Valahogy úgy alakult, hogy eddigi pályafutásom alatt soha nem voltam benn a városban huszadikán. Persze kisebb koromban mentünk a mesterségek ünnepére csecsebecséket venni, de legtöbbször Visegrádon, a külvilágtól elzárt családi nyaralóban töltöttem az évnek ezt az időszakát. Most rendes városi polgárként részt vettem a népnek rendezett programokon.
Kenyeret nem állt módomban sütni, ugyan eléggé el vagyok maradva a kedvenc kenyér és kedvenc vaj felkutatásában, de a Néprajzi Múzeum előtt megrendezett Kenyérünnepre kilátogattam. Na nem kiállítóként, de körbeszimatoltam a lehetőségeket. Elképesztő kínálat volt. A bio kenyereken a lisztérzékenyeknek szánt zsömlén és az otthon kenyérsütő gépben készíthető finomságokon át a biokiflik és kovász nélküli, igazi házi bucikig a töki pompostól a lángosig minden volt! Közben egy egy pillanatra fel-feltűnt egy-egy számomra elképzelhetetlen pozícióban száguldó repülő. A gyerekeknek bábszínház, a másik oldalon malac és ökörsütés, a Kossuth téri parkokban nem olyan rég még tüntető tömeg helyén piknikező családok, ingyenes Blikk víz. És persze őrjítő meleg és embermennyiség. ...egyszer meg kell nézni ezt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése