2008. augusztus 16., szombat

Császárhús cayenne borssal, fokhagymával

Teljesen logikus, hogy amikor narancs és piros hőségriasztást adnak ki az ország területére, a közterületeken vizet osztanak és locsoló kocsikkal hűtik az aszfaltot, akkor nekem az a gondolatom támad, hogy az esti vendégségre cayenneborsos császárhúst süssek. Normális ember ilyenkor nemhogy a sütőt nem kapcsolja be, de a konyhát is igyekszik nagyívben elkerülni. Mentségemre talán annyit: olyan vendégeink voltak, akik számára nem értelmezhető a polip vagy az articsóka mint étel, maximum valami jópofa bohóckodásnak tartották volna.

Szóval valami tartalmas kellett, „normális kaja”, és olyan szép császárhús volt a hentesnél, hogy a hőmérő higanyszálával dacolva e mellett köteleztem el magam. Nem hülyeség egyébként, mert 40 fokos lakásban az elkészítés közben biztosan fogytam annyit, amennyit az elfogyasztásával híztam :-) (vagy még többet is).
Nagyon jó
ízű lett, a körettel már nem is finomkodtam, hanem puha fehérkenyeret és a Nagyi kovászos uborkáját ettük mellé.

Hozzávalók (4fő-re): egy jó másfélkilós császárhús, 25 dkg koktélparadicsom, 2 fej fokhagyma, cayennbors

A besózott húst a tepsi közepére helyezzük, mellé szórjuk a fokhagymafejeket csak úgy, a héjukkal együtt, és ugyanigy teszünk a félbevágott koktélparadicsomokkal is, nagyon pici vizet öntünk rá, és kb. másfél órára a sütőbe toljuk. Míg sül vizes törülközőkkel, vagy egyéb trükkökkel (a férjem például hideg sörrel) hűtjük magunkat. Néhányszor megnézzük, megszurkáljuk, és ha olyan puha, mint a vaj kivesszük. A tepsiben található szaftos paradicsomot, a héjukból kinyomkodott fokhagymákat és 2-3 teáskanál cayenneborsot összeturmixolom, majd a hús tetejére kenem. Vékonyan fel kell szeletelni, melegen, langyosan, vagy hidegen is ugyanolyan finom.

Nincsenek megjegyzések: