Ez most még nem az újévi fogadalmakhoz tartozó reformétrend része, az nyilván világosan látszik, de mivel így év elején mindenki több disznóhúst eszik, azt hiszem nagyon is itt van az ideje. Lehet ezt más húsból is készíteni, de szerintem ebből a szaftos tarjából az igazi. A borsópüré jól illik a mézes alapízhez, nem beszélve az esztétikumról ami szerintem mindig fontos minden ételnél, de különösen derűsen hat a lelkünkre ezekben a lehangoló januári napokban. Nigella mondja mindig, hogy zöld színű dolgokat főzni a legvidámabb érzés, elsőre elég hülyeségnek tűnik, de van benne valami tényleg :-)
Hozzávalók: (4 fő) 4 szelet vastag tarja, 6 ek méz, 1 tk őrölt kömény, 1 tk őrölt csili, 3 ek sötét szójaszósz, napraforgóolaj A püréhez: 30-40 dkg zsenge zöldborsó (nyugodtan lehet mirelit), 1 nagyobb krumpli, 10 dkg vaj, 5 dkg parmezán, csipet szerecsendió, fekete bors, 1 csokor petrezselyem
A húsokat beszózom és míg áll egy kicsit, összekeverem a mézet a szójaszósszal és egy kis olajjal. Hozzáadom a fűszereket és jó alaposan bekenem vele a szeletek mindkét oldalát. Ha van időnk hagyjuk, hadd szívja magába a hús a fűszereket, de ha nincs az sem baj, tepsibe pakoljuk, kicsi olajjal meglocsoljuk. Én szoktam alá tenni egy kis pohár vizet is, majd szorosan lefedve sütőbe tesszük. Max. fokozaton sütjük kb. 1 órát, majd még 30 percet. Nem kell nagyon megpirítani, nem kell, hogy ropogós legyen, inkább szaftos.
Míg sül, egy lábasban egy kiskanál vajon megpárolom a borsót, hozzáadom az idő közben puhára főzött krumplit, összemixerezem az egészet, ízesítem, hozzáadom a nagyon nagyon apróra vágott petrezselymet. Én mindig reszelek bele ilyenkor egy kis parmezánt, mert ahogy már írtam, egyszerűen hihetetlen, hogy milyen jól illik a borsó ízéhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése