Grog

“Švejk késő éjszaka tért haza a tábori lelkészhez, aki még nem volt otthon. Csak reggel jött meg, felköltötte Švejket, és azt mondta:

- Holnap elmegyünk tábori misét celebrálni. Főzzön egy feketét rummal. Vagy mégse, főzzön inkább grogot… Švejk szenzációs grogot főzött, amely felülmúlta a legvénebb tengeri farkasok grogjait is. Ezt a grogot nyugodtan megihatták volna a tizennyolcadik századbeli kalózok, és nem lett volna semmi kifogásuk. Otto Katz tábori lelkész odavolt a lelkesedéstől.

- Hol tanult maga ilyen príma dolgokat főzni? - kérdezte.

- Évekkel ezelőtt, amikor vándorlegény voltam - felelte Švejk -, Brémában mondta nekem egy lezüllött matróz, hogy a grog, az legyen olyan erős, hogy ha valaki beleesik a tengerbe, ússza át tőle a La Manche-csatornát. Aki gyenge grogot iszik, az megfullad, mint egy kutyakölyök.

- Ilyen grog után, Švejk, passzió lesz a misézés - vélte a tábori lelkész -; gondolom, mielőtt hozzáfognék, elbúcsúztatom őket néhány szóval. A tábori mise, az nem olyan vicc, mint a fogházi mise vagy egy prédikáció azoknak a gazembereknek. Ehhez tényleg jól fel kell kötni a gatyát. Tábori oltárunk, az van. Összecsukható, zsebkiadás.”

Hozzávalók: 2 dl rum, 3 dl forró tea, 1 ek barna cukor, 2-3 egész fahéj, 1 citrom, csipet szerecsendió, csipet szegfűbors.