2008. november 26., szerda

Párizsi gasztrotúra - egy nap az étteremben vol 5.


Mielőtt a folytatnám a délután teendők leírását, kanyarodjunk kicsit vissza az előző bejegyzéshez. Illetve az arra érkezett kommentekhez... Azt hiszem nem fogalmaztam elég egyértelműen. A konyhában természetesen nem cigizik senki. Csak az asztalnál, a bárban, ebéd előtt és után és egyáltalán mindig, ha lehetőség van rá. Úgyhogy efelől mindenki megnyugodhat...
Ami a mikrót illeti, hát igen. Ki kell ábrándítsak mindenkit, hogy használják, és azt hiszem nem ez az egyetlen hely. Biztos van egy szint, ami fölött nem engedik be a konyhába, de hát a szakácsok is rájöttek már, hogy mennyire praktikus, gyors ésatöbbi...

És most vissza az éttermi napirendhez. Az ebédeltetés után mindenkinek szabadfoglalkozás 6ig. Kivéve ha vásárolni kell. Márpedig szerencsére kellett, nem is akárhol, a párizsi chinatownban. Párizsban a forgalom katasztrofális, mint bármelyik másik nagyvárosban, kb 1 óra autóút után értünk el a kínai negyedbe, ahol Jérémie úgy köszöngetett az embereknek, mintha legalábbis mindenki a barátja lenne. Egy olyan ázsiai boltba tértünk be, hogy bár eddig a mi csarnokbeli boltunk volt számomra a csúcsok csúcsa, azért ez mindent vitt. Rengeteg friss zöldség, gyümölcs, fűszer, saláta. A zöldségek közül tényleg minden, ami csak kellhet. Nyilván volt kb kéttucatnyi amiről azt sem tudtam, hogy mi, de a többit felismertem thaiföldi emlékeimből.

Ezen kívül rengeteg fajta rizs, szójatej, magvak, fűszerek arzenálja, különböző konzervek és fagyasztott áru. Mi a sushihoz vettünk hozzávalókat: japán rizst, sushi algát, wasabit, vizitormát, speckó sushi ecetet, meg makitekergető bambuszt (nem tudom mi lehet a rendes neve...).


Persze becsúszott még egy-két nem tervezett elem is. Utána vissza az étterembe újabb 1 óra alatt. És már indulhatott is az esti műszak. Ez semmiben sem különbözik a délitől, a folyamat ugyanaz. Előkészítés, személyzeti vacsora, előkészítés, roham, mérsékelt roham, utórezgések. Az utórezgések alatt Macasar már elkezdi takarítani a konyhát. A grillt sikálja, a sütőt kimossa, a pultokat lefertőtleníti, felmos. Aztán ha beérkezik még egy rendelés, akkor kezdi elölről. Ekkorra már rendszerint csak én maradtam a konyhában, és reménykedtem, hátha valaki rendel még egy desszertet.... ;o) Gondolom, ha nem vagyok, a felszolgálók megcsinálják, vagy a két fiú nem megy olyan korán haza. 11-12 után már főleg a bár pörög, olyan éjjel 1ig, 2ig. Utána kifújt, ahogy mi is, hazavonszoljuk magunkat.

3 megjegyzés:

Fűszeres Eszter írta...

Szabadfoglalkozás :-)

Névtelen írta...

Halihó Mignon...ka...
Erről a 'kínaís' story-ról az eszembe jutott egy -számomra- érdekes eset:

Hol volt, hol meg nem, az egyik most 10 éves, nagy-nagy iskolakerülők randihelyének is számító a főváros igen frekventált pontján leledző bevásároló-néphülyítő- komplexumban...elindultak aktualizálni az energia felhasználást mérő, igen nagy becsben tartott készülékek adatait....amikor elértek -az akkor még gőzerővel működő- kínaí étteremhez... a nevére sajna már nem nagyon emlékszem....de sárkány meg vörös tutira volt benne.... sz'al besuhannnntak a legények a gátról, és laza -amolyan Elvis-es- járással becserkészték az üv-t, aki heves nonverbalitással tiltakozott a "nemkívánatos aktus" ellen....de embereink egy laza kosaras lefordulássa..kissé talán eltúlozott könyök használattal lepöndörítették a max irányító méretű pici Bruce Lee alteregót, és serényen megiramodtak a szekrényke felé, ami álmaik netovábbját, a fogyasztásmérőket ölelte magába....méghozzá szorosan...persze a pici 'csájníz' is sodort utánuk lepattanózni.... az ellenőr duóból a vagányabbik tépte fel az ajtót...amikor...elállt a lélegzete...nem tudta...sírjon, nevessen....levegőért kapkodva, visítva csaholt társának, hogy siessen, mert ezt meg kell osztania valakivel....ha nem, agytúrkász lesz a vége -én ismerek egyet, csak nem beszélhetek róla-...megérkezett a kolléga is nagy iramban, háta megett kcsi sárga tartozékát vonszolta magával az általa keltett vákum....meglátta amit én már tudok, de ti még nem...hehehe....na jó...a pici szekrényben.....pici spotlámpa alatt...pici sárga öregúr pucikálta a zöldségeket.....mosolyogva biccentett....és mit sem zavartatva magát...folytatta amit elkezdett.....nem is tudom, hogy mi is a tanulság...talán semmi...talán az, hogy ez tényleg hihetetlen,...de minden megszokás kérdése...minden helyzetben lehet mosolyogni....pfú...hogy lett eből ilyen szentimentalitás... ?! Na!!! De kemény nem?
Én a hátsó kollégáltol hallottam az egészet, aki elmondása szerint 15-20 000 Ft kárt okozott annó az üzletnek, amikor törni-zúzni kezdett a röhögéstől...persze akaratán kívül......aztán mindenki megpróbált belenézni abba abizonyos piros villanásba....s felejteni.... most rajtatok a sor .......Felejtsetek!!!!! :)

Üdv oKKult fasírozott

Ja, amúgy roppant módon élvezem a beszámolót...!!!

Névtelen írta...

Mindenkitől elnézést kérek, most vettem csak észre, hogy lányos zavaromban kihagytam egy vesszőt....ezúton nyújtanék megnyugvást mingenkinek : ","...

Üdv OKK.FAS:)