Imádom a távol-keleti konyhát. A thai green curry-t például néha annyira meg tudom kívánni, hogy nekiállok én is megcsinálni, de még mielőtt elkezdem, már tudom, hogy reménytelen. Ha csak fele olyan ízű lenne, mint amit Bangkokban az utcán bárhol kettő perc alatt összedobnak, már megérné, de sajnos soha nem olyan. Durvább, hogy a rangoon-i, indiai-burmai Asoka étteremmel például álmodni is szoktam (nem vicc :-)), és ipari adagokban szállítjuk haza a kimcsit a Fő utcai koreai étteremből. Plusz szerintem én voltam az egyetlen nem kínai, aki Wangnál a hideg, savanyú zúzás egytálételből is rendelt már :-), és még sorolhatnám.
A japán konyha viszont nem mindig jön be. Amit kóstolok az általában finom, szeretem a sushit, és imádom azt is, hogy mindig hangsúly van a kiváló minőségű alapanyagokon, de gyakran belefutok egy-egy olyan fogásba, ami számomra a „kategorikusan rossz” csoportba sorolható. Így volt ez a legújabb Wasabi étterem nyitásakor a Culinaris által szervezett vacsorán is, ahol egy előre összeállított ötfogásos vacsorán kóstolhattunk végig Chikara Ohshima erre az estére alkotott fúziós menüjét.
Tigrisrák saláta avokádóval – erős kezdés, kiváló rák, érett avokádó, borzasztó jó fűszerezés, az eredmény csodálatos ízharmónia.
Rizstészta leves marhahússal, agedashi tofuval, tempura zöldségekkel – nagyon gazdag húsleves, a fűszerezés megint csak kiváló, a hús omlós, vékony, szuper. A tempura zöldségeket levesbe tenni én kifejezetten nem tartottam jó ötletnek, mert a ropogós bundájuk másodpercek alatt átázott és mosogatórongyként szerencsétlenkedtek a tányérban.
Lángon pirított lazac teppanyaki rizsen ruccolával, Masago kaviárral – minden kétséget kizáróan a vacsora fénypontja, ilyen finom rizst még életemben nem ettem, a lazac krémesen lágy, szinte elolvad a szájban, a masago kaviár pedig friss, pukkanós, és nagyon jó ízű.
Pácolt bébi csirke japán curry mártással és edamame babbal – Jó néhány távol-keleti úttal a hátam mögött, még mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy Ázsiában előszeretettel bundáznak be nem csak filé, hanem mindenféle feldarabolt bőrös és csontos csirkedarabokat. A csirkecombbal semmi bajom, ha a bőrének van lehetősége ropogósra megpirulni, de ha bebundázzuk, akkor ez kizárt, így viszont én nem szoktam szeretni. Az edamame bab lemaradt valamilyen okból, de ezért a szakács a vacsora végén elnézést kért. A japán curry mártásnak viszont még utána járok, mert az eszméletlen finom volt.
Márványozott zöldteás sajttorta – Na erről beszéltem az előbb. Az első falat után tudtam, hogy ehhez még sokat kell japánosodnom. Savanyú volt, fura állagú, leginkább krémsajtra emlékeztetett, és a rápakolt zöldtea por keserű, és nekem borzasztóan oda nem illő. Szóval a desszert megmaradt.
Az étterem szép, de elkerülhetetlenül betüremkedik a pláza-atmoszféra, ami szerintem gáz, a kiszolgálás viszont figyelmes. Összességében jót és izgalmasat ettünk, bár szerintem egy kicsit túlárazott volt a fenti vacsora 8000 Ft-ért, de az is igaz, hogy arról nem ők tehetnek, ha én nem szeretem a főtt csirkebőrt, vagy a keserű port a desszerten.
Wasabi Running Sushi & Wok Restaurant
Budapest, Alkotás u. 53.
Tel: 225-35-18
2 megjegyzés:
A honlapjukon úgy látszik, mintha itt nem lenne futószalagos részleg. Igaz?
nagyon klassz és hosszú futószalag rész van itt is!
Megjegyzés küldése