Ezme - Isztambul vol.2.

A legfinomabb ezmét, ezt a képen láthatót a Nagy Bazár mögötti kis utcai helyen ettük.

Az egész üzemegység nem volt más, mint egy nagy kemence, egy pult és néhány sámli az utcán. Gondoltuk, csak bekapunk valamit gyorsan aztán irány vissza a forgatag, így csak két ayrant frissen sült kenyeret, egy húsos lepényt, és ezt a salit rendeltük. Mást nagyon nem is tudtunk volna, mert a választék nagyjából és egészében ennyi volt. Mindent kb. három és fél perc alatt eltüntettünk, egyrészt mert isteni volt, másrészt pedig a sámli és a miniatűr asztalok nem nyújtottak éppen vendégmarasztaló asszisztenciát. Az ezme a világ egyik legegyszerűbb dolga, és kiválóan illik húsok mellé. Létezik ettől eltérő variáció is, amit paradicsompüréből és nem nyers alapanyagokból készítenek, és padlizsán is van benne. Az sem rossz.

Hozzávalók: 1 kígyóuborka, 5 paradicsom, 2-3 csípős zöldpaprika (ők egy vékony hosszúkás, enyhén csípős fajtát használnak, de tartok tőle, hogy ez a típus nincs állandóra belistázva a Spárba, szóval helyettesítsük amivel tudjuk, de ha nem csípős paprikából csináljuk, feltétlenül dobjunk bele azért egy csilit), egy csokor petrszelyem, 2 gerezd fokhagyma, egy fej hagyma, ½ citrom leve, 2 ek menta (lehet szárított is) oliva olaj.

A paradicsomokat és az uborkát meghámozzuk, és minden összetevőt borzasztó apró darabokra, szinte pürészerűre aprítunk, beleértve a petrezselymet, a hagymákat és a paprikát is. Jól megsózzuk, megszórjuk a mentával, meglocsoljuk néhány csepp olajjal és kész.