Erre a rondának ígérkező novemberi hétfőre egy vidám kaját gondoltam ki. A színei gyönyörűek és ízeiben is a nyarat idézi, ami ránk fér, bár egyelőre igazán nem panaszkodhatunk, még szombaton is rövid ujjúban tudtunk pezsgőzni délután a teraszon, de sajnos gyanítom, hogy úgy járunk, ahogy Török Bálint járt a török szultán ebédjén: hátra van még a fekete leves nekünk is. A dolgok elkerülhetetlen rosszabbra fordulása a hétvégére várható, a híradások havazást jeleznek (számomra egyébként a két legborzalmasabb hónap a november és a január, egy novemberi vagy januári hétfői reggelnél kevés lehangolóbb dolgot tudok elképzelni).
Szóval írtam már az édesköményről, mennyire kevesen szeretik a béna ánizs íze miatt, de ez az elkészítési mód kifejezetten jót tesz neki. Eredetileg köretnek terveztem egy viszonylag natúr sült husi mellé, de a zelleres pestóval, és meglocsolva egy kis plusz olívaolajjal pirítós mellé tök frankó vacsora. Arra is rájöttem már, hogy imádok a tepsibe bármi mellé csilipaprikát szórni, egyrészt mert imádom a csípőset, másrészt pedig jól mutat.
Hozzávalók: 1 édeskömény gumó, 1 csokor zellerlevél, 1 marék fenyőmag, 1 evőkanál reszelt parmezán, ½ dl olívaolaj, néhány méregerős chilipaprika.
A félbe vágott édesköményt sütőpapírral kibérelt tepsibe teszem. Rákanalazom a zellerpestót (a zellerlevél, olívaolaj, fenyőmag, parmezán összemixelt eredményét), alaposan meglocsolom olívaolajjal, és rászóróm az ízlés szerinti mennyiségű chilit. Sütöm kb. 30 percig és kész. Ha olyan kedvünk van köret, ha másmilyen, akkor meg főétel, jó kis pirított barna kenyér mellé, és nem zárkóznék el egy jobbfajta jégbehűtött rozé kíséretétől sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése