Magos kéregben sült sajt karamellizált körtével

Bár a cím bármelyik étteremben megállná a helyét, a végeredményt inkább a maximálisan antifotogén “ronda, de finom” kategóriába sorolnám.

Mikor régen a Nagyi szakácskönyveiből és kézzel írt receptgyűjteményéből ismerkedni kezdtem a konyha világával, csak azok a receptek tettek rám bármilyen hatást, melyekhez szép képek is tartoztak. Az évfolyamonként spárgával átkötött Magyar Konyhákat már akkor is gyakran lapozgattam elidőzve egy-egy szép sonkaterkercsnél :-) (a kép, ami végül annyira magával ragadott, hogy neki is álltunk megsütni a barátnőmmel: a méteres piskótaszelet volt).
Szóval szerintem a szép képek nagyon fontosak egy recept esetében, a mai napig jobbára ez alapján döntöm el, hogy valamit kipróbálok-e vagy sem. Esztétikailag is fontos, de sok információt is ad az adott ételről.

Ebben az esetben a kivétel a szabályt erősíti, mert bár korai gasztroélményeimhez hűen törekszem az ételeimről szép és étvágygerjesztő képet késziteni, több-kevesebb sikerrel, erről a fogásról kb. másfél órai kúszás, mászás, derités, és komponálás után sem tudok ennél többet felmutatni.

De azokat, akiket hozzám hasonlóan nagyban befolyásol a vizuális élmény, vígasztalja az a tudat, hogy a sajt enyhén sós íze a ropogós magokkal, szaftos körtével olyannira harmonikus, hogy bőven kárpótolni fogja őket a gyenge fotóért.
Kötelező kipróbálni. Komolyan. Nagyon jó. Sokkal, de sokkal finomabb, mint ahogy kinéz.

Hozzávalók: fejenként 1 szelet kecskesajt és 1 körte, egy kávéskanál lenmag, egy evőkanál szezámmag, olivaolaj, 1 evőkanál barnacukor, fahéj, szerecsendió

A feldarabolt és meghámozott körtéket az enyhén karamellizált barnacukorra dobjuk, összeforgatjuk és addig sütjök-pároljuk, míg félpuha és csillogóan barna és illatos nem lesz. NAGYON PICI fahéjjal és szerecsendióval ízesitjük (ez nem sütemény, nem kell, hogy a fahéj domináljon). Amikor ezzel megvagyunk, a kétféle magot összekeverjük, a sajtszeleteket beleforgatjuk, jól belenyomkodva a magokat a sajtba, és nagyon forró olajon hirtelen pirulásig sütjük őket.
A női hölgyek általában megelégszenek ennyivel, a férfiemberek esetleg igényelhetnek egy-két szelet piritóst hozzá.

Mégegyszer mondom, hogy mindenki megértse:
Isteni ízharmónia :-)

Bagett

Ciki vagy sem, gasztroőrült létemre az egyik kedvenc kajám a vajas kifli. Ha őszinte akarok lenni, áprilistól júniusig minden hétköznap ebből állt a menüm. Nem valami egészséges, és változatosnak sem mondanám, de autista módon, ha rákattanok valamire, akkor azt hónapokig tudom enni megállás és változtatások nélkül. Sőt, csak azt kívánom. Na így van ez a vajas kiflivel is. Éppen ezért határoztam el, hogy felkutatom a legfinomabb kiflit/zsömlét/bagettet és a hozzá kívánkozó legtutibb vajat.

Az eddigi nyertes a Kaiser-Spar-Interspar-néha Match boltokban kapható sváb bagett/csomó/perec. Holtversenyben van a Klasszos kenyér (gyakorlatilag a Klasszba azért járok, hogy az előételként felszolgált kenyérrel tömjem tele magam...) Na ezeket például korlátlan mennyiségben tudom fogyasztani. A vajra eddig nem fektettem nagy hangsúlyt, de egy ismerősöm áradozott egy olasz vajról, nevezetesen a Burro degli Alpi-ról, amit már régóta figyelek a boltok polcain, de borsos ára miatt eddig még nem kísért el a kasszasorig.

Múlt pénteken vettem egyet a Culinárisban. 600 Ft... Asszem beleszerettem.

Sajnos a sváb bagett receptjét eddig sehonnan nem sikerült megszereznem, pedig még Németországi kapcsolataimat is beizzítottam. Viszont elhatároztam, hogy kipróbálom a bloggertársaknak jól bevált kenyér recepteket és kiválasztom belőle a kedvencemet, ami hasonlít

a.) a Klassz-os kenyérre

b.) a sváb bagettre

Sajtkukac oldalán meg is találtam az a lassú kelesztéses bagettet, ami külsőre megszólalásig hasonlított a Klasszos változatra. Ki is próbáltam fele mennyiségű hozzávalókkal, mert nem volt otthon elég liszt, és hebrencs llévén, nem tudtam ennyire pontosan kimérni az összetevők arányát, de ez azt hiszem meg sem kottyant neki, mert nagyon finom lett.

Hozzávalók: 35 deka liszt, 1 kk só, fél zacskó szárított élesztő, 2,5 deci jeges víz (ahgy Sajtkukac ajánlotta jégkockával jegesre hűtve)

A hozzávalókat bedobtam a kenyérsütő gépbe, bedagasztattam vele. Majd egy éjszakára hűtőbe tettem a tésztát. Másnap elővettem, egy órát még kelesztettem, majd két rúd szerűséget formáztam belőle és sűtőpapírra téve a 200 fokos sűtőbe toltam 20-25 percre. A sütő aljára raktam egy őzgerinc formát tele vízzel, hogy ne engedje kiszáradni a bagetteket.

Vigyázat, melegen életveszélyes! ;o)

Szilvás bodzalimonádé

Az eddigi híresztelésekkel ellentétben a nyár mégis folytatódik, ha pedig folytatódik további frissítőket kell magunkhoz vennünk. Azért jó, mert alkoholos és virgin változatban is készíthetjük. Az eredetijét a Dérynében kóstoltuk, az alkoholos változatot persze. Kóstolgattuk kóstolgattuk, aztán a kóstolás végére a pontos arányok hogy hogy nem, már kimentek a fejemből, úgyhogy lehet, hogy jócskán eltérek most az eredeti recepttől.

Hozzávalók: szilva, bodzaszörp, lime, szóda, mentalevél, bacardi (esetleg valamilyen jó minőségű vodka bár én a vodkát ki nem állhatom), díszítésnek ribizli

A negyedbe-nyolcadba vágott szilvákat előző este alaposan meglocsoljuk a lime levével, és egy nagy tálban egész éjjelre a hűtőbe tesszük. Mikor elérkezettnek látjuk az időt egy italra, elővesszük, a pohár aljába hajítunk párat belőle, rátépkedjük a mentát, öntünk hozzá egy kis bodzaszörpöt és az egészet kicsit összenyomogatjuk, ráteszünk sok jeget, felöntjük szódával és voilá. Amennyiben a frissítés mellet egyéb hatást is elvárnánk az italtól – és miért ne várnánk - a nyomkodás előtt töltsünk bele ízlés szerinti Bacardit.

Aha. Most jutott eszembe ahogy végigolvastam, hogy a Dérynében nem szilvát, hanem nagy szemű piros szőlőt tettek bele.

Szolgálati közlemény:

Néhány olvasónk hiányérzetének adott hangot a közelmúltban a komolyabb és összetettebb fogásokkal kapcsolatban. Kis türelemet és megértést kérnénk tőlük a hőmérő higanyszálára, és a nyári elfoglaltságok sokaságára hivatkozva.

Várdomb Vendéglő - Szentendre

Tegnap cangázni voltunk a bandával. Eltekertünk Szentendréig és vissza. 60 km! Meg sem kottyant volna - sportemberek lévén - ha nem ülünk be ebédelni egy muskátlis macskaköves kis halászcsárdába. Az ebéd végére elfogyott 3 kis bogrács halászlé, 2 túróscsusza, 3 fogasfilé roston, 1 bugaci csirkemell, 6 uborkasaláta, rengeteg petrezselymes krumpli és nem utolsó sorban vagy másfél liter bor, persze kizárólag fröccsnek.

Ezek után kicsit nehézkesnek tűnt a hazatekerés, de valahogy szó szerint mégiscsak hazagurultunk.

Mire megtaláltuk a fent nevezett vendéglőt, előzetesen már egy jópárat végigjártunk. Először a Dunaparton tekertünk végig, de az túl turistás volt, utána kitekertünk a faluszélre, mert Sipkás emlékezett, hogy van ott egy jó kis étterem. Lehet, hogy valaha jó volt, de most annyira kihalt volt és a pincér annyira kábult, hogy nem voltunk benne biztosak, hogy a konyha és a benne várakozó alapanyagok nem buknának meg egy ANTSZ ellenőrzésen, úgyhogy mindenki megitta a fröccsét és karikáztunk tovább. Mígnem elértünk az egyik macskaköves úton álló muskátlival díszített, fagerendás, borospincés vendéglőhöz. Ugyan itt is a miénk volt az egyedüli asztal, de ezúttal nem volt zavaró a dolog. Maga a szakács ajánlotta az ételeket. A halászlét, amit akkor rakott föl, szigorúan gyufatésztával, meg a fogast (ahogy ő mondta, a halak királyát) roston, vajas petrezselymes burgonyával és uborkasalátával.

Nem keveset vártunk, de szerencsére az egymás után csúszó fröccsök gondoskodtak a jó hangulatról.

Én egyébként nem szeretem a halászlét, de ez komolyan mondom mindent vitt! A petrezselymes krumpli jó szaftos volt, a fogas pedig omlós. A túrós csusza igazi csuszatésztából készült, jó sok szalonnapörccel, tejföllel, oda-oda kapatva a serpenyőben.

Egy szó mint száz, érdemes volt a plusz kacskaringózás a városban meg a plusz fél óra várakozás.

A végén a szakács, akinek Szentendrén van egy másik panzió-vendéglője is, még azt is felajánlotta, hogyha bárki a a csapatból ott tartaná a lagziját, az első éjszaka az ő ajándéka lesz.

Megfontolandó...

ÉRTÉKELÉS:

Legényfogó leves

Erőteljesen különböznek nagyanyáink legényfogó praktikái attól, amit ma mi gondolunk egy pasi megszerzéséről. Ők még vallották azt, hogy a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út, ehhez is tartották magukat, példa erre az alábbi leves, mely nem véletlenül kapta ezt találó nevet. Azért sietek ide rögzíteni, hogy a néhány szingli barátnőm mihamarabb bebiflázhassa a receptet, és a következő randin már meg is főzhesse e férfiszíveket ostromló varázskaját :-)

Szóval, csajok: főzzétek meg a levest, ültessétek le az embert, tálaljatok szépen, aztán miután megette, nézzetek a szemébe, és várjátok a hatást. :-)

Hozzávalók: 25 dkg sertés comb, 15 dkg füstült hús /oldalas vagy csülök is jó/, 40 dkg zöldbab, 1 krumpli, 2 db vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1 pohár tejföl /de lehet kettő is!/, majoranna, babérlevél, pirospaprika, só, liszt

A fokhagymát és a vöröshagymát apróra vágom és az olajon megpirítom. Ha kész félre húzom és rászórom a pirospaprikát. /Itt jegyzem meg, hogy ha lett volna füstölt szalonnám akkor a hagymával együtt pirítottam volna azt is. De nem volt, tehát kihagyható, ha van füstölt hús./ Rádobom a kockára vágott húsokat. Felöntöm vízzel, majd beleteszem a fűszereket. Kb. 50 percig főzöm, ekkor már félpuha a hús, úgyhogy jöhet a zöldbab és a krumpli. A végén /kb még 30 perc/ a tejfölt kis liszttel elkeverem, majd beleöntöm a levesbe. Átforralom és kész.

Sült sajt saláta

Könnyű nyáresti vacsora egy pohár jéghideg rozé vagy fehérbor társaságában a teraszon elfogyasztva. Az ember nézegetheti közben a katicákat, ahogy sétálgatnak a futóeper levelén, vagy olvashat egy klassz könyvet. Nem valami nehezen emészthető nagykaliberű klasszikust, hanem olyant, mint a saláta, stílusos, és tartalmas, se nem túl nehéz, de nem is pillekönnyű. Ha valakinek ilyen vacsira támad kedve, vegye le a polcról Kaffka Margit Színek és évek című könyvét, ami szerintem kitűnően passzol ehhez a salátához, és az ilyen nyugalmas, otthon töltött nyári estéhez.

Hozzávalók: egy marék madárbegy saláta, 10 dkg házi jellegű kecskesajt, 2 gerezd fokhagyma pár csepp citromlé, két evőkanál méz, pár szem koktélparadicsom, vaj a sütéshez

A forró vajba dobom először a hosszában kettévágott fokhagymagerezdeket, majd hozzáteszem a felkockázott sajtot is. Megpirítom, majd még forrón a tálkába pakolt salátára helyezem, a félbevágott koktélparadicsomokkal együtt. A mézből és citromléből egy kis öntetet keverek, ráöntöm, majd a tányérral, a borral és a könyvvel kiülök a teraszra.

Gyömbéres narancskoktél

Van okunk a koktélozásra! Visszatért a nyár! Hurrrrrááá!

Pár hete a hétvégét Balatonon töltöttük és kitikkadva feküdtünk a medence partján, hogy egy nap alatt megpróbáljuk behozni az egész nyári elmaradt barnulást...

A divat- és pletykalapok bűvkörében a szombati buli után arra sem volt erőnk, hogy feltápászkodjunk és elvánszorogjunk a konyháig valami frissítőért, ezért megkértük Loulout, hogy dobjon össze valamit. Namármost, ha erre sikerül rávenni, akkor rosszul nem járhatunk, mert Loulou a gasztronómia mestere - minket, lányokat sokszor idegesítve is tudálékosságával - de koktéljai után mindent megbocsájtunk neki.

Pár perc múlva az asztalon várt minket a jéggel telepakolt poharakban a narancsos rumos koktél. Ha úgy fogjuk fel egy koktél ízét, mint egy illatot, akkor ennek az italnak a narancs a fejjegye, a gyömbér a szívjegye, amit a jegesség bázisjegye jár át.

Hozzávalók (kb 6-8 adag, de négy szomjas és/vagy alkoholista ember is elbír vele): 6 narancs frissen kifacsarva (kb 3 deci), 1,5 deci rum, 2-3 cm friss gyömbér lereszelve, 2-3 cent limoncello, 2 deci almalé, rengeteg jég

Egy turmixgépben összemixeljük a narancslevet, a rumot, a reszelt gyömbért, a limoncellot és a jeget. Ezután felhúzzuk egy kis almalével, 1-2 deci kell bele, aszerint, hogy mennyire édes, illetve mennyire ütős koktélt szeretnénk. Jéggel félig teli poharakba öntjük.

Málnás túrótorta

A málnás sorozat utolsó darabjaként érkezik az alábbi recept. Gyorsan össze lehet dobni, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az egyik Stahl 30 percesben találtam rá.
Ez a torta is azoknak az édességeknek a sorába tartozik, amiket nem árt egy nappal előbb elkészíteni, hogy a krémben lévő zselatin dolgozni tudjon és ne folyjon szét a művünk.
Ünnepi tortának is kiváló, mert nagyon mutatós. Gyönyörű kontrasztot alkot a piros málna a hófehér krémmel. Én is egy jeles alkalomra készítettem el jó egy hónapja.
Ha még találtok málnát a piacon, akkor ne hagyjátok ki akkor sem, ha épp nincs a közelben semmilyen tortás ünnep. Apropót a legkönnyebb találni hozzá…

Hozzávalók:
a piskótatésztához: 2 tojás, 2 ek liszt, 2 ek cukor, kis sütőpor vagy szódabikarbóna
a túrókrémhez: 1 zacskó gyors rizs (vagy kb 10-15 deka a „lassú” fajtából), 50 deka túró, 25 deka tejszínes sajtkrém (én mascarponét használtam), 15 deka porcukor, 1 citrom, 2 deci tejszín, vanília, 1 zacskó instant zselatin fix
a tetejére: 30 deka-fél kiló málna


A piskóta elkészítésével kezdem. Az alábbiakban leírt módszernél ki van zárva, hogy összeesik a tészta, vagy bármi egyéb katasztrófa. A lényeg, hogy a tojásfehérjék felverésével kezdem. Ha már kemények, mehet bele a cukor, majd a tojássárgája, végül a sütőporral elkevert liszt. Kivajazott kilisztezett tepsiben alacsony hőfokon (150 fok) sütöm tűpróbáig. De kb. 13-16 perc alatt világosbarnára sül. Kivesszük a sütőből és kihűtjük.
Mialatt a piskóta sül, megcsináljuk a túrókrémet. A rizst megfőzzük, majd langyosra hűtjük. A túrót kikeverjük a a tejszínes krémsajttal, a cukorral, a vaníliával meg a reszelt citromhéjjal. Végül belekeverjük a zselatin fixet (most találtam egy oly, ami közvetlenül a krémhez adható, ha nem ilyennel csináljuk, akkor először fel kell oldani langyos vízben).
Ezután az elmosogatott habverővel keményre verjük a tejszín. Innentől kezdve csak egy pillanat és kész a tortánk. A túrókrémet, a rizst és a tejszínhabot egymásba forgatjuk, ráöntjük a piskóta tetejére és bevágjuk a hűtőbe. Tálalás előtt már csak a gurulós málnaszemeket kell rádobálnunk.

Krémsajtos póréhagymaleves

Nyaralás előtt általában leolvasztom a hűtőt. így volt ez most is, szépen főzögettem sorban a maradékokat, amikor a kezembe akadt két nagy szál póréhagyma. Forgattam a kezemben, hogy mit is akarhattam én ezekkel eredetileg, de nemigen tudtam rájönni. Valószínűleg a szép zöldje jól mutatott az új fonott kosaram felavatásakor a piacon. Miközben a nyitott hűtő ajtó előtt bénáztam a szemem a szintén ott árválkodó tömlős mackósajtra tévedt…

Hozzávalók: 2 szál póréhagyma, 1 fél karalábé, egy evőkanál vaj, 1 tubus natúr krémsajt, szerecsendió

A felkarikázott póréhagymát a vajon megpárolom, hozzádobom a darabokra vágott karalábét is. Kicsit kevergetve pirítom, aztán felöntöm vízzel, sót borsot, szerecsendiót teszek hozzá. Mikor puha, összeturmixolom, és belenyomom a krémsajtot, összeforralom és kész. Sajtos pirítóst teszek rá, úgy tálalom, amilyen egyszerű olyan finom.

Kecskesajt fügével, sonkával és balzsamsziruppal

Még mindig füge. Ha lekvárt nem is főztem a hétvégén, azért ezt azt összeütöttem belőle, mert hiába kapott anyukám, a szomszéd, és ettük magában is, ahogy teltek a napok eléggé megszottyadt pár darab.

Ugye a fügéről egyből eszembe jut a kecskesajt, meg a sziruposan édesre sűrített balzsamecet. Mi jöhet még ehhez? Egy kis füstölt típusú sonka, bazsalikom a kerti veteményesből (jelen esetben a teraszról, de ez is éppen olyan jó...), meg egy kis friss bagett.

El tudtok ennél jobbat képzelni vasárnap reggelre?

A képen mini mozzarellával szerepel, mert ki akartam próbálni azzal is, de a sima mozzarelának nem elég karakteres az íze (konkrétan nincs is neki, ugye), azért még buffalával megpróbálnám. De a kecseksajt pont annyira sós és karakteres, mint amennyire a balszamszirup és a füge lágy és édes. Szóval kibontottam a kecseksajtot is, és beáldoztam a vasárnap reggelibe. Hogy megérte-e...nem is kérdés!

A recept nem túl komplikált:

A fügéket elnegyedelem, hozzáfogok egy fél levél bazsalikomlevelet, egy darab kecskesajtot és körbetekerem sonkával. Míg a füge-tekercseket gyártom, egy serpenyőben besűrítem a balzsamecetet és a kis csomagokra pötyögtetem.

Már csak azt kell megvárni, hogy a sütőből előkerülő bagettek legalább langyosra hűljenek.

Hétvégi zsákmány

Hűűű hát nagyon izgalmas dolgokkal vágtam neki a hétvégének!

Először is, pénteken az ország első szakácskönyv boltjában garázdálkodtam, és két új darabbal tértem haza. Igazából vagy a Silver Spoont akartam megvenni, vagy a Szakácsok könyvét (már nem tudom, mi az angol címe), de nem volt egyik sem. Azért nem keseredtem el teljesen, mert sikerült tizenkét másik szakácskönyvet kiválasztanom, amit nagy önmérsékletet tanúsítva leredukáltam a képen látható kettőre. Az indiait a second hand polcon találtam, a süteményes a híres BBC Good Food Magazine válogatásköteteinek egy darabja. Természetesen kitűnő receptekkel, gyönyörű fotókkal, az elkészítéshez szükséges idővel és a desszertek olykor nem csekély tápanyagtartalmával.

Este pedig Sipkás szüleinek a kertjében leszüreteltük a dús fügefát. Elég ravasz kis gyümlöcs, az érett darabok kivétel nélkül mindig egy óriás levél felett megbújva napoznak, így csak a legszakavatottabb szem bukkanhat rájuk. Emlékeim szerint a füge legkorábban augusztus végén válik ehetővé, de úgy tűnik a globális felmelegedés már a magyar fügeállományra is kifejtette "jótékony" hatását, így mediterrán országként már július végén is hetente többször megtölti kedvenc fánk a kosarunkat. Szerencsére úgy tűnik, a szeptemberi szüret sem marad majd el, mert a napos nyarakon, ha jól érzi magát, kétszer is beérik.

Nagyon szeretem a fügét. Talán legkevésbé aszalt változatát, de a frisset magában annál inkább, vagy kecskesajttal és madársalátával, máskor sonkával és balzsamsziruppal, ősszel libamáj mellé ettük balzsamecettel. Van egy jópár túlérett, amiből szívesen csinálnék fügelekvárt, ha találnék egy jó receptet. Aki rendelkezik ilyennel, az ne kíméljen!

VKF! XVII. – Sült Sárgarépa Saláta

Be kell valljam őszintén, hogy mikor Migontárssal lefixáltuk a VKF-es főzés estéjét, a fent nevezett saláta csak a B terv volt. Egyszer már bizonyított, de nem sikerült jó fotót készítenünk róla, mert beesteledett, mire az asztalra került. Viszont találtunk egy articsókás salátakülönlegességet, amit mindenképpen ki akartunk próbálni, ha már egyszer a felhívás alapján speckó salátákkal kell előrukkolni. Namost elmondanám, hogy az articsóka előkészítése teljes kudarcba fulladt, Jamie Oliver a Silver Spoon és az egész világháló segítségnyújtása ellenére. Nem is részletezem, a lényeg, hogy szerintem egy jó ideig ez volt az első és utolsó articsókafej, amit a kezembe vettem. Megelégszem az olaj alá eltett változattal, a frissel pedig kivárom a szeptemberi római hosszúhétvégét. Persze a Másik Mignon nem tudott várni, el is utazott péntek éjszaka egy toscan túrára...
Szóval, bár már többen várják az articsókaszívet buggyantott tojással, ki kell ábrándítsam őket, még várni kell rá egy jó darabig…
És most jöjjön a címben szereplő nem zöld, de azért saláta, mely színélménynek sem utolsó, de mégiscsak az ízével lopta be magát a szívünkbe. Akinek a sárgarépa a húslevesben úszkáló zöldséget jelenti, az most gyorsan felejtse el, mert ez a zöldség is azok közé tartozik (lásd még zöld spárga), ami a sütőben teljes átalakuláson megy keresztül: mind állagra, mind ízre újjászületik. A földimogyorókrém, a curry, a szójaszósz, a lime és a koriander pedig még csak emeli az ízélményt. Bár Dolce Vita versenyfelhívása úgy hangzott, hogy ne tipikusan hús mellé kínált salátákkal jelentkezzünk, ez a saláta azért egy jókora szelet sült hús mellett is megállja a helyét.
Egy jó tanács: vigyázzunk, a sárgarépa mennyisége csalóka. Ami nyersen egy hét alatt is elfogyaszthatatlan mennyiségnek tűnik, az sütve alig lesz elég négy embernek.

Hozzávalók: 1 kiló sárgarépa,
a mártáshoz: 1 csokor újhagyma, 2 gerezd fokhagyma, egy hüvelykujjnyi gyömbérdarab, 2 ek curry por, 5 ek földmogyorókrém, 1,5 deci víz, 1 ek szójaszósz, 1 ek barnacukor, 1 lime
a tetejére: 1 marék koriander, fél-egy chilipaprika

A répát megmosom/meghámozom, majd ujjnyi vastag darabokra vágom. Beleöntöm egy nagy tepsibe, megöntözöm olívaolajjal, majd forró tepsibe tolom kb., 45 percre. Akkor jó, amikor már kicsit megbarnultak, de színük még nem közelít a feketéhez.


Amíg sül a répa, elkészítjük a mártást. Olajon megpirítom a karikára vágott újhagymát és a pépes fokhagymát. Ha a hagyma kész van, hozzáreszelem a gyömbért, majd jöhet az összes többi hozzávaló is: földimogyorókrém, curry, szójaszósz, barnacukor, lime és egy fél pohár víz.
Ezzel el is készült a salátánk.
Már csak annyi van hátra, hogy a mártást összekeverjük a sárgarépákkal, majd a tetejére koriandert és felkarikázott chilit szórjunk.
...jöhet a lakmározás, a tál kitunkolása, meg a dícséretek bezsebelése.

Üveggolyók

Asszociációra való felhívást kaptunk Kicsi Vútól, amit ezúton is köszönünk!!

Éppen könyvespolc átrendezést tartottam, és minden második betűről valamilyen könyv jutott eszembe, úgyhogy ez egy rendhagyó lista lesz: gasztroblogon könyv-asszociációk.
Szerintem ebből ugyanúgy lehet következtetni biznyos dologra, mint a szabad asszociációs listákból. :-)

A – A titokzatos stylesi eset (Agatha Christie)
B – Büszkeség és balítélet (Jane Austen)
C - Copperfield Dávid (Charles Dickens)
Cs – Csontbrigád (Rejtő Jenő)
D – Desirée (Annamarie Selinko)
E – Előttem az élet (Émile Ajar)
F – A fű dalol (Doris Lessing)
G – Galaxis utikalauz stopposoknak (Douglas Adams)
Gy - Gyász (Németh László)
H – Hősöm tere (Parti Nagy Lajos)
I - Iszony (Németh László)
J – Jegyzetek az esőerdőből (Faludy György)
K – Közöny (Albert Camus)
L – A lepke logikája (Szabó Magda)
M – Mondják meg Zsófikának (Szabó Magda)
N – Ne féljetek (Jókai Anna)
O – Orlando (Wirginia Woolf)
Ő - Őfelsége pincére voltam (Bohumil Hrabal)
P – Pekingi ősz (Borisz Vian)
R – Rosshalde (Hermann Hesse)
S – Svejk a derék katona (Jaroslav Hasek)
Sz - Színek és évek (Kaffka Margit)
T – A Titán szirénjei (Kurt Vonnegut)
U - Utas és holdvilág (Szerb Antal)
Ű – Üvöltő szelek (Emily Bronte)
X
Y
V- Vakság (José Saramago)
Z – Zabhegyező (Salinger)
Zs – Zsellérek (Fekete István)

Sajnos nem nagyon tudom pontosan, hogy kinél nem volt még, de úgy tippelek, hogy Mit főzzek ma magamnak úr még nem nyilatkozott :o), úgyhogy ha van kedve úgymond.

Vendégmignon - Csíkos sajtos pulyka pestos linguine-nel

Maradunk még egy kicsit a pestonál, de ezúttal a kevésbé különleges, de hasonlóan ízletes hagyományos változatnál.

Ismét egy VendégMignon bejegyzés következik. Juditnak, a recept tulajdonosának, egyébként működik már egy nem is akrámilyen blogja, ami sokkal izgalmasabb dolgokról szól, mint a főzés és az éttermek, bár a legutóbbi posztban úgy látom, helyet kapott egy kis gasztro téma is, egy tetőtől talpig paradicsomleveses Szonjuska képében... És bár a csíkos hús első olvasásra kicsit időigényesnek tűnik, ha két kellően rosszcsont gyerek mellett sikerült összehozni, akkor nekünk is menni fog!

Szóval ízlelőbimbókat felkészíteni, jön a recept!

Tessék kipróbálni!

Hozzávalók a csíkos húshoz:
80 dkg pulykamellfilé (csirkemellből is pont olyan jó)
30 dkg ’sliced bacon’
40 dkg jól reszelhető sajt
2 tojás
liszt a panírozáshoz
só, bors
tésztához:
50 dkg linguine (természetesen spagettivel is jó, de szerintem a linguine sokkal izgalmasabb alakú tésztaféleség)
olívaolaj, kb. 1 dl
3 evőkanál zöld pesto
10-12 db koktélparadicsom

Először előszedni az őzgerinc formát, és úgy kibélelni alufóliával, hogy a végén be lehessen takarni. (Püspükkenyér forma is ugyanolyan jó.) Ezután a belső bélés következik a szalonna szeletekkel. Ezeket keresztbe a formába, hogy a két oldalán sorba kilógjanak a szeletek végei. Ezek is takarók lesznek. Felszeletelni a húst. Ez nekem egy idő után általában átmegy csíkozásba, de ebben az esetben ez nem túl nagy baj. Jön rájuk egy kis só-bors bunda, majd mennek meghempergőzni a lisztben. Majd fürdő a felvert tojásban. Itt vége is a klasszikus panírozásnak. Zsemlemorzsa helyett a tojás után reszelt sajtba forgatni őket. A teljes bundázatában pompázó szeletekkel/csíkokkal egy rétegben bele a fóliával és szalonnával már korábban kibélelt forma aljába. A husiréteg tetejére hosszába jön két szelet szalonna. Megint bundás hús, megint szalonna. Egészen addig, amíg megtelik a forma. Nekem 3 réteg hús szokott beleférni, de ez a szeletek vastagságától is függ. Az nem baj, ha egy kicsit kipúposodik. Sajtfanatikusok (énénén!!!) további reszelt sajt réteget is szórhatnak a rétegek közé. Ha megtelt a forma, ráhajtjuk a szalonna szeletek kilógó végeit, majd az egészre ráhajtjuk a fólia széleket. Ha nem borítja be teljesen, teszünk a tetejére még egy darabot.
Irány a sütő, 180 oC, kb. 1 órára. Utána még kb. 20 percig úgy sütjük, hogy kicsomagoljuk a tetejét, hogy egy kicsit megpiruljon. Ezt az egész folyamatot tanácsos még előző nap megcsinálni, majd a húst formástól, mindenestül eltenni a hűtőbe aludni. Melegen ugyanis nem lehet szeletelni. Ráérünk akkor kiborítani, kicsomagolni, amikor másnap feltesszük főni a tésztát. Amíg fő a tészta, gyorsan megcsinálni a szószt, illetve egy serpenyőben összemelegíteni a hozzávalókat: Olívaolaj, legalább 3 evőkanál zöld pesto, kettévágott koktélpari. Közben szeleteket vágni a húsból, ekkor derül ki, hogy miért is kapta a csíkos nevet ;o) Hús megmelegít (persze már szeletelve), leszűrt tészta beleborít a szószba, összekever, mindent tányérra tesz. Hamm!
A hús szerintem piknikre is jó eleség, mert hidegen is nagyon finom.

Petrezselyem-pesto kesudióval

Még a Karcsi zöldségesnél vásárolt fehérrépa zöldjeként maradt ki egy olyan öt csokornak megfelelő petrezselyem.
Nézegettem sokáig, de furcsa módon :-) csak nem jutott eszembe semmi frappáns. Jött aztán a csütörtök.

Csütörtök = Csak Csajok. Ilyenkor pasik nélkül csinálunk éppen azt, amihez kedvünk van. Éttermet próbálunk ki, kerthelységben sörözünk, otthon főzőcskézünk, a Romkertben, Holdudvarban, West-balkánban nézünk körül, vagy egyszerűen valamelyikünk teraszán fogyasztunk jégbehűtött Irsai Olivéreket.

Így volt ez a legutolsó alkalommal is, de az Olivérekhez jól jött volna valami falatka. Na persze nem kell semmi komolyra gondolni. Valahol azt olvastam, hogy a mostani harmincas (Judit kedvéért nem írom, hogy középkorú, pedig de :-)) nőket este hat után „őrült szénhidrát-fóbia” keríti hatalmába. Na ennél mi azért kiegyensúlyozottabbak vagyunk szerencsére, de persze igyekszünk vigyázni, ha ennek néha, pl. mint az én esetemben is, kevés a látszata :-). Szóval Judit teraszán múlattuk az időt, aki egyszer csak a következő zseniális összeállítással jelent meg: egy tálka mozzarella, kicsi sonka, kicsi paradicsom, pár karika bagett, és a lényeg: olivaolajjal elkevert darabosra aprított petrezselyemzöld, rengeteg fokhagymával. Ezután a „hunnyuk be a szemünket oszt úgy falatozzunk” felszólításhoz tartottuk magunkat.

Szóval másnap azonnal előkaptam a bokréta petrezselymet és Judit ihletése alapján előadtam a következő pestót, ami nem annyira rusztikus, nem annyira zöld izű, mint az eredeti, de amit kenyérrel, tésztával, steakkel vagy bármilyen kreativitást megmozgató módon felhasználhatunk.

Hozzávalók: Hatalmas csokor petrezselyem, 1 gerezd fokhagyma, fél deci olivaolaj, egy marék nem sózott, nem pirított kesudió, egy marék parmezán, só.

Minden említett hozzávalót összebotmixerezek. Ennyi.