Ez a kaja amolyan agglegény és aggleány-barát recept, nemcsak azért mert egyszerű és gyors, vagy mert baromi sok fokhagyma van benne :-), hanem mert a maradék kiválóan turbózható másnap is. Ízig vérig hétköznapi, de nem minden nap van kolbászból a kerítés, azaz a sok articsóka meg polip után jól jön egy kis üdítő egyszerűség.
Meg persze ha marketinges szemszögből nézzük (márpedig milyenből néznénk, ha egyszer ilyen szemszögünk van) írásaink célcsoportját nem csak a tisztelt blogger kollégák alkotják, hanem jól körülhatárolható gruppot képeznek a főzni minimális, vagy semmilyen szinten nem tudó barátok, rokonok, kollégák, és ezek barátai, rokonai és kollégái, valamint az olyan neten keresgélő egyének, akiknek csak az ötlet szikrája hiányzik egy jól sikerült vacsorához. Az alábbi gyors tészta pedig szerintem szikrának nem rossz.(a fenti felsorolásból, azaz, hogy kiknek is szól a blog nem felejteném ki saját magunkat sem, ugyanis nem tudom, ki hogy van vele, mert bár a fejemben, fecni papírokon, és innen-onnan kivagdosott cikkekben millió ötletet tartogatok, otthon vacsoraidőben mégis gyakran topogok, mert nem jut eszembe semmi, amit éppen mindketten kívánunk. Szóval erre is jó a blog, összegyűjteni a kedves receptjeinket, csak úgy magunknak).
Hozzávalók: (első nap) - 4 fej fokhagyma (igen, fej), ½ kg tészta, 5-6 evőkanál tejszín, 20 dkg pancetta vagy bacon, parmezán, (második nap) - 15dkg mozzarella, egy csokor petrezselyem, 25dkg koktélparadicsom
A rengeteg felkarikázott fokhagymát oliva olajon megsütögetjük, belekanalazzuk a tejszínt, éppen csak azért, hogy adjunk a szósznak egy minimális konzisztenciát. Másik serpenyőben megsütjük a pancettát/szalonnát, a harmadikban – ez inkább lábas legyen - kifőzzük a tésztát.
Aztán mindent alaposan összekeverünk és parmezán forgáccsal tálaljuk, esszük.
Persze maradni fog egy csomó, mert fél kg tészta 2 embernek sok.
Szóval másnap ezt a maradékot kivesszük a hűtőből, bedobjuk egy jénaiba, félbevágott koktélparadicsomot, felaprított petrezselymet szórunk rá, és jó vastagon megszórjuk mozzarellával. Bedobjuk a sütőbe, és addig sütjük, amíg megpirul.
Másnap talán még finomabb is.
A képen fricielli fedőnevű tészta szerepel.
4 megjegyzés:
Ez jó, nálunk is két napig tartott a fokhagymás tészta :)
Szia Mignon! Kreatív Bloggernek jelöltelek! :)
Két kérdés: a fokhagymát szétnyomva pirítod meg az olivában, vagy lehet kis szeletekben (vagy gerezdekben is)?
És miért sütöd külön edényben a bacont? Zavarná a végeredményt, ha a szalonnával együtt pirulna a fokhagyma?
A fokhagymát én mindig szeletelem, szószhoz sülthúsoz is, kivételt a különböző mártogatósok jelentenek, ezenhez reszelem, vagy fokhagymanyomózom. Egy korábbi írásban már említettem, hogy nagy imádom a Nagymenőkből azt a jelenetet, ahol a börtönben főzőcskéznek és pengével szeletelik a fokhagymát a szószhoz. Ha nem is pengével, de azóta én is mindig szeletelem, minél vékonyabbra...:-)
A bacont azért csinálom külön, mert azt szeretem ha nagyon megpirul, és ez több idő, mint ami a fokhagymának kell, mert az hajlamos megégni és megkeseredni ha sokáig sütjük.
Megjegyzés küldése