Az igazi tonhalas szendvics

Életem legjobb tonhalas szendvicsével Surat Thaniban a szigetekre induló kompkikötőben találkoztam. Nem ettem ennél jobbat azóta, és ha készítek, mindig eszembe jut a varázslatos hely, ahol először kóstoltam.

Egy, az idegeket, derekakat és higiénés elvárásokat meglehetősen próbára tévő 12 órás éjszakai vonatút után reggel 7-kor érkeztünk meg a kikötőbe, ahonnan még négyórás kompút várt ránk, hogy elérjük végcélunkat. Kialvatlanok, éhesek és nyűgösek voltunk, a hajó indulásáig is volt hátra még vagy két óra, borzasztóan bántuk már, hogy kalandvágyból az 50 perces repülőút helyett a kényelmetlen, forró, és megállás nélkül köpködő kalauzokkal teli éjszakai vonatot választottuk. A kikötőben mindenféle népek mosdatlan és kialvatlan képviselői igyekeztek árnyékos helyen letáborozni a hajó érkezéséig, a reggelit illetően pedig egyetlen szegényes és nagyon nem bizalomgerjesztő büfé kínálata voltunk utalva. Na itt, ebben a büfében árulják a világ legjobb tonhalas szendvicsét, itt keresse az, aki az eredetit akarja megkóstolni. A korrekt receptet, a nyelvi nehézségek áthághatatlansága következtében nem sikerült megszereznem, de ízre a következőket azonosítottam:

A tonhalról lecsöpögtetjük az olajat – igyekezzünk valami jobb konzervet használni, olyat, amiben hal darabok, nem pedig nyesedék, vagy pürészerű valami található. Serpenyőben szezámolajat melegítünk, és rádobjuk a felkarikázott vörös-és fokhagymát, jól megpirítjuk, és rádobjuk a halat is. Szeletelünk rá egy zöld csilipaprikát. Alaposan megsütjük együtt. Másik serpenyőben kevés chiliolajat felforrósítunk, reszelünk bele egy kis gyömbért és rádobunk egy marék babcsirát, amit addig sütünk, míg egy picit fonnyadni nem kezd. Az egészet egy rendelkezésre álló tetszőleges zsömlébe töltjük, meglocsoljuk fokhagymás majonézzel, és tömünk bele egy kis szezonális zöldet.