Camambertes csirke körtével és rozmaringgal

A körte és a camambert úgy vannak egymással, mint mondjuk a gin a tonikkal, vagy a bundáskenyér a kakaóval.
Külön külön is finomak, naná, de mikor összekerülnek, akkor tárják fel igazi valójukat, és fogalmazódik át a szerepük a másik által oly módon, hogy eredeti jelentésük átlényegülésével egymás komplementereiként funkcionálva, nyitnak meg új és komplex értelmezés-horizontokat, melyek extra jelentéstartalom hozzáadásával helyezik őket az egyszerű összetevők szintjéről egy magasztosabb pozícióba, és válnak ezáltal szinte kizárólag az egymás számára nyújtott kontextusban értelmezhetővé.

Mielőtt egy pillanat alatt elkattintanátok, totál vagy idiótának hisztek, jelzem, hogy remélem a fenti mondatot Sz-nek küldöm, aki éppen most MBA-zik, de ehelyett egy gasztro-egyetemre szeretne járni, mert azt hiszi, hogy ott egyértelmű és világos recepteket és ételleírásokat kellene csak olvasgatnia. :-)

Nem rajongok egyébként a gyümölcsös húsokért, de van néhány olyan eset, ahol a gyümölcs teljesen átlényegül és jelen esetben a szóbanforgó körte nem körteként, hanem szinte fűszerként szerepel. Megjegyzendő még, hogy a fogás szigorúan vajjal készíthető el, ez ugyanis olyan krémes és illatos aromákat hoz elő, melyek nélkül nem is ugyanarról az ételről beszélünk.

Hozzávalók: (4 főre) 1 kg csirkemell, 3 körte, 20 dkg bármilyen camambert, 10 dkg vaj fehérbors, egy szál friss rozmaring

A vékony szeletekre vágott besózott csirkemelleket egy kivajazott jénaiba teszem, óvatosan megszórom fehérborssal (vigyázat! sokkal intenzívebb íze van mint a feketének) ráöntök fél deci vizet, rápakolom a vékony szeletekre vágott körtét, lefedem kb. 30 percre, ennek elteltével leveszem a fóliát, rászeletelem a sajtot, rámorzsolom a friss rozmaringot, és visszatolom a sütőbe további 10 percre.