Gasztrohelyek Párizsban

Most egy kicsit arról, hogy hova mehet egy gasztroőrült Párizsban, ha enni, inni, vagy konyhai szerszámokat, netalántán ételeket, alapanyagokat akar magához venni... Már írtam, hogy sokat tanulmányoztam kedvenc francia blogjaimat a francia fővárosban fellelhető nem-turista gasztrohely ajánlatok miatt. Amit mindenki említett: a G. Detou (58 rue Tiquetonne - 2. kerület). Igazi cukrászbolt. Minden különleges hozzávaló, ami bármelyik süteményhez kell, itt megtalálható. A bolt nagyon kicsi, de tényleg rengeteg minden van benne. Nem vettem semmit, mert nem fogok hazacipelni 1 kiló pekándiót vagy zöld pisztáciát, vagy esetleg marcipán rózsákat (azért sikerült hazahoznom 5 tányért, fém karikát tálaláshoz, műanyagfalkont ésatöbbi...), de ha kint élnék, akkor tuti itt költeném el a zsebpénzemet...

Mivel nem fotóztam, fényképek innen.

A Bercynél található a kedvenc szakácsboltom, az Alice Delice (Cour saint émilion, Chai 7/9) Először is ez a Bercy, régen valami raktár lehetett, de ma már a kis házak mindegyikében bolt üzemel. Középen sín fut, két oldalán meg egyforma kis kunyhók. Izgalmasabbnál izgalmasabb boltokkal. Van itt mozi, söröző (ahol mi voltunk: The Frog), ruhaboltok, játékbolt, hobbibolt, természetbolt, vagy mi (kertészkedés, csillagászat, jóga, ezotéria, ésatöbbi), és persze a szakácsbolt, ami miatt minden alkalommal vissza kell térjek ide. Szerencsére kaptam innen pár kincset Karácsonyra! :o))) Nagyon közel van a metromegállóhoz, úgyhogy gasztroőültek párizsi kiruccanásának kötelező eleme. Én előbb láttam, mint az Eiffel tornyot...Ezer és egy izgalmas dolog között, nagy álmom is beszerezhető

Creperie. Azaz palacsintázó. A belvárosban olyan sűrűséggel vannak, mint a pékségek. Édes és só palacsinták is vannak számtalan változatban. Mi cidre-t, azaz almabort ittunk mellé. Kicsit savanyú, de limonádénak nem rossz.

Marokkói kajálda, falafeles, kebabos. Állítólag ez a legfinomabb falafel Párizsban:L'AS Falafel (34, Rue Rosiers, Marais) én még nem próbáltam, de hiszek neki (azt hiszem David Lebovitz oldalán olvastam). Legközelebbi túrámon nem hagyom ki.

Kocsmák. Van egy csomó igazi angol kocsma. Mi meglátogattunk párat. Franciát azt hiszem nem is. Én ugye nem szeretem a sört. De Chouchou rendelt nekem egy Desperadot, ami tequilás sör. Na gondoltam, a tequila is rossz, a sör is, na ebből mi lesz... És nem. Valami elképesztő finom. Lime-mal adják, olyasmi az íze, mint a búzasörnek. Onnantól fogva mindig ezt rendeltem.

Pékségek. Csak ismételni tudom magam, az összes nagyon finom. De mivel a már említett kedvenc francia blogaim többször is ajánlották a Des gâteaux et du pain-t (63 boulevard Pasteur - 15. kerület), és ráadásul közel van a Pierre Hermé cukrászdához, ezt is beterveztem az aznapi kirándulásba. Kis csalódást okozott a választék miatt. Nagyon nagyon elegáns, patyolatfehér ruhába öltözött kiszolgálók, gyönyörűen megvilágított péksütemények, borsos árak. De a chausson pomme még az eddigieknél is finomabb volt.

Cukrászdák. Egy valamire voltam kíváncsi Párizsból, de arra nagyon. Pierre Hermé cukrászdájára. (85 rue de Vaugirard - 15. került). Hát nem pont azon az egy napon sikerült odamennünk, amikor zárva volt? Annyira mérges voltam hogy kívülről sem fotóztam le a boltot! Csakazértsem. De mikor a következő sarkon megláttam a leparkolt Pierre Hermé autót, meg kellett örökítsem...

Remélem legközelebb már tartalmasabb élményekről tudok beszámolni. Pedig már azt is felírtam magamnak, hogy milyen tortákat és macaronokat kell megkóstoljak.

Brasserie. Már írtam, hogy különlegessége, hogy non stop van konyha, éjjel kettőig nyugodtan beülhet az ember, ami a franciáknál nagy szó, mert csak úgy mint az olaszoknál vagy a spanyoloknál, szieszta van. Tehát ebéd és vacsoraidő között nem lehet enni. Mindkétszer nagyon finomat ettünk. Egyszer bélszínt valami párolt zöldséggel és choucroute-t amire én azt hittem, hogy magyar specialitás, erre kiderül, hogy a franciák éppúgy eszik, ahogy mi. Egy hatalmas halom párolt káposzta, rajta csülök, kolbász. Következő alkalommal kacsamell és bárány héjában sült krumplival és párolt spenóttal. A húsok persze pont jól roséra sütve. Jajj de finom volt... Hozzá egy üveg bor...jó lenne minden nap így ebédelni...


És persze a kávézók. Bármelyik. Mindig jó beülni, kortyolgatni, és szimplán nézni az baguettal a hónuk alatt rohangáló franciákat...