Borzasztó még rágondolni is. Valahogy így kívántam... Mesélj, milyen íze van ennek a levesnek?
szepyke!
kicsit csipős, kicsit édeskés, fűszeres, selymes. az izre ez esetben nem lehet panasz:-)))
Megjegyzés küldése